Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-15 / 157. szám

MMIDÉK. Í931. Julus 15. Társadalmi problémák Benko András kir. tanfelügyelő: Az évvégi vizsgálatok színvonalát emelte az új tanterv meleg szelleme A vánmiegye közigazgatási bi- - tninden szombat és vasárnap este zottságának csütörtöki ülésén dr. | kertmozi előadást, téti időszakban Benkő András kir. tanfelügyelő a következőkben számolt be vármegyénk tanügyi állapotáról: Folyó évi junius hóról "tisztelettel jelentem, hogy e hóban az, évzáró vizsgák mindenütt fennakadás nélkül megtartattak. Az évzáró vizsgák színvonalát általában emelte az uj .'tanterv meleg szelleime, üdesége és a gyakorlati élettel 'kapcso'atos ismeretek előtérbenyomulása és érzésvilága.' Ahol az uj tajiterv teljes mértekben keresztülvitetett, azokban az iskolákban az évzáró vizsgák a hallgatóságra is igen tarjulságosak voltak és nevelőleg hatottak. Az iskolát is rokonszenvesebbé és népszerűbbé tették. Sajnos, nem oly mértékben lett még általános az uj tanterv, amily mértéket joggai remélhetett hivatalom oly sok tanítói szeminárium után, azonban a V terjedése és erősödése állandóan emelkedik. Beszámolhattunk a napokban az iskoláukivüii népművelési munkásságról is. Itt csak száraz adatait sorolom fei. Összesen 223 községben, tehát csaknem valamennyi község ben és tanyán tartattak ismeretterjesztő előadások, melyeknek 4322-re emelkedett számával a 902 műkedvelői előadást is beleszámítva l összesen 10351 népművelési előadást hallgatott a vármfegye felnőtt lakossága. Ezt a nagy teljesítményt 818 előadó végezte, kik közül 437 tanító, 139 pap, 64 jegyző, 57 orvos, 29 gazdatiszt, 27 tanár, 14 földbirtokos, 6 ügyvéd, 6 állatorvos, 5 iparos és kereskedő, 2 mérnök és 32 egyéb foglalkozású. i A népmüvelés nagy jelentősége sok helyen a köztudatban annyira megerősödött, hogy netrtes lelkű mecenások is akadnak. 1 ( akik feltűnő példaadásukkai nagyon értékes Szolgálatot tesznek a nemzeti ügynek. Felekezeti különbség nélkül találunk buzgó apostolokat. Pld. I Szabolcs községben Tomory Zoltán községi főbíró a saját rádiój'át szereltette fe> az iskolában tartott népművelési előadások céljára. 1 Az ily célra működő rádió fenntartásának költségeit ís viseli. I Lichtmann Ferenc Vasmegyer-kápolha-tanya: földbirtokos, ki tanyai cselédsége számára Földmives öfvaskört alakított, l e célra megfelelő helyiséget rendezett be és azt bútorzattal és villanyvilágítással, gramofonnal és mozigéppel szerelte fel. Az egyesület részére gazdasági és szépirodalmi könyvtárat vásárolt s mintegy ÍZ gazdasági és néplapra fizet eKÍ. A tanya lakosságának; nyáron pedig ismeretterjesztő előadásokat rendezett. Ö maga is előadásokat tart és más vidékről, sőt még Budapestről is hozat előadókat. Ez az odaadó áldozatkészség bizonyára dúsan megtermi jutalmát a gazdaság cselédsége tudásának emelésében, értelmességének fejlesztése terén. Egyes községekben az ismeretterjesztő sorozatos előadások rutinja annyira kinevelődött, az előadások tervszerű és egymással öszszekapcsolódó rendszere annyira kiépült, hogy ily helyeken valóságos öröm ennek szép eredményeit látni, hail»;ii, vagy az ezekről "a községi elöljáróságoktól beérkező jelentéseket olvasni. Ezek a jelenségek, eredmények nyújtják azt az erőt a népművelés előadóinak és munkásainak, a mely népünk nemzeti "öntudatának megerősítéséhez szükséges működé st biztosítják. Végteleíiűt sajnálom, hogy az előadók munkáinak szerény díjazását sem tudjuk kifizetni még sokáig. A községektől befolyó adók 1 százalék) csak egy fél év múlva teszik legjobb esetben is lehetővé a szerény dijak kifizetését. A népművelési bizottság, mint a mult évben is, felhatalmazta az elnökséget toooo pengő kölcsön felvételére, de a pénzintézetek ma nem folyósítják a kölcsönt. és igy az érdembe hozott dijak, a melyekre különösen a terményjárandóságu szegény tanítók anynyíra számítottak, nem fizethetők ki. Nagyon szerettem volna, mert é' téren az elkedvetlenités helyrehozhatatlanul káros. A szabály — öl ? A magyar néplélek, amelyet az osztrák földbői átplántált rendcsf-, nálási metódus tanított meg a szabályok megismerésére, maliciózusan jegyzi meg, hogy minden szabály azért van, hogy legyen mit kijátszani. ( A nemzedékek folytán belene-, vetődött eme megállapításából nemi szívesen enged meg ma sem, amibor már nem éfvezzük az osztrák sógor gyámkodását, amikor a szabályokhoz való mier^.y ragaszkodásból nem engednek ugyancsak az oszfrák iskolában felnőtt és annak bürokratikus szellemiét egészen nélkülözni még ma sem tudó tanítványai. 1 Ennek a megállapításnak helyességét fényesen dokumentáló eset történt a napokban, amely ma ugyan elvesztette napi szenzációs aktualitását, de nem vesztette el tanulságot (merítő aktualitását azért, mert az orvosi tudomány b« mulatós mértékben rohanó haladása tarán imár a következő órában hasonló eset elé állithat ben-, nünket. Röviden vázolva a dolgot, a következő eset történt Budapesten:: Egy munkáson, akinek hátgerincét támadta meg a tuberkulózis, egyik sebész-tanár szinte brV vuros műtétet hajtott végre. BaiIába sípcsontjábói kioperálva egy kb. 20 cm-es darabot, átültette a beteg hátgerinccsont darab helyére. A műtét sikerült és a beteg., hát igen, most a beteg minden mialicia dacára, felgyógyult. És most kezdődik a kálvária, melyei a szabályhoz való ragaszkodás, vagy ha ugy tetszik, a törvény köteles tisztelete idézett elő. Mire a gyógyulásnak indult betegnek ereje kezdett visszajönni és a természet a gyomron keresztül követelte jussát, az életet adó, erősítő, táplálékot, a betegnek lejárt az OTl-nát egy évig tartó táppénzsegélye és ezzel megszűnt az élethez, az egészséghez, a dolgozni tudáshoz való joga is a fábbadozó' betegnek. Az éhenhalás veszélyének 'kitett ember végső elkeseredésében — kérni, koldulni önérzetes volta miatt szégyelvén — fölakasztotta magát. Igen, az orvostudomány gigászi munkáját így csúfolja meg a harapás kenyér meg egy darabka kötél. Fefesége azonban még idejében észrevette és levágta a kötélről. A fájdalom felsíkitása, aztán az ájulás némasága felrázta az eddig is résztvevő szomszédok figyelmét. Életrekeltve az elalélt házaspárt, miegindu^ a deputációzás, a kérvényezés. De hiába! A legmagasabb funkcionáriusai az OTI-nak sem' tudtak kibújni a szabály alól. Nem jár táppénz. Nincs rá szabály. De orvosságot adhatnak. Kenyér kelis. Tej' ken. Erősítő, életet adó husieves kell. Egy kevés sült kell. És. kap az éhezd test orvosságot! Hát keli ennél nagyobb malicia?! Hát keh ennél oSztrákabb bürokrácia? És ezt a törvényt mi szentesitettük. Mi, a munkáltató, mi a dolgozó százak és ezrek. Mi szentesitettük áldozatos filléreinkkel, és szentesitjük ma már pengőinkkel. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy irgalmas szamaritánus cselekedetet követünk el! 1 Ncím akar ez az írás lázítás, lenni, nem akar ez az írás az áldozatok meghozatalának megtagadására felhívás lenni; c'sak "mementó ak»r lenni, hogy vigyázzunk, mert a szabály — öl! Évtizedekkel ezelőtt érző szívű, nemes emberbarátok megalakították a beteg, szenvedő kézművesiparosok istápolását szolgáló betegsegitő pénztárakat. Az egymást támogatás szent eszméjének templomot emeltek. Az intézmény elgondolása szerető cmben szívre vallott. Az idők folyamán fejlődött, naggyá lett. Az államhatalom is észrevette. Szükségesnek tartotta. Pártfogásába vette. A beteg ember hálás szívévei, akinek életét ez intézmény léte hosszabbította meg, s akinek egészségét ez intézmény emberül gondolkozó funkcionáriusainak köz reamíködése adta vissza, — bizonyítom, hogy ha az intézménynek a szivét, a felkét nem kötik gúzsba szabályokkal, milliók áldása száll ez intézményre. \ Ne öljék ki a szívet, ne ültessenek rideg paragrafust a szív helyébe, s akkor nem állhat elő az az eset, hogy amit az orvosi tudomány szinte emberfeletti tudással kutat, azt a szabályok ridegsége egy darab kötéíiei semmivé tegye. Adják vissza a hitét, a bizodalmát sok száz munkásnak azzal, adják vissza nekik betegségükben a betegsegélyző intézményt a maga karitatív elgondolásában, ugy, amint az megaikottatott. Legyen ez az intézménybár csak kunyhó, de töröljék te benne a könnyet, enyhítsék benne a fájdalmat s akkor ismét egymásra talál a boldog megenyhiiIésben munkáltató, pénztár " és munkás egyaránt. Falusi. Sebess Dénes: Eét Magyarország Sebess Dénes könyve szép és értekes munka, amely bizonyára figyelmet fog kelteni. "Magyarorszg utolsó száz esztendejének szakát kuíon-kiilön veszi Szemügyre, de ezekben elmélyed s eddig ís

meret len forrásokat is felhasznál. Sorra veszi a reformkort, a szabadságharcot s külön foglalkozik a Görgey-kérdéssef. Széchenyit és Kossuthot nem állítja egymással szembe, mint azt eddig az iskolás történetírás tette. Mindketten egy célt akartak

: a vezetés azért került Kossuth kezébe, mert szónoki képessége alkalmasabbá tette őt a vezérségre és nyílegyenesen haladt a cél felé. Széchenyi szkeptikus volt és habozó. A szerző egyik kiválóságából séma ront le azért, hogy " a' másikat emelje. Nem ért *" egyet azokkal, akik Görgeyt mindenáron igazolni a'karják. Görgeynek a titkos levéltárban Tevő 1850-1 vallomása alapján bizonyltja, hogy a súlyos vádak részben igazak. Görgey a békepárttal együtt összeesküvést szőtt a szabadságharc ellen; a diktátorságot kikényszentette Kossuthbói azért, hogy letehesse a fegyvert. Lehetséges, hogy a szerzőnek ez az állítása nagy vitát fog kelteni, de ez csak használni fog a Görgey kérdésnek.' A kiegyezés tárgyalásánál rámutat arra,'hogy magyar nemesi középosztály anyagi tönkrejutásának milyen nagy ré sze volt Deák Ferenc müvében. A kiegyezés ellen nem foglal állást; elkerülhetetlen szükségszerűség voít és Deák alkotása mint politikai mű, minden dicséretet (megérdemel. A végzetes hiba az volt, hogy nem 'fejlesztették tovább. A szerző megállapításaiból azt a következtetést lehet levonni, hogy Magyarország 1918-1 tragédiája, mint a német—francia versengés következménye, végzetszerű volt és elkerülhetetlen. A Hóman—Szegfü-féle Magyar, Történet kötésének stílusában egy-, korú illusztrációk kíséretében készült és tipográfiailag is kifogástalan mű a Könyvbarátok Szövetsége kiadásában, mint illetménykötet "jelent meg, de bolti forgalomban is kapható. Ára félbőrkötésben 12 P. / A LEGSZEBB NYÁRI KALAPOK párisi, bécsi és budapesti modellek mélyen leszállított árban kaphatók WALTERNÉ és HORVÁTHNE kalspSzlet ében (Róm. kath. bérpalota. Bethlen-e. 2)