Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-25 / 45. szám

2 JtfYímrtoáx. 1932 teoruár 25. Blokmalt meghódította a világot! Milliók használják ezen kitűnő ízű cukor­kát A Blokmaltot már utánozzák, azórt valódi Blokmaltot kórjen 6s csak eredeti zacskóban fogadja el I Biokma Jil Nyíregyházán kapható a Központi drogériában A tornyospálcai téli tanfolyam Tomyospálca, február hó 23 (Kiküldött tudósítónktól.) Kisvar­dától kilenc kilométernyire van Tomyospálca. Ezt a kilenc kilomé­teres utat kocsin tettük meg. Jó 25 perces séta volt. A szél kegyetlent* fűit Nem valami kellemes ilyenkor kocsin utazni- No de kibírtuk vala­hogy. Jól beburkolództunk lábzsák­jainkba, összébb huztuk magunkon B. taktarift s igy fogadtuk a goromba vendéget. A gyorsaság ellen nem lehetett kifogásunk. Fürge járású lovak röpítették a karcsú alkot­mányt. Szinte gép módjára falták a kilométereket. Útitársammal, Sülé Dénes nép­művelési titkárral, akivet az állo­máson találkoztam osstze s aki ugy mint jómagam, szintén a záróvizs­gára igyekezett, ámulva néztük az elmúlt hófúvás három kilométeres építményeit. Még most is itt terpesiz kednek ezek a hókolosszusok, gőgö­sen, az országút mindkét oldalán. Mögöttük hosszan elnyúlva a szabolcsi földek alusszák téli álmu­kat. Néma mozdulatlanság volt mm (lenfelé... Csönd és csönd... Csak a lovak patáinak csattogása hal­latszott. Az egyik kanyarodónál föltűnt a kocsiúton égy szürke folt. — Az ott Tornyospálca — mu­tatja ostorával a koocsis. Néhány perc múlva már ott vág­tatunk a fal lu keskeny utcáin. Nád­fedeles viskók, módosa'bb paraszt­házak sorakoznak egymás mellé szép katonás rendben. * Még egy kanyarodó s már célhoz is értünk. Alig hogy kiszállunk a kocsiból, Hahn Imre községi fő­mezőgazdasági záróvizsgája jegyző sietett elénk. Kölcsönös be­mutatkozás és üdvözlés után beveze­tett minket a vizsga helyére. Zsúfolásig megtelt teremte lép­tünk. A falakon mindenütt oktatás­ra szolgáló képek. Az iskola-padok­ban ifjú és öreg gazdák, meglett családapák szorongtak. Kipirult arcukra rá volt írva, hogy nagy nap van ma Tornyospálcán. Ma van a három hónapos téli mezőgazdasá­gi tanfolyam záróvizsgája, öröm volt nézni ezt a gyülekezetet. Az okos csillogó gazdaspemekben ott lobogoott a magyar faj értelmessé­ge és élni akarása. Ma fogják meg­mutatni, hogy mit tudtak elsajátí­tani a mezőgazdasági ismeretekből három hónap alatt. A záróvizsgán megjelentek: Sza­bó János szakiskolai igazgató, mi­niszteri biztos. A távollevő beteg főispán és alispán képviseletében dr Mikecz László vármegyei fő­jegyző, továbbá Kausay Tibor vár­megyei gazdasági főfelügyelő, Nozdroviczky Pál járási főszolga­bíró, Máthé László járási gazdasá­gi felügyelő, Reich Zsigmond já­rási főállatorvos. Szontagh Géza a Mándoki Takarékpénztár igazga­tója, Nováky Sámuel gazdasági ta­nácsos, Süle Dénes népművelési titkár, Hahn Imre községi főjegy­ző, Lipovniczky Sándor róm. kat. lelkész, Nagy Miklós ref. /élkésíz, Rusznák Imre gör. kat. tanitó, Mol­nár Béla róm. kat. tanító, Pál Gyu­la ref. tanitó, Gálámba József ta­nító, Burger András oki. gazda, Csiathó Dénes állomásfőnök, Ado­nyi Kálmán szőlőfelügye£5 jelentek meg. á vizsga lefolyása A Magyar Hiszekegy eléneklése után Hahn Ipire községi főjegyző meleg szavakkal üdvözölte a meg­jelent vendégeket, majd felkérte Szabó János miniszteri biztost vizsga megnyitására. •Szabó János miniszteri biztos megnyitójában ismertette a gazda­gsági szakisjkola célját és jelentősé­gét, majd többiek között a követ­kezőket mondotta : — Mielőtt a vizsgát megnyitom, mintegy figyelmeztetésül a követke­zőket kívánom megemlíteni : Ne felejtsük el, hogy ertnek az országnak az alapja, támasza < mindinkor az anyaföld volt, « nekünk, akik igazi hazafiaknak valljuk magunkat, arra keli töre­kednünk, hogy ezt az áldott anya­földet tudásunkkal jói és oks|zer rüen használjuk ki, mert csakis et­től az anyaföldtől várhatjuk sorsunk iobbjtiafordulását sokat szenve­dett hazánk boldogulását. A tárgysorozat szerint elméleti vizsga következett ezután, amely­nek során a következő tantárgyak­ból vizsgáztak a növendékek : Nö­vénytermelés, állattenyésztés és tej­gazdaság, kereskedelmi és. közgaz­dasági ismeretek, számtan, mértan, gazdasági ügyiránytan, természettan és egészségtan. A vártmegye az öt legjobb hali­gatót felküldi a Budapesti Mező­gazdasági 'Kiállításra. Kívánom, hogy az ég áldása kísérje őket to­vábbi utjukon. A miniszteri biztos mondott ez­után záróbeszédet. Aki "itt volt ezen a záróvizsgán — mondotta — az meggyőződhetett arról, hogy eredményes munkát végeztek ugy az előadók, mint a hallgatók. — Három hónap ugyan kevés idő arra, hogy a mezőgazdasági isme­retek elsajátíthatók legyenek. Ez csak alap, mefyet szélesbiteni keli. Akkor lesznek hálás tanítványok, ha az itt szerzett ismeretek alap­ján fognak gazdálkodni. A jövő lelkészült tudású gazdákat láván. Olvassanak, tanuljanak, mert csak ugy válhatnak hasznára a hazának. A MINISZTERI BIZTOS ARANYKALÁSZOS GAZDAKKA AVATJA A HALLGATÓKAT A fölcimivelésügyi miniszter meg bízásából minden egyes hallgató­nak bizonyítványt fogok kiosztani. A legjobbakat, a legszorgalm a­sabbakat aranykalászos gazdákká avatom fel. Most pedig kérjük az Istent, hogy adjon a magyarnak szebb, boldogabb jövendőt. A záróbeszéd után az egyik hallgató köszönetet mondott a mi­niszteri biztos megjelenéséért és az lőadók fáradozásáért, és évgülf Hahn Imre községi'főjegyző mun­kásságáért. Máthé László gazdasági' fef­ügyelő az előadói 'kar nevében bú­csúzott a növendékektől. Ezekkei a szavakkal fejezte be beszédét: Ne tekintsék az itt 'tanultakat befe­jezésnek, ez c^ak alap, melyre építeni kell. Iparkodjanak gyümö'i­cjiöztetni áz itt hallottakat. Mert egyesegyedüí a tudás az, mellyel segíthetünk magunkon. Hahn Imre községi főjegyző a község nevében szólalt fel. Kérte a miniszteri biztost, hogy a föld­művelést miniszternek tolmácsolja a község háláját. Ezután az aranykalászos jelvé­nyek kiosztására került a sor. — Harminchat növendéket részesí­tettek kitüntetésben és jutalom­ban. Pénzbeli 'és természetbeni ado­mányokkal ott szerepel az aján­dékozók névsorában : a földműve­lési 'miniszter, Szaboícsvármegye törvényhatósági bizottsága, her­ceg Odeschafchi Miklós, a Felső­szabolc'i Gazdakör, a Szabolcs­vármegyei "Gazdasági" Egyesüld Eszenyi "Jenő gazdasági főtaná­csos. Liptay Jenő gazdasági főta­nácsos, Liptay László, Nováky Sá­muel, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara £s Tornyospálca község. A záróvizsga után a megjelent előkelőségek és vendégek megte­kintették a katolikus iskola épü­letében lévő kosárfonó tanfolyam kiállítását, imajd ugyanebben az épületben a kiürített iskolahelyi­ségben ioo teritékes közös ebéd volt. A fehér asztal méHett Mikecz László dr vármegyei 'főjegyző a kormányzó egészségére ürítette poharát. *• Ka usay Tibor gazdasági főfel­ügyelő intézett ezután nagyhatású beszédet az aranykalászos gaz­dákhoz és a község elöljáróságá­hoz. Lipovniczky Sándor róm. kat. lelkész az integer Magyarországot és a tornyospálcai ifjúságot kö­szöntötte fel. s Nagy Miklós a miniszteri biz­tost üdvözölte. Siíle Dénes nép­művelési "titkár a következőket mondotta: A földmivelésügyi mi­niszter áltai ajándékozott aranyka­lász értéke abban a gazdasági tu­dásban van, anrit önök a tanfo­A vizsga lezajlása után a főist­pán és alispán képviseletében Mi­kecz László vármegye?" főjegyző emelkedett szólásra. A mostani záróvizsga — mon­dotta — arról tett tanúságot, hogy ebben a községben van akarat, vam remény és van jövőbe vetett hit. Amig ilyen községet találunk ebben az országban, addig nem kell fél­nünk. Mert ahol van hit, ott meg­van az élét, s ott el keli jönnie a feltámadásnak. Köszönetemet fejezem ki aföld­mivelési * miniszter őnagyméltósá­gának ,hogy ezt a tanfolyamot lét­rehozta. Kérem a miniszteri biz­tos urat, hogy ezen köszöneteimet tolmácsolni "Szíveskedjék. Köszöne­tet mondok az előadói karnak ezért az eredményes munkásságért. Elsősorban Máthé László gázda­sági felügyelőt illeti a dicséret szava, mert fáradságot hem ismer* ve, értékes szaktudásával és aka­raterejével biztosította énnek a­tanfolyamnak a sikerét. Olyan; szép feleietek hangzottak ei, "hogy min­den egyeí ' hallgató külön jutal­mat érdemelne. Az öt legkiválóbb hallgatót a vármegye részéről jutalomban kí­vánom részesíteni. lyamon nyertek. Arannyal, pénzét •ehet ugyan a nyomorúságon ideig-­óráig segíteni, de az igazi segítség a inai gazdasági válságban csak a kisgazda szaktudása lehet. £s ebben van az aranykalász értéke. A magyar dicsőséget szerzett a múltban vitézségével, ebben a gazdasági "háboí'uban pedig gy4­zelmec kell, hogy arasson. Az aranykalászos gazdák nevé­ben L. Danku János mondott fet­kö szöncőt és kérte a megjelent előkelőségeket, hogy továbbit is támqgassák őket munkájukba®. Kausay Tibor válaszolt a gazdák felszólalására. Biztosította ' őket, hogy a vármegye mindenkor támo­gatni lógja törekvéseiket. Az elhányt Rerrich építész­tanár tervezte a nyíregyházi Eszaki-temeto kapujanak bejáratát Megírtuk tegnapi" számunkban,, hogy milyen súlyos veszteség érte a magyar épitőmüvésztársadai­mon tuhnenőieg az egyetemes mB'­gyar művészi életet: Rerrich Báb építőművész tegnap hajnalban »* Uj Szent Ján'os-kórházban meg­halt. j » Drámai hirtelenséggel ragadta el halál a nagy építőművészt az élők •oTffból. Mintegy tíz nappal ezelőtt Mamiing^r sebészprofesszor sike­res vakbélmütétet végzett Rerrich Bélán az Uj Szent János-kórház­ban. Az operáció után azonban tü­dőgyulladással és mellhártyagyut­ladással szövődmények lépek fd s a gyilkos komplikációk rohamos gyorsasággal érkeztek el a végs6 stádiumig. A magyar építészeti kar egyik legkimagaslóbb művészi egyénisé­gét veszítette ei Rerrich "Bélában, aki a modern építészeti princípiu­mokat történelmi alapokból tudta kifejezésre juttatni és elsőnek aJ­kalimazta Magyarországom a monu­mentális architektúrában a klin­ker téglát. Klebelsberg Kunó gróf erőnek küldött koszorút ravatalára, nem­zetiszínű szalagon »Munkatársan»­nak — Klebelsberg gróf» felírás-* sai. A temetés iránt még nem töF­tént intézkedés, de szó van ar­jjhogy alkotó életének leg­nagyobb sikere Színhelyén, a sze­gedi Fogadalmi Templom előtt ál­lítsák fei* ravatalát s onnan kisér­jék utolsó útjára. Rerrich Béla halálával kapcso­latban meg kell" említenünk, hogy ő tervezte a nyíregyházi Északi­temető kapujának "bejáratát és le»­keJen pártfogolta a »Nyirvidék«­neK azt az ötletét, hogy a Hősök szobrát a Károlyi-téri' és Des­sewffy-tén parkok között a Szé­chenyi üt közepén állítsák fö^ amely megoldás a ízobor monu­mentalitását és városunk nagyvá­rosias jellegét nagyban emelte vo»­na. A tervet azonban ymint tud­juk, a szoborbizottság előbb togadta ,maja későbben revízió a® vette és ei utasit 0tta. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejt­hetetlen férjemnek, apánknak elhalálozása alkalmával rész­vétüket nyilvánították és a temetésén megjelentek, ez­úton mond hálás köszönetet. özv Apáthy Gyuláné és gyermekei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom