Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-10 / 7. szám
18 JSÍYÍRYIDÉK. 1932. január 10. GAZDAMELLÉKLET ^WliiiiWHISIHHIKHiiüüliiiUülltiüllHi;!! llíIIMilíilillllllllliíllllHISilllllililiilillilliillllílillllilillillinilllilililll'^ Hogyan vessük a piliangésviráp maglermény elet ? Irta: Westsik Vilmos mezőgazdasági kamarai szaktanár A pillangósvirágú terményeket j korán keJi vetni, lehetőleg február i végén, március elején, ha kedvezi kitavaszodás ezt megengedi, s nem jár urik ugy, mint 1930—931. évben, mikor az első vetéseket csak március végén és április elején kezdhettük meg. Mivei a pillangósvirágú termények legnagyobb része a korai ^vetést kívánja, célszerű, ha a jnostam téli időben, mikor jobban .ráérünk olvasni, megbeszéljük, miként jobb elvetni a fent 1emlitett növényeket. jeien soraimban elsősorban a magborsó, a ma'gbükköny} és lencse termesztését óhajtom szó tárgyává tinni. <_ ; A laza homokon igen sok szabolcsi gazda termeszti a homoki borsót, a jobb barna földein pedig a zabosbükkönyt takarmánynak és magnak. Az üdébb talajokon pedig kisebb mértékben lencse magterme 1ésseí is találkozunk. Mind a három növény elvirágzás után, tehát megkötése elején könnyen lerogyik, különösen akkor, ha nyáron több a csapadék, ez okból támasznövénnyel, vagyis zabbai keverten vetik a borsót és bükkönyt, a lencsét pedig árpávalA pillangósvirágú növények általában nagyon igényesek a talajnedvességgel szemben, ez okból száraz évben valóságos harc folyik a talajnedvességért a támasznövény és a pillangóstermény között, s eme küzdelmet a gazda szenvedi meg a kisebb termés folytán. A lefrt okoknál fogva a nyíregyházi homokjavttó kísérleti gazdaság többszörös ismétlés mellett kísérletet áhtott be 1931. év folyamin, tisztán vetett és támasznövénnye'i vetett homoki ^orsóval és lencsével.. A'kísértetbe nagyszemü lencsét állítottunk be oly módon, hogy az egyik parcellába elvetettük a lencsét tisztán egy magában 22 cm. sortávolságon, kat. holdankint számítva 60 kg. fencsemagot. A másik parcellába árpával vetettük a lencsét ugyancsak 22 cm. sortávolságra, kat. holdankint számítás 50 kg. lencsét és 30 kg. árpát. Ezt a beállítást ötszörösen állítottuk be, vagyis egymás mellett fefvátlva foglalt helyet 5 tisztán vetett és 5 árpával keverten vetett JencseparceflaA rendkívül száraz 1931. évben, a terméseredmény kat. holdankint a következően alakult: a tisztán vetett lencse adott 670 kg. szemterriést. Ezzei Szemben az árpával vetett lencse összes szemhozama 488 kg , miből 287 kg. volt a tiszta lencseszem és 201 kg. a tiszta árpaszem. Tekintettel arra,, hogy az arpa helyi ára 16 pengő és a lencséé 36 pengő, nyilvánvaló, hogy a pénzügyi eredmény "lényegesen nagyobb a tisztán vetett, mint a a árpával vetett lencsénél. A kísérleti gazdaság lencséje egy ^mélyebb fekvésű, üde > 1 arn* homokos vályogtalajon volt elvetve. — Megjegyzem, ha a lencsét nem vetjük az előbb jelzett,, biztos nyirkosságu üde- talajba,, ugy a lencse Nyíregyháza vidékén érdemleges hasznot nem; ad, amint azt 1930óvt több talajon véerzett kísérleteink igazolják. Viszont az üde talajokon több nyári esőzés mellett a tisztán vetett íencse összerogyik és a szem megposhadt, sőt ei i's rothad. í£z okból is bevezette az évtizedes tapasztalat a lencsének árpával kevert vetését. De nem szabad viszont arról megfeledkezni, hogy a lencse a nyirkosabb éghajlatot kívánja, s ez okból termelése nedvesebb vidékeken szokásos. Nyíregyháza ellenben a száraz vidékek közé tartozik, s itt a legtöbb évben a lencsének egymagában való vetése látszik indokoltnak. Az 1931. év folyamán végeztünk vetési kísérletet homoki borsóval is olyformán, hogy gabonasort ávoiságra, vagyis 11 cm-re vetettünk kat. holdankint 70 kg. homoki borsót és 40 kg. zabot. A mellette lévő parcellába vetettünk kétszeres gabona sortávolságra, vagyis 22 cm-re kat. holdankint 80 kg. homoki borsót, támasznövény nélkül, vagyis tisztám, egymagában. Ezt a beállítást háromszor ismételtük meg. A leírt kísérlet eredménve kat. holdankint az alábbi: A zabbal kevert vetés adott 35 kg. szemtermést és 600 kg. szalma'hozamot. A 35 kg. szemtermésből 26 kg. volt a tiszta homoki borsó és 9 kg. vo (ít, a zab. A-tisztán vetett parcellák pedig adtak kat". holdankint 105 kg. szemtermést, amely tisztán homoki borsó volt és 619 kg. szalmahozamot. Homoki borsó kísérletünk futóhomokon volt beállítva, s közismeretes, hogy a rendkívül száraz 1931. évben mily rossz termést adtak országszerte a hüvelyes vetemények. Feltűnő, hogy a nyíregyházi 'homokjavjtó kísérleti gazdaság tisztán vetett homoki borsó magtermése négyszeresen felülmúlta az eddigi szokásos, zabba! kevert homoki 'borsó magtermését. A íeirt kísérleteinkből az a tanulság vonható le, hogy ha borsót, vagy bükkönyt magnak termesztjük, ugy azt a száraz jellegű Nyírvidékeri ajánlatos egymagában, zab nélkül vetni. Kétségtelen, hogy a zab nélküli vetés csak száraz évben ad jobb eredményt, azonban Szabolcsmegyében 5 éves időszakban 3-4 év biztosan száraz szokott lenni, s,ez okból ajánlatos a pillangós magterményeknek támasznövény nélküli, vagyis tisztán váló vetése. A méhész téli teendője Irta: Oulyissy úyöző. A súlyos megélhetési viszonyok nemcsak az emberiségnél, de ennek folyamányaként a mezőgazdaságunk igen fontos és egymástól el nem választható tényezőinél, a méhtenyésztésünknél is erősen érezhetők. Ez utóbbjról, mint a m'éhtenyésztésünk téli gondozásáról óhajtok egyet-mást közölni. Igaz ugyan, hogy amilyen gyors fellendülésnek indult a méhészetünk a közelmúltban s különösen a háború alatt, sajnos, ugyanolyan vagy talán még nagyobb arányfián mutatkozik itt a hanyatlás. Mindkettőnek meg van a maga indító oka s ez nem lehet más, mint a természet változó viszonyainak ku önböző hullámzása. A legnagyobb kilengést okozott a méhészet táborában a 1928 29. évnek kritikus tele, — mihez hasonló 80 év e'őtt volt, — mert méháÜományunkat nemcsak kegyetlenül megtizedelte, de igen sok helyen teljesen elpusztította, a nemzetgazdaságunk fontos tényezőjét, a méhállományunkat. Ilyenkor, mi méhészek, de különösen a méhtartók és tenyésztők a természetet okoljuk, mint a kegyetlen sors kimé'etlen oőtorozóját. Nem, nem a természet, de mi vagyunk az okai, mert nekünk kell a természet kifürkészhetetlen titkaihoz ragaszkodnunk és mindig ugy ellátni méheink-.'t telelőre, hogy a legkritikusabb té i viszontagságokkal is megbirkózhassanak. A méhállományunk nagymérvű pusztulásának oka abban leíi magyarázatát, hogy Szabolcsvármegyében a tél viszonyai a kritikus év előtt és után csaknem normálisak voltak s igy a bet efelé sünk is ahoz igazodott. Sok méhésznél a normális tél viszonyainál a 3—5 Iéputcás méhcsaládok is elérték a tavaszt; míg' az említett katasztrófáXis tél ezeket mind elpusztította s bő mézkészlet mellett is megfagytak. — Ehez hozzájárult még az is, hogy az 1928. év őszi időszakában meglehetősen gyengén, vagy semmit sem gyűjthettek a nektárból s igy az anya természetszerűen részben, vagy egészben beszüntette a fiasitást. így inkább a nyári ke'ésü méhek alkották az amugyis kicsi telelőfészket s a rendkívüli hidegnek eHentállani képtelenek vo'tak. Ott, ahol a méhész előrelátó- volt s nem a méhcsaládok számára bíisz kélkedett, de arra, hogy bár számbelileg kevés, de inkább erős, népesméhcsaládokat küldött telelőbe, amint őszi egyesítéssel érhetjük ei ott nem is volt baj. Magunk kárán okultunk, tehát szolgáljon ez egyszersmindenkor' intő szózatul, hogy méhészetünkben soha gyenge méhcsaládot n-e tűrjünk meg, még nyáron sem s- akkor sok bosszúság és bajnak elejét veszKzük s lesz munkája a pergető gépnek is. A katasztrofális esztendőt érzi ma is méhészetünk szerte csonka hazánkban, mert az a méh tartó- vagy méhtenyésztő, aki addig is csak ősszel törődött a kasos íliéheivel, midőn a kénhalált osztogatta. Az elpusztult méhészetét — melyből sajnos,igen sok van, - taláin soha sem fogja újra telepíteni, mindaddig, míg' nem látja be, hogy mindenkor, de ma kü'önösen »többet ésszel, mint erő'.vei« haladhatunk kellően és haszonnal előre. Ne elégedjék meg csupán saját tapasztalataival, hanem igyekezzék megismerni másokat is s. közölje ő is saját tapasztalásait méhésztáK(aivai. Az ilyen beszélgetés és viták igen értékesek szoktak lenni. Nagyon áldásos volna néha-néha ösz-szejönni s eszmét cserélni,. vagy »Méhészkört« alakítani s ezen Szora'almasa.n részt venni.. Ha tehetjük járassunk jó méhészeti szaklapot, olvassuk neves méhészmestereink megfigyeléseit s csekély áldozat ésfáradság árán magáévá teheti méhésztársada.mu-nk legkiválóbb, embe reinek tudását, munkakedvét, ügyszeretetét s lassankint kiváló munkása lesz saját javának, a magyar méhészetnek! A természet mély á'omban szendereg, a méhes körül is minden csendes; feltéve, ha a méhész ugy végezte őszi becelelését, mint ahogy azt a lapaszta at nyomán megállapították s e'. látta méheit. Nem ugy van az eset akkor, ha a betele-ési kívánalmakból valamit is feledés, vagy hanyagságból kihagytunk. A telelés utolsó időszakát töltik ezidőszerint méheink. Hetenként 'egalább kétszer tartsunk külső szemlét s figyeljük meg méheink kaptár, vagy kasbeü hogylétüket fülünkkel. A gyakorlott méhész a méhek zümmögéséből csaknem megtudjaállapítani azt, hogy mire is van ilyenkor momentán szüksége, mi az az ok, ami a nyugalmukat zavarjá. Ha alig hallható egyenletes morajt hallunk, jelenti, hogy otthonukban a teljes rend és nyugalom honol, minden kívánalmuk meg lyan, a szerencsés tavaszi ébredésig. Megtörténhetik az is, hogy fülünk semmit sem hall. Ily esetben 1 2 gyenge kopogtatással, kikényszeritjük a hangadást s ha az is egyenletes morajban nyilvánul', rend beli van. Ha pedig többszöri erősebb, kopogtatásunkra nem kapunk feleletet, a méhcsalád elpusztult, vagy vívódik a halállal. Ez utóbbi esetben vigyük a meleg szobába a méhlakást, permetezzük be langyos mézes vízzel s feelednek, de nyomban gondoskodjunk bő élelméről s ismét tegyük a régi helyére. Sokkal körülményesebb helyzetbe kerül a méhész akkor, ha rnéheinéi hosszantartó, több napon ismétlődő Szűnni nem akaró erős zúgást vesz észre. Ez esetben va ami bajban szenved a méhcsalád éspedig vagy: 1. fá»nak; 2. élelmük fogytán van, a méz megcukrosodott, tehát éheznek; 3. szomjúhoznak, nem kapnak elegendő friss levegőt; 4. cickány, egér. harkály, cinke, stb. zavarja téli nyugalmukat. Az első esetnél könnyen segíthetünk, de az utóbbi háromnál már igen óvatosaknak ki'll 'lennünk s ily esetben ajánlatos a kezdőknek gyakorlottabb méhésztársat megférni a baj kipuhatolására és megszüntetésére, mert azok legtöbbször a méhlakás be'ső- megtekintését kibánják s künn -- 12 C fok alót van a hőmérséklet, mozgatásra a telelőméhcsomó megbomlik s a méh:k megdermedve lehullatlak. Hy merész vállalkozással a kez:dő méhész a bajt nem szüntette meg, d'e a méhekmek halált s magának kárt okozott. A felsorolt rendkívüli és komplikált (2—4 esetig) bajok kipuhatolására és megszüntetésére v onatkozó utasítást itt leirni kissé hoszszadalmas lenne, meg sem kísérlem s különben sem sikerülne a kezdőnek, mig a gyakorlott méhésznél nem látja. Mint már emiitettem, méheink a tele'és második időszakában vannak, A 2 —2 és fél hónapi bentartózkodásuk után, a bélsártól 'szabadulni akarnak s lesik az elsőverőfényes napot, hogy kirepülve,, kint kiürítsék. Legyünk most mái* rósfcn. s a mér—