Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-29 / 271. szám

10 JSÍYÍRYIDBI&Í 1931. noveBfcüet 29. GAZDAMELLÉKLET !!liii!!!lli!!lli!l!!!ír A takarmánynövények mint homokjavitó tényezők! Irta: Westsik Víttiros mezőgazdasági kamarai szaktanár. I Mielőtt belebocsátkoznék a lenU cim! részletes tárgyalásába, szükségednek vél ám hivatkozni a »Nyirvidék« 1931. év*" szept. 6-ikt és 13-iJa szájmaira, melyekben ismertettem a trágyázatlan »parlagi<s vetésforgót és két homokjavttó vetésforgót. Mo

st már teljes befejezést nyert & burgonya betakarítása és elszámolása, ennek alapján módomban áh a trágyázatlan »parlagi« vetésforgó két évi terméseredmé" hyejt lekö^J ni ugy rozsból, mint burgonyából. A trágyázatlan »partagi« vetésforgó hozama kat. holdankint az alábbi: 1930. évben rozsbót 7.00 métermázsa szemtermés és burgonyából 5.84. métermázsa. 1931. évben rozsból 5.26 métermázsa szemtermés és burgonyából 12.24 métemvázsa. Ezen adatokból vüágtr saai kitűnik, hogy laza homokon, a Szabolcs vármegyében is szokásos parlagoltatást rendszerrel csak a rozsból tehet elég tűrhető terméseredményeket elérni. Ellenben a burgonya termesztése nagyfokú ráfizetéssel jár, hiszen figyelembe kell venni, hogy ugy 1930. évben, mint 1931. évben kat. holdanként 10 métermázsa elsőrendű E'ia fajta burgonyát ültettünk el, s a termés mégis csak 5.84,. illetve 12.24 métermázsa, háromszori kapálás meglett. Ezzel szemben a csillagfürt zöldtrágyás vetésforgóban az 1931. évi terméshozam kat.. holdanként rozsból 12.48 métermázsa és burgonyából 3376 métermázsa. A magcsiliag'fürtös vetésforgóban pedig a rozs terméshozama 10.66 métermázsa és a burgonyáé 19.08 métermázsa. A termesztés terén kevésbé járatos olvasók kedvóért röviden megemlítem, hogy a magcsiiiagfürtöS vetésforgóban a csillagfürtöt nem Szántjuk alá zöldtrágyának, hanem meghagyjuk magnak. Ezenkívül ki keli emelnem azt a tényt, hogy a kísérleti gazdaságnak csak 1930. évben állott módjában beállítani "a 12 féle horrtokjavító vetésforgóját, minek természetes folyománya, hogy csak a folyó 1931. évben kaptuk az első évi eredményeket a homokjavitó rendszerek után. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy a csillagfürtök még nem tudták kifejteni; teljes homokjavitó képességüket, ez csak több évi körforgás után érhető el. Ennek folytán a burgonyatermés a későbbi, években még emelkedni fog. Azonban 'az eddigi alacsony burgonyatermések igazolják ama tényt, hogy a kísérleti gazdaság futóhorrtokdombjal egy sivár, sülevényes természetű futófyomokbó'i állanak, mely a szó valódi értelmében javításra szorul. Ezek előrebocsátása után ismertetem. ama homokjavitó vetésforgónkat, melyben a talajjavítás ki^áróíag takarmánytermelésre és műtrágyázásra van alapítva. Homokjavitásra csakis olyan takarmánynövényt lehet felhasználni, aíreely nitrogén gyűjtő, ilyenek a pillangós virágú homoki "takarmánynövények, mint pl. a szöszösbükköny, fehér somkóró, nyulszapuka, homoki borsó, biborhere és c.sibekur. Hogy azonban a takarmány•ivéfcayai tiírtBnő kon»ofcjavitá.s a gyakorlatban sikeres legyen, csakis olyan növény választható ki, mely az illető homokon jórdiszlik, mert e nélkül talajjavításról sző sem lehet. Ez okból az előbbi sorokban leirt takarmánynövények közül keíi a legmegfelelőbbet kiválasztani a javítandó homok számára. A jói kiválasztott takarmánynövényt ezután ei 'keli látni foszforsav és káli műtrágyázással, —hogy ezáitai serkentsük a növényt nagyobb gyökér kifejlesztésére, hiszen csakis ily módon lehetséges a nagyobb mértékű nitrogéngyíijtés, A fenti vezérelvek alapján a homokjavitó kísérleti gazdaságban az alábbi vetésforgó van beállítva a második lutóhomokdombon: 1. Homoki borsó, takarmánynak lekaszálva, adunk alája ' féladag műtrágyázást,. vagyis kat. holdanként 100 kgr. szuperfoszfátot és 40 kg. kálisót. 2. Rozs magnak, féladag műtrágyázással, adunk alája kat. hol-i dankénti 100 kgr. szuperfoszfátot és 40 kgr.' kálisót. 3. Burgonya, trágyázás nélkülA leírt vetésforgó szerint a gazda nem használ sem istálló-, sem' zöldtrágyázást, hanem a talajjavítást, illetve a homok termőerejének tokozását kizárólag arra alapítja, hogy műtrágyázás segítségévei *a takarmánynövény gyökereit serkenti nagyobb fokú nitrogéngyüjtésre. Ez esetben tehát a gyökér

zet homokjavitó tényező. Ezen rendszer mellett nem szabad kapzsiságba esni, s nem indokolt a takarmánynövényt magtermelésre felhasználni, mert ellenesetben a gyökerek által gyűjtött erő a magba vándorol, és elesünk a homokjavitó erő legnagyobb részétői. A közölt homokjavitó vetésforgónak különösen akkor van jelentősége, ha a gazda természetes gyepes területekkei (rét és legelő) nem rendelkezik, s amellett nagyobb arányú állattartása van. — Hogy pedig a leírt vezérelvek szerint berendezett homok javítás nem elméleti, hanem gyakorlati jelentőségű, azt igazolják az alábbi eredményeink. Ugyanis az ismertetett homoki borsó vetésforgóban az 1931. évi termés kat- holdanként a következőkép alakul: a rozs szeim hozama 12.10 métermázsa, a burgonyáé 42.92 métermázsa. Hogy ezen adatokat kellően nréltányolni tudhassuk, leirom az ellenőrző vetésforgónkat, mefynek beosztása az alábbi: 1. homoki borsó takarmánynak, istállótrágyázva; 2. rozs magnak féladag műtrágyázással, "á-dunk alája kat. holdanfcint 1.00 kgr. 6zupérfoszfátot és 40 kgr. kálisót; 3. burgonya, féladag műtrágyázással, adunk alája kat. holdankuit .100 kgr. szuperfoszfátot és 40 kgr. kálisót. Növénytermeié 1 szempOiTtbóí tehát ez a vetésforgó tökéletesen ugyanolyan beosztással bir, mnit az előbbi, különbség csupán az, hogy a homoki borsó alá nem műtrágyát hanem istállótrágyát adunk. A legutóbb leirt istállótrágyás vetésforgó 1931. évi terméseredménye kat. holdankint a következő: a rizs szemhozama 10.94 métermázsa, a burgonyáé 34 60 métermázSji. Amint láthatjuk, az istállótrágyás vetésforgó egyik terménynél sem multa félül a zöld és mütrágyás vetésforgók eredményeit, ez oicbói a kísérlett gazdaság homokjavitó rendszerei sokkai nagyobb gyakorlati jelentőséggel bírnak, semmint, azt sokan gondolják. flíéfeány szó a csemegetengeri termeléséről Irta: Ktár Dezső. Általánosan hangoztatott s mindjobban elismert igazság az, hogy a gabonanemüek árát mesterségesen fentartam akár boletta, akár intervenciós vásárlások, akár más termelési segély, vagy egyéb kényszer rendszabályok áltai nem célszerű, erre az államháztartás mai helyzetében nem is képes. Nem is érdemes olyan teilmieivény termelését favorizálni, vagy annak termesztésére buzdítani a jóhiszemű gazdaközönséget, amelynek jövője világpiaci relációban is bizonytalan s amely fokozatosan részben helyettesíthető is, más, az állattartásban jól kihasználható terményekkel. Távol áll tőteíml, hogy a gabonatermelés nagyrészbeni megszüntetését javasolnám!, mert tisztában vagyok ama szociális előnyökkei "s kevés munkával, 'kockázattal járó termeléssel, melyet kétségtelenül a gabonatermelés javára keli elkönyvelnünk, de vis

zont a mai "helyzettel reálisan számot vetve és figyelembe véve azon körülményt, hogy a gabona kedvezőbb értékesítését elősegítő javaslatok még gyermekcipőben járnak s az agrárállamok harmonikus együttműködése elé számos akadály gördül, melyet nehéz e'ijmfnáini: azt hi-zemy hogy nem hiábavaló, ha a tengen fokozottabb termelésére buzdítjuk a gazdákat, nant olyan termeivény intenzivebb felkarolására, mely az állattartás előnyös fejlődését döntően befolyásolja. Célszerű tehát, ha vetésforgóink összeállításánál is a gabonanemüek területét észszerűen csökkentjük (25 százaléknál. többet nem

1 célszerű gabonanemüek vetésére manapság fordítani)' s a gabonanemüek közül az árpa s a jelenleg magas árban értékesíthető s az állattartásban szinte nélkülözhetetlen zab termelésére fokozott gondot fordítunk. A tengerinek, rniiit emberi tápláléknak is kétségtelenül jelentős szerepe lehetne, bár az orvosi tudomány még e kérdésben pontos adatokkal néma rendelkezik. Bizonyos, hogy a teljes érésben levő tengeri tápértéke a teljes érésben levő tengerinéi nesm! alacsonyabb s a teljes érésben levő tengen azieimberi szervezet funktioit, pl. az emésztést előnyösen befolyásolja. A Balkán államokban és Amerikában a tengerit, mint embert étkezésre szolgáló élaimiicíkket a legszélesebb rétegekben ismerik, szívesen fogyasztják s étkezési célokra különleges tengeri fajtákat, u. n. cukortengeriket (Zuckenmlaise) terme'nefc. —- A tengerit sokoldalú hasznosítása imiatt Németországban 1928-ban 24000 ha-nyi területen, 1931-ben azonban tmár 35000 ha-nyi területen teipnetik s a csejmegeterngeri termelése is fiovatovább mindjobban előtérbe jut. Az édes esem ege tengeri termelése, hazai és külföldi tapasztalatok alapján jiem nagyon költséges; 1 óra alatt 1 személy 4—500 csövet letör, ami 2 és féi métermázsán

ak telei meg. Az aratási, "költségek métermázsánkínt 20—30 fillére tesznek ki. vagyis a betakarításköltsége nem

1 jelentékeny. A cseaijegetengen értékesítése, sajnos a piac szervezetlensége következtében, ma még bizonytalan. A magyar gazdasszony bevált receptjei a tengen kitűnő elkészítését is lehetővé teszik, miért is,üzletekben, Szanatóriumokban a csemegetengerj bizonyára keresett cikk lehet, ha & tejes érésben levő tápláló csöveket letörjük s különös gonddal becsomagolva juttatjuk ei. a fogyasztóhoz. A csemegetengeri fogyasztására minden lehető eszközt és módot meg kell ragadni az illetékes s

z»Jcférfiaknak, mert népünk élelmezésének fontos tényezője lehet rendkívüli tápláló értéke és kitűnő emészthetősége folytán. A takarmánytengeri területének kiterjesztése, a tengeri szakszerű művelésében: a szakszerű egyezés, a pontos fattyazás, s általában a lehetőség szennt a si/ma tengeri müvelés fokozatos keresztülvitele, a magtengeri 'idejében való kiválasztása s elraktározása s a tengeriszárnak fellépés, zsotmiboiyázás utján való gazdaságos értékesítése, s az alkaimas területeknek csemegetengerivei való bevetése — mind ut a magyar mezőgazdaság jobb jövőjének kibontakozása felé.. Mire ügyeljen a termelő a tebén fejése és a tej kezelése közben Az éveken át oly sűrűn hangoztatott »többtermelés« jelszavát a mezőgazdasági termények és terimékek szinte lehetetlen értékesítése következtében, az utóbbi ídőkl>en a x, minőségi "termelés« sürgető követelése váltotta fel. Sajnos — mint sok 'minden másra — ugy a minőségre való termelés fontosságára is későn eszméltünk rá. Mintha bizony a minőségi 'termelés a múltban nem jelentett volna gazdasági előnyt a nemzetek versenyéten és a sokat hivatkozott békeidőben, amikor minden mezőgazdasági terményünknek könnyűszerrel "megtaláltuk az értékesítési piacait, nem azok a népek és nemzetek vitték volna el a babért és gazdaságiig nem'azok erősbödtek volna meg, amelyek mezőgazdasági terményeik és ipari termékeik termesztésénél, ííletve előállításánál a minőségre fektették a súlyt. Különben is e két kívánalom

1 távolról sem ellentétes, mert hiszen a több- és egyben minőségileg jobbtérmeiés összeegyeztethető egymással, csak sajátságosképpen a két követelmény között sokan ellentétet vélnek látni még a'gyakorlati élet emberei'közül ís. Sajnos az átmenet a minőségi termelésre korántsem mehet olyan ugrásszerűen, mint ezt sokan kéjizeíjk, mert ennek előbb elő keli a talajt készítem; meg kell intézményesen teremteni azokat a feltételeket, amelyek terményeink és termékeink minőségi javulásához, ez alapon nagyobb megbecsüléshez é3 végeredményben jobb értékesítéséhez vezetnek. ÁU pedig e tétel minden terményre, termékre és cikkre, akár közvetlenül a mezőgazdaság hozza azokat létre, aká&r