Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-04 / 224. szám

1931. október 4. . a meddőséget. Azt, hogy gazdagok lehetnénk, ha akarnánk, mert föld van hozzá. Csak a tudásnak kellene terjednie, a meggyőzésinek elfoglalni a közömbösség szik.avárába vonult magyarságot. Ennek az egy hold gyümölcsnek dus termése megcáfol minden ellentmondást. — És bizonyítja, hogy az okszerű gyümölcstermelés szociális szemponthoz' is mi/yen jelentős. — Négyszáz munkanapot biztosit ez a gyümölcsös a munkásoknak. És keres a papiroskereskedő, az asztalos, aki a ládát készítette a vegyiszergyáros, a fuvarozó, a vasút. Egy sereg ember, a gazdán kívül, aki busásan megtalálja a számítását, a sikert fárasztó munkájáért. AChinoin gyár adta ehhez a gyümölcsöshöz szükséges anyagot. Mások is megszerezhetik. Minél intenzivebben használják a védőszereket, annál nagyobb lesz, annál tisztább lesz az eredmény. Jó befektetés itt a védőszerekre fordított pénz-^is, a fáradság is. Ezerötszáz méter támasz;tóiéc ( Ebben a gyümölcsösben ezerötszáz méter támasztólécet használtak el a terméstől roskadó fák alátámasztására. És ez az áldás meg szépíthetné az egész magyar földet, ha valaki megtudná itt indítani a lt föld intenzivebb kihasználásának munkáját. .Áldás boritana minden rögöt. Nem okozna bajt a buzaválsjág. A magyar gyümölcs, a szabolcsihomokon termő alma, meggy, kajszin ize zamatosabb a külföldi gyümölcsnél. Ezt a berliniek, a párifjiak, a londoniak mondják. És Ízesebb^ volna itthon is a mindennapi kenyér, ha a magyar birtokokon, a magyar kertekben fe'hangzana az a dal, amelyet itt hallgatunk, Geduly Henrik őméltósága tornácán, az exportgyümölcsöt csomagoló munkások vidám dala. A tettek hazatisága A gyümölcsös mellett a tisza'öki ut vonul el. Sok gazda látja meg a gyümölcstői roskadó fákat. Mikor kap kedvet hasonlóra? Bory Endre tanár ur fáradhatat an apostol abb|an a munkában, hogy ez a kedv minéi szélesebb körben felián goljon. Agitál, tanfolyamokat rendez gyümölcsösökéi gondoz. Az ő példája azt mutatja, hogy vannak tanítómestereink. Geduly Henrik őmé tótága Szeretete és iá adózása, ame lyci gyümölcsösének ápolásában részt vesz, azt bjzonyitja, hogy vannak gazdáink is, akik a jövő útját járják, akik ezekben hirdetik a produktív hazafiságot, az uj nemzetépítés nagy igazságait. A világkrizis meg én Irta: Zéró. Mint mindenki, természetesen én? is le vagyok építve, de mig mások ezt a tömegjetenséget csak most kezelik észre venni, addig én, mióta a tisztviselői szakmához tartozhatni szerencsésnek (?) érezhetem magamat, — hogy ugy mondjam, — állandó jellegű leépülésben szenvedek. Ezen az állapotomon aztán semmit sem segít, hogy nap mint nap hallgatom tisztviselő-társaim épületes beszédeit. Leépültségem főszimptóimája — a tartósabb, vagy jmondhatni, állandó jellegű pillanatnyi pénzzavar

k — semmiképen sem akar alábbhagyni, sőt hovatovább anynyira emelkedik, hogy kívánatosnak tartanám, ha valamiképen kontremináiható volna, mert nemsokára, már esetleg mire e sorok napvilágot látnak, benne leszek pénzügyileg a sztratoszférában. Eme borús gondolataim közepette lépett szobámba barátom, aki sokoldalú lángész benyomását kelti a felületes megfigyelőben^ holott Nagykálióban egészen másképen vélekednek felelő a kopo-;nya-vegykisérleti "állomáson. Minthogy azonban Nagykálióban is szigorúan végrehajtották a 10 százalékos redukciót^ a barátom beleesett a io száza ékba és immár szabadon járva, a fentebb már jelzett időpontban meglátogatott. Mint megfigyelés alatt állott egyén, eltanulta a pszichiátria szakszerű alapelemeit s a szokásos társadalmi bevezető kérdezősködés mellőzésével «in medias res» helyezkedve igy szólt: — Elborulásod teljesen indokolatlan, mert te vagy' a legszerencsésebb ember a világon. Arckifejezésem, e kijelentésére félreérthetetlen rémületet árulhatott el, mert igy folytatta: — Nem vagyok bolond. Be "fogom bizonyítani, hogy igazam van. Erre már én is kíváncsi voltam. — íde hallgass! Az összes számbavehető körülmények mérlegelése alapján állapítottam 'meg, hogy te vagy a legszerencsésebb ember a világon. Ha p. o. Folkusházy volnál, most kerek évi 90 -ezer pengővel csökkenne a fizetésed. Igaz, vagy nem igaz? — Igaz, igaz, — de... hebegém én. — Ácsi! — ordkotta ellentmondást nem tűrő hangon •— itt még nem állottam meg. Ha komisz 'álláshalmozó volnál, a meglevő legparányibb becsület érzésed arra kényszerítene, hogy az egyen felüli állásaidat lapáttal szórd ki az ablakon. — De hiszen az állás^aímozófc közül tudtommal senki... — próbáltam közbevetni. — Te nem figyelsz a nüanszokra —- mondá jelentőségteljesen, — én komisz álláshalmozókró'"beszéltem, nem a imi finom álláshalmozóinkról, akiknek minden őket •megillető tisztelet adassék meg. Aztán meg, ha —- mondjuk — miniszter volnál, hiszen elvégre az isten mindnyájunkkal szabad ás tená<aci szerényebb tehetségű egyének is belecsapódtak már a bársonyszékbe, — tehát, ha miniszter volnál, először is kirántották vótna alólad a potyaautót, másodszor évi 9600 pengővel kapnál kevesebb gerslit, harmadszor reápitették volna mellőled az államtitkárodat, aki helyetted dolgozott volna, ha lett volna dolga, negyedszer rövidesen megbuknál és ha véletlenük gróf Klébelsberg volnál, nem kapnál egy fia tanítót, bezárnák a kollégium hungarikumjaidat, nem kapnál miseruhára, meg asztalteritőre egy fityinget sem, bezárnák a halbio-'ógiai intézetet és a bankzárlat elrendelésért minden tafyigás tégea okozna, minek következtében a miniszteri székre egyszer s mindenkorra imposszibilis lennél, — vagy mondjuk hogy Mayer János volnál, te szerencsétlen, tökéletesen és végérvényesen vége lenne minden további fúrási lehetőségeknek és bezárnák Lillád gyönyörű Füredjét. Vagy teszem azt, te volnál "az Operaház igazgatója, hát kibírnák a te hajszálvékony idegeid, hogy Éber Tóni mindenáron rád akarja zárni az ajtót. — De kérlek én nem irigylek senkit, de az előlépésem... vágtam a rohanó szóáradat közbe. \ Egy lekicsinylő kézlegyintés volt a válasz és folytatta: — Előlépés!? őh te maharadzsa! Látszik hogy nincs semmi gyakorlati érzéked. Ha előléptél volna, most még többet vonnának le a fizetésedből és így az a többlet-levonás, ami nem következett be, az tiszta haszon, a te személyes hasznod, az feltétlenül a zsebedben marad. A vaslogika ezen kristálytiszta megállapítására megsemmisültem, a fejemet tapogattam, mert barátom reve'ációjának súlya szinte agyonnyomott. 0 pedig folytatta: — De mondok még egyebet is. Ha betéted volna, nem jutisái '

a saját tulajdon pénzedhez, egy fekete kávé nem sok, de annyit sem ihatnál a betétedből, ha valutád volna nem tudnád eladni, mert aki megvehetné, annak nem szabad megvenni, ha sorsjegyed volna az nem nyerne, ha kihúznák a nyereményt mint betétet kezelnék, szóval ákár nyernél, akár vesztené^ mindenképen csak vesztes lennél és tu'ajdonképen akkor veszítenél, ha nyernél. Ha földbirtokod lenne, no még csak akkor volnál kikeményítve, még öt—tiz holdból csak megélnél valahogy, de már p. o. 30—40 ezer ho'ddal nyomorult koldus fennél, a háztulajdonosok tragikus sorsáról nem is beszélek, hiszen azok rendre-rakásra lesznek öngyilkosok. És végül kivágom a nagyágyuját bizonyítékaimnak, hogy szegye d magad kishitű aggodatmaskodásaid miatt és tökéletes öntudatára ébredj legszerencsésebb helyzetednek, — ime itt az angoi'font esete. Ha aranypengőid vomának azok zuhannának, mert az aranypengő sorsa a fonttói függ, ugy hogy ma a legcsekélyebb papírpénz is nagyobb érték, mint a hajdan erős font és végezetül, ha piapirpénzed sincs, akkor meg éppen, hogy a legeslegszerencsésebb vagy, mert az infláció réme rádnézve annyi, mintegy fületfen pityke! Nos, meggyőztelek?! Könnyezve borultam barátom nyakába és hálát adtam az istennek azért a különös kegyelmééig,, hogy a világkrizis engem minden vonatkozásban hidegen hagy. Közgazdaság Semmi baszna sincs az inflációnak Irta: l

Jisszer János. Híreket terjesztenek az inflációról és cáfolatok jelennek meg róla. Illik tehát gondolkodni azon, lehet-é és volna-é haszna az inflációnak és ebből az államgazdaságnak? ' A Magyar-Osztrák Monarchia idején a Magyar-Osztrák Bank jegy

1 forgalma kitett fejenként 43.50 koronát a háború előtt. Ha ezt a jegyszükségíetet a mai pengő-viszonyokra átszámítjuk, akkor a jegyforgalomnak fejenként: 1.16x43.50nek, tehát cca: 50.50 pengőnek kellene lennie, ami 8.5 imlillió lakosi számot számitva, kitenne összesen; 50.50x8.500.000 szorzatból: kereken 430 millió pengőt. A ímlai, átlag 370 milliós jegyforgafom tehát számszerűleg közel egyező a béke-, ideivei, de értékben cca 14 százalékkal kevesebb. Tehát pénzszűke van, £4 százafék erejéig. Ez természetesen hullámzik és ritkán a megkivánt 430 millión felülre is emelkedik. Inflációt jelentene tehát, ha a jegvforgaiom a 430 milliót meg1 naládná. Az aranyfedezet mintn egy 130 millió, igy a

z százalékban, kifejezve, kb. 30.2-nek felelne meg, tehát az u. n. »harmad fedezeti, rendszernek« megfefef. A magyai pengő tehát »aranypengő« addig, mig *i fegyforgaiom a 430 millión tui nem halad. Rövid idei túllépés nem jelent még inflációt, átmenet^ jellege lévén annak. Az »aranypengő« rendelet élet-? benléte ideéig 'az infláció csak haszonta'an bankjegy-nyomás költséget jelentene, de az államgazdaság szempontjából hasznot nem mutatna. Lássuk miért? ' Aranypengőben számítunk, tehát a papirpengő diszázsiós fenne. Bár-; mily mértékű ez a diszázsió, annak mértékéig több papirpengőt kel} számítani 'és fizetni. A Magyai Nemzeti Bank hetenkénti 'árjegy- i zésre van a rendelet szerint kötelezve. A jegyzés előtti héten mindenki köteles annyi papirpengőt fizetni, amennyi a jegyzésnek megfelel. Ez alatt az egy hét alatt, tegyük fel, szaporodik a jegymenynyiség, és abból a

z államgazdaság a maga fizetéseit teljesiti. De ez alatt a hét alatt egyuttai"a bevételei is a jegyzés Szerinti értékű papírmennyiségben folynak be. Tehát nem jut a kincstár nagyobb tömegű papirpengőhöz másként, — mint csak a Nemzeti "Bank utján. Adósaitói nem- Ezzel a nagyobb jegymennyiséggel azonban, amelyet infláció utján szerezhet a kincsítár, éppen ugy nem fizethetők a külföldi adósságok, mint az aranypengővei. Kifelé tehát serrami haszna az inflációnak, mert még a német miárkávai annak idején elkövetett »külföld-ámitás«-t sem érhetjük ei, amit a németek már egyszer megtettek. Kitanulta ezt már a külföld. Marad tehát a belföld. Itt a tisztviselők fizetései és a szállítóknak járó összegek szerepelnék. >—. Ezek »aranypengőben« fizetendők. A tisztviselők havonta előre, a száílitók utólag, néha hónapos ós többhónapos késéssel. De mindig aranypengőveí. 'Hol van az a )>v

a_ cuum«, amely hasznot produkáljon? Legfellebb a tisztviselői fizetéseknél jelentkezik ez, amely a következő hónap elsején ismét nullra redukálódik, hogy a hónap végéig ismét felnőjön. Okozza a Nemzeti Bank »heti« jegyzése, állandó infláció esetén. A »vacuum« legrövidebb ésj leghosszabb tartama tehát: a

z egy hét és a fizetéseknél az egy hónap. Automatikusan tehát annak kell következnie, hogy mindenki igyekezzék vett »aranypengőjét« igy is értékesíteni. Ez másként netm megy, mint a pénztői szabadulni. Vagy bankba tenni, vagy áruba fek tetni, hogy az árus ismét a bankba szaladjon vele. Az így a bankokba befutó pénz azonban visszajut a jegybankhoz, csökkenti a jegymennyiséget. Deflációt okoz. Az árjegyzés egy hete aTatt, mindenki biztos a maga »aranvértékében.« Csak az a szabadon fevő jegymennyiség van, kitéve az értékcsökkenésnek, amely a jegvzés közzétételekor a bankokban és a magánzsebekben van, mint a banknak, — vap-v a magánosok saját tulajdona. Ez pedig nem haszna az államgazdaságnak, hanem csak kára a magángazdaságnak, amely később visszahat. ' "