Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-18 / 236. szám

Nyíregyháza, 1931. október 18. Vasárnap ir.TT évfolyam. 236 sz Előfizetési árak helyben és vidéken : hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. tisztviselőknek és tanítóknak 20°/» engedmény ye* szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. •h Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon • 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. A reális kultúráiét alapvonalai Irta : Belohorszky Ferenc. I. A gazdasági világválság, mely­nek mindnyájan részesei vagyunk, a legnehezebb feladat elé állítja azt, akinek szellemi javak megőr­zésére és azok biztosítására kelt gondolnia. A szanálás és minden; téren való csökkentés mondható nám egyenesen materiális világ­1 nézet kialakulására vezeti az egésa vjlágot, s lassan hatalmába kerít­heti azokat is, akik nemrégen még az ellenkező pólus legerősebb hí­veinek mutatkoztak. Érthető isj hogy a mindennapi létfenntartás, biztosítása legelsőbbrangu köte­lesség s ha ez oly gondok é3. problémák elé állítja az etmberekety; melyek tökéletesen lefoglalják ide-, jét, idegeit kimentik, akkor az; ideális oldal megvalósítására, rész­beni kielégítésére alig marad ide­t e s még inkább nyugalma és le­tetősége. A kérdés tehát az,— vájjon megvaíósitható-e a kultur­éiet biztosítása olyan időben, olyan válságban, mely a nyomor és szükség ideje, s melyben kérdéssé váíhatik a jövő, nagy kérdéssé már a holnap is, melynek ki­Emberi értékek Irta: PalócZ. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — — Erzsi, Erzsi, mi fytott ki már megint? — Hallatszott Titka néni hangja a hálószobából. Épen a nagy vacsorához való abroszokat,­asztalkendőket rakta ki,'a szekrény bői és gyönyörködve nézegette ele­fántcsontszínű ragyogásukat. ~— Kézit csókolom, semnnf Ezt egy bűntudatos, félős hang mond­ta a konyhában. — De beleverem az orrod ab­ba a semmibe!? Csattant föl Tilka néni és mérgesen csapta be a szek­rény ajtót. Nem a irmokkatorta giazurja ? — De csak egy kicsikét, kézit csókolom. Nagyon habzott "a cuk­ros feketekávé. — Gyere, Tilkám, állapítsuk meg- az ültetés sorrendjét! —szólt t>e a másik szobából Sándor bácsi, kezében tartva egy rajzot, ame­lyen L alakra megterített aUztai körvonalos rajza volt látható. Sze­retném megírni a névjegyeket. • — Mindjárt megyek, csak azt a szerencsétlen lányt hadd kon-| tyoljam ímeg előbb! Hol vannak a kisasszonyok? Csörrent be akony-: haajtón Tilka néni. — Lidi kisasszony a főnök ur­xai beszél, a kapu előtt (azért fu­alakulása látszóig mindenkor füg­getlen volt a ku.lturéiet nagyságá­tól ? Látszólag — e zt hangsúlyo­zom, — mert a valóságban az ere­dők minden szála ide vezet visz­sza, s mondhatjuk nyugodtan, — hogy a XX. század kulturélete a világválság előidézésében époiy nagy részes, mint az elkövetkezen­dő jövő kialakulásában. Vegyük csak sorra a tényező­ket, hogy kérdésünkre szabatosan megfelelhessünk. Nem kezdhetem ei ott, hogy mi a nemzeti élet s vele az egyéni élet biztositéka is a jövendő szá­mára. Erre a kérdésre a múltban ideáíisták, materialisták és a kö­zijük ékelt különféle szellemi har­cosok, világnézetűek sokféleképen megfeleltek, korunk ízlése, szellemi sugallata szerint. A mai'idők is­mernek mindenféle Ielkületü, min­den irányú embereket, ismernek harcosokat erről a végről is, amaif­rói is v ismernek a válságban külön- j féle ütakat. Egyesek belenyugod­nának a ku'turélet és nivó teljes leszorításába is, a jelenlegi alapot elegendőnek, sőt soknak bélyegez­ve, — mások viszont középutat ' tott ki a glazur, mert őket Ieste) . Ilonka kisasszony meg az ezüstöt pucolja odabent. — Vőlegény uram, várhassanak estig! kiáltott ki a konyhaablakon Tilka néni féhg tréfásan, félig ko­molyan. A mokka torta giazurja azért nem lesz tökéletes, miért ma­guk akkor is turbékolnak, mikor más ember majd megeszi kezét-lá­bát a sók dologban. Eszem a lel­küket ! i Elköszönt hamarosan az áho-i másnak (délceg főnöke, mert tud-i ta, hogy Tilka nénivei nem jó kikezdeni. Csak a rácson kinyújt tott kezecskét csókolta meg nagys hirtelen, amit beszélgetésük 15 perce alatt ki sem engedett a ke-, zébőí. t Sándor bácsi meg Tilka néni heiyezgették a vendégeket. Nem tudtak eligazodni rajta, hogy a polgármestert ültessék-e a Tilka néni jobbjára, vagy a Pestről le­jött kormánybiztost. Végül is Sor-i sot húztak. A doktorék, patíku-i sék, főjegyzőék a megszokott rendben következtek. Kétséges volt még Reszegey Rudi, a két hónap­pal ezelőtt idekerült múzeumigaz­gató. — Ezt az embert a doktorék Sárikája meg a mi Ilonkánk közé ültessük, vélte Tilka néni. Sándor bácsi elnevette magátj A kaszinóban a mult héten szá-i látnak csakis irányadónak, mely­ben a nívó nem csökken, a miult nem stagnáló állapotba kerül, ha­nem a kuíturéletet lassú, fokoza­tos munkával előkészítő, takaré­kos, kevéssé nagyszavu, de annál építőbb munkává emelkedik. Azok­mak a száma x akik egyedül a kul­tura nagyságának építő voltára hi­vatkoznak — igen csekély, sőt mondhatnám lassan egészen kive­szőben van. Ma már mindenki belátja, hogy kulturát csak erős gazaasági a'iapon lehet fejleszteni, fenntartani, mindenki tudja, hogy, először gazdagnak keli lenni és az­után lehet csak igazi kuíturéletet élni. De ennek az igazságnak a kifordításával nem lehet azt sejii mondani, hogy gazdagodjunk meg, s ha kell, épen annak árán, hogy mindazt, amit eddig építettünk a ku'turában, meghoztunk áldozatok árán, romboljuk Te, senyvesszük ei.; Össze íehet illeszteni a gazdasági élet előbbreemelésével, 'a kultur^ élet leépítésével ezt a két nézetet olyan módon, hogy mindenben épí­teni fogunk és értékeinket nem romboljuk: le, nem is senyveszt­jük ei. Ez igazi biztosíték a nem­zeti és egyéni élet számára, iga­zi, melyben külső és belső ténye­zők egyaránt segítőtársaink lehet­nek. 1 Külső -tényezőink a múltban ís, monkérte a járásbiró, hogy hát te^ Rudi, nincsenek teneked valami jó­ravaló rokonaid, akik megházasit-, sanak, hogy még mindig egyedül lógsz a világban? No, feleli Resze­gey zordonan, attól "futottam meg Simonvárról 'is, mert mindennapra, volt egy vacsorahivásom. Nemi győztem a bukétokat küldeni! És jobbról, balról megraktak etadó­lányokkal, akik agyonkínátgattak; a legjobb falatokat rakták a tá­nyéromra. Persze, hálából el kel­lett volna vennem őket, legalább is egyet közülük. De, tudja Isten^ ugy nemi fűlik a fogam olyan por­tékára, amit annyira kínálnak. Ma­gam gieg netm érek rá utánajárni. Tilka nénx vörös lett, mint a főtt rák és termetét meghazudtoló fürgeséggel ugrott fel a székből. — No jó! Hát igy fs jó! I Sándor bácsi prakszisbói t udn ta, hogy ha Tilka néni ilyen han­gon mondja azt, no jó! akkor ott már igen nagyon rosszul van va­lami. Békitgette a párját. — No % no, semmi "baj, Ttfkátmi! De hát, tudod, csakugyan nem veretjük mi, férfiak, ha ugy »fog­nak« bennünket. De ne haragudj azért, édesem. Rá kell bízni azt a jó Istenre f'Minden zsák megtalál-; ja a maga foltját! Tilka néni száján egy pici mo­soly suhant végig. Egy pillanat, müve volt csak. A múltnak szólt; a jelenben még íffisább szükségsze­rűen ismerni fogják ezt a köte­lességet. Iskolákra gondolunk el­sősorban, ahoi bizony sok oíyan kérdés merül fel, jut a köztudatba, melyek szülőket, egyéneket egy­aránt különféle vélemények kiala­kítására ösztönöznek. A laíkusi megítélése bizonyos mertékig helytálló is lehet, objektívebb is, Üe a belső rugókkal tisztában még smcs, s ettői következik elfogult­sága is, amivei tanárnak, pedagó­gusnak megküzdeni igen kelle­metlen és nehéz is. Az iskola sze­repe ma fontosabb, mint valaha, ® a mai időkben még inkább* ezt erős hittel vallom — nagyobb a szükség az ideális tanárra és pedagógiára, mmt valaha. Nemh zeti létérdek ellen vétkezik az; aki materiális álláspontokra he­lyezkedik a tanítás anyaga terén, a pedagógia módszerében. Hol kell nemzeti öntudatot, hol íehet az embernek ideális létalapot bizto­sítani, mely minden időkön ke­resztülvezeti az embereket, — ha nem épen az iskola padjai között! Az iskola nevel és minden ponton, fokban erkölcsileg köteles alapot adni a serdülő gyermeknek. Ahol megfeledkeznek erről a nevelésről és aki nem ismeri ezt a fontos tényezőt, minden pedagógus szivé­be irt jelszót, ott nem fofyilí Istenem, milyen naivak "ezek a féiV fiak! , — Elég baj, hogy ugy van^a­hogy van! dünnyögte. Nem női, képviselőválasztóijog kéne nekünk, de férjválasztójog! Mindjárt nem volna annyi agglegény meg vén­lány a világon, ha a nő is ódaáil­hatna a férfi elé, hogyhát: no, komám, te tetszel nekem, nem vennél el feleségül? Mert némely férfit valósággal meg kéne kérni, akkor megházasodnék. Becsülete­sebben menne a játék. A kozmeti­ka meg a szabószámlák nem ját-' szanának olyan nagy szerepet. De hát, ha őszintén nem íehet, hát jöjjön a cselszövés, a megfogás. Nektek csak az a fontos, hogy ne tudjatok róla! No hát legyen ugy! Te csak ind meg nyugodtan a név­jegyeket, "majd én elrendezem őket, mikor már fel lesz terítve azi asztal. Hát bízzuk a jó Istenre a fiatalok dofgát;! Kiment nagy duzzogva. Megnéz­te a tortát, amit Lidike akkorra gyönyörűen bevont a viharos múl­tú glazurraí és fehér, mandulabél virágokkai felékesített. Tilka néniéknek sohasem volt gyermekük. Mindig a rokonság látta el őket leányokkal. Mikor ta­nulmányaikat bevégezték, elmen­jek a Tilka néni iskolájába, ahol a háztartás minden ágába bevezetőd tek, és ráadásul még férjhez is Ara. 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom