Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-09-06 / 201. szám

1931. szeptember 6. A harminckettes ház REGÉNY. Irta: Tartaííyné Stima Ilona. 33 Nem- Ilyenkor nem szoktak jönni, Rendszerint fél öt után- Még korán vanAlacsony, fekete asszony lépett be- _ Kicsit összehúzta a szemét és úgy nyújtott kezet Vidovichnak. — Á-á-á, önt vártam! Vidovich tudta, hogy az asszony ezt csak úgy ráfogja- A hatás fölébresztése így kezdődhet- Többféle formája van. Mondjuk: »Látom, hogy ön még tegnap akart jonm, de valami vissszatartotta.« stb- ! — Nem vettem észre kérem, hogy vart volna felelt az ő cinikus modorában — hiszen nem volt itthon! — Tudtam, hogy ön megvár. Sürgős dolgom volt, el kellett mennem- Különben is kérem: a hölgv-- aki irántérdeklő-ő dik, már megakadályozhatatlanul szándéka szerint cselekedett. — Talán az ön szándéka szerint! — rivalt rá Vidovich s megfogta az asszony csuklóját, úgy, mint az előbb az övét az okkultista- Félelmetes volt- Az arca eltorzult és az indulat lihegő lélekzésben bomlott ki belőleA »fakir« — így nevezte magában Vidovich az asszony fivérét — nyugodtan nézetf rá. Az asszony háta mögött állott és mecsem moccant. De igy nézhet a szeliditő a vadállatra, mint ahogy ő nézett Vidovichra Az asszony mosolygott- Tudatos, furcsa mosollyal- Mintha lenézné azt, akivel szemben áll Vidovich elerőtlenedett. Összeroppant. Mit is akar ettől az asszonytól? Ez tudja, hogy |aki ide jön, bajban van s valaminek történni kell vele. Valamely megoldást kíván, azért jön hozzá. A már meglévő ok s az aszszonv szuggesztív ereje gyorsítja a cselekményeketEbben áll a tudománya. — Kiről beszél ön? — kérdezte, gondolva, hogy kizökkenti az asszonyt titokzatos^ ságából és biztonságos föllépését elgáncsolja. — Egy hölgyről, akiért ön aggódik s aki most bizonyosan önre vár. Most már bizonyos volt benne Vidovich, hogy az asszony »találomra« beszél- Azt hiszi, hogy szerelmese iránt érdeklődik. — Téved, asszonyom. Aki engem érdekel, az nem vár engem- — mondta hűvösen és elköszönt. A másik szobából már eltűntek az asztalra rakott furcsa holmik s .a konyha rendben volt. De ő alig nézett széjjel, sietett, mert félötre a kórházban kellett lennieFelkapaszkodott egy villamosra, kicsit bosszankodott, mert nem jött megfelelő kocsi s a Kálvin-téren át kellett szállnia- Egész uton a furcsa emberekre gondolt, akik abból élnek, hogy másnak gondja és rossz élete van. A férfi, aki fakirokra emlékeztető életet folytat s hat-nyolc óráig ül egyfolytában s az asszony, aki olyan jól tud általánosságban egyszerű és mégis megdöbbentő igazságokat mondani. Egy -pillanatig azt hitte, hogy meg kell ölnie, mert valami borzaszl> litl^M M • II •• llitl M II JwwSKiWaL tó cselekményre inspirálta Boriskát. Elhatározta, hogy meglátogatja, mikor elvégzi a köteles viziteket. Szegény asszony. Vájjon »úgy« kezdődött-e, ahogy ez a boszorkány mondta? Mit mondhatott neki? Mégis csak káros egy ilyen személy befolyása, aki titokzatos miliőbe rejti titokzatos trükkökkel teletűzdelt szavait. Éppen fél öt volt, mikor a kórház elé ért. Sietett. Nem szeretett késni, nagyon pontos volt. A folyosón az ápolónővel találkozott, ki az osztályán volt— A hármasban új beteg van, doktor úr. Azonnali operációra készítjük elő— Férfi? Nő? Asszony- Mellbe lőtte magát. Ment, hogy megnézi. Közben egyre arra a »másík« asszonyra gondolt, akit szeret, akinek olyan nagy bánata van. Azután eszébe ötlött, hogy azt a budai jósnőt fel kellene jelenteni. De újabb gondolattal elvetette ezt az •eszmét: hátha éppen az gyógyítja meg Boriskát, hogy nem »úgy« fog kezdődni, mint ahogy a jósnő mondta?! Akkor áldás volt, hogy odamentBelépett a hármas szobábaEgy behunyt szemű sápadt arcot látott. A haja felvolt szorítva s az egyik keze egy kis himzett párnán nyugodott. Az orvos egy pillanatig nem érzett és nem gondolkozott. A szívverése is elállt, felcsukló lélekzéssel hajolt a beteg föléAz kinyitotta szemét s halk, suttogó hangon mondta: — Magát vártam... Magát... s nyugalma^, szinte mosolygó csönd lebbent át az arcánA szemét újra behunyta. A férfi reszkető térdei meginogtak s egy leírhatatlan, mindenen áthatoló hörgéssel a? ágy mellé rogyott: — Boriska!... Mi történt?!... 22Operációs kések, csiptető-vasak, áranykapcsok, sterilizált, üvegbe zárt varrófonal s finom apró acél »szerszámok«... mind ott voltak az üres műtőben, az előbb hagyhatta itt valaki, aki mindezeket előkészítette. Éterszag s egyéb illat terjengett a levegőben enyhe gőzzel vegyesen, mely kilobbant a nagy, falbazárt katlanból, mikor onnan a műszereket egy óvatos kéz kiemelte. Itt minden fehér volt, mint a világosság. Fehér és szomorúNéma emberek beteg szívének rezdülései remegtek a levegőben, hallgattak a tárgyakban s valami örök várakozás lappangott itt, ami dermetté tette az egészet. A műtőasztal foglalta el a főhelyet. Vonaglások és tudatalatti álmok vegyültek el anyagában, örök rezgésében elsuttogt? egyik ember gondolatait a másik tudattalan agyának. Fölitták a test pórusain át a finom idegszálak, melyek sietve vitték az agynak, hogy ott furcsa és zavaros álomképpé torzuljanak. j l Ez így tartott örökké- A fehér ravata.1 anyaga tele volt elevenséggel. A fiatal asszisztens szokatlanul izgatott. Sietve ment át a folyosón s türelmetlep volt. Nem szólt senkihez, amit mindenki annak tulajdonított, hogy nagyon érdekli ez a súlyos operáció. Nagyrabecsülték. Tudták róla, hogy for11 radalmak nyilnak a lelkében, akarások, melyeknek keresztülvitelére szinte kevés eg»y emberi élet- A lélek, mely benne lakott, kicsinek és szűknek érezte emberi formáját ? a testi energiába zárt lehetőségeket. Nem volt képes rajta keresztül teljességében kifejezni önmagát. A hármas számú különszohából éppen akkor lépett ki az ápolónő, mikor odaért— Minden készen van- A beteg kéreti Vidovich doktor uratAz asszisztens belépett. A beteg keskeny arca mozdulatlan volt Szemében a vágy kisugárzott a nagy élet felé. Csak itt maradni még! Szenvedni, sirni, prülnil Lenni! Itt, a mélységes titkok fölött, a végtelen élet nyüzsgésében, az Idő suhanásában és a Tér ölében!... Vidovich megfogta az asszony kezétMeghalok... — mondta Boriska é® bezárta a szemét. A hangja nem is remegett, színtelen, fa-hang volt. Nem fog meghalni! Az egész lelkem ott lesz Edelényi professzor kezén, rásugárzom minden akaratomat, hogy magát megmentsük. Én is ott leszek! — Edelényi professzor... — súgta az asz szony áhítattal, mintha Isten nevét mondaná A pulzusa szapora volt- Vidovich fogta a kezét és a jósnő szavaira gondolt... Boriska csakugyan várta őt... És »megakadályozhatatlanul« szándéka szerint cselekedett... A jósnő arca elérémlettKegyetlen és gonosz villanást látott benne. ! Vájjon mi volt az az első jóslás, arry Boriskát idáig hajszolta? Nem merte hangc* san megkérdezni. — Mert nem találtam más megoldást, doktorkánk. Az az asszony megmondta, hogy találkozom vele és hogy nem természetes halállal fogok elpusztulni. Vidovich palástolta gyűlölködő felindulását. Mégis csak az az asszony, annak szuggesztív ereje... — gondolta s egyre Boriska arcát nézte. — Hogy néz reám, drága doktorkánk! Csodálkozik, űgy-e, hogy kitaláltam a gondolatát. Hiszen nem is gondolhat masra, minthogy: miért tettem?! — Most már tudnék más megoldást... Most már én is egyre azt kérdezem magamtól: miért?... — Akkor is kérdeztem. Az agyam a szívemtől... s a szívem »így« felelt... — Most nem felel... — Most fél. Most csak irtózó félés van benne. — Fél a haláltól... Ne féljen édes kis Boriska... Ha én tudtam volna, ha tudtam volna... De most ne mondjon már semmit- Nem szabad- Majd »azután!« Majd azután... — mondta utána az asszony ezt a kis párnát... tudja... én hímeztem... magának adom. Maga olyan nagyon jó. Mindég jó volt hozzám, most érzem teljes valóságában... Legalább ennyi emléke lesz tőlem... Ez viseli az utolsó napok nehéz gondolatait... Beleöltögettem a lelkem zavaros betűit... Mikor a műtőbe visznek felkiildöm a szobájába. (Folyt, köv.) i Leventék I Szülők! Munkaadók! A leventeköteles ifjak továbbképzése folyó hó 6-án, vasánnap kezdetét veszi. Felkérem a szülőket és munkaadókat. hogy leventeköteles ifjaikat utasítsák, hogy az alábba gyülekező helyeken pontosan megjelenjenek. Foglalkozás kezdete délelőtt 8, délután 2 órakor. Gyülekező helyek délelőtt: Kereskedő ifjak csoportja, 1910 (évfolyambeliek az ág. ev. elemi iskola. ÍI 911 évfolyambeli ifjak a községi polgári fiu iskola. 1912 évfolyambeli ifjak ág. ev. elemi iskola. 1913-tól 1919. évfolyambeli ifjakig r$m. kath. elemi iskola. Gyülekező helyek délután: 1910 —1912. évfolyambeli ifjak polgári fiúiskola, -1913—1914 évfolyambeli ifjak róm. kath. elemi iskola, 1915—1919 évfolyambeli ifjak az ág. ev. elemi iskola. Nyíregyháza megyei város 2X testnevelési ügyosztálya. Uankönyvek, iskolacikkek az n