Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-12 / 256. szám

1931. november 12. I^XSnBM s zörmebunda választék Nutriette bundák 90 P-töl Csikó bundák ... 200 P-től ur* r 6824-10 imkovics szűcsnél Luther-utca S. Mit tegyünk ezután ? Irta: Kálmán István országgyűlési képviselő A Népszövetség pénzügyi bizott­ságának jelentése — bármilyen sö­tét képét is'adta csonka hazánk szomorú gazdasági helyzetének — még sem keltet c nagyobb feltűnést a közvéleményben. Ennek az 'a ma­gyarázata^ hogy egyrészt, mindazok a jelenségek, amelyeket a pénzügyi bizottság megállapított, már köz­ismertek voltak és fegföllebb a pontos számszerüségében kapott ujat a közönség, másrészt maga a pénzügyi bizottság is elismerte, hogy az ország mai súlyos és szomorú mérlege a világgazdasági helyzet adottságában leli magyará­zatát. Gazdaságilag, de különösen poli­tikailag lehet kritikát gyakorolni é s az efiriult kormányzati rezsim gaz­dálkodását bírálat tárgyává tenni. Sőt egyenesen kívánatos is az v és pedig elsősorban azoknak az ér­dekében^ akik annak a korímánynak tagjai voltak. Csa'k aíz a fő'y hogy ez a kritika komoly, tárgyilagos és mindenek felett szakszerű legyen. Mert ha a kritikus tényleg ilyen szem ;szögletbői foglalkozik az el­múlt kormányzati rendszer bírála­tával, akkor lehetetlen, bogy arra a megállapításra ne jusson: azok­ban az időkben o'ayn bei- és kül­politikai viszonyok között, mint amilyenek akkor uralkodtak a Bethlen-kormány helyett más is ugyanezt cselekedte volna. Most, utólag, lehetnek vélemény­eltérések afölött, hogy helyes volt-e éppen azokat a beruházásokat esz­közölni, amelyek megtörténtek. — Lehet studirozni afölött, hogy pl. az egyetemi alkotások helyett nem lett volna-e célszerűbb, esetleg ga­bonatárházakat építeni a vasúti gócpontokon. De azt, hogy a vi­lágjelszóvá lett többtermelés szo­mbru következményeit senki sem tudhatta előre csak ugy, mint pt. a fontsterling lezuhanását, bizonyá­ra senki sem fogja elvitatni. Az abnormitások "korszakát él­jük. A imla élő generáció ugy szé­dült át a lovasküldöíjc-korbói a telefon és rádió korszakába, mint, ahogy a fedezéknélküli csatárhar­cokkai kezdődő világháborút a tan­kok, repülőgépek és gázfejlesztő bombák "technikai tudománya fe­jezte be. Ami'yen előre soha nem láthatott méreteket öltött a vi'ághá­boru, éppen olyan szédületes ará­nyokat öltött a gazdasági válság is. Győzők és legyőzöttek,, fehérek és sárgák termelők és fogyaztókegy-* aránt belekerültek a gazdasági 'vi­lágválság hullájmaiba, amelynek sodra már mind az öt világrészt végigímosta. Ajánlatos volna azonban most már a kritika helyett talán a cse­lekvés terére lépni. Anélkül, hogy a kritika joga ezzti elévülne, ta­lán mégis^ célravezetőbb volna az­zai az energiával, amit a »hogyan kellett volná«-ra pazarolnak, in­kább azzai foglalkozni, hogy »m!it tegyünk ezután ?« A népszövetségi bizottág a mora­tórium eszméjét veti fel. Nem rossz. Sőt hitelezőnek és adósnak, államnak és magánosnak egyaránt érdeke is az." De ez csak enyhítés, levegőhöz való juttatás, semlmi •más. Régi és'aranyigaz közmon­dás, hogy aki időt nyer, az életet nyer. de a magyar mezőgazdaságra ez a míai viszonyok között nem al­kalmazható. A világgazdasági hely­zet ugyanis azt mutatja, hogy csak gabonatermeléssel boldogulni nem tudunk, annak hozadéka nemi elég­séges a kamatokra sem. A tisztán csak moratoriumbói álló segítség önmagában nem elégséges. Pedig a segítés sürgősen keli. Pénzre^ tő­kére van szüksége a magyar me­zőgazdaságnak^ hogy invesztálni tudjon hogy gazdálkodásunkat be­rendezhessük ugy, ahogy azt a külföldi piac, a világverseny igé­nyei tő'ünk megkívánják. Erre is van mód. Még pedig na­gyon egyszerű. Például, — hogy csak egyet említsek, — ha a nagy­hatalmak — elsősorban az arany­hegyen álló Franciaország — csakugyan segitem akarna rajtunk, akkor vegyék meg tiz esztendei ga­bonatermésünket áüatexportunkat. Fizessék ki annak ötven százalékát előre és az összeget tíz esztendőn át vonják le a vételárból. E z komoly segítség volna. És meg ís lehet csinálni! E vezércikk szűkre szabott ke­rete nem engedi meg, hogy itt a gabonámonopoliuími ésszerűségével részletesen foglalkozzami. Egy más alkalotmmat arra is sor kerül. Itt csak annyit említek meg, hogy a segítésnek ilyen módja nemcsak ga­bonaexportunkat biztosítaná, nem­csak %á minőségtermelést fokozná, hanem tehetővé tenné a gabona be* földi árának rendelet utján való szabáiyozasát és a magángazdasá­got olyan helyzetbe hozná, hogy a termelés lépést tarthatna a Mérés­iét tel. Minden egyes fillér, amelyet külföldi árnért adunk ki, a nemzet gazdasági erejének egy egy hajszálerecskéjét nyitja meg az elvérzés felé — Magyar árut vásároljunk! — Ha valamikor fontos volt, hogy a magyar nemzet a legszigorúbb fegyelmet tanúsítsa minden téren, akkor annak most érkezett el a legfőbb jdeje. Ezt a fegyelmet ön­tudatosan kell gyakorolnunk legki­sebb napi bevásárlásaink alkalmá­val is, mert ha csupán garasos portékáról van szó, ezreK, s milliókra menő Kár ér: nemzetünket, ha a magyar árut háttérbe szorít­juk ^gyakran érdemtelenül is favo­rizált külföldi iparcikkekkel szem­ben. A békeszerződéseket követő időkben minden nemzet erejét meg­feszítve törekedett arra, hogy ^ta­tárain belül önellátását biztosítsa ugy iparig mint mezőgazdasági té­ren. Ennek az irányelvnek súlyos következményei lettek, mert olyan államok is, amelyek kifejezetten iparukból" éltek, gabonatermelésre alkalmatlan földjeiket is művelés alá fogták abból a célból, hogy ga­bonabeviteire ne szoruljanak. Eh­hez a szellemhez hozájárult még egy szörnyű valóság: a buza te­kintetében való világtulprodukció. Amerika, Ausztrália, s ujabban Oroszország valósággal döntik a búzát Európa felé, amely verseny­ben Magyarország buz.atertmélése ,engő szalmaszáltá vált. Exisztenciánk attól függ, hogy biz­tosítani tudjuk-e exportképessé­günket mezőgazdasági cikkek terén s ipari cikkek terén képesek ie­szünk-e kiküszöbölni azokat a kül­földi árukat, (míelyeket a viszonos­ság alapján a kereskedelmi szer­ződések következtében kénytelenek vagyunk ugyan beengedni^ de fo­gyasztóközönségünk nagykorúságá­tól függ, hogy ráeszméljen a bel­földi hasonló gyártmányok teljes versenyképességére. Ezen az öntudaton, a dolgok ilyetén felismerésében rejlik a magyar ipar exisztenciája. Ha a magyar fogyasztóközönség még mindig idejüket mult jelszavak után indul, s külföldi gyárak bé­lyegzőjét keresi az iparcikkeken, ak kor egymásután hűlnek ki gyárké­ményeink utcáink benépesednek munkanélküliekkel, a nyomor útját felmérni nem lehet; végeredményé­ben pedig az ország gazdasági exisz tenciája kerül a legkritikusabb hely zetbe. Minden év őszén demonstrá­ciót rendez a magyar kereskedelem a kezei között levő magyar gyárt­mányú árukkal, kirakatának első helyére helyezi azokat s jefgyujt­ja a fényt körülöttük, hogy lássa már meg egyszer ez a könnyen el­vakitható nemzet saját érdekeit, s ne húzódozzon azok előtérbe he­lyezésétől vásárlásai alkalmával. — Volt idő, amikor a magyar ipar még gyermekcipőjében élt, de a nemzet látnokai már észrevették azt a veszedelmet, amely iparunk elma­radottsága miatt országunkra há­(ramolhat. Ekkor indult meg a z úgyneve­zett „tulipánmozgatóni«, amely sajnds abban élte ki tiszavirág életét. hogy honfiaink és honleányaink megelégedtek azzal, hogy a kül­földi gyártmányú anyagból készült ruháikra kitűzhetik a tulipán-jel­vényt. Azóta több évtized tel tei, végigszántott rajtunk is a háború, a forradalmak, s az összeroppanás ideje, amikor végül is arra eszmélt a nemzet, hogy úgyszólván élőiről kell kezdenie hona felépítését. — Ezekben a súlyos időkben tette elő­re legnagyobb lépését a magyar ipar. Ma már ott taitimk, hogy egyes gyártmányok terén nem­csak hogy versenyképesek va­gyunk a külföld államaival, de határozottan erős konkurrencid­ba is tudunk szállni velük, Gyáraink ugyanis a legprímább gé­pekkel, s a legmodernebb felsze­relésekkel vannak ellátva, melye­ket kivál-ó készültségü szakférfiak irányítanak, s mélyekbe vüágstzatr te jó hírnévnek örvendÓ munkások dolgoznak. Ugyanékkor azok a kül­földi gyárak, amelyek a háborút megelőző időkben gyártmányaikkai valósággal uralkodtak Európa pia cain, nagyobbrészt a régi, háború előtti felszerelésekkel rendelkeznek Azok pedig, amelyek modernizálták üzemeiket, épen azokkal a terhekkel indultak uj vállalkozásukba, mini amilyenekkel a semmiből megindult magyar gyáriparnak kellett számol­nia. Mi az hát, amin megfordul aj a kérdés, hogy ezek az újonnan be­fűtött magyar gyárak fennferthat­ják-e üzemüket ? Erre a válását a magyar fogyasztóközanséghek k»ti megadnia. Nem szavakkal, hanem tettekkel. I ' I 1 Öntudatos fegyelmezetiség&S ke'.l minden magyar embernek bevásárlásait eszközölnie még a legjelentéktelenebíffiek tömő iparcikkékkel kapcsolatban is, mert minden egyes fillér, amely külföldi áruért adatik" ki, a nemzet gazda­sági erejének egy-egy hajszálerecs­kéjét nyitja meg az elvérzés felé. Támogassuk tehát öntudalos fftgyeu mezettséggel a magyar ipart, mért amikor ezt tesszük, hazánknak » önmagunknak teszünk jó szolgá­latot. Bűnös könnyelműség ma, féltett s nehezen megszerzett pen­gőnket külföldi áruért kiadni, ami­kor a jó magyar pénzért jó ma­gyar árut is tudunk kapni. á városházán „5-ös bizott­ság" működik A szigorú takarékosságot kö­vetelő viszonyok rendkivQl sú­lyosan éreztetik hatásukat a vá­rosházán is. — A költségvetés egyensúlyba tartása érdekében Nyíregyháza város vezetősége óriási erőfeszítéssel csökkenti a kiadásokat. Hogy ez a takaré kosság minél teljesebben érvé­nyesüljön, a polgármester elnök­letével ötös bizottság alakult, amelynek működése mintegy az eddigi tanács működését helyet­tesíti. Az ötös bizottság tagjai a főjegyző, a főszámvevő, a pénz­ügyi és az adóügyi tanácsnok. Minden egyes kiadási tételt, amelyre szükség van, az ötös bizottság elé juttatnak, ahol el­döntik, szükség vart-e okvetlenül a kiadásra. A bizottság szomba­ton kezdte meg működését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom