Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-17 / 235. szám

1931. október 17. jMlrfKYiDásc:. Ida pén'ektöl vasárnapig az Apolloban Csak egy kislány Színtiszta magyar

1 éneklő, beczélöfllm az Apolloban Vannak még, akik szeretik a hadigondozottakat m Régen, vo't, amikor megindult az

1 öldöklő harc a frontokon és a sebesültszállító vonatok az első sebe sülteket hozták viss

za vármegyénk és városunk kórházaiba. A pályaudvarokon beszédekké', \*irájokkaI fogadtak minket, a lakosok ezrei,> ott állottak a vöröskeresztes ko-; esik előtt, könnyezve öleítek

; be-i céztek bennünket,, elláttak mmdeií jóval. A kórházakban szeretettel-* jes ápolásban volt részünk, nem

1 győztük fogadni a hivatalos és nem hivatalos látogatókat akik elhalmoztak igéretekkei és Szivbőt jövő szavakkal, Szent esküvel fogadták, hogy megbecsülnek bennünket és nyomorban szenvedni nem hagynak. Nem vo't polgáVa e hazának, aki he szeretett volna minket. A háború harmadik esztendejében már kevesebben voltak azok, akik virágokkal fogadtak bennünket — megszűnt az érdeklődés a kórházakban és megszűnt a sok apró figyelmesség. Jött az összeomlás* az őszirózsás forradalom, a vörös; terror, majd a

z újjászületés, ameiy nehéz idők afatt elmosódott, elhalványult az emberek lelkében a sok-sok Szép Szó, ígéret, virág emlékezete. Rólunk úgyszólván mindenki megfeledkezett, olyannyira, hogy ha véletlenük belénk is botlottak, még akkor is csak, mint egy rossz, nehéz álomra emlékez-^ tek reánk, sokan ei is fordították fejüket, mert hiszen kellemetlen volt a visszaemlékezés az* adott Ígéretekre, az adott szóra. ( Ez a mai önző világban természetes is, mi (megtettük kötelességünket, reánk már nem volt szükség, a nemzet testén tehertétel) lettünk és emberi sajátosság, hogy a fölösleges tehertől — 'ígéret ide, adott szó oda — ha teheti, igyekszik az átlag ember megsza1 badutai. ' Nagyon kevesen maradiak'tehát, akik ínég szeretnek bennünket. — ¥agy elhagyatottságunkban, mellőzöttségünkben egyedüli vigaszunk, reménységünk az volt,' hogy akadtak még fenkö.t gondolkozású igaz magyar emberek, akiknéi ^z adott ígéret, az adott szó' nem üres frázis, hanem a szív őszint^ igaz megnyilatkozása volt, amely nemcsak ideig-óráig köti az embereketj addig, amig annak teljesítése az emberi hiüság kielégítése, vagy érdéig hanem akiknél az igéret egyet jelent a fogadaíómmal, "az adott szó pedig a léleiq parancsával. Szomorú, nehéz helyzetünkben, ;.neghasoniva

>a társadalommal és önmagunkkai, roncsolt testünket talán oda is dobtuk volna "

a végső pusztulásnak^ nem törődve Hazával, családdal, ha nem éreztük volna, hogy vannak még, akik szeretnek bennünket, akikben bizhatunk, akik sohasem fognak bennünket elhagyni. A megmaradt pártfogónk, jóakarónk "között meg keli "emlékeznünk vármegyénk szeretett főispánjárói, alispánjáról "és főjegyzőjéről, kik a megpróbáltatás napjaiban erőt, kitartást csöpögtetnek lelkünkbe s kik sorsunkat szivükön viselik. Meg kell,'hogy emlékezzünk városunk jóságos polgármesteréről, I ki minden egyes alkalmat megra- | gad, hogy nehéz helyzetünkön tőle | telhetőleg segítsen, aki at^ai szeretettel, szive jóságával teljesíti minden jogos és mléitányos kérésünket. Külön meg keh még emlékeznünk gróf Dessewffy Emii őméitóságáról, kinek mi,gyermekei vagyunk — aki minden egyes afkalom'mial, amikor az módjában áll, azon v-jfcn, hogy testi, Telki szenveJ désünket enyhítse és szerencsétlen sorsunk jdbbyafordulását elősegítse. A helyőrség egész tisztikar^, élén vitéz Deschán Benő tábor

J nokkai —, a közalkalmazottak hatalmi tábora Tóth Bálint kir. pénzügyigazgató elnökkel, számtalan esetben fényes tanújelét adjákí irái^vunkbani szeretetüknek é^járt fogasuknak. Özvegyeink, árváink ei nem mufó háláját Puskás Antal m kir. dohánybeváltó felügyelő iga' párt-i fogónk érdemelte ki, aki szivq megértő jóságával, melyet a nehéz napokban munkaalkalmak nyujtá-. sávai tanúsított, valóban megmu-i tatta, hogy kell feltűnés nélkül szeretetet és pártfogást teljesíteni. Vannak még becsületesen gondolkodó, igaz magyarok, akiknél a tett igéiét, az adott szó teljesítése és bevá'tása erkölcsi kötelesség, ezek között elsősorban meg kelt emlékeznünk dr. Éber Antal, Fenyő Miksa, Nánássy Andor orSz. gyüi. képviselőkről, Mikecz István, Liptay Jenő, a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara örökös tagjairól, egyházaink vezetőiről, valamint egy néhány társadalmi és közéleti előkelőségről, akik meg fognak bocsájtani, 'ha nevüket helyszűke miatt ez alkalommal nem, csak ieg közelebb sorolhatjuk feí > Támogatást nyújt a Frontharcos Szövetség élén vitéz Elekes Gábor elnökkel, valamint a szenvedésíin-i ket átérző és ügyeinket mindig lelkesen, felkaroló Nyirvidék szerkeszt tősége is. Nitjcs okunk tehát a végső kétségbeesésre, mert nem' vagyunk teljesen elhagyatva, mert mindenkor voltak^ akik szerettek minket akik vigasztaltak és s

zót emeltek mellettünk. Azoknak a száma, akikben az. alvó lelkiismeret felébredj akik bennünket ismét, szeretettei vesznek körül, az utóbbi napokban emelkedőben van, s mnden reményünk meg van a.rra, hogy virradni fog/eljön a' megértés, 1 a hála, a szeretet hajnala és magyar testvéreink nem fogják e? ínséges időkben csekély pár filléres támogatásaikat tő'ünk megtagadni. Jóakaróink, igaz barátaink irányunkban megnyilvánuló szeretetét ugy háláljuk meg legméltóbban. ha mi hadigondozottak ugyancsak szeretettel," hálával, ragaszkodással viszonozzuk azt és tanúbizonyságát adjuk annak, hogy méltók Maradunk dicső nagy muftiinkhoz és megmaradt erőinkkei mi is minden alkalmat megragadva küzdünk az ország újjáépítésének *.iagy munkájában és nem nyugszunk addig, mig a Kárpátok bérceiben és Erdély fenyveseiben pihenő hősi bajtársaink sijjai "fölött ismét nem leng a magyar trikolór. Kérjük megyénk és városunk mmden rendű és rangú polgárát napi egy fillér félretevésével szíveskedjenek csoportunk j>ártoló< tagjai sorába belépn,i. Az egy évi 4 pengő tagdíj oly csekély, mely senkire nézve komoly megterhelést nem okoz. A tehetségesebb jó1 akaróinkat és pártfogóinkat pedy» mély tisztelettel "kérjük, s?.eressé£; e sorsüldözött tábort és a közefgfj tél fofvamán hathatós támogatásukat ne vonják meg a ntfrrízet hős fiaitól. í A HONSz vezetősége (Iskola-utca 6. szám.) A csendőrök felfedezlek Deli Pál rejtekhelyét s csak órák kérdése, mikor kerül hurokra Mire ezek a sorok napvilágot látnak, valószínű, hogy Deli Páll a sóstói villák menekülő rétae, csendőrkézre kerül s az ügyészi ség fogházában várja méltó büntet tését. Csütörtökön az üldöző csendőrök ismét felfedezték rejtekhe•lyét s igy csak órák kérdése a vakmerő bűnöző elfogatása. Deli Pál 22 éves nyiregyházi aszta'o^segéd, megrögzött bűnöző, aki már gyerekkora óta ismerőse a nyíregyházi ügyészségnek és rend őrségnek. Már 13 éves korában foglalkoztatta a hatóságokat lopásaival és vakmerő betörések sorozatával ,mig végre is az aszódi javítóintézetbe került. Azonban a fiatal gonosztevőt ez a Szigorú intézet sem tudta megjavítani, nem sikerült kigyoímlálm lelkéből a bűnös hajlamokat. Alig, hogy kiszabadult ismét megkezdte bűncselekményeinek sorozatát. Előzőleg a nyiregyházi 'fogházban ült, mafd a debreceni töryényszék itélte ei lopás miatt hosszabb fogházbüntetésre. Innen a nyár elején szabadult ki 's katonának ment ,de ezt is hamar megunta. ,. A szigorú, fegyelmezett katonaéletet nem birta ki kóbor természete s néhány héttel ezefőtt megszökött. Azóta karabéllya' felfegyverkezve a sóstól erdőben Ütötte fet tanyáját és'a villák réme lett.'Szerencsére a csendőrség hamar a nyolmára akadt s a békés polgári társadalmat megszabadította e veszedelmes^ mjndenr* elszánt gonosztevőtől. Csendélet a Bessenyei téri piacon Tegnap délelőtt a Bessenyei-fén piacon furcsa jelenet szemlélői voltak a járókelők. Három fiatalasszony, szatyorral felszerelve, parázs verekedést rendezett, valósággal eltorlaszolva az uttestén a forgalmas közlekedést. A verekedés oka féltékenység volt. Az egyik asszony elcsábította annak a neveletlen asszonynak a férjét, akinek me.'Iesleg hárotmljólnevelti gyermeke van. Máimost a háromgyermekes anya energikusan kérdőre vonta a nyílt piacon a vetélytársát, aki bár csinosabb és fiata

rabb mmt ő, de nincs,, háram gyermeke. A piac közepén az energikus kérdőrevonás csakhamar durva tettlegességgé fajult, ami közönséges nyelven annyit jelent, hogy a megcsalt asszony az egyik 'kezével 'belekapaszkodott a vetéiytársnő hajába, mig a másik kezében a szjítyort szorongatva, alapos és jói kiszámított ütéseket mért őnagysága orra közepébe. Azonban a vetélytársnőnek jelenvolt barátnőjeés osztályostársa, nein hagyta annyiban a dolgot. Mint hű szövetséges, gondolkozás nélkül vetette magát a verekedők közé, mire termesze,tesen a felháborodott verekedők egyesült erővef &t illetéktelenül beavatkozó dus serényének estek. \ ; A helyzet egyenesen kétségbeejtő Voit. A sima aszfalton piros vércseppek je'ezték a duló harc nyomát. Az asszonyok azonban nem hátráltak, egymás hajába , ka. paszkodtakj határtalan gyönyörűségére a vigyorgó szemlélőknek. Az éie3 körmök felhasogatták a biuz finom selymét s a kivillanó fehér női bőrön véres c.sikok tűntek fel, m'int térképen a píros vonalak. A helyzet most már egyenesen tragikussá várt Az asszonyok elszántan küzdöttek s a kíváncsi tömeg eltorlaszolta az utat az autók és kerékpárosok elől. Az asszonyi rikácso. lásba vad tülkölés és éles csengetés vegyült. Végre ijedt kiáltó' zás közben szétrebbent a szemléik nagy gyűrűje. Egy bősz biciklista a kormány (elé hajolva, belletaposott a pedálba és egyenesen a verekedő asszonyok közé hajtott. Ez a. kerékpáros, kis, kövér, vő' rösbajszu ember a iferad és a fegjye. lem önkéntese volt s egy önkéntes tűzoltóhoz illő elszántsággal rohant a du'ó harc megvadult szereplői közé. 1, A (rajtaütés az epő pillanatban sikerrel járt. Az asszonyok ijedten rebbentek Szét, (de aztán uju't erővef, bosszúszomjas gyűlölettel támadtak a vakmerő biciklistára. Pillanatok alatt leráncigálták a kerékpárról is a megsértett női nem ősi gyűlöletével püfölni kezdték, Szerencsére időközben odaérkezett az őrszemes rendőr, aki egyszeriben véget vetett á harcnak; megszabadította a biciklistát s

Zo. rongatott ^elyzetébqfi s a ziláltfürtü, véresábrázatu asszonyokat bekisérte a kapitányságra, ahol "bizonyára megbékülve és sorsukban megnyugodva közös erő vei szidjál; minden bajok forrását: a férfi* nemet,