Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-08-30 / 195. szám

1931. augusztus 30. jtáfftVlttÉK. A harminckettes ház REGÉNY. Irta: Tartallyné Stima Ilona. 32 — Pedig olyan szép volt az életem, mint egy imádság. ,Szép csönd. A gyermek. S ő nagyon szeret... az uram. — És maga őt?- í — Nem tudom, Semmit sem tudok-. — mondta tompán az asszony és felállott. — Holnap várom. — Holnap! S a férfi kezet csókolt. Az asszony elment. , Hosszan utána nézett. Nézte a zárt ajtót, melyet az előbb az asszony keze erintett. — Elment... — gondolta. Nem érzett semmi Ielkiismeretfurdalást. Elvették tőle s ö most visszaveszi. A férfi-lélek élt benne- A férfi-lélek hatalmas ereje, mely nem törődik mással, meiy előtt nincs akadály, hogy akaratát megtörj e. Nincs törvény, nincs szánalom, nincs igazság, csak a saját törvénye és igazságaAz ő törvénye és igazsága ez voltNem gondolt arra, hogy évek milyen elszakíthatatlan szálakat szőnek, két ember lelkét összekötik s a szálakat sohasem lehet leoldani, csak elszakítaniÉs minden szál szakadása fáj. Külön-külön felsíró fájdalom, melynek nyomában gyógyíthatatlan sebek vérzenek. Erőtlenség hajlik a lélekre s mindég érzi, hogy ahhoz tartozik, kivel egyszer összekötötte az élet. Ha nem is szereti. Ha gyűlöli, akkor is! Boriska tudta ezt! Most már bizonyosan érezte. Minden lépés, mely közelebb vitte otthonához, uj világossággal világította meg a helyzetét. Nagyon fáradtan ért hazaA kis Mária aludt Ö semmit sem tud! Az ablakhoz ült, mint máskor és elővette a kis hímzését. Igyekezett visszanyerni nyugalmát. Öltögetett, de gondolatai egyre visszatértek a nap nagy eseményéhez Lászlóval találkozott! László visszatért! Szereti őt! Hivja! i ! Hivjaü! Az öltések gyorsan szaporodtak. Szeme alatt mély árnyék támadt A gyermek még most is aludt. Lőrincz jött. Rámosolygott, mint máskor Az odajött és megcsókolta őt Megborzongott. A hallgatás hazugsága ránehezedett. Szeretett volna rákiáltani az •ártatlan emberre: — Ne csókolj! Nem érdemlem én! Engem hív egv másik férfi s én majdnem elmegyek már! Megyek! Nem érzed? Itt vagyok, de a lelkem már nála jár! Már régen nála jár, csallak, rossz vagyok, gyilkosa vagyok szép életünknek!... A főnök kérdezett, drágám. Mondtam, hogy visszajöttél a Balatonról, s hogy jobban érzed magad, ha mellettem vagy. — Akkor jó házasság, mondta a főnök, mert tudod kicsikém, szegény már két feleségétől vált el. Elvált? mondta az asszony s a hangja szinte sikoLtott- - László — gondolta — László azt akarja, hogy én is... nem, nem tudnám neki megmondani! Szegény Elek! Most nem! Ha egyszer megbántana! Miért is olyan jó? Ha bántana... ha megütne... őrültség! Igen Szegény nagyon szerencsétlen. Nem tudta meglátni, megválasztani a párját, mint én... — Nem tudta....? —"dadogta az asszony a szavakat s riadian kutatott egy szó után, mely elvágja e rettenetes beszédet. — Mondtam neki, hogy m'i nagyon boldogok vagyunk... Az asszony érezte, hogy elhagyja ereje. Tekintete valami iszonyú sötétségbe révedKarjai elzsibbadnak s jóleső meleg tudattalanság borul rá. Elájult. A szomszédból hivtak egy orvost. Talán valami váratlan esemény — mondta az orvos Lőrincznek, aki kétségbeesve állt mellette. Nem kérem, nem történt semmi. Egyszerűen beszélgettünk! - Gyönge idegzet, kérem. Gyönge idegzet... Eg-enlőre egy kis bromnátrium... Semmi komoly baj, kérem Ne tessék megijedni. Boriska hamar magához tért. Mosolygott és megfogta az ura felé nyújtott kezét." Ha baj'ér, te akkor is mellettem vagy mondta csöndesen- Az ura nem értette meg. Azaz érzékenységét érezte belőle. Hiszen olyan természetes, hogy mellette van Nem is lehet máskép. Talán valami gyöngéd hála, ilyesmi, amit az asszony érzékeny lelke érez. 21. Vidovich végigment a kis görbe tabáni utcán. Megmosolyogta az apró házakat, a lehetetlenül összetákolt kerítéseket és a kiálló köveket. Milyen furcsa, szinte mesébe illő... alig pár lépésnyire a gyönyörű királyi palotától. A ház, melyet keresett, a kis utca legutolsó háza volt. Benyitott. Az ajtó rossz kilincse nagyot zörrent. Egy kis mocskos konyhába lépett, a mosatlan edény még ott volt az asztalon. Senki sem volt benn. Várt. De aztán benyitott a szobába. Először semmit sem látott. Az elfüggönyözött ablakok, melvek amúgy is nagyon aprók voltak, alig engedtek egy kis világosságot. Végre meglátta, hogy az asztalnál ül valaki. Ül mozdulatlanul, két karja mellén öszszefonva s néz. Nem ő rá, hanem az üres térbe. Kérem — szólalt meg jó napot! Az alak nem mozdult. Közelebb lépett. Egy szobor? Vagy múmia? Vagy mi lehet? Az asztalon két könyv, azon egy pohár viz, a vizén egy kis doboz, a dobozon keskenyre nyirt papirszeletkékA figura nem mozdult. Szeme is mozdulatlan maradt, talán a pohár vizén át nézett a láthatatlan távolbaVidovich újra lépett egyet. A falon egy kalitkában szomorú kanári gubbasztott- Á napfényt vágyta. Kis szemeivel álmosan hunyorgatott- Égy búbos kemence is voít a szobában, a padkáján egy macska feküdt. Az is elnyúlva, mintha hulla volnaElátkoztak? — szólt Vidovich félhangosan s érdekelte, de bosszantotta is a furcsa helyzet. j ] Most már odament egészen a mozdulatlan figurához. Megfogta a karjátEleven, meleg kar volt- Szép élü férfiarc s a szemek érdekesek, nagy pupillájual^ melyek világító fénnyel meredtek az ismeretlenségbeValami titkos méreg élvezője, vagy fakir, vagy az okkult tudományok mivelője... Eszébe jutott egy ilyen könyv első mondata : »Feküdjünk le sötét szobában, maradjunk mozdulatlanul hosszú ideig s gondoljunk erősen arra, amit elakarunk enni... stb.« — Ön tehát az okkult tudományok hive... — mondta most már hangosan s kezét g mozdulatlan figura vállára tetteAz úgy sem mozdult. — Kérem, hagyja abba egy kicsit! Azf a hölgyet keresem, aki olyan bizonyosan megtudja mondani a múltat és a jövőtNagyon bosszús lett. Az alak még így sem mozdult Merész gondolata támadt. 11 A különös kis építményhez nyúltLevette a kis dobozt a vizről! Az alak felugrott. Szemeiből vad villámok cikkáztak Vidovich felé s megragadta a két csuklóját. Mintha vaskapcsok szorították volna— Mit csinál ön? Mindent elrontott! Egy félóra kellett volna még s leegőbe emelkedik a papirszelet. Egy eredményes materializációs kísérletet rontott el. Már láttam, hogy a papir gyöngén megmozdult, mintha egy lehelet érte volna. Bocsáson meg kérem, nem tudtam. Ha valaki ilyen komoly dologgal foglalkozik, csukja magára az ajtót. Ebben igaza van — és elengedte a Vidovich kezét — tessék helyet foglalni. A nővérem azonnal jön- Nővére? — Igen, ő az- Nagyon okos nő. Csodálatos megérző képessége van és nagy szuggesztív ereje. A szemekből, az arc vonalaiból, az ütőér működéséből érzi meg a multat, melyből a jövőt következteti, ami rendszerint beteljesedik. — Elárulja kérem a nővére titkát? — Nem titok. Látam, hogy ön nem »azért« jött. Ön orvos és egy páciense iráni érdeklődik. Honnan tudja? — Ezt kitalálni kevesebb érzék is elég, mint amennyi nekem van- A szag, az arckifejezés, a kéz még azt is mutatja, hogy sokszor van »bemosakodva«, ilyen egy kéz, amely »steril« szokott lenniőszintén bámulom a képességeit. — S körülnézett a szobában. — Nem használhatná értékesebb munkára? A fiatalember nevetett. — Munka!? A lélek »kidolgozása« megérdemel egy fél életet. Krisztus elmúlt harminc éves, mikor »kilépett«, pedig ő Isten volt. S ez a miliő? Talán ez lepi meg önt.

3 Parancsoljon! 8 S ki.árja előtte a szekrény ajtaját, melyei? t át egy kis szobába lehetett belépniNagy, zöldernyős lámpa égett ott. Ablaknak nyoma sem volti- A.tetőn egy szellőző készülék látszott, melynek ventillátora most is működöttElegáns kis szalon, apró selyem székekkel, nippekkel, párnákkal ékesenEz kérem a nővérem fogadószobája. Neki itt keli lakni- Sokkal misztikusabb, mintha a belvárosban laknék. Ami pedig képességeket illeti... Gúnyosan felnevetett. A világban a stréberek érvényesülnek, a szamarak meg húzzák az igát. A mindennap terhét. — Igazam van? Különben is a modern élet megteremtette a technika csodáit, miért ne küzdenénk az elvont dolgokért, miért ne hivnánk életre lényünk misztikumának csodáit?... — Látom, hogy ön nem nevet ki engem. Túlzónak tart, fanatikusnak, de nem tagadhatja, hogy mindég a túlzók és fanatikusak tesznek előre egy lépést. Csalódások érhetik az embert, nem ér el annyit, amennyit gondol, de a fanatikus kitartás mégis valamely eredményhez vezetUgv van- Nagyon jól mondja. Az öt érzékünkön kivüleső, magasabbrendü érzékünk kifejlődésben van. Magam is foglalkozom szugg esztióval. —- Eredményesen? , Orvosi szempontból. Nagyon érdekel... Ezt a kis hajlékot a nővére valamely Jókai regényből mintázta? Nem egészen, örököltük ezt a furcsa kis hajlékot egv rokonunktól, aki könyöradományokból szerezte. A nővéremnek egy gon do^atavolt; kiütni a szekrény hátát s a be járat elé tenni- A Jókai regények titkos ajtói sokkal komplikáltabbak voltak. Megszólalt egy kis csöngettyü— A nővérem. — Hátha látogató? (Folyt- köv.)