Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-10 / 153. szám

JfofVfllYIDáKL *mm Hasznos ismeretek Őrlés nélkül lehet kenyeret sütni ? Vegyi anyagokkal pácolják a búzát A íapok rendkívül érdekes találmányról Számolnak be, amely — ha beválik — a malomipart is feleslegessé teheti. Arról van ugyanis szó, hogy egy Rabinovitz nevü vegyész valamilyen kémiai anyagot talált fel, ame'yben való pácolással a gabonából őrlés nélkül is megsüthető a kenyér. • • A magyar nép előtt ismeretes a görheny, vagy görhe, amely egyes vidékeken szintén ugy készül, hogy a szemesterményt nem őrük meg előzetesen lisztté, ha-' nem a szem megpuhitásávai, kelet éssei és dagasztással 'készítik el, a tésztát, i-letve ezt a kneyérszeriil táplálékot. Rabinovitz tanár találmányának, tehát már van gyakorlati alapja, és az ő kémiai 'anyaga bizonyára csupán azt a cétt szolgálja, hogy a szemestermény pácolása után a tészta kelési folyamata gyorsabban induljon meg és tökéletesebb legyen. , Pácoíási anyagát e célból mái szabadalmaztatta és egy francia, pénzcsoport megvásárolta a ta-i lálmányt s meg fogja kezdeni a Jisztnélkült kenyérgyártást, amelynek bevezetéséhez nagy reményeket füz. A Rabinovitz-féle eljárás rcvéi> feleslegessé válna a lisztgyártás, inert a kenyérmag párolása utár^ nyomban megindul a kelést folyamat, miközben a kenyérmag héjai és a korpa is átalakul *áz emberi szervezet számára élvezhető anyag, gá- i Egy másik nagy előnye voínaj ennek a kenycrgyártási módnak az, — hogy a vitaminokat is meg^ lehetne őrizni, amelyek eddig áz őrlésnél a korpával együtt eCvonattak a kenyér magvából. Rendkívül "sok előnyt jelentene tehát, ha valóban sikerülne ennek a találmánynak a hasznosításával átalakítani a kenyérgyártást, imert^ ez egyrészt táplálóbbá tenné a kenyeret, — másrészt olcsóbbá is, mert hiszen a malomban való őrlés drágítja meg erősen a lisztből készült kenyeret. Mondanunk sem keli, fiogy az egész viíág figyelemmel kíséri, vájjon eredménnyel fognak-e járni^ a francia pénzcsoport gyakorlati kísérletei, mert ha ezek a kísérletek jikerre vezetnek, — élőbb—< utóbb átalakulhat a mai kenyérgyártási (módszer. Miért békésebbek a kövér emberek, mint a soványak ? Két amerikai orvos kijelentése szerint élettani és fizikai okai vannak annak, hogy a kövér emberek rendesen nyugodt, békés természetűek, a soványak ellenben idegesek és hajlamosak minden hirtelen érzeimi felfobbanásra. f Ezeket a fizikai és élettani okokat fejtette ki Montrealban, az Almerican Socfetes for Experimentál Bioiogy ülésén két kiváló amerikai orvos dr. H. E. Himvich és dr. J. F. Fulton, mindkettő a Yale egyetem tanára. Dr. Himvich ismertette azoknak a kísérleteknek az eredményét, amelyeket dr. Fultonnal együtt végzett. A két orvos állatokon kísérletezett, de később embereken j.s folytatták a kisérfeteket. Elmondta dr. Himvich, hogy valahányszor egy embert erős "érzések izgatják, mint például félelem,' vagy düh, a test zsírtartalmából valamennyi átmegy a vérbe. Valószínűleg az a hefyzet, hogy a szövetek zsírtartalma tulajdonképpen tartalék a vér számára arra az esetre, ha a vér bármely oknál fogva több tápláló anyagot használhat fel. k ' ' Minél idegesebb, inge. léke,íyebb valaki, minél erősebben alá van rendelve 'érzelmeinek, "annál több tápláló anyagot használ fel a vére. Ez a magyarázata annak is, hogy a kövér emberek rendesen békés, nyugodt természetűek. Tulajdonképpen ugy áll a do-'og, hogy a nyugodt emberek híznak ef, még pedig azért, mert a vérüknek kevés zsírtartalomra van szüksége és a zsir megmarad a test szöveteiben; állatoknál ugyanez a helyzet. . _ ( A két orvos két szomszédos ketrecbe zárt egy jói 'meghízott' macskát és egy kövér kutyát. A kutya dühös lett, rá akart ugrani a macskára, a macska pedig félt. Néhány nap múlva azt tapasztatták, hogy mindkettő rohamosan soványodik. Vérvizsgálatot vettek mindkét állatnál és azt tapasztalták, hogy a vérük zsírtartalma erősen emelkedett. Orvosi hullarablás a középkorban Míg ma mindenki természetesnek találja, hogy az orvostanhallgatók hullákon isimerjék meg az emberi test részeit, addig régebben nagy nehézségekbe ütközött a boncolás. VIII. Bonifác pápa 1244-ben kiátkozással fenyegette rrleg az orvosokat, akik tudásszomjból boncolni merészeltek, sUgy hogy a kutatók és a tanulók sokszor csak életveszély árán, lopás utján tudtak csak maguknak hullát szerezni. ^ Platter Félix (1536—1614), a későbbi baseli orvosprofesszor 1557-ben először boncolt, előtte csak Vesalivis Andrást ismerjük, hogy szintén hullához jutott. Platter nemcsak könyvekbői akarta az_ anatómiát megtanulni, állatok boncolásával sem eíégedett meg, hanem "ő maga akart emberi hullát boncolni. Ennek keresztülvitelére a városon kivül levő kolostor mef-. letti temetőből éjnek idején {ttokban kiloptak egy frissen eltemetett huüát. Embereket fogadtak feí| hogy meglessék, hová temetik a friss hullákat. Segítségükre volt egy álruhába öltözött barát és a, frissen elhantolt hulla felett a földet puszta kézzel 'kaparták ki. A

l hullához érve, drótot helyeztek alá. és eképen hozták felszínre, azutái^ tógaszerü kabátjukkai letakarva a

( városi kapuig cipelték: ekkorra éjt jel 3 óra volt. Az öreg városi ka-?, pust felköltve, szomjuságról panaszkodtak és mire az öreg a bor^ rat visszatért, hárman, a kaputól nem messze levő, előre kijelölj házba »ipelték a hullát. Egy nyomorék lábú nő volt, akin, a boncoló, megállapította, hogy a Iáberejl' abnonmis lefutásuak. Mivel ez az esetük sikerült, tovább folytatták. Értesültek, hogy, egy tanulót és egy gyermeket temetőbe. Fegyveresen elrejtőztek metőbe. Fegyveresen elrejtőőztek a barátjuk cellájába, mert a szerzetesek rájöttek a hullarablásra és megfenyegették őket. Éjjel kin emelték a ^ét hullát és a kapui aiatt csinált nyíláson beguritot-' ták a városba. Fel is boncolták a két huüát. A gyermekből csontvázat készítettek. Mivel a szerzetesek éjjel-nappaf őrizték a temetőt, a városi temetőből sikerült még nekik két huí( fát szerezni és tudásukat gyarapi-; tani. Platter így 'a legkeresettebb: orvosok közé tartozott és Baselbe professzornak hivták meg. Itt törvényesen sikerült egyszer hullá-; hoz jutnia. Ez a hulla egy lopás1 ért halálra itclt egyéné yolt, aime-t íyet Platter nagy csodálattal fo-1 gadott kérésére a városi tanács a kutatásra vágyó orvosnak boncolás céljaira átengedett. A karddal 1931. julius 10. lefejezett egyént a ,Szt. Erzsébet templomba vitték, itt történt a boncolás. Kötelességévé tette a városi tanács, hogy a doktorokat és felcsereket is értesítse a bon-; col ás idejéről, hogy azok, ha akarnak, szintén megjelenhessenek. i Sok laikus is' végignézte a három napig tartó boncolást és Plat-] ter nagy hírnévre tett szert. A meg szárított csontokat kifőzte, majd, összerakva őket, csontvázat állított össze, mely 53 év múlva még mindig jól megtartott állapotban; volt Platter birtokában. A lefejezett e^yén anyja a kórházban yoítj alkaímazva. Jó idő múlva tanácsért fordult Platterhez. Megtudta^ hogy fiának csontváza Platter házában van, ahol "a csontváz aj rendelőben direkt erre a célra, készült szekrényben volt elhelyezve. Az anya a csontváz mellettj levő padra ült, komolyan nézte a szekrényt, de nem szólt semmit..:; (Prax. Med. 1931-6. 316. o.) { Kiss János segédtiszt, a tábor főszakácsa beszámol a baisai napokról Táborban voltak a nyíregyházi cserkészfiuk. Sasi Szabó László kir. kormányfőtanácsos, aki mint cserkészapa személyesen is érdekelve Volt, a Nyírvidék hasábjain mindem szülő lelkéből fakadó szavakkal, a tábor jelentőségének teljes átérzésével méltatta a ba'sai napok szépségét, Most megkértük Kiss János cserkészsegédtisztet, a nyíregyházi kir. áll. tanítóképző V. éves növendékét, aki a tábori főszakács nagyfontosságú tisztségét olya

n közmegelégedéssel tö!tö;te be, számoljon be ő maga a tábori élményekről, Kiss János a következőkben festi meg a balsai tábori életet : A szabolcsvármegyei cserkész Intéző Bizot.ság e nyárom közonagytábort rendezett jun. 22—jul. 4-ig. E cserkész testvériességtől áthatott közös nagytáborban városunk valamennyi cserkészcsapata részt vett. Még a kicsiny cserkészapródok is ott táboroztak. Táborunk helye a Tisza partján a balsai hídtól mintegy egy km-re a Halász-Szegben volt. Egy magasbaszökő part tövében építettük meg azt a sátorvárost, amelyben két hetet olyan kellemesen és olyan értékesen töliöttünk e'. A táborépitési munka jó kedvvel folyt. Az egyes csapatok nemes cserkészversenytől áthatva igyekeztek minél szebben és díszesebben elkészíteni táborukat. A kicsiny apródok is belekapcsolódtak ebbe a munkába és teljesen önállóan igen »zép tábort építettek. A nehéz táborépitési munkán kivül a hatalmas tábori konyha elkészítése szintén a testvéries szellemben dolgozó cserkész; fiuk érdemére válik. A közös táborban mindéin csapat autonóm egységként szerepelt. A tábor főparancsnoka Tamáska Endre a vármegyei I. B. ügyvezető .elnöke volt, aki odaadó lelkesedéssel s igaz cserkész lélekkel vezette a tábori éle;et, amelynek minden percét dz álta'a elkészített napirend szerint töltöttük el. Helyettese Kollonay Zoltán a vármegyei I. B. vezető tisztje volt. A tábori élet 'harmonikus rendjének megteremtésében nagy segítségére voltak még Dohanics János, Gábry Bertalan, Lengyel Árpád, Molinár Sándor, Szatmáry László, vitéz Pap Gyula és Tiefbrunner Ernő Károly cserkészparancsnokok. A táborozás főcélja az volt, hogy a résztvevő csapatok fiait a cserkész testvériesség szálaival fűzze össze a tábori élet. Ez sikerült is, mert a csapatok mind egységes .egésszé lettek, mely egységet, ® szeretet és egymás rraegbecsülésp irányított. A napi munkát imával kezdtük meg. A magasbanyuló zászlóárbóc alatt kértük a jó Isten segítségét munkánkra. Minden délelőtt közös foglalkozás is volt. S itt igen sokat-tanultak és tapasztaltak az egyes csapatok. Harcszerű játék, gondosan megrendezett őrsi akadályverseny, tartalmas forgó színpad s tanulságos kirándulások tették hangulatossá a napi programmot. Megnéztük a nevezetes szabolcsi földvárat. Kirándulást tettünk még a környező falvakba. Voltunk Vencsellőn, Kenézlőn is. Ilyenkor mindig vidáman és derűs kedvvel tértünk vissza táborunkba, ahol folytattuk a napi munkánkat. Naponként kétszer fürödtünk a Tisza hüs vizében. Itt látszott meg igazában a cserkészfegyeiem:, mert soha egy cserkész sem úszott át a kijelölt területen. Még csolnakunk is volt. i A tábori étkezés minden szempontból kielégítő volt. Élelmiszerein ket részben Nyíregyházáról, részben pedig Balsáról szerezte be agilis »Bélügyminiszterünk«, vitéz Tass Gyula parancsnok. A főszakács jómagam voltam. Hogy milyen volt, amit főztem, ennek megbirálására más illetékes, de annyit mondhatok, hogy amit főztem, ízlett a fiuknak és derekasan fogyasztottak mindenből, kivált a gulyásból, a tejfeles zöldbabból, a reggeli kakaóból, no meg a kolbászból. A fiuknak feltűnően jó étvágyuk volt. Még a kis apródok is "jó étvággyal ettek. Némelyik jó val többet evett, mint egy-egy nagy cserkész. A látogató szülők csodálkozással nézték a kis csemetéket, (akik a táborban még olyan ételt is jó étvággyal fogyasztottak el, amit odahaza soha meg nem eSznek. — Még repétáltak is belőle. Nem is csoda, ha minden gyermek és cserkész .jó színben és friss egészségben látta viszont Szüleit. A tábori élet legkiemelkedőbb mozzanatai a tábortüzek voltak. — Valójában itt éreztük igazában azt, hogy mi: egy. célért, a haza feltámadásáért küzdő testvérek vagyunk Nótáinkban, dalainkban egy érzés csendült meg. A. raagasbatörő tiszta láng eggyé' olvasztotta mindem cserkész lelkét.. A tréfás jeleneteken kivül sokat beszélgettünk a hazáról is s . ilyenkor könmy csillant meg mindén -komolyabb, cserkész szemében, mert éreztük azt, hogy mi'yen nagy veszteség nekünk az,