Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-24 / 266. szám

1931. november 24. 5 ö o Politikai félreértések Sokfél* félreértés van. Akár­hányszor a félreértés fölötte ko­moly következményekkei 'jár, de legtöbbször komikus hatást tesz. A vígjátékok egész sorozata a félreértések halmozásával kacagtat ja 'a nézőközönséget. Az emberek nevetnek és az ügyes vigjátékiró­nak nyert ügye ván. A politikai félreértésnek más természete van. A hatása attól függ, hogy milyen körülmények kö­zé esik a politikai élet nyilt színpadán. Ha indulatoktól fűtött, nyugtalan atmoszférában merül föl a félreértés, akkor hirtelen kava­rodást idéz elő, idegen tombolás­nak és fejetlen hisztériának nyitja meg zsi'jpjeit. Az emberek hajba­kapr.ak és egymásnak mennek, holott valójában nem tudják, mi­ért. Amikor azután kiderül, hogy félreértés volt csupán, akkor per­sze a komoly következmények el­maradnak, de a nézőnek a neve­téstői is emegy a kedve. A minap a magyar képviselőház­ban is volt egy "ilyen sajnálatos félreértés: sajnálatos főképp az. ért, mert azok a jelenetek., amelyei^ a nyilvánosság előtt lejátszódtak, semmiképp nem illenek bele abba a komoly időbe, amelyben élünk. Arrói volt szó., hogy a kormány, enyhíteni óhajtván a munkanélküi sínylődő társadalmi" rétegek szen­vedéseit, a többi között 150000 P-t juttatott a munkanélküli munká­soknak 's ez összeg szétosztását a munkásszervezetekre bízta, ame­lyek eddig is, a saját erejükbői te­hetségük szerint segéfyezték a munkanélkülieket. Csak egy részle­te ez annak az átfogó akciónak, a­melyet a kormány" tervbe vett és megindított valamennyi, a gazda­sági válságtól vs ujtott társadafini réteg fölsegitésére. De a Népszava önkényes híradá­sa nyomán híre kelt, hogy a kor­mány Magyarországon is bevezeti a munkanélkü i segélyezést és ezen a labilis alapon elindulva, olyan zűrzavart rögtönöztek, hogy az el­foguiat i an, higgadt néző és figyelő, aki nem vesztette ei' a fejét, oda volt a csodálkozástól. Csakhamar kitűnt, hogy félreér­tés és félremagyarázás volt az egész és a magyar közéletet ko­rántsem fenyegeti az a veszedelem, amely a polgári pártokat megriasz­totta. Kitűnt, hogy szó sincs a munkanélkü 1 segélyezés rendszere­sítéséről. Kitűnt, hogy á kormány nemcsak a szakszervezetekben tö­mörült munkásokat, hanem a tár­sadalom minden szenvedő rétegét részesíti az ínség enyhítésére irá­nyuló segélyezésben. Kitűnt to­vábbá, hogy a kormány semmi­esetre sem kívánja a szakszerveze­tek politikai tevékenységét elő­mozdítani, mert kizárólag jóté­kony, szociá'is segitő akiiórói van szó, és a szétosztás tekintetében is a kormány a praktikus legrövi­debb utat választotta, amidőn a szétosztás leiadatát a munkásszer­vezetekre bízta, de egyben biztosí­totta a maga számara a szigorú ellenőrzés jogát, hogy a csekély segélyösszeg kizáró'ag ínséges cé­lokra fordiftassék. Félreértés volt: forrongás egy pohár vízben. Annyi bizonyos, hogy mindenütt a külföldön, ahoi intézményesen rendszeresítve van a munkanélküli segélyezés, igy Angsában, Német­országban, Ausztriában, a szoci­ális gondoskodásnak ez az álaími módja a legnagyobb pénzügyi za­varok forrása lett. Az állajmiház­tartás egyensúlyának megingása ezekben az országokban jórészt a munkanélküli segélyezésnek tulaj­donítható. Angliában az állam 80—90 millió fontot, Németor­szágban közei egymilliárd már­kát, A. usztnában 200 millió sillin­get költ az állam a munkanélküli segélyezéshez való hozzájárulás cí­mén. Mindezekben az országokban a kormányok azon fáradoznak,— hogy lehetőleg csökkentsék az ál­lami hozzájárulást. Mindenütt bol­dogan megszüntetnék a" segélye­zést, ha "tehetnék. De az adott körülmények között — egy már rendszeresített intézménnyel szem­ben — nem tehetik és a gazda­sági válság közepette, akárva-aka­ratlan tűrik tovább az egyszer meghonosított állapotot. Ezeket a külföldi tapasztalatokat a helyzet mérlegelésénél számba ken venni. Bethlen István kormá­nya a külföldi tanulságok alapján oldotta' meg a munkanélküliség kérdését. Beruházásokat eszkö­zölt munkát teremtett, fölsegítette a különböző gazdasági ágazatokat, keresethez juttatta á vállalatokat és a munkásokat: igy csökkentet­te a munkanélküliséget és tette fö­löslegessé a munkanélküli segé­lyezést. Ez is áldozatába került az áílamnak kétségkívül; a költségve­tési deficit, amely előállott, a gazdasági világválság kihatásain kivüi a nagyarányú beruházásokból származik. De méltóztassék figyelembe ven­ni a különbséget, amely e részben nálunk és a külföldön észlelhető. Angliában, Németországban és Ausztriában is deficites az állam­háztartás költségvetése, de a munkanélküli segélyezés teljesen meddő, improduktív kiadásnak bi­zonyult. Nálunk ellenben a hasz­nos beruházások nyomán reáte ér­tékek maradtak: épületek, közutak és restaurált közüzemek, feljavult, nemesített gazdaságok, életképes vállalatok. Ezekét méltóztassék számba venni azoknak, akik a mu't kormány sáfárkodását oly élesen bírálják. Ha Bethlen István is a külföldi példákat követve, a gazdaság 1 vál­ság során bevezette volna a mun­kanélküli segélyezést, akkor —- ha csak Ausztria ilyetén kiadásait yseszük számításba, — 200 millió pengővei növekedett volna a költ­ségvetési'kiadás évenként — min­den reális, maradandó haszon néi­kü.i. Akkor még jelentékenyebb len ne a költségvetési deficit és még nagyobb redukciókra volna szük­ség. Levonhatjuk ebből a&t a követ keztélést, hogy a mu't kormány gazdálkodásának szertelen éles bí­rálata aligha alapszik a viszonyok helyes, lelkiismeretes mérlegelé­sén. Alighanem: félreértés és félre­magyarázás ez is, mint a minapi politikai "kavarodás. Kállay Miklós dr. ny. államtitkár bnzajavaslata hatalmasan fellendítené állattenyésztésünket Hosszas stagnálás után gazda­sági helyzetünkben hajna'odást je­lent az az invenciozus terv, ame­lyet dr. Kállay Miklós ny. állam­titkár az egységespárt agrár­blokkjának csütörtöki üésében tar­tott nagyhatású előadásában ter­jesztett elő. Káflay Miklós dr. gondolatmenete a következő: Átlagban évente 26 millió méter­mázsa búzánk és rozsunk terem összesen, amelybői vetőmagszük­ségletre ke'i 4 millió, belső fo­gyasztásra 15 millió és igy össze­sen 7 millió mázsa az, ami (— mmt felesleg kivitelre kerül. Ha a belső fogyasztásra szol­gáló 15 millió mázsa gabonát 75 százalékkal őröljük ki, — amint az ma történik, — akkor 12.5 mázsa tisztet kapunk, mig ha 60 százalé­kos őrlésre térnénk át, akkor % 12.5 mázsa liszt nyeréséhez 19 millió mázsa gabonát kellene fel­őrölni, ami azt jelentené, hogy a 7 millió mázsa gabonafelesiegünk 3 mii ió mázsára csökkenne. A feles­leg i.y nagyfokú csökkenése emel­né a belföldi árakat, azonkívül az­zal az előnnyel is járna, hogy a g kisebb felesleg elhelyezését sokkal könnyebb volna biztosítani. Számí­tásai szerint a jelenlegi lisztárak érintetlenül hagyása mellett 18 19 pengős búzaárat lehetne elér­ni, anélkül, hogy az államnak' egy fillér megterhelése is lenne. A 60 százalékos kiőrlés mel'ett fennma­radó 40 százalék korpamennyiséget a jelenlegi 10—11 pengős ár he lyett mintegy 6 pengős árban bo­csáthatnák a malmok a gazda ren­delkezésére, ami emelné az állat­tenyésztés rentabilitását s meg­könnyítené a lisztexportot. Ezzel a tervvel ma már az egész ország közvéleménye behatóan fog­lalkozik és minden oldalról öröm­mel üdvözlik a termékeny ötletet amely ködös utunkon biztos útjel­ző. Kállay Miklós dr. ézzel a terv­vel megmutatta, hogy súlyos gaz­dasági helyzetünkben is találha­tunk módot á megújulásra, erő­források megnyitására. A terv va­lóraváltásának mi sem állhat útjába és állattenyésztésünk fellendülése nagy mértékben fellendítené gaz­dasági életünket. Végig az erdöháioi, a cseh határ mentén.. Trianoni határ, 1931. nov- hó. A reggelek itt már dermesztő hidegek. Távolban a máramarosi havasok'szikráznak a hótól. Mikor a nap sugara én "őket, mintha aranyban olvadnának. Itt az »Er­dőháton«, a kanyargó Tur partján, a trianoni határon köröskörül iniin­den lángolni látszik. A tölgyfale­/jelek s a borostyán, bibor, kár­min, cseresznye és ' lángvörös szí­nekben pompázik. Mint szabályos skatulyák vannak egymás mellé rakva a frissen szántott, rozsda­barna színű földtáblák, pompás négyszögekben, melyeket csupán a fehéren csillogó, ide-oda kanyar^, gó Tur-foiyó szábdai darabokra. S néhol, ahoi a rozsdabarna föld­táblák sarkai összefutnak, inég rozsdabarnább folt magasodik a levegőbe, erős kontrasztképeiij ke­retet adva egy folt vakító fehér­nek £s egy vörös-pirosnak: ez a »Deák-tanya«, a fehér ház és piros cseréptető. Csehszlovák meg­szállott területen, a kanyargó Tur partján, a trianoni 'határon. A folyón tu ( egy kis gyümölcsös fái következnek. A fák közül az őszi 'napsütésben fehérre meszelt határkövek csillognak elő. A fák Burgonyáját, káposztáját és egyéb zöldségféléjét előnyös árban értékesítjük bizományi alapon, Budapest Központi Vásárcsarnokban felállított üzemünk utján. Részletes elszámolást, pénzt az eladás napján küldjük. MARABU KELTETŐGÉPEK kedvező részletfizetésre. — Keltetéshez fajtiszta tojást egy évi hitelre is — Baromfi értékesítés. — Készséggel nyújt felyilágositást a Kisgazdák és Birtokosok Szövetkezete Budapest, Vilmos császár-út 21. Tel. Aut. 227-53 7139-10 között apró kis fehér falusi ház si­mul a Tur-partjához. A ház faláról gőzölgő fehér vizhu'lámok pereg­nek alá. A tanya bejáratánál 'lévő felső kapura ráborul egy százados tölgyről elhajló zöld borostyán. A ház vályog-kéményéből füstfelleg kanyarog lustán az ég felé. A tanya gazdája hűvös, földes, mestergerendás szobájában fogad. Alacsony, festetlen fenyőfaasztal mehett üi az egész család. A gázda nyolcvan éves apja csendesen pi­pázik a sparhelt mellett egy ócska cserép pipából. Megindul csakhamar a beszéd. Előbb a gazda, imiajd felesége, utána az öreg kezd beszélni. Pa­naszok és aggodalmak pergőtüzé­ben áll az egész szoba., A gazdailei­kesen, tüzelve, majd elkeseredve beszél, — mennyi szép tiszta magyar szóvai mondja ei Varga bátyára, a tanya gazdája, mi is az ő legnagyobb bajuk. »Merhát hiába háború előtt nem vot nekünk itt kinn a tanyán semmi bajunk — mondja. De jöt tek a csehek és m a itt ők az urak Ha az aprójószágom közé vak kant a kutyám 1; azok már is aiTui másik oldalán — magyar területei — állanak meg és én mehetek út­levélért Nagyszőflősre, hogy a há zaimitót pár méterre kapirgált tyúkjaimat visszahozhassam udva romra. A régi jó békevilágban — mond ja a gazda öreg apja — egy évbei egyszer kellett bemennem Nagy paládra a jegyzőhöz, de mióta csehek itt az urak^ azóta mindéi második nap beidéznek a csel jegyzőhöz az adóért, illetékért, m egyébért s a legkisebb papiro miatt is Nagyszőlősre keli b( mennem, mert hát ott székelj a zsi pán, aki ott a mindenható nag; ur.« És a festetlen asztai mellett ül család bó'ogatva helyesli az öre -mondásait. Sok szó esik itt a megszálló területbe 1 magyarok bajairól: nagypaládi cseh jegyzőről, a cse csendőrök durvaságairól, a hih tétlen adózásról s arról, hogy sz gény magyar, cseh megszállott t rületen kell, hogy verejtékezzél napkeltétői napnyugtáig a mindé napi kenyérért s a végén: iskolái járó kis gyermekeinek miért ki csehül tanulnia? ( Nem volna elég egy év sem a ra, hogy a panaszok végtelen s rait feljegyezzük. De sietnem keH, mert jönnek a cseh csendőri és ha itt találnak, biztos hogy 1 tartóztatnak a gazdával együtt a nagyszőHősi, vagy a kass nyirkos börtönök celláiban gond< kozhatom cseh megszállt terüli beji magyarok s 0rsa felett. Kintről az alkonyuló külső 7497 hogy a rádiózék igényeli ki lehe eltigiteni; bizonyíték erre az lámpás 7050-es és a 2 lámpa 7029-es Orion hangszórés rádiV

Next

/
Oldalképek
Tartalom