Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)
1931-10-18 / 236. szám
Nyíregyháza, 1931. október 18. Vasárnap ir.TT évfolyam. 236 sz Előfizetési árak helyben és vidéken : hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. tisztviselőknek és tanítóknak 20°/» engedmény ye* szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. •h Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon • 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. A reális kultúráiét alapvonalai Irta : Belohorszky Ferenc. I. A gazdasági világválság, melynek mindnyájan részesei vagyunk, a legnehezebb feladat elé állítja azt, akinek szellemi javak megőrzésére és azok biztosítására kelt gondolnia. A szanálás és minden; téren való csökkentés mondható nám egyenesen materiális világ1 nézet kialakulására vezeti az egésa vjlágot, s lassan hatalmába kerítheti azokat is, akik nemrégen még az ellenkező pólus legerősebb híveinek mutatkoztak. Érthető isj hogy a mindennapi létfenntartás, biztosítása legelsőbbrangu kötelesség s ha ez oly gondok é3. problémák elé állítja az etmberekety; melyek tökéletesen lefoglalják ide-, jét, idegeit kimentik, akkor az; ideális oldal megvalósítására, részbeni kielégítésére alig marad idet e s még inkább nyugalma és letetősége. A kérdés tehát az,— vájjon megvaíósitható-e a kulturéiet biztosítása olyan időben, olyan válságban, mely a nyomor és szükség ideje, s melyben kérdéssé váíhatik a jövő, nagy kérdéssé már a holnap is, melynek kiEmberi értékek Irta: PalócZ. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — — Erzsi, Erzsi, mi fytott ki már megint? — Hallatszott Titka néni hangja a hálószobából. Épen a nagy vacsorához való abroszokat,asztalkendőket rakta ki,'a szekrény bői és gyönyörködve nézegette elefántcsontszínű ragyogásukat. ~— Kézit csókolom, semnnf Ezt egy bűntudatos, félős hang mondta a konyhában. — De beleverem az orrod abba a semmibe!? Csattant föl Tilka néni és mérgesen csapta be a szekrény ajtót. Nem a irmokkatorta giazurja ? — De csak egy kicsikét, kézit csókolom. Nagyon habzott "a cukros feketekávé. — Gyere, Tilkám, állapítsuk meg- az ültetés sorrendjét! —szólt t>e a másik szobából Sándor bácsi, kezében tartva egy rajzot, amelyen L alakra megterített aUztai körvonalos rajza volt látható. Szeretném megírni a névjegyeket. • — Mindjárt megyek, csak azt a szerencsétlen lányt hadd kon-| tyoljam ímeg előbb! Hol vannak a kisasszonyok? Csörrent be akony-: haajtón Tilka néni. — Lidi kisasszony a főnök urxai beszél, a kapu előtt (azért fualakulása látszóig mindenkor független volt a ku.lturéiet nagyságától ? Látszólag — e zt hangsúlyozom, — mert a valóságban az eredők minden szála ide vezet viszsza, s mondhatjuk nyugodtan, — hogy a XX. század kulturélete a világválság előidézésében époiy nagy részes, mint az elkövetkezendő jövő kialakulásában. Vegyük csak sorra a tényezőket, hogy kérdésünkre szabatosan megfelelhessünk. Nem kezdhetem ei ott, hogy mi a nemzeti élet s vele az egyéni élet biztositéka is a jövendő számára. Erre a kérdésre a múltban ideáíisták, materialisták és a közijük ékelt különféle szellemi harcosok, világnézetűek sokféleképen megfeleltek, korunk ízlése, szellemi sugallata szerint. A mai'idők ismernek mindenféle Ielkületü, minden irányú embereket, ismernek harcosokat erről a végről is, amaifrói is v ismernek a válságban külön- j féle ütakat. Egyesek belenyugodnának a ku'turélet és nivó teljes leszorításába is, a jelenlegi alapot elegendőnek, sőt soknak bélyegezve, — mások viszont középutat ' tott ki a glazur, mert őket Ieste) . Ilonka kisasszony meg az ezüstöt pucolja odabent. — Vőlegény uram, várhassanak estig! kiáltott ki a konyhaablakon Tilka néni féhg tréfásan, félig komolyan. A mokka torta giazurja azért nem lesz tökéletes, miért maguk akkor is turbékolnak, mikor más ember majd megeszi kezét-lábát a sók dologban. Eszem a lelküket ! i Elköszönt hamarosan az áho-i másnak (délceg főnöke, mert tud-i ta, hogy Tilka nénivei nem jó kikezdeni. Csak a rácson kinyújt tott kezecskét csókolta meg nagys hirtelen, amit beszélgetésük 15 perce alatt ki sem engedett a ke-, zébőí. t Sándor bácsi meg Tilka néni heiyezgették a vendégeket. Nem tudtak eligazodni rajta, hogy a polgármestert ültessék-e a Tilka néni jobbjára, vagy a Pestről lejött kormánybiztost. Végül is Sor-i sot húztak. A doktorék, patíku-i sék, főjegyzőék a megszokott rendben következtek. Kétséges volt még Reszegey Rudi, a két hónappal ezelőtt idekerült múzeumigazgató. — Ezt az embert a doktorék Sárikája meg a mi Ilonkánk közé ültessük, vélte Tilka néni. Sándor bácsi elnevette magátj A kaszinóban a mult héten szá-i látnak csakis irányadónak, melyben a nívó nem csökken, a miult nem stagnáló állapotba kerül, hanem a kuíturéletet lassú, fokozatos munkával előkészítő, takarékos, kevéssé nagyszavu, de annál építőbb munkává emelkedik. Azokmak a száma x akik egyedül a kultura nagyságának építő voltára hivatkoznak — igen csekély, sőt mondhatnám lassan egészen kiveszőben van. Ma már mindenki belátja, hogy kulturát csak erős gazaasági a'iapon lehet fejleszteni, fenntartani, mindenki tudja, hogy, először gazdagnak keli lenni és azután lehet csak igazi kuíturéletet élni. De ennek az igazságnak a kifordításával nem lehet azt sejii mondani, hogy gazdagodjunk meg, s ha kell, épen annak árán, hogy mindazt, amit eddig építettünk a ku'turában, meghoztunk áldozatok árán, romboljuk Te, senyvesszük ei.; Össze íehet illeszteni a gazdasági élet előbbreemelésével, 'a kultur^ élet leépítésével ezt a két nézetet olyan módon, hogy mindenben építeni fogunk és értékeinket nem romboljuk: le, nem is senyvesztjük ei. Ez igazi biztosíték a nemzeti és egyéni élet számára, igazi, melyben külső és belső tényezők egyaránt segítőtársaink lehetnek. 1 Külső -tényezőink a múltban ís, monkérte a járásbiró, hogy hát te^ Rudi, nincsenek teneked valami jóravaló rokonaid, akik megházasit-, sanak, hogy még mindig egyedül lógsz a világban? No, feleli Reszegey zordonan, attól "futottam meg Simonvárról 'is, mert mindennapra, volt egy vacsorahivásom. Nemi győztem a bukétokat küldeni! És jobbról, balról megraktak etadólányokkal, akik agyonkínátgattak; a legjobb falatokat rakták a tányéromra. Persze, hálából el kellett volna vennem őket, legalább is egyet közülük. De, tudja Isten^ ugy nemi fűlik a fogam olyan portékára, amit annyira kínálnak. Magam gieg netm érek rá utánajárni. Tilka nénx vörös lett, mint a főtt rák és termetét meghazudtoló fürgeséggel ugrott fel a székből. — No jó! Hát igy fs jó! I Sándor bácsi prakszisbói t udn ta, hogy ha Tilka néni ilyen hangon mondja azt, no jó! akkor ott már igen nagyon rosszul van valami. Békitgette a párját. — No % no, semmi "baj, Ttfkátmi! De hát, tudod, csakugyan nem veretjük mi, férfiak, ha ugy »fognak« bennünket. De ne haragudj azért, édesem. Rá kell bízni azt a jó Istenre f'Minden zsák megtalál-; ja a maga foltját! Tilka néni száján egy pici mosoly suhant végig. Egy pillanat, müve volt csak. A múltnak szólt; a jelenben még íffisább szükségszerűen ismerni fogják ezt a kötelességet. Iskolákra gondolunk elsősorban, ahoi bizony sok oíyan kérdés merül fel, jut a köztudatba, melyek szülőket, egyéneket egyaránt különféle vélemények kialakítására ösztönöznek. A laíkusi megítélése bizonyos mertékig helytálló is lehet, objektívebb is, Üe a belső rugókkal tisztában még smcs, s ettői következik elfogultsága is, amivei tanárnak, pedagógusnak megküzdeni igen kellemetlen és nehéz is. Az iskola szerepe ma fontosabb, mint valaha, ® a mai időkben még inkább* ezt erős hittel vallom — nagyobb a szükség az ideális tanárra és pedagógiára, mmt valaha. Nemh zeti létérdek ellen vétkezik az; aki materiális álláspontokra helyezkedik a tanítás anyaga terén, a pedagógia módszerében. Hol kell nemzeti öntudatot, hol íehet az embernek ideális létalapot biztosítani, mely minden időkön keresztülvezeti az embereket, — ha nem épen az iskola padjai között! Az iskola nevel és minden ponton, fokban erkölcsileg köteles alapot adni a serdülő gyermeknek. Ahol megfeledkeznek erről a nevelésről és aki nem ismeri ezt a fontos tényezőt, minden pedagógus szivébe irt jelszót, ott nem fofyilí Istenem, milyen naivak "ezek a féiV fiak! , — Elég baj, hogy ugy van^ahogy van! dünnyögte. Nem női, képviselőválasztóijog kéne nekünk, de férjválasztójog! Mindjárt nem volna annyi agglegény meg vénlány a világon, ha a nő is ódaáilhatna a férfi elé, hogyhát: no, komám, te tetszel nekem, nem vennél el feleségül? Mert némely férfit valósággal meg kéne kérni, akkor megházasodnék. Becsületesebben menne a játék. A kozmetika meg a szabószámlák nem ját-' szanának olyan nagy szerepet. De hát, ha őszintén nem íehet, hát jöjjön a cselszövés, a megfogás. Nektek csak az a fontos, hogy ne tudjatok róla! No hát legyen ugy! Te csak ind meg nyugodtan a névjegyeket, "majd én elrendezem őket, mikor már fel lesz terítve azi asztal. Hát bízzuk a jó Istenre a fiatalok dofgát;! Kiment nagy duzzogva. Megnézte a tortát, amit Lidike akkorra gyönyörűen bevont a viharos múltú glazurraí és fehér, mandulabél virágokkai felékesített. Tilka néniéknek sohasem volt gyermekük. Mindig a rokonság látta el őket leányokkal. Mikor tanulmányaikat bevégezték, elmenjek a Tilka néni iskolájába, ahol a háztartás minden ágába bevezetőd tek, és ráadásul még férjhez is Ara. 16 fillér