Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-24 / 19. szám
Nyíregyháza, 1932. január 24. » Vasárnap évfolyam, 19. sz. Előfizetési árak helyben és vidéken : £«y hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. K#ryes szárú ára: hétköznap 10 (., vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széehenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 — 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. A ma és a tegnap igazsága Irta: Vár? Albert dr. országgyűlési képviselő A közvélemény felületes, szeszélyes, sokszor igazságtalan és könnyelmű biró. Könnyen ítél külső jelenségek s tetszetős jelszavak alapján, hamar elfelejti azt, akit tegnap még dicsőített, hamar elfelejt érdemeket, amelyeket tegnap még magasztalt, hamar megtagad intézkedéseket, amelyeket tegnap még ő maga követelt. Érezhető ez különösen a közélet és a politika terén, hol a pártpolitika serényen gondoskodik arról, hogy az ellentétek kíéleztess enek, hogy a hibák feltárassanak, hogy csak a passzívákat lássa az ország. Ha egy politikai rendszer kormányzati intézkedéseit bíráljuk, a legelső dolog, hogy függetlenítenünk keli magunkat a közvélemény imuló, pillanatnyi hangulatától. Nem lehet igazságos ítéletet hozni, ha a ma igazságával mérjük a tegnap igazságát. Ami jog volt valaha, az ma jogtalanság, ami igazság volt, az'ma igazságtalan ság, vagy fordítva. Aki tárgyilagos és igazságos bíró akar lenni, annak elsősorban bele kell helyezkednie annak a politikai múltnak és korszaknak lelki, erkölcsi, poütikat világába, gazdasági é's pénzügyi viHBHHH szonyaiba, amely korszakot meg akar ítélni és nem 1 egyoldalúan rsak a passzívákat, csak a terheket, csak a hátrányokat, csak a hibákat latjii, "hanem ha igazságos ítéletet akarunk hozni, az aktívákat, az előnyöket, az alkotásokat is mérlegelni "keli. Az aktívákat csak annyival "intézhetem ei, hogy az eimuit tízéves politikai korszakban olyan kulturális és szociális haladást teremtettünk, melyét azelőtt ötven évig sem 1, 's amely szükséges, volt, s megfelelt egy letiport nemzet ujjáébredésének, újraépítésének, alkotási "lázának, megnövekedett igényeinek és a gazdasági, ipari 'és kereskedelmi élet taipraállitásának és annak a 'haladásnak, amelyet meg kellett tennünk, ha a nemzetek versenyében nem 1 akartunk "lemaradni. Az elköltött pénzek mind befolytak a gazdasági' élet vérkeringésébe, ezek talpraáüitották, —sajno's, csak átmenetileg, a kereskede'met, a mezőgazdasáeot és az ipart és ezek az alkotások, mmt nemzeti vagyon ma is megvannak. Egy fillér sem folyt ef jogtalanu' senkinek a kezén. Ezek az alkotások munkaalkalmak voltak, • melyek a munkásoknak munkát, kenyeret adtak. Nem messze van az az idő mikor visszasírjuk az alkotásnak ezt a korszakát. Ha a tárgyilagos igazság szemüvegén át akarjuk megbírálni a lemondott kormány politikai ténykedését, lehetetlen ei nem' Ismerni, hogy ugy külpo-'itikai, mint belpo-f litikai téren maradandó sikereket és eredményeket ért el. Nemi akarom a külpolitikai sikereket itt felsorolni. Aki akarja, tudja, aki nem akarja, én nem győzhetem meg az ellenkezőjéről. Én hivatkozom a legnagyobb élő magyarra, gróf Apponvi Albertnek legutóbb tett egyik nyilatkozatára, amely szerint a Bethlen-kormány politikáját helyesnek és az adott viszonyok között eredményesnek ítéli. A hatalmas olasz nemzetnek erkölcsi és politikai barátsága nekünk olyan védelmet nyújtott, a•nvely nélkül számításba kellett volna vennünk a múltban bizonyos! külső veszélyeket, ugy, hogy én kénytelen v agyok nn^áílapitam az ellenzék ellenkező felfogásával szemben is, hogy külpolitikánk feltétlen üi eredményes és sikeres volt az adott körülmények között. A jogrend helyreállításáért és a szélsőségek leküzdéséért az egész nemzet küzdött, mert azok a szélsőségek a nemzet mentalitásával ellenkeztek. Elismerem, hogy az ellenzék küzdött a jogrendért, de azt gróf Bethlen István csinálta meg. I A hatalom gróf Bethlen Istvánnál volt, ő teremtette meg a jogrendet. Megcsinálta olyan politikai művészettel, melyre más aligha lett volna képes és alkalmas. Semmi okunk sincs hát, hogy az előző kormány külpolitikáját és belpolitikáját megtagadjuk, a gazdasági és pénzügyi politika pedig a viszonyok kényszere folytán úgyis megváltozik. Az idő a multat igazolni togja. A jelen nyomorúsága elfelejteti az esetleges hibákat. Adja Isten, hogy mielőbb belássuk, hogy a nemzet élete csak az aiRoiás fehet, s a nyomorúság csak átmeneti, melyet nem okoztunk, de tűrnünk t:ell, hogy újra talpra állhassunk. Hoover a rekonstrukciós bankról Londonból jelentik: Hoover elnök kijelentette, hogy a rekonstrukciós hitelintézet megalakítása megszünteti az ibari és kereskedelmi deflációt, megszilárdítja a hiteléletet és elősegíti a kis bankok tőkéjének mobilizálását. Mihály űmmi öl Irta: ítj. Dienes István. — A ; Nvírvidék« eredeti tárcája — — Kérek egy negyedkiló marhaIjuSt, töltöttkáposztába valót — mondta Czirák Mihály barátom a mészárszékben. Mihály számtiszt, rendes fizetéssel, nem is szegény asszonyt j,-ett el, egy gyerekük van, és házuk, apósával és édesanyjával élnek polgári "jólétben, baromfit, malacot tartanak, épen mostai^ban öltek, nekem- is küldtek jóféléket kóstolóba, ezért csodálkozva kérdeztem: — Mióta esztek ti öten egy negyedkilót káposztában, és azt is marhahúst ? — Külön koszton élek. Csak magamnak keli. — Gyomorbajos lettél? — Nem, — komorodott ei Mihály, — gyűlölöm a disznóhúst. — Gyűlölöd? Hiszen most öltetek! Épen azért! Rá se tudok nézni, "haliam se akarok róla többet! — Szólt, és ahogy kifordultunk a székből, elsírta nekem a Bujtosig való utunkon keserveit. — Tudod, — mondta, — hogy hároméve vagyok házas és olyan a feleségem, aki maga mos, maga súrol, pedig ne lenne rászomaruiva. Dolgozik reggeltől-estig, aprójószágot tart, konyhakertben babrál, konyhában tesz-vesz. Benne van a vérében. Csak malacot nem tartott. Ugy-e, bent lakunk a város közepén, szeretjük a kis virágos udvarunkat és nem szívesen gondoltunk egy illatos sertésólra, trágyadombra, moslékos dézsára. Viszont szeretjük a jó házi készítményeket. Mégis csak más az a házi! fó hurka, kolbász, pácoltfüstölt Sonka, igy hát mindég vettünk újév táján egy pár sertést, de készen, kihizlalva. "Hazacsalogatták a vásárból a két hízót, eljött a hentes, leszúrta és tele lett a kamra. Igy volt három éven keresztül. Az idei nyáron azonban előáll az apósom, hogy sokkal okosabb lenne, ha gazdálkodnánk ebben a szűkös világban, ne szórjuk ki a temérdek pénzt újév idején, mikor drága a sertés, hanem vegyünk két süldőt, most mikor olcsó és szépen hizlaljuk ki. Addig beszélt, hogy milyen vétek lenne elszalasztani ezt az alkalimat, hogy ju'ius végén azután kimentünk a hetivásárba már hét "órakor. — Hát kének, — lélegzett egy mérgeset Mihály, — már kezdődni is rosszul kezdődött. Két órányi "időre kéreztem ei a hivatalból, de még tizenegykor mindig csak sétáltunk apósammai, fet-fe a rengeteg jószág között. Néztünk av tányt, néztünk kocát, megismerkedtünk minden disznókujjecca', meghallgattam egy bélteki. egy karászi. három berceh és egy szophomoki ember kesergéseit adóról és más minden rosszról, de még malac nem volt. Tizenegykor apósomi megáll egy asszony előtt. Épen egy pár süldőmalac volt előtte. Apósom szakértelemmel méricskélte szemévei messziről, tapogatta közelrő', megv"k:irgatta ahá_ tát, benézett a hasa alá, (persze ez mind a malaccal történt), mind a négy disznófület meghuzigálta, már csak azt vártam, hogy mikor kiált a mankákra, hogy nyújtsák ki a nyelvüket, végül diszkréten megkérdezte, hogy fiu-e, vagy leány? — Ne tessék mán csúffá tenni, tisztességes özvegyasszony vagyok én! — Nem maga lelkem, hanem ez a két jószág! — Se fiu, se leány — mondta az asszony. E keli nekünk, — kacsintott rám apósom, — persze, ha áráért aaja, — fordult az asszony felé. Háromszor mentünk el, háromszor niientünk vissza, míg ránkkiabálta az asszony az ígért árat: Vigyék ei, na! de •— tette hozzá, hogy visszatértünk — legalább a lacipecsenyét magok fizessék! Fizettük, hogyne fizettük volna. Jó étvágya volt az asszonynak, mi se líagytuk ott, ami ránk esett, a sörökkel, fizettünk is éjrte öt pengőt. Rédiaátirás, hazahajtás, —fiam! — kínszenvedés és pénz meginti No, de az a fő, — köpködtük otthon a karámban a malacokat, — hogy a vásár sikerült. A sikeres vásár örömére otthon áldomást csaptunk, de még apósomat a vásár körül szerzett érdemei elismeréséül inog kellett lepnem egy uj pipával. .Ami azután volt? Rettenetes! Tudod, a szép , nyári reggeleken harmatos Szegfüvei, gyenge vioia vaí szeretek babrálni, ami jó érzés az egyszéken ülő embernek. Most, kérlek? Minden reggel hivatalbamenés előtt kitakarítottam a sertésólat, mert apósomtói nem kívánhatom ei, a háztartási alkalmazottam pedig jóházbói való leány, és inkább kútba ugrik, de hiába, nem- birja a disznószagot. Hát gazdálkodtunk! Bunkóczi, — a taligás, — hol Szafaját hordott, hol friss sárgahomokot, hol a malomból tengeridarát, árpadarát, és persze, mindig pénz, pénz! A szomszéddal összevesztem a disznóól bűzös volta miatt, feljelentett, az orvosi hivatal megbüntett közegészségügyi kihágás cimén. Pénz! Pénz! Vettem lysoformot. Tudod, te mi a lysoform? Drága Ara. 16 fillér