Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-27 / 269. szám

4 JíVfBYIDéK. 1931. november 27. emberkék szjvében. Vágyaik eléréséhez —, mely rajta keresztülvezet — revolvert ad áldozatai kezébe. S a »hős« megjelenik vágyai magasba vivő lépcsőjének első fokánál, a pénz őfelsége rejtekhelyén s középkori páthosszai dörgi ei a »Szézám nyilj még!« helyett »Fei a kezekkel!« varázsigéjét. Az eredmény? Pár vészes pillanatig ; kaján moSollyai lapui meg perzselő lorrósággai a »fovag« remegő kezei "között, hogy aztán ördögi vigyorgással lássa őrülten szerelmetes lovagjának csúf bukását s, hafíja a bilincs csörrenését és - a szük, homályos cella kulcsának csikorgását. És a játékot hátborzongató cinizmussal kezdi élőiről... Gurul '

a tallér... Csomózódik a dohány... Gyüt ha'ómra a minden boldogságot megszerző és a minden boldogságot pokoh szenvedéssé váltó pénz... a pénz... a bűnös, a bűnre, az alvilágra kárhoztató pénz... Bán. Üzeni a pipacs, meg a búzavirág Holló Lenke 1 felvonásos zenés vígjátéka December 5—6. Városi Szinház Lehet-e materialista a tanár? Irta: Reményül*. Lajos. ismeretlen ma sem Nyíregyháza neve az idegenek előtt. Városunk tehát feltartózhatatlanuf halad előre a fejlődés utján, amit a vezetőség helyes programimkitüzésének köszönhetünk. Csodákat azonban nem szabad a relétőt kívánnunk. Detektorosgép még Nyíregyházán sem fog hangszórót vinni és így továbbra is városunk iakosaindfíq.a 2 vagy 3 iámpás készülékeket ajánlhatjuk, amelyek üzembiztosak, részletfizetésre 120—150 pengőért beszerezhetők és havi "áramfogyasztásuk nem tesz ki "többet egy pengőnél. A imagyar gépek már mind ugy'készülnék, hogy garantáltan veszik maja ugy Budapestet, mint Nyíregyházát, ami azért fontps, mert párhuzamos műsor esetén is használhatók. Nyíregyháza ugyan önálló műsort nem igen fog adni, de fontosabb alkalmakkor könnyeb

J ben lehet majd helyszíni közvetítéshez jutni. Nyíregyháza szempontjából felbecsülhetetlen értéket jelent azonban az, hogy nemi lesz fading és igy elmaradnak az elhalkulások, amelyektői a 8 lámpás gépek sem voltak mentesek. A villamosvilágitássai nem biró köz ségekben és tanyákon más a helyzet. Ott a detektorosgépek nagyon kapósak lesznek^ mert olcsók. üzemük úgyszólván semmibe sem kerül és fejhallgatóval is áldást jelentenek az unaímlas téh estéken. Ezeken a helyekén a telepesgépek nem

1 tudnak meghonosodni, mert üzemük drága és a töltésük körülményes. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani, most a karácsonyi vásár megindulása előtt, meit sokan vágyakoznak rádiót venni, de nem

1 mernek, mert félnek a relé zavarásától. — Azt ajánlom tehát az ilyeneknek, vásárolják meg nyugodtan a kiválasztott gépet, mert azok, konstruk1 torai számoltak már a relé megépítésével. Egyebekben pedig a relé üzembehelyezésére is jó vételt kívánok. S?poss Árpád. á pénz Aftrulszt'kus tanulmány A pénz kedves kis démon. Rabul ejt ifjút, öreget. Nőt és férfit. Vallásra, nemre és társadalmi 'állásra való tekintet nélkül. Bölcset "és analfabétát. Királyt és Koldust. Tehát mindenkit. Mindenki hódo> neki. Mindenkire vanegy kacér mosolya. Vagy egy torz grimasza. Különös passziója a gurulás. Az ércpénznek. Egyik emberhez minden logika nélkül garmadával gurui. A másiktól pedig, minden tiltakozás dacára elgurul. A másik faja a papír, melyet dohánynak is neveznek, méltó rokona az előbbinek és a dohánynak. Csomóba szeret lenni. És ahoi már van egy jókora gyűjtemény, ott előszeretettel szaporodik. Van benne bizonyos arisztokratikus hajlam' is. TudnüHik szereti a fényűzést. Csak a legritkább esetben telepedik le foltos, maszatos zsebek mélyén. Nagyon hajlamos az elegáns városi bundák parfőnvös illatú, szőrmével védett selymes nisogásu tárcák rekeszeiben diszkréten, de nagy szériákban elhelyezkedni. Hideg arisztokratikus gőgjében nem ritkán elvonul " szürke trezorok acéi falai, közé, hot megközehthetetlénebb egy ang>; lordnálVan még egy speciális szenvedélye. Diplomatikus fölénnyel egymásra uszítani az embereket. Vért ontatni velük. Egymás vérét. Nem egyszer testvér vért. Legújabban »hősök«-et nevei. Alvilági »hősök«-et. Démoni mosollyal elérhetetlen vágyakat fakaszt egyszerű Nemrégiben egy hírlapi polémia folyamán vetődött fei ez a kérdés, még pedig elég súlyos formában, ugy, hogy vádnak is beillett volna. Akkor ez a kérdés nyitva maradt. Szerintem azonban ez anynyira fontos dolog, hogy megtárgyalása és megoldáshoz juttatása több, mint egyszerű reputáció védelemMa, amikor a válságok korát éljük, amikor minden, ami van, amit ember teremtett, megdöbbentő biztonsággal halad a teljes összeomlás felé, amikor nincs kizárva, hogy ennek az, egyéni ésitársadalmi életében megtévedt világnak :a kapkodása egy olyan emberfeletti kataklizmában fog véget érni, melyben talán egész egyetemes kultúránk elemésztődik, hogy helyet adjon egy más, az eddiginél tökéletesebbnek, nem' kevéssé fontos, hogy a kultura magvetői és ápolói mífcépen vélik megtaláini'azt a módot, azt az' utat, amely e tökéletesebb kultúrához vezet. Még ha ez a nagyon esedékes tisztító összeomlás nem is következik be, kétségtelen bizonyossággal veti eiőre árnyékát az a tény, hogy az idealizmus és a materializmus évszázadok, vagy ha épen ugy tetszik évezredek óta tartó harcának rövidesen ofy módon kell megoldáshoz jutni, hogy az egyik feitétei néfküt elismerje a müsik elsőbbségét. Legalább is néhány évszázadra. •.Togy az idealizmus, vagy a materializmus elsőbbsége ezidetgmég nem alakulhatott ki, az annak tulajdonítható, hogy az ember létét még sohasem fenyegette olyan egyetemes veszedelem, mint a mostani, minden téren akuttá vált erkölcsi 'és (gazdasági világválság. Talán csak a róimiai birodalom végromlása idején volt a gnathoz hasonló, nem annyira gazdasági, mint erkölcsi "világválság (amennyiben a római birodalom az akkori »világ«-ot jelentette), amikor is a császárság tuínnatenalista viTágfe'fogása juttatta erkölcsi válságba a birodalmat. Ez a válság akkor szerencsés megoldást nyert a kereszténység idealista világfelfogásában, mignem ez az

1 idealizmus ma •— pontosabb dátumául a világháborút é

s a fonadamakat ."jelölhetjük meg — a fegteTjesébb csődbe jutott. A világháború és az utána bekövetkezett válságos esztendők, imielyek még ma sem értek véget, oly elkerülhetetlenné tették áz összeomlást, hogy ma már nincs értelme a »mentsük, ami még menthető« jelszavának; ma már nincs más hátra, mint megkeresni a romok közüi kivezető utat. E

z az ut pedig a materializmus és az idealizmus után egy harmadik megoldás felé, esetleg újra a materializmus felé vezethet. Se|m az idealizmus, sem a materializjmüs nem önmagukban létező, abszolút dolgok, hanem az emberi értelem áltai létrehozott, elvont, világnézeti formák; világos tehát, hogy a megoldások után kutató ember a mellett fog megmaradni, amelyiket az emberi hivatásnak, az élet fenntartásának elérésére célirányosabbnak fog tartani. Mivel pedig az ember mindent e'sősorban (itt a fényegl) imftgára, — mégsza-t balosabban a maga testére — vonatkoztat, csak annak 'ad értéket, ami vele oly mértékben van összefüggésben, hogy azok nólkm önmagát - akire tehát vonatkoztasson — elképzelni nqm) tudja, ami nélkül tehát semmi sincs. Ez pedig ,maga a test. Az a bizonyos fix pont, amely a léleknek lényeget ad, amely támpontul, fészekül szolgái az eszmének, ami nélkül tehát ezek egyike sem létezik. A test volt, van és lesz mindig az a valami, aminek a "lehetőség legvégső határáig való fenntartását óhajtja legeisősorban biztosítani az ember. Minden egyéb, ami nélkül a test fennmaradását biztosítva látja, csak műsodiK sorban következhetik. Addig nem tűzhet célt maga elá. amiig a test, amelyre a cél vonatkozik és amely a cél eléréséhez okvetlenül szükséges, biztosítva nincs. Az emberiségre szakadt szörnyű nyomorúság elég megdöbbentő realitással mutatja épen napjainkban, hogy az ember, ha a kényszerítő körülmények ugy kívánják, mindenről le tud mondani — az idealizmusról is —, csak az élet fenntartásához szükséges dolgokról nem, vagy csak legutolsó Sorban. j De szálljunk le a filozófiai magasságból. 'Láthatjuk, hogy minden ember első s

0rban materialista, Smyagi Tefépítése miatt nem is lehet rnásj s ez aRT a ' meg-t állapítás alól — tetszik, vagy nemi tetsziik — nincs kivétel! Nem is lesz mindaddig, amíg az embert eltéphetetlen szerelmi "kapocs fűzi a kenyérhez. Legfeljebb a Szentek és vértanuk kivételek, akik a maguk kivéteiességükkei is csak a szabályt erősitíky* Semmi bkom, de jogom sincs a tanárokat — velük együtt imlagamat is — e szabály afói kivételnek tartani. De nem is lehet, mert az olyan ember, aki elsősorban orvos, ügyvéd, tanár, iparos, kereskedő és csak mlásodsorban ember, az elpusztul, mielőtt emberi 'hivatását teljesítette volna, (mielőtt a célt,, amelyet maga elé tűzött elérte volna s 'igy ajg emberiség 'fejlődésében játszott szq repe nulfívai egyenlő. Ha a

z ember nyitott szemmel jár a virágban, nem js láthat mást, mint kétségbeesett éhnakarást (normális emberről van Szó!) tülekedést elsősorban a

z életért s második és ikszedik sorban más egyebekért. Ha tehát a tanárt, mint emb'-irt, mint egyént tekintem, nyugodtan megállapíthatom, hogy joga van elsősorban materialistának lenni. Fokozott mértékben igazolódik megállapításom, ha a tanárt egy nemzeti, vagy akár az egyetemes kmtura letéteményesének tekintem. Amikor egy ember arra vállalkozik, hogy tanár legyen, óriási feladatot s e feladattal arányos felelősséget vállai magára. A tanán munka egy nemzet, vagy az emberiség kuiturájának megalapozása, egész embert követei! A tanán munka nem napszámos munka, almit le lehet robotolni, nem hivatali munka — sajnos ma az —, aminek délután 1 órakor le lehet rázni a gondját, hanem állandóan tartó, testet, lelket igénybe vev^ komplikált munka, amely nem engedi meg, hogy a tanár más egyéb, mint tanár legyen. Amikor tehát a tanár, a tanán munkán felüi — kényszerűségből és nem kedvtelésből — még szőlősgazda, mechanikus, ügynök ,vagy nem tudom mi egyéb, tudnia kell, hogy a

ny-< nyivaij amennnyit e mellékfoglalkozásokra fordít, a pedagógiát, egy nemzet, vagy az emberiség ku' túráját károsítja meg. Kétségbeejtően szomorú dolog, hogy akuitura letéteményesei a társadalom nemtörődömsége, de nem utolsó Sorban a maguk idealizmusa miatt is, ma kényszerítve vannak erre. »Lehet-e nyugalmas a tanítás az iskolában, amikor a pedagógusok a legádázabb harcot vívják, családjuk van, bizonyos színvonalról íe nem mondhatnak...« Igy ir au egyik budapesti napilap erről a kérdésről. Sokan — mit tagadjam a tanárok közt is — félreértik ezt l 3 törekvést s nem látják be, hogy az anyagilag biztos alap nem cél, ha* nem az egyik, mondhatnám a; első legfontosabb eszköz annak a -célnak az eléréséhez, amelyhez nemzetek léte fűződik. Nemzetekjavát Szolgálja tehát az, aki erről a kérdésről őszintén beszél s az a pedagógus, £ki ebből a szempontból 'követeli a materialisságot kötelességét teljesiti! Ilyen háttérrel magam is vállalom a »matenalísta« jelzőt. Hogy milyen alapra helyezkedjék egy tanár, akkor, mikor nem egyéni fennmaradásáról, hanem" munkájáról van szó, adandó alkalommal szintén megemlékezem. A város tanonciskolát íéte&ít a volt >parostanoncotth«nban Megirta a Nyírvidék, hogy Nyíregyháza átvette a Gyermekvédő Ligától a iparostanoncotthont, amelv meg is szűnt. Az épület fenntartásáról most már a városnak kell gondoskodnia és az a terv, hogy az iparostanoncotthon helyéin önálló városi iparostanonciskolát nyitnak meg. Az iparostanonciskola tudvalevőleg eddig a felekezeti iskolák épületében működött és nem volt főfoglalkozású tanitói kara. Most, ha a város megkapja a szükséges államsegélyt, az iparostanoncoktatás jelentékenyen kimélyül, az iparos tanonciskola önálló iskolája lesz az iparosságnak és élére főfoglalkozású, önálló iparostanonciskolai igazgató kerül. Az államsegély elnyerése érdekében mégtették a szükséges lépéseket B igy az iparostanonciskola rég stagnáló ügye rövidesen végleges elintézést nyer.