Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-29 / 271. szám

JSfYÍRYiDÉK. Szombat Vasárnap ARI ANE Utolsó két nap APOLLO 1931, naieatóei- 29. ELISABETH BER8NER Az évad leghatalmasabb filmsikere ! W Szigorúan felnőtteknek! Fizessünk, ne fizessünk? Nap-nap után olvashatunk a napilapokban részleteket a népszövetség pénzügyi bizottságának jelentéséből. Minden hét végén elolvashatjuk 'a Nemzeti Bank heti kimutatását, illetve jelentését. — Utóbbi az átlagembert talán nem érdekelte mindig. Tekintettel a mai nehéz viszonyokra, 'bizonyára érdekli az újságolvasót. Érdekli azért, mert a különben rideg s

zámoSzlopokbó' olvasni, következtetni kelt. Hetek 'óta két dolgot kell megdöbbenéssel "konstatálnunk. Az egyiK az a tény, hogy devizaállományunk erősen fogy. A másik az, hogy az az összeg, amit hetenként a külföldi tartozások "után kamatban és tőketörlesztés gyanánt fizetünk, sok. Ha a devizaállományt osztandónak vesszük, a heti kamatot és tőketörlesztést pedig osztónak m(

lnősitjük, akkor hányadosul azt a Számot kapjuk, amelyik megmutatja a

zt, hogy hány hétig éfég a meglevő devizaállomány a heti kamat- és tőketörlesztésre. Ez a hányados pedig nem tul nagy. A devizaállomány és a heti kamat és tőketörlesztés aránya csak ugy változhat meg, ha a Nemzeti Bank nagyobb mennyiségű deviza birtokába juthatna. A Nemzeti Bank törekszik is erre. Hiszen ismeretes azí a rendelet, amely az exportdevizák beszolgáltatását parancsolja meg. Ismeretesek egyéb rendeletek is, amelyek azt célozzák hogy a Nemzeti Bank devizaállománya szaporodjék. Ismeretesek azok a büntetési szankciók is, amelyek alkalmazhatók azokkal Szemben, akik ezen rendelkezéseket netalán kijáts

zanók. Mindezekből azt az eredményt kellene látnunk, hogy a Nemzeti Bank devizaáH^mányáiiak növekednie kellene. A heti jelentések ezt ia konklúziót nem' igazolják. Ebből az következik, hogy nemcsak a Nemzeti Bank nem rendelkezik kellő devizamennyiséggel, hanem a magánosok és nagyobb exportcégek sem'. Tehát csonka hazánkban nagyon kevés a külföldi deviza. Mi ennek dacára rendületlenül fizetünk, fzetjüK a külföldi tartozások után a tutaagas kamatokat és törlesztünk tőkét is. Felvetődik a kérdés, érdekünk ez nekünk, érdeke ez a külföldi hitelezőknek. Érdeke ez látszólag mindkét félnek, valójában talán egyiknek sem. Nekünk érdekünk, mert Szegény csonka, életképtelen állam vagyunk, akik máskpr is ra fogunk Szorulni a hiteire. Mi a fizetéssé* bebizonyítjuk azt, hogy kötelezettségünknek őszintén, becsületesen a lehetőség legvégső határáig eleget akarunk tenni. Tehát azt akarjuk, hogy a külföld ne veszítse el velünk szemben a btzalmát és szükség esetén máskor is bocsásson rendelkezésünkre hitelt. A külföldi hitelezőknek is érdekük a fizetés, mert ők tőkéjükhöz és annak a kamataihoz akarnak hozzájutni. Ez ís jogos kívánság. 'ft Ha a dolgot más szemüveggel nézzük, akkor a további fizetés nemi érdekünk nekünk. Ha tovább is fizetünk, félő, hogy devizaállományunk hetek esetleg hónapok múlva teljesen elapad. Ekkor a hazai termelés fog teljesen megakadni, mert nem rendelkezvén külföldi fizetési eszközökkei, nemi fogunk tudni behozni nyerstermékeket és félig nyersárukat, a termelés kontinu'tása komoly veszedelemben foroghat. Nem érdeke idejig-óráig a további Pzetés a külföldnek sem'. A termelésnek három tényezője van, a természet, a munka és a tőke. Ezeic csak együttesen termelhetnek, külön-külön nem. Bizonyos nyersterményeket csak külföldfami verem, hanem betegség, ha valaki nem tudná), és hogy a férjhez menendő lánynak a nehezen megszerzett kenyeret beletudták a hozományába. Még nemcsak itt, a »gazdag«aI-> földön volt "lyen jó világ, hanem! másutt is. Párádon, — mint azt al 70 éves özv. Pásztor Joachimné mondta nekem a nyáron, — (akit az egész falu »K ,sainyá«-nak hív), sem fonták kolbászból "a sövényt. Negyven esztendővel, meg még kevesebbel, e

zeiőtt ott a terrento volt a fő lakodalmi tészta. Igénytelen vizes tészta, apró perec, vagy csillagaiaku és mákszemmel volt meghintve a teteje. , Ilyen világ volt! Pedig nem' írkáltak a

z újságok se világgazdasági krízisről, se ínségakcióról, se látszatadóról 1 1 | Ha nagyon erőltetném magam, vagyis inkább ezt a puhszka-'pert, száz, meg száz egyéb adattal tudnám bizonyitaniTgazamat. Ettek bizony puliszkát! Hogyne ettek volna! Nincs azon mit szégyetnÜ Őseink korcos gályáját is ugy szégyeljük-titkoljuk, mintha nem is lett vo'na, mintha Árpád apánk krepdesin pizsamában tért volnai nyugovóra Szvatoplukkai vívott harca után! A Pufikká a sokféle jó között,' amit ott írtam, a legszerényebb, de ki-ki ítélje mteg, — melyik mégis a mezítláb asabb étel, azok kezűi ákáíjnWyik, amelyeket mos* írtam

1, vagy a puliszka? Boldog epníberek! f Kínában, — ha ugyan hinni lehet a néha eltorzított számadatoknak, szerencsétlen emberek milliói éhhaláinak esnek áldozatául. Spanyolország Murcia nevü tartományából az emberek kezdenek* kiván-« dorolni, mert hét év óta "egyik járásában nem' esett eső és három éve az egész tartományban nem termett meg semmi. Az egész világon, Magyarországon, Nyíregyházán emberek vannak, akik napokon keresztül néma esznek és ha esznek, a Jóisten tudja csak mibői élnék, mert munkájuk nincs, — és most, az ínségakció, a munkanélküliség, a nyomorúság napjaiban személyes sértésnek veszi némely ember, ha őseit pulíszkaevásben szemléltetik!! Azt csak nem' írhattam mégse, hogy minden második nap Hors d'Oeuvre-t evett, hafewajonézt asz'pikka', sajtszufiét gyűrt rá és sarnpányerrei öblítette le!?! Puliszka volt biz a

z! Ezekután pedig nekem is lesz annyi eszem, hogy oda fogok menni, ahova hívnak, mert ott engem bizonyára egy tányér jó juhturós, tejfellel meglobogtatott és tepertővei meghintett puliszkával tqfnaK várm. Annak a kedves jó enrtberngfc meg, — ha arra kerülök —.rbanafefí v&zeK, meg osztrigát. rői és csak külföldi devizákkal, valutákkal" tudunk beszerezni. Ezek a nyerstermények képezik részben az egyik termelési tényezőt, a természetet. Ha a külföld azt akarja, hogy mi egy momentán adott fizetési halasztás után tudjunk fizetni akkor biztosítania keli számunkra az egyik "termelési tényezőt a term,észetet az ő nyersanyagával. Nálunk meg van a másik termelési tényező az emberi munka. A külföldnek biztosítania ken s

zámunkra a harmadik termelési tényezőt a tőkét is. Ezt teheti azzaf, hogy egyelőre nem kér tőketöries

ztés és kamatot, mert a még itt levő külföldi devizák, valuták a harmadik termelési tényezőt a tőkét képviselek, legalább részben. Ha tehát egyformán érdeke a külföldi hitelezőknek és nekünk is a fizetési halasztás, akkor lépjünk erre az útra. Értse tnaeg a külföld a

zt, hogy a becsületes fizetési szándékú adóst nem tönkre tenni, de megmenten? keh. Straky Henrik. Szabolcsvármegyében nagyarányú földmnnka inda! meg, amelynek költségeit az állam fedezi A munkanélküliség enyhítésére mindent megtesznek az illetékeseik. Szabolcsvármegye főispánjának, dr Erdőhegyi Lajos főispánnak és Virányi Sándor alispánnak intervenciójára a vármegye területén nagyszabású földmunka indul meg. A munkálatok azt célozzák, hogy a kereskedelmi miniszter "által tervezett utak földmunkálatát elvégezzék vám.egyeszerte. A földmunkát, amelyhez rövidesen hozzákezdenek, akként intézik, hogy a vármegye minden járására jusson meg felelő munkaalkalom. A földmunkálatok tetemes költségeit az ál am fedezi a vármegyének juttatandó segélyből. Az államnak ez a segélyösszege nagymértékben könnyíteni fogja a munkanélküliek súlyos helyzetét azon kivül, hogy inségbuzát illetve megfelelő mennyiségű lisztet osztanak ki az ínséges családok között ugyancsak munka fejében. Látogatás Nyíregyháza hentesüzleteiben Luxus cikké Tálik maholnap a hús — Az emberiség áttér a növényevésre ha a helyzet nem változik — mondották a hentesek Általános az a panasz, hogy ma olyan viszonyokat élünk, hogy még kenyérre sem jut. Ha nem jut kenyérre sem. akkor a hus különösen elkerüli asztalunkat. Kíváncsiak voltunk eszik-e hát hust a nyíregyházi polgár s ha nem, mivel tartja fenn fizikumát ? Felkerestünk néhány nyíregyházi hentesüzletet táj ékozódás végett. Első utunk a katolikus plébánia épületében lévő hentesüzletbe vezetett, ahol, miután megtudták azt, hogy csak érdeklődni jöttünk és nem venni, meglehetősen hűvös fogadtatásban részesültünk. Mindezek ellenére a következőket sikerült megtudnunk. Dacára az olcsó áraknak, a forgalom nagyon megcsappant. Amiint látja uram — az üzlet most is üres. Még aránylag szombat a legforgalmasabb napunk. Két marhát vágunk havonként. Többet a vevőközönség nem bir el. Sertésnél már egészen mlás az eset. Három-négy darabot tudunk kiárulni egy héten. Nálunk az árak igy alakulnak : Marhahús kilogrammja 1 pengő, sertéshús 1.40—1.60, zsírnak való 1.80—2.— pengő- Kolbász-áru 2.40—2.80, felvágott 3.60 pengő kilogrammoiikint. Miután láttuk, hogy más mondanivalója nincs a mesternek, nem alkalmatlankodtunk tovább, jobb hiányában ajánlottuk magunkat s benyitottunk a város túlsó oldalán lévő hentesüzletbe. Itt egészen más hangon indult inegi a diskurzus. — Tessék elhinni — mondotta informátorunk — egy ilyen nagy üzletre manapság csak ráfizetni lehet. Valóságos luxus cikké válik maholnap a hus. Az a vevőnk, aki ezelőtt elvitt 1—2 kg. hust, az ma beéri fél kilogrammal is. Igen gyakori az az eset, amikor 10—15 deka húsért jönnek be ez üzletbe. Hogy leket ilv^m forgjalem meHett reuzálni ? Állandóan csak kiadás és kiadás... Harmincnégy pengőbe kerül egy marhának vágatási költsége. Hol van még a fuvar és a többi... Ha a helyzet nem változik, mindannyian, tönkre megyünk. Érdeklődtünk még az árak iránt. Összehasonlítást tettünk az előbbiével, lényeges változás nincs a kettő között. Sehogysem. voltunk megelégedve a hallottakkal. Ugy határoztunk, hogy kisétálunk néhány kültelki boltocskába is. Vájjon ott hogy mérik a hust ? Az egyik helyen, ahol a zsirnakvaló 20 fiüérrei volt ofcsóbb, mint másutt, avval fogadtak : — Ugyan kérem ki eszik ma hust ?! Az emberiség áttér a növényevésre, ha a helyzet nem változik. A másik helyen, ahol a kolbászáru volt 20 fillérrel olcsóbb, azt mondták : — Vesznek hust, »veszegetnek«, de nem fizetnek. Sokáig eltöprengtünk a hallottakon. Mi lehet a húsfogyasztás ijesztő csökkenésének oka? A mai lehetetlen gazdasági helyzet? Vagy a húsáraknak a mai helyzetihez való aránytalan viszonya ? De jo volna felkutatni valami olcsó beszerzési forrást — gondoltuk. — Igen, de hol ? ... f Végre sok bandukolás közben rábukkantam a debreceni * kövesut mentén egy kis boltocskára. Beléptem. A tulajdonos "itt az I. rendii marhahúst 90 fillérért, a Il-od rendűt 70 fillérért, a sertéshúst 1.20 P-ért, a kolbászt 2.30 P-ért mérné, ez a baj, hogy csak mérné! De nincs kinek ! Növényevők lettünk ! — Biztosítéki okirat — »z 1931. évi 5100. M- E. számú rendeletnek megfelelően — kapható * Jéba•yotndában Nyíregyházán.