Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-06 / 4. szám

2 JNftÍRYIDÉK. 1932. január 8. Az ingvenkonyha jobb napokat látott szegényei bizakodással tekintenek az új esztendő elé Okleveles gazdatiszt, akinek családja az ingyen konyhára szórni A mult héten meglátogattam a Debreceni-utcában a szegénykonyhát. Amint beléptem a helyiségbe, kellemes illat csiklandozta meg az orromat. A felügyelő és egy uri asszony megismertette velem a konyhát, ahol két hatalmas tűzhelyen párolgott az étel. Az egyiken 135 literes üstben bab'eves, a másikon hatalmas tájakban lekváros tészta. A felügyelő névszerint szólította elő a többnyire asszonyokbó' álló ingyenebédeseket, akik a családtagok részére is megkapják a bőven mért adagot és viszik haza. Egy rokonszenves asszonnyat beszélgetni kezdtem. — Mióta jár a konyhára néni ? Az asszony egy kicsit restelkedve vallotta be : — Bizony már a nyáron is innen •éltünk. — A férjének mi a foglalkozása ? — Kőműves, de a nyáron megbetegedett és most megint... vért hány. Nem tud dolgozni- A gyermekeknek sincs munkájuk. Csak éppen abból élünk, amit a konyha ad. £n szoktam ugyan mosni, de az a néhány pengő keli- a házbérre, mert ha nem fizetek, kitesznek az utcára. Szólították és ő boldogan tartotta az edényt hogy beteg férjének meleg ételt vigyen. Egy meglehetősen jói öltözött nővel beszélgettem tovább. — Nagy áldozatába kerüi a városnak naponta ilyen óriási mennyiségű étet előállítása. — Igaz, de tessék elhinni, rá is vagyunk utalva. Hát végkép nincs semmi keresete a férjének? . — Semmi. A nyáron még csak keresett valamit napszámban. de most még havat sem kell hányni. Egy kicsit elgondolkozik. — A férjem gazdatiszt volt egy nagy uradalomban, de felmentetnék állásától. "Érettségijéveí* nem megy semmire. Az asszony arcán semmi nyomr a kétségbeesésnek, vagy az aggódásnak. Csendes megnyugvással viseli az Isten próbatevő kezét. Mosolyog, mikor a misszió kiküldötte megjegyzi, hogy még mozi-jegyet is kapott az egész család karácsonykor. Egy másik asszony elpanaszolta, hogy négy gyermeke van odahaza. A férje meghalt. Ö bejárónő és amikor elmegy hazulról, a gyermekek egész nap hidegben vannak, pedig az egyik szívbajos is szegény. — Hát amit keres, azon vegyen fát, most van kosztjuk. — Nem tehetem, — panaszkodik csendesen, — kell a házbérre. Mielőtt elhagytam votaa a konyhát, egy komoly, értelmesebb férfivel beszéltem. — A sors kereke, melyhez hozzá vagyunk mindnyájan láncolva, a legmélyebbre fordult már az 1931. évben. Reméljük hogy az 1932. esztendő nem hagyja megáTani a kerekei, hanem ha lassan is, de kiemel berniünket ebbő a nyomorúságos helyzetből. — Egy kicsit tűzbe jön a deresedő férfi. — fin már éltem rossz világban is, de azt mindig felváltotta a jobb sors. Reméljük, ezt is felváltja majd a megelégedés korszaka. Egészen meglepett, hogy a régebben jobb napokat látottak nagy része csendes megnyugvással és szebb reményekkel néz az uj esztendő elé, mint azok, akiknek mostoha sorsuk következtében régen is ilyen vagy rosszabb volt a sorsuk. Én is azokkal érzek, akik szebb reménvekkel néznek az uj esztendő elé. K. O. áz eladósodott szabolcsmegyei gazdákhoz ma érkezett meg a Főldteberrendező Bizottság figyelmeztetése Köztudomású, hogy igen sok gazda kérte az Országos Földtejierrendező Bízottság segítségét terhes adósságainak rendezése tárgyában. Miután a Föidteherrendező Országos Bizottság előtt annyira felszaporodtak az ily irányú kérelmek, hogy azok egyik naprólta másikra természetszerűleg nem intézhetők el, viszont a gazdaközönség körében az a téves hiedelem kapott lábra, hogy annái hamarabb segit az országos bizottság a kérelmező gazdákon^ mméi jobban bizonyítják a gazdák azt, hogy még kamatfizetésre sem képesek, igen sok kérelmező gazda a fennálló tartozásai után esedékes kamatokat nem fizeti, még ha esetleg módjában állana sem, söt mgg a csere váltókat sem nyuj'tja be és hagyja magát 'nkább pereltetni, abban a hitben levén, hogy akkor maja a segítség is hamarabb jön. Ezekre a jelenségekre való tekintettel a Föidteherrendező OrszáNem vásárolnak sorsjegyei Revízió alá veszik a sorsjáték üzleteket DIáDáL Ma, kedden atoljára Hortobágy Néples szlnmfi 9 felvonásban Főszerepben: Mindszenti Tibor, Verebes Ernő Szerda, csütörtök A kacagtatás fejedelmeinek Anny Ondra és Siegfried Arna nak egyetlen közös filmnjdonsága Egy jobb család Fatrtngetö vígjáték 10 felvonásban Pazar kisérő mBsor ! |fln! Sztrájkol a gólya }3« ! Még a legutóbbi időben is nagy tülekedés folyt az osztálysorsjegyek árusításáért, ami évekig igen jó üzletnek bizonyult. A nehéz gazdasági viszonyok azonban ennek az üzletnek az esélyeit is elrontották. A helyzet ma az, hogy a 84 ezer osztálysorsjegyből a legutóbbi játékon körülbeiül 20 ezret nem tudtak eladni Most azt tervezik, hogy a mai meglehetősen magas, 120 pengős betétet legalább ötven százalékkal redukálják. Információink szerint, illetékes pénzügyi körökben most meg akarják várni a legközelebbi játékot és ha azt látnák, hogy nem sikerül a 84 000 drb sorsjegy eladása, akkor foglalkozni fognak az egész osztálysorsjátéküzlet revíziójával. A megüresedő állásokat nyugdíjasok reaktiváiásával akarja betölteni a kormány Teljesen elzárják az ntat a fiatalság elhelyezkedése * előtt Nyugtalanító hirek terjedtek el, hogy az uj költségvetés előkészítésével kapcsolatban most a pénzügyminiszter átiratot küldött a minisztériumoknak arról, hogy a jövő költségvetési év kezdetétől, juIius elsejétől, a hivatalokban megüresedő állásokra nem Szabad uj alkalmazottat felvenni, hanem a nyugdijasokat kell szolgálatra berendelni. Az átirat hangsúlyozza, hogy a fiatalabb nyugdijasok már maguk is többször kérték a reaktiválásukat s mivel a nyugdijasok munkábaállitása a kiadások apasztása végett most célszerűnek látszik. szigorúan be keli tartani azt az utasítást, hogy csak nyugdíjas tisztviselőkkel lehet az üres állásokat betölteni. Az átirat erről ugyan nem beszél, de hir szerint ez a bizalmas utasítás előhírnöke a készülő törvénynek. amely a szolgálati idő meghosszabbításáról intézkedik. Sétaszánkázás Nyíregyházán keresztül Szakadatlanul hull a hó... Csengő-bongó csengetyü-szó kellemes zenéje vegyül a téíi utcák monoton lármájába. Ismerős kedves hang ez. Szán közeledik... csingiling... csingi'ig... Az egyik kanyarodónál élő is bukkan a nyílsebesen repülő karcsú alkotmány. Jóltáplált, pirosarcu kocsis ül a bakon. Boldog mosolyIyai az arcán. Bizonyára jó napja van ma. Intek neki. Megáll... S mivel az előttem tornyosuló hóakadályoktól nem tudok hozzá menni, odasiklik a járda me'Ié. Megmagyarázom neki, hogy látni szeretném a téli bundáb^ öltözött Nyíregyházát s megkérdem tőle, menynyiért szánkáztatna végig a városon? Rövid alkudozás után, mivei csak egy félórai sétáról van szó, i pengő 25 fillérben megegyezünk. Beburkolom magam a vastag, meleg pokrócba,aztán gyí te! Hajrá! Porzik a szántalpak alatt a hó, ellenkező irányban rep űrnek a fák, cukorkásbódék, alacsony házak, paloták, villanypóznák, járókelők, giling... csingiüng... Jólesik ez a széditő rohanás. Elbódulva szemlélem az elém szökkenő festői képeket. Magasra hányt hóbuckák terpeszkednek szanaszét, gyalogjárót kaparó emberek, szuszogó villamos, szénnel megrakott go j Bizottság a lapokban a következő értesítést adta közre: »A Föidteherrendező Országos Bizottság ismételten felhívta * az érdekeltek figyelmét arra, hogy a teherrendezési eljárás megindításának elrendelése nem mentesiti az adósokat az alól, hogy kamat és egyéb fizetési kötelezettségeiknek az eljárás folyamata aiatt ís lehetőség szerint eleget tegyenek. — Mindamellett panaszok érkeztek be £bban a tekintetben, hogy a teherrendezési eljárásba bevont adósok közüt egyesek minden nyomós ok nélkül vonakodnak eleget tenni azon kötelezettségüknek, hogy a váltótartozás lejártakor a hitelezők részére kiszolgáltassák a megújítási váltókat. A Föidteherrendező Országos Bizottság teljes ülésében foglalkozott ezekkei a panaszokkai é? kimondotta, hogy az ilyen adósokat — tekintve, hogy ezek magatartása az eljárás sikerességét veszélyezteti — rosszhiszempeknek fegja minősíteni és ehhezképest a ^ javukra elrendelt rendezési eljárást megszünteti. társzekér, elakadt magánautó, kínlódnak, bajlódnak az égbőt hullott várat'an áldással. Amerre csak a szem eí!át, mindenütt vakító szőnyeg, hó és hó... Minden olyan hangulatos. o

ryan szép ! Nekem talán. ilyenkor, a .szállongó hópihék fantasztikus függönyén keresztül tetszik legjobban Nyíregyháza. Zegzugos kis mellékutcákon szűzi fe" hérségében érintetlenül, fekszik a hó. Senkinek sem jut eszébe eltakarítani. De minek is ?! Igy szép az a maga természetességében. Majd eltűnik onnan, hogyha homlokot* csókolja az e'ső meleg napsugár. Hadd maradjon meg addig nekünk ez az il.uzió. Mert igazán nem más. Ma még itt van közöttünk. Bosszant gyönyörködtet, akadályokat emel, de holnap talán nem marad belőle egyéb, mint egy fájó emlék, vagy — mint ahogy kocsisom jegyezte meg tréfásan — egy alapos nátha. A város és a városból kivezető utak el vannak zárva hótorlaszokkal. kimenni se.lioísem lehet. Ámulva néztem a Damjanich-Iaktanyán tul a másfél méteres hóhegyeket, a Pazonyi-uti két méteres hóbankádokat. Néma mozdulatlanságban alszik minden, csak a hópelyhek kergetőznek szaporán. Mire a Dessewffy-kerthez értünk, lejárt a félóra. Kifizettem az 1 pengő 25 fillért, s miközben elbucsuztunk, megkérdeztem kocsisomtól: — Mondja, maga is örül a hónak, a télnek ? — Hát hogyne — feleli nevetve — ilyenkor újra gyermeknek érzem magamat. Az volt a bo dog kor 1 De jó is volt hócsatázni ! Csingiüng . . • csingiüng . . . A csengő-bongó csengetyüszó kellemes zenéje eltávolodik, majd elvesz a téű utcák monoton lármájában. L. A. ' AzonnaJra, vagy február 1-ére kiadó tágas üzlethelyiság raktárral Vay Ádám-u. 7. sz. alatt Dr Nyerges Miklós ügyvéd, hazgondnok Bocskay u. 11. Telefon 491. 32 10