Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-09-27 / 218. szám

2 J^IrfRVIDéK, 1931. szj/>t-mb2r 27. A trianoni határoktól északra Irta: Nagv Ví'mos. II. közlemény. A magyarság he'yzeto sokkai ne­hezebb és válságosabb. Küiszinre, a külföldnek szánt reklám miatt, adnak bizonyos »en­gedményeket«. Igen, mer^: a kisebb ségi záradékban vá lalt »kötelezett­ség« ^ magyarsággal 'szemben ke­gyes és leereszkedő »engedmény«. Van magyar tannyelvű középiskola is. Az ilyen kirakatiskolákban ta­nulnak a magyar gyermekek, de ezek állami "szolgálatot nem kap­nak, jólehet tanulják és meg is tanulják az állam nyelvét. Bez­zeg az agyonrágalmazott és ki­sebbség-sanyargatónak bélyegzett magyar állam nemcsak kenyeret, ele kalácsot is adott a brassói oláh, meg a nagyszebeni szász gimná­ziumban végzetteknek. A bennünket szétmarcangolt u. n. utódállamok édesapja, a derék Scotus Viátor most már látja, hogy a világ legnagyobb szemfényvesz­tése az utódállamok kisebbségi politikai gyakorlata. És bár még 1 ma is tartja korábbi álláspontját — azt hiszem jobb meggyőződése ellenére, — annyit mégis ki mer mondani legutóbbi könyvében, hogy »Csehszlovákia barátainak kötelessége figyelmeztetni az ál­lamot, hogy ne ragaszkodjék szigo­rúan a törvényhez, hanem a po­litikai és kulturális jogok tekin­tetében a minimum helyett, in­kább 3 maximumot biztosítsa a kisebbségnek«. A magyar vonatkozások és álta­lában minden legkisebb magyar fo­hászkodás, vagy lélekzetvétei felet­tébb feszélyezi az államalkotókat. István király napját semmiféle for­mában nem szabad, még a katho­Jikusoknak sem megünnepelni. Ezt a szigorú büntetést rendelő tör­vényt, minden augusztus 17-én, miheztartás végett, dörgedelmes fi­gyelmeztetések közepette feleleve­nítik. Azt persze nem tudják meg­akadályozni, hogy az István nevű magyarok a névnapjukat ne tart­hassák augusztus 20-án. Most leg­utóbb is igy történt. Vidáman mu­NE KÍSÉRLETEZZEK! A jó varrógép gyártása preciziósmunka! Ezért nem tud minden gyár varrógépet előállítani! 5inger varrógépek Gzonban évtizedes tapasztolatok alapján, kizárólagosan varrógépeket gyártó üzemben készülnek! E2E.RT ISMÉTELJÜK­NE KÍSÉRLETEZZÉK! SINGER VARRÓGÉPEK világhírűek! Singer varrógép részvénytársaság Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2. Jattak az istvánnapozók, közöttük egy-két cseh. Szólt a nóta »Krasz­nahorka büszke várá«-rói, sőt haj­nal 'felé az egész társaság kivétel nélkül 'lelkesen öblögette a »Ham­burgi Menyasszony« ismeretes da­lát, a »Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország«-ot, de a szesz erő­teljesebb üzemi nyomása következ­tében némi kis módosítással igy; »Szép vagy, gyönyörű vagy Nagy­MagyarorSzág«. Az egyébként jó muzsikus államalkotó efem csend­őrségének a dal bántotta a fülés és másnap az egész társasagot elő­állították. Az irredenta nótázás mi­att már büntetett előéletüeket be is csukták. A fogda ablaka » fo­lyópartra néz. Egy ott nyaraló ne­ves debreceni 'festőművészünk, vé­letlenül festő állványával fütyö­részve ment el másnap a fogda ab­lakai alatt és a börtönőr a fütyö­részésre odaugrott az ablakhoz, meglátva a művészt, azonnal "je­lentést tett az ügyésznek, hogy­fütyjeíekkeí érintkezett az állam' ellenségeivel. Öt is letartóztatták és mert egész nyáron szorgalma­san festegetett, a képeit lefoglal­ták és őt magát »kémkedés gya­núja miatt« elhurcolt5.Tc a hadbíró­ság börtönébe. Szeptember 2-án helyezték feltételesen szabadlábra, ae nem eresztették haza Debre­cenbe, mert az ügyész a bíróság végzése ellen a vádtanácshoz fel­lebbezett. Mikor e sorokat írom, (szept. 25.) még mindig Csehszlo­vákiában várja a teljes felmentést az abszurd vád alóf. Bizonyos va­gyok benne, hogy szabadon bo­csátják, de legalább a két részeg hidasnémeti nemzetgyalázó finánc letartóztatásáért növid uton elég­tételt vettek maguknak néhány ártatlan magyar uri ember meg­hurcorásávaf. (Thoroczkay Oszvald debreceni festőművész tanár ese­térői van szó.) Ennyivel azonban a túlzó és uszi- . tó - cseh naciona'ista sajtó, elle- I nünk állandóan tajtékzó és mocs­ko'ódó dühe — ne gondoljuk —, | hogy ki van elégítve és le van csii- - --—oj — Y-^r 1 1 lapítva. Vérforraló az a szemtelen 1 sajtója Prágában. Éppen a magyar. 'és kihivó hang, ahegy ezzel a ha- K cseh kereskedelmi tárgyalások kü­• - - - • f jelentéktelen ügyet. A mi sajtónk ezekhez az irodalmi kloaka-repedé­sekhez képest szinte meghunyászko­dó gyávasággal, alig pár sorban je­lentette Thoroczkay Oszvald festő­művészünk elfogatását, a meteoro­lógiai jelentések közömbös hangján. Hogy fogalma legyen a magyar olvasó közönségnek a csehek szeny­irodalmi kirohanásairól, Ízelítőnek bemutatok egy kis szemelvényt a Reforma augusztus 1 5-iki számának vezércikkébő . Megjegyzem, hogy ezen a napon már a hidasnémetH fináncok régen szabadok voltak é? jezt a tényt a lapok regisztrálták is Ugy látszik — írja a Reforma a többpk közt — Magyarország nem nagy gondot fordit arra, hogy szomszédaival korrekt viszonyban éljen (? ! ) Csak attól félünk, hogy a két vámtisztviselőt ugyanaz a szo­morú sors ne érje, mint Pechát. (Oh a kis ártatlan ! Szedő.)... A vi­szonyok egyenesen tarthatatlanok. A magyarok szisztematikusan a leg­durvábban megszegik (?) a nemzet­közi szokásokat az érvényben levő egyezményeket... Jó lenne, ha ép­pen most, amikor Magyarország nemzetközi kölcsönért koldul (?) — sürgönyi'eg figyelmeztetnék a nép­szövetséget a magyar kormánynak lehetetlen fellépésére, hogy a nem­zetközi közvé emény is informálva legyen arról, ki az ellensége a bé­kének, a középeurópai jó viszony­nak, hogy egész Európának nyíl­tan megmondják, hogy lehetetlen mindaddig Európában nyugodtan élni és lélekzeni, amig Magyaror­szág !e nem mond eddigi gyakor­latáról, amely mindig ugyanazt a cé't követi, legyen szó akár a ki­rá'ykérdésTŐÍ. vagy a szomszédok­ka) való kapcsolatokról. Ez a cél pedig : állandó feszültséget és ál­landó súrlódásokat előidézni. íme! Igy ir a Szlovenszkóban általában magyarbarátnak tartott iparospárt • * L 1 _ T", ~ / ' -1 tármenti incidenssel kapcsolatban a Ceské Slovo, a Vecerni Ceské, Slovo, a Teiegraf és a cseh ipa­rospárt lapja a Reforma és az ag­rárius Vecer lázadoztak és lázítot­tak hasábokon keresztül még akkor is, amikor a magyar kormány kor­rekt magatartása már elintézte ezt az alapjában kihivó, de azért elég 180—185 cm. körül'járt. Egy volt alacsonynövésű a régebbiek között, Bakay, de az lovon vitézebb volt akármelyiknél. Nem csoda, hogyha jóltáplált szilaj lovaikkai valahol megjelentek, a nép, ahány, annyi­felé szaladt. 1 Kecskeméti Mihály ma is élő egykori pandúr (1930-ban meni nyugalomba) most is szálember •és ereje becsü'etére válna fiatalnak is. Erős, vállas, széptermetü, bá­tor kellett pandúrnak, de volt is tekintélye mindnek; jobban féltek /a 6 pandúrtól, mint a 32 rendőrtől.' Szolgálati rendjök szigorú volt. Esőbe-hóba, fuvásba, fergetegbe is menni 'kellett a pandúroknak, de ha ugy adódott és dolgát elvégez­te, könnyen kapott szabadságot a komisgzárosától földje megművelé­sére. Hátaslovon jártak. Palicz biztos­nak ünnepi alkalomra szép, reze3 lószerszáma volt, csipkézett sal­lánggai, rojtos szügyelővel. öz­iábnyelü karikás volt dugva a nye­regkápába. Kávászinü, kötésig érő, — rövid — 'huszárka fekete zsi­nórral, "kötött gombbal, vitézkötés­sei és kávészinü nadrág lovaglóbe­téttel volt a biztos Szolgálati ru­hája. Tiszti sapka, ezüst zsinór­ral, rózsával" és csizma egészítették ki"az öltözéket. A csizmára hosszu­töJIu sarkantyú volt Szegezve. — Fegyvere a karikáson kivüi nehéz, lovassági kard es pisztoly volt. A' komis(száros rángj e-e 3 ezüst csil­lag volt nemzetiszin esik felette veres paro'in. A nemzetiszin csík zsinórban körbefutott a galléron és a nyák hátulján vitézkötésben vég­ződött. I A legények kávészinü ugyancsak kötésig érő huszárkát és lovagló­betétes kávészinü nadrágot hord­tak. de veres zsinórral. Tosztóka­lapjuk volt, mellette fácánkakas farkatofla. Karikásuk nyele rézzel kicifrázott buzogány. A karikás né­gyes, vagy hatos fonásu, erős szij­ostor, néha drótc' apó\a . Karabély, kétcsövű szeges íetusier és szent­jánoskenyér alakú széfes török kara volt még a fegyverük. Szolgálatukat mindég közrneg elégedésre látták el. A városi Hé­véi tár egyik okmánya szerint (K: 6995—1882.) Kerekréthy főkapi­tány előterjesztésére, éjjeli "köz­ponti lovaspandurszoígálatot lép­tettek éieFbe: »...hangsúlyozott éj­jeli rendőri szolgálat indokából és mivei ezen intézmény a múltban gyakorlatinak bizonyult...! Ez a dicsérő kitétel'nemcsak hi­vatali szóvirág volt, hanem a \ áros közönségének egyhangú hálája derék pandúrok iránt. Ma hat pandúr van. Talyigán járnak a határban. Hivatalos leve­leket kézbesítenék. Egyiknek-má­siknak karikása is megvan. Egyen­ruhájuk már nem olyan díszes, fegyverük nincs Érdekes, _ hoip mint évtizedek előtt is volt, egyen­ruhájukhoz nincs egyensapka, ha­nem polgári posztókalapban jár­nak. Hivatalos elnevezésük lovaskéz­bes tó, de a tanyai nép, a régi em­berek előtt ma is csak pandúrok ők. Sőt lovaspanduroknak is mond­ják. ' { • A rég' idők komisszírosai: 1860 körül Kócsár Mátyás, 1886-ig Kovács Lajos, '893-ig Kócsár Károly, 1912-ig Palicz József. Pandur:egények: Kócsár Károly embere:: Hankószky András, Garai József, Petrfs József, Szász András, Nagy András^ Márföldi, Bakay, Pelák, Vitái. (Utóbbi 2 a biztos legényei.) Pa'tcz Józset emberei: Hankószky András, Nagy And rás, Pazár Pali, Garai József pan­dúrok, Kecskeméti Mihály'és Amb­rus János a biztos íegányei. Párád, 1931. Dtene« István. szöbén I Nyitánynak ez sem uto'feó. De azért mégis csodálatos a Re­formának fegyelmezettsége, mert ennyi badarság után egész bátran azt is Írhatta v'ö""na, hogy a csend­őröket a magyar belügyminisfrter utasította arra, hogy a két józan­életü cseh fináncot leitassa^ hogy aztán joguk legyen az ártatlanokat letartóztatni, pedig ők egész délután cslak a magyar Himnuszt énekelték. Hát nem?! . (Folytatom.)' Irsay Nóra bemutatkozását elismeréssel fogadta a buda­pesti sajtó Ha valaki Budapestre utazik és ebbpn a gazdasági válságtól terhes vi'ágban pár órára el akarja felej­teni minden baját, gondját, legjobb ha megnézi a Steinhardt-Szinpad három órás kitűnő kacagó műsorát. Bennünket nyíregyháziakat azért érdekel ez a színház, mert egyik legkiválóbb tagja a három szezo­non át nálunk oly nagy sikerrel játszó kitűnő színésznő : Irsay Nóra. A szeptemberi műsorban mutat­kozott be Irsay Pesten és ugy megállotta a kelyét, hogy a fővá­rosi kritika is felfigyelt és meleg dicséretet kapott a fiatal színésznő. Pedig nehéz dolga volt, mert olyan kiváló színész mellett kellett érvé­nyesü'nio, mint a kacagtatás nagy­mestere, Steinhardt Géza. Irsay mellett még egy nyiregyházi szí­nésznő tagja a színháznak : Lend­vay Böske, a szimpatikus szubrett, aki az októberi műsorban mutat­kozik be. — Malmok részére »Tájékoz­tató« kapható a JÓba-ny'omdában Széchenyi.u tg. Tefefon 139. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom