Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-03 / 2. szám

Az aranyszívű ember Irta: Schmtedt Béla Ir. A ránkvirradt újesztendő már nyilt pályán robog. Már mmdenkJ elhelyezkedett a gondviselés-szabta kocsiosztályban. Az éet szegény­legénye épen ugy kényelembe vág­ta magát a harmad osztály 'ke­ményfa padján, mintáz életáídot ja az első osztály bársony pamlagján. Kho, a történelem múzsája mát írja 1932 történelmét elnyűtt irat­tekercsén. Megrajzolta az uj történelmi "kibekezdéshez az ini­ciálét. í^pnek az évnek legbeszé­desebb vezérlő motívuma^ legstí­lusosabb iniciáléja az — aranyszív. Erről az jjjanyszívrői elmélke­dem újév küszöbén. Egy kis irodai­mi nipphez fűzöm poémáimat. — Ahhoz a rövidlélegzetü kis buda­pesti történetkéhez kapcsolom mon •c'anivaiómat, me yben t efjes egészé­1 ben benne lüktet a mai idők törté­nelme Ha Krisztus ma tartotta vutiu példabeszédjét az »lrgalmas jóság­ról,), akkor bizonyosan nem a kö­nyörtelen királyi szolgától példá­lózott volna, hanem arrói a buda­pesti "emberről, aki beállított egy t'kszerkereskedésbe s valami '•ap­róságot kért, afféle szerencséthozó zsuzsut. Az ékszerész kirakta apróságait: emailgombáit, egy tömeg ezitt­ipókháfót, kis aranycsillagokat, ké­ményseprőket, gyémántos patkókat s más kis ékszernippeket... Az ur végignézte a pultra helyezet, tarka kollekciót, aztán pirulva szói: — Egyik sem megfelelő. Nekem valami rríás kellene... — Micsoda kérem? — szói zavartan az ékszerész. — Egy kis aranyszív. — Hát bizony, — mondja erre méia levertséggel az ékszerész, — az sajnos nincsen. Kegyeskedjék talán máshol "megpróbálni. Az ur tovább megy. Felkerei még vagy három-négy éksierészüz­íetet, azonban sehol sem kapott aranyszivet. Mindenütt azzal men­tegetőztek, hogy a kis aranyszív 'ki­ment a divatból. Nincs. Elkeseredve indul az ur az ék­£ k*ztetést vonhatjuk le, hogy a; honfoglaláskor njegyénk területén kevés számú szláv lakosság s né­hány avar leszármazott élt, a me­gye terülétét főkép a hét törzs­ből valók szállották meg s csak kisebb részét a nyolcadik törzs­bői való török-fajtájuak és bese­nyők. De a községnevek világosan rá­mutatnak a már keresztény-kor­iján alakult helységekre is, mert ezeknek keresztény szeméfynevek­ből való származása világosan fel­ismerhető. Az Adorján keresztény alakja Adrián (Hadrianus), Angya­losé Ange: us, Barlafalu előtagjai Barlabás (Barnabás), Géberjéné (ré gen Gabrienét Gábriel, a Kérsemje­né Simeon, a szamosdobi Tagyé, Tade us. Dán és Doma (régen Do mán) a Dámján, Fülpös a Füep, Győrkefaiva és Győrtelek (régea Győrktelek) a Georgiusbói szárma­zó György, Mikola a Miklós, Pete a Péter, Sáli "(régen Sáy) a Saul s Vitka a Vitus becéző kicsinyítései. Végül "a későbbkori német éa vallon eredető települők adták ne­vét Majténynak, mert Mahtin a <anacht: erő» jelentésű melléknév bői származó ófelnémet személy­név, épugy mint Namény a »nama: hataiom», Béltek a »wálde ck: er­dőség®, a batizvasván "Baromlak a *wirmloc"h« szóké és végűi német települőkre mutat a Németi ne­ve is. szerüzlet Kijárata leié. Már künn állott tanácstalanul a z aszfalton a xnílhós város szívtelen szivében, mikor utána síét az ékszerész- é» szégyenkezve szói: — Tessék talán próbát tenni va­lamelyik régiségkereskedőnél. Költemény formájába kellene öl­töztetni ezt a kis történetet, olyan hangulatos, olyan szép, olyan köl­tő'-. A megfagyott gyermek bána­tos, elégikus hangján kellene meg­énekelni az Elfogyott araiiyszivet, Elfogyott a régi, kedves aranyos kis ékszer, az aranyszív, mintahogy elfogyott és megfagyott a szere­tettői meleg segítem, kész aranyos •embersziv... A világtörténelem folyamán min­den korban mások és mások vitték saz emberiség 'karábain a vezérszóla­mot. A pogány római világnak a költő imponált. A görög népnek ai "bölcseiő. A középkornak a lo­vag. A napoieoni világnak a kato­na A ferencjózsefi kornak a poli­tikum. Nemrég azt hittük,, hogy a kátyúba jutott szekerünk rúdját a nemzetgazdászok markolják meg -eredményesen. Hovatovább min­denki látja, hogy nincsen elégsé­ges erejük... Ugy érzem, hogy a nehéz és zavaros levegőben másnak kel'ene átadni a szót... • Az aranyszívű embereknek!' Mert ma ezekre van szükség. Emberekre, akik Iretté tudják vág­<m köntösüket maguknak é3 a. kol­dusnak Emberekre, akik két fil­lérből egyet bedobnak az urnákba Emberekre, akik gyémánt szilánk­jaikat széndarabokká változtatják' át a szegények sikátoraiban. Em 4 berekre, akik kettévágják szivüket az árváknak papucsnak és ar éhe­zőknek egy faiatka húsnak. Emberekre van mar szükség, a~ kik y,adnak.« De nem tanácsot.... mert könnyebb adni száz taná­csot, mint falatka kalácsot. Ma az ősök hősi önzetlenségére van szük­ség, és ama emberi típusra* j amely akkor boldog, amikor ad és nem amikor kap. A társaialom ma* j; farkasszemező frontján nem állják; A vallon telepesek ae eddigi megfejtések szerint mindössze ké^ megyei községnek adtak nevet ; Szatmárnak és Hermánszegnek, az előbbi még bizonyos vallon tör­zseknek már a honfoglalás előtti itt lakására mutat, az utóbbi pe­dig a török-kor után keletkezett.. Eddig megfejtett helyneveink ta. nusága szerint tehát megyénkben még a honfoglalás idejében is él­tek az avarok leszármazottjai, a gyér számú szláv lakosság nem bír­ta őket magába olvasztani. "Szláv eredetű község-neveink egy része is régibb, még a gyepürendszer és irtás korából való. A magyar ere­detű helynevek jó része a birto­kos nemzetség vagy személy ne­vére mutat, sok köztük ' az utób­biaknak becéző nevére, viszont ezek a szatmármegyei ősi családok néveredetére vetnek érdekes vilá­got. Megyénk területének honfog­laláskon "földrajzi külseje adta ne­vét helyneveink másik nagy csoport jának. Érdekes családtörténeti ta­nulságokat nyújtanak a török és, a besenyő nyefvbő' magyarázott hely­neveink is. A keresztény nevek ma­gyar változatai a község keletkezé­sének adják idejét. Végül a német é3 vallon eredetű nevek a telepü­lők germán törzseinek s Jetelepedé­sük idejének adják megcáfolhatat­lan bizonyítékát. meg m ír a helyüket a szeretet régi keztyüs amatőrjei, "hanem csak a szeretet izmosfeíkü professzionistái. A szeretet apró cselekedetei már nem elégségesek;. A társadalom s Zo •ciáus fekélyeire ne angoltapaszt te­gyünk. Nem szépséghibák, hanem rákos kisebesedések borítják a tár­sadalom arcát. Ide operáció s-sza­natórium kell... Ide nem elég a galambielkií nővér többé. Jöjjön az orvos! A sok Napoieon-epizód egyik legbájosabb apróságát melegítem fel Napoleon győztes serege vo­nul egy országúton. A sereget ma­; Napoleon vezeti. Egyszer csak hirteien »állj!«-t vezényel... Tö­röttszárnyu madárka vergődött az országút porában. Nem" akarta, hogy katonái "keresztülrobogjanak rajta. Felemelte a kis madarat. A katonák magukhoz vették, hazavit­ték és felnevelték. Ez a madárka lett a napóleoni csapat híres kis énekese... Az utca porában és sarában Sok töröttszárnyu ember hever. Ne ta­possuk el a Töröttszárnyu lelkeket és a Töröttlelkü embereket. Emel­jünk fei rílindenkit, de nemcsak •a, téfdünkig, hogy azt hálálkodva átölelje... Emeljük íei egészen a szivünkig, hogy ott melegedjen é3 •emberére leljen... Ezt kö-.íote i az irgalmasság és^a igazságosság. Napoleon írga'maa .gesztusát feljegyezte a történelem. A mi igazságosan irgalmas eljárá­sunk az ,'ietben egy-egy napoleon' győzelem. A történelem patinája megörökíti a szeretet és irgalom­házak, a kórházak és menedékhá­zak fényesnevü napoleoniaif, d« nem feledi a szegények kövezetlen utcájában sem a krisztusi évange­hum demokratikus diakónusainak lépteit. Legyen kis írásom preludium egy aranyszívű újévhez. A tél sivalkodó szele a magyar ablakok alatt zenél. Huzódjunk ösz sze. Jobban, mint a mult reieken. Nem azért, mert most Jobban fá­zunk, hanem azért, mert most jobban szeretjük egymást. Legyen c-zavam Vem Sancte az uj "évhez és az uj "év teléhez, ösz­sze hett mBgya ké>zej?ké e.n Istent, adjon boldog uj esztendőt a ma­gyar lé"eknek és éJetnek. Ne aludjon ki a magyar családi szentélyek takanjfctüzhelye. Ne füs­tölögjön a magyar fenyőfaasztalo­kon beteg lámpafény. Ne jégvirága *egyen a magyar ablakok disze, ,ha ­nem muskátlivírág. Beszéljen na­gyon sok örömről és meghitt meg­elégedésről a sok beszédes magyar zsalu- Adjon Isten elégséges Sze­net a kályhákba, száraz hasábfát a kandallókba, hogy a magyar szel em ki ne aludjon, a.magyax szi­vek jósága ki ne hűljön és a ma­gyar izmokban a munkaerő és a vér meg ne fagyjon­Adjon Isten játékos, újévet a magyar gyermeknek, szebb jövőt az ü] nemzedéknek, gazdag nap-" számokat a kenyérkereső apáknak és bőséges zsirozót a főző magyar nőnek. Legyen jelene az ezüsthajú öregeknek, hogy ne legyen derea életük alkonya. Adjon Isten boldog pihenést az uj " évben leeresztett magyar koporsóknak, hogy ne fáj­jon nekik hogy alattuk és felettük a föld nem a régi "szép magyal fényben ragyog. * Adjon a jóságos Isten boldog időt a hegyeknek, a völgyeknek, a szikláknak és vizeknek, a fáknak és fűszálaknak, az 'ércnek, a vasnak' a húrnak, a tollnak, a vérnek és verejtéknek, hogy mindezek Isten megszentelt kardjai legyenek a ré­gi, szép hazánkat visszaszerző ma­gyar kezekben. , És végül adjon Isten a társada- 1 lomnak aranyszívű emberéket, — hogy ha nnr nem cseng az arany­A közkedvelt, MMgés, k. kedség és hurut ellea iem hatásos bonbonok mto4m gyógyszertárban és dTogeriíban iijra kaphaldk I tacskó 80 fillér, 1 doho* P 1-20. •MM fi P e ng<5> legalább aranyszivink Le­| gyen és az aranypengó helyett fi minden házban az aranyszív cseng­\i jen. Séta a Benc?ir Sör kiállításán Az egyre fokozódó érdeklődés, . amellyel a közönség a sBenczúr­Kör« kiállítását kiséri, arra 'indí­totta a kiállító művészeket, hogy kiállításukat január 5-ig meghos­szabbítsák Sokan látogatták eddig is a vá­rosháza nagytermében rendezett kiál itást meglepően sok kép cse­rélt gazdát, de még mindig nagy választék várja a venni és gyönyör­; ködni szándékozódat. Éppen a képek nagy számára való tekintetei nehéz valamennyi képet érdemében bírálni s így csak I a kiemelkedőbb munkák megemlité­i sére szoritkozunik. I Ugy sorrend, mint művészi szem­pontból elsők közé tartozik Komlóé István tájkép, interiőr és csendé"et €soportja. Ez a fiatal művészem­ber olyan qualitást árul el, ami jogossá teszi, azt a reményünket, hogy még sokattfoguak hallani, róla. Színkeverése pompás. Közvetlen me'lett.- sorakoznak fel a Lengyel testvérek Endre, Bé a és László. Mindén munkájuk s ép és értékes. Az ő nevük is nemsokára közismertté válik. Csonka Lajos müveit jórészt is­meri Nyíregyháza, közönsége, akt, táj- és szentképeit nagy érdeklő­déssel tüntet, e ki a műértő közön­ség. Komlós Miklós képei megütik azt a mértéket is, amit egy b jelenle­ginél tágabb körű kiállítás repre­zentálna. Csupa hangulat és derű Mo'-nái Sándorné erdőrészlete, agyszinté» csendéletei is. Breckó Mária tanul­mányfejei és akvare ljei kitűnő' rajz­készséget és szinérzéket. árulnak ei. Beteznay László erdőrészletei, csendéletei, tanulmányfejel "és li­nóm kidolgozású apróképei méltó feltűnést keltettek. Különös figyelj, niet érdemelnek Pel.er Kálmán' rendkívüli apró-'ékossággal 'kidolgo­zott képei. Kiváló rajzkészséget árui ei Munkácsi Dezső Benczür Gyuláról készült rajza. Palitz Jó­zsef 'a portrait festés terén komoly; tehetségnek bizonyult. Soltész István/Lengyei Viktor, Csilla^ Zsuzska, Révésj; János, Gödény András, Gergely Mihály és Vincze Lajos valamennyien gazdagítják a kiállítást egy-egy festményükkei vagy rajzukkal. Az. alig 10 esztendős Fiedier Ferike munkái valósággal bámulat­ba ejtik a látogató közönséget. — Nem nehéz megjósolni, 'hogy né­hány év muiva nagyon sok szépet fogunk hallani róla. Külön emlékezünk meg Berky Nándorrói, áki Szobraival a kiállí­tók *gyik 'legtehetségesebb tagjá­nak bizonyuh. »Rákosi Jenő«, — »Trianon'«, Hazafelé .Gondolko­zóa és »Vak l}ottyán« cimü szob­rai "külön-külön dicséretet érde­melnek. Somogyi' Ferencnek kollegáiról készült karikatúrái külön élménye a látogató közönségnek. A fiatal kiállító gárda sikere megérdemelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom