Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)
1931-08-23 / 189. szám
10 1931. augusztus 23. A harminckettes ház REGÉNY. Irta: TartalíynS Stima Ilona. 31 iA. férfi most már csüggedten nézett rá •es szívében végtelen szánalom fájt az aszszony miatt. Fájt, mert szerette őt. — Nem... nem. — mondta Boriska tompán — az az asszony igazat mondott. MegMUmondta, hogy találkozom valakivel... — Kivel? — Kivel? Bocsásson meg, nem beszélek erről. Olyan nehéz... Majd meglátom, hogy igaz lesz-e? Ha nem úgy kezdődik, ahogy a jósnő mondta, akkor nem hiszek neki» Igen, igen. Legyen türelemmel. Magának majd el fogom mondani— Hát még ezután fog kezdődni valami? — Igen. S azzal aztán már vége is lesz. A szemébe akarok nézni a nagy dolgoknak és megnyugszom Már szeretnék tul lenni — i£n szólok a férjének, hogy vigyázzon zagára. Én vigyáznék, ha nem volnék anynyira lekötve. — Ne szóljon! Ne ijessze őt! £n "úgy vigyázok, emberfeletti erővel palástolom az életünkbe hulló nagy zavarosságot. Csak annyit tud, hogy gyöngék az idegeim— Akkor ő többet tud, mint maga. Mert minden megérzése a túlfeszített idegek munkája Nem úgy, mint maga hiszi, hogy valóban megtörténik az, amit megérez. Nem tagadom, a megérzések csakugyan előre jelezhetnek kellemes, vagy kellemetlen eseményeket, de azok a megérzések váratlanul lobbannak fel a finom idegzetű ember lényében s a nyugtalanság átrezdül benne és megváltoztatja közérzetét. De maga Boriska a megérzéseket kihivja s a nyugtalanságot mesterségesen idézi elő azzal, hogy mindég egy fix dologra gondol, mely egyszer nem teljesedett. Ugy van vele, mint a gyermek, ha nem játszotta el játékát, akkor fogja eljátszani, mikor már kinőtt belőle. S mikor eljátsza, érzi a csalódást, hogy a játék nem illik mostani életéhez. Az asszony ránézett. Tétován és értei' metlenül. — Maga nem is figyelte, amit mondok — íjiondta Vidovich, inkább fáradtan, mnit szemrehányással. Köszönöm. Köszönöm, hogy igy törődik velem— Köszöni. És visszaadja az egész ajándékomat. Tartsam meg a tanácsaimat, ugy-e? Most már megyek ís. Nem bánja, látom. — Téved. Nagyon örülök, ha itt van. Mikor jön el újra? — Talán... három-négy nap múlva. — Várni fogom. — Nem megy sehova? — kérdezte jelentőségesen, előbb azt akarta mondani: Budára, de mégsem tartotta helyénvalónak. Amit ez az asszony cselekszik és érez, nem lehet élcekbe gyűrniKöszönt és elment. Az asszony ott maradt a magas zsámolyon ülve s 'ölében még mnidég ott hevert a kézimunka. Csak akkor állott fel, mikor az ura haza tért. 20A szeptember-végi szép idő langyosan terült el mindenen, a délelőtti eső cseppjei még megrezdültek a fák árnyékba bujt leveIeni s a megnyirbált lombok üdén lehelték szét zöldjük friss illatát. Boriska ott lépegetett el, egész lassan a Stefánia kórház előtt. A felfuttatott zöldben. az emelet terraszán, gyerekek ültek hosszú, esetlen kórházi ingben és pappen dekli ellenzővel a szemük fölött- Szegénykék, milyen csöndesen és szomorúan üldögéltek. Nem látszott az arcuk egészen, csak az álluk ive, a rózsaszínű szájuk és az orruk hegye. Egész kicsinyek is voltak közöttük, gyönge testük még vágyta az anyai öletDe ők csak ültek szomorúan és mozdulatlanul s hallgatták az utcazajt s a villamos ütődő csendttéseitBoriska lassan ment és nézte őket. Eszébe jutott a gyermekkora. Mennyi hite volt s valami szépnek érkezésére várt mindég. Később is. Ez a nagy várás az anyatej édességével buggyan az ember szájába s átzsongja. örök zsongással egész lényét- Sokszor hisszük, hogy elveszítettük s nyugtalanul kutatunk érte a szívünkben, végig tapintjuk idegeinket... jaj, hol van, hol van az örökszépre várás kegyelme, mely fénylőnek rajzolja a bizonytalan jövőt?! Boriska erre gondolt, most ő elvesztette a fénylő várakozásait, valami fekete zavarosság borzolódott előtte és nem mert felé menni. Szeretett volna megállani s megállítani ai percek múlását, hogy ne történhessen semmi. Már elhagyta a gyermekek kórházát s éppen be akart fordulni egy mellék utcába, mikor... Ö állott előtte. Férfias szépsége átrajzolva a szomorúság tiszta és megdöbbentően beszélő vonalaival— Boriska! — László! És megfogták egymás kezét. A szemükben a megismerés izzottMind a ketten érezték, hogy a hosszú idő, mely elválasztotta őket, kihullott az életükből. Egyszerre minden megsemmisültMintha a tegnapból a mába együtt lépnének s közben nem történt volna semmi! Valami leírhatatlan er$ kiemelte őket a valóságból s csak kettőjük élete lángolt! A lángok lobogása egybefonódott s fehérlő foszladozással terült el fölöttük. Megindultak az úton, de nem tudtak beszélni. A találkozás az érzések és az emlékek élménye volt. i Mentek szótlanul, cipelték nagy érzéseik terhét. Néha egymás sápadt arcába néztek. ^lig birtak már lépegetni. — Én nem akartam — csuklott fel a férfi hangja s az esetlen szavak az asszony lelkéhez ütődtek. — Nem akarta? S mégis... — Én szabad vagyok... ; — Minek jött most már?... Minek? — kérdezte az asszony, kitépve magát az érzések és emlé*ek nyűgéből- — Nem kellett volna engem... a kisleányom... az uram... minden- Azóta történt- László! Otthagyta a feleségét? Az asszony ezzel a riadt kérdéssel mene külni akart. Elmenekülni kettőjük bűne elől, mely egy villámló gondolatban átkapcsolta őket. j — Nincs feleségem- Nem is volt- — mondta a férfi egyszerűen— Elmondom- Majd mindent elmondokPedig nem akartam megzavarni, mikormegtudtam, hogy elment onnan a -. — A helyemről — mondta halkan az asszony s a szóban benne volt küzdelmes, bűnhődése, mely hosszú hónapok óta emésztette. — A harminckettes házból Tudom, nem várhatott. Amit irtani, becstelenné tett engem maga előtt. Nem tudtam magam megérteni. És most elhatároztam, hogy visszatérek New-Yorkba, hogy nem is fogom látni-.: mert megtudtam-. De aztán .- gondoltam, legalább elviszem az... órát. Apám óráját. — És megtudta, hogy az óra hozzám került— Megtudtam. És akkor nem birtam ellentállni— Látni akartam magát. — Sokáig állottam a körúti ház előtt, de nem jött- j — A gyermekét láttam meg— A dada kocsikáztatta a ház előtt- A Kicsike rám nézett és mosolygott, a maga szép, okos szemével. A szeme éppen olyan... — És akkor újra elhatároztam,... ~ í Hírtelen meghalt a szó a férfi száján, nem tudott többet mondaníAz asszonyra nézett. Annak halott-fehér arcába és rémülettől átizzott szemeibe. Nem érezték a körülöttük lendülő életet. Egész lényüket dübörgő érzések korbácsol'-j ták. — És akkor? — kérdezte az asszony, mert nem tudta elviselni tovább a hallgatás: súlyát. — Elhatároztam, hogy visszamegyek és az órát is itt hagyom.-, de... — De? — rebegte az asszony, mialatt látta a férfi eltorzuló arcát. Nem lehetett tovább az utcán maradni^ kis cukrászda van ott az Üllőit uton, oda mentek be. A kis cukrászda üres volt, egy leány ült ott unottan- 'Egyetlen kicsi szoba t\yilt a boltból. i Oda mentek. Walter rendelt valamit és a leány után ment- Kérte, hogy fontos beszélni valójuk van, ne zavarja őket. •; Azután visszatért és leült Boriska mellé— Ugy-e, tudja most már? Látom ia szemében a rémületet és az igazságomat! — Eszembe jutott, hogy gyáva volnék; ha itt hagynám... ó, nem az órát... — Magát! Itt hagynám és visszavinném: rongy életemet, mely ne^m tud külön egész élet Íenní! | — Ha igazi volt a nagy érzés, nem hali hatott meg magában sem! — Ha él, akkorjoga van és kötelessége mindenen felülemelkedni... " | — Akkor nagyobb a kényszerű kötelességeknél, hatalmasabb az anyai érzésnél, mert a társunkat, életünk valódi párját jobban kell szeretni, mint a gyermekünket... / — Ne mondja... Istenem... Istenem. — suttogta az asszony — miért akarja?... Nem igaz! í — Igaz! A magáé most már az életem-' Nem mondhatok mást. Én nem tudok így lenni!-. Hagyja ott a mostani hazug életét! — Nem... nem lehet — suttogta az aszt szony rémülten s szemei megteltek köny/ nyel. — Igen- Lehet .- Ha szeretett. • s szereL Ezt már egész egyszerűen mondta, fáradt és szomorú hangon s lehajolt az asszony kezére. Forró szája odatapadt a gyámoltalan kis kéz ujjaira. i A férfi sírt! 'j Az asszony érezte a kezén a férfi melege könnyeit. Mélységes, szent fájdalom szállta megA férfi sir! Elviselhetetlennek érezte a pillanatot- • A könnyek szánalomra indították, mely egyszerre túlharsogta élete minden valósá rj gát! A férfi sir! Szomorúbb szomorúság a halálnál! Nem lenni! Milyen jó volna egyszerr^ szív nélkül, tudattálanúl elbújni és eloszlani a mindenség anyagában, milyen jő Volna meghalni és vele elmúlna minden-. Most menekülés volna, ami máskor borzalommal töltötte el- Szép elernyedés, örölc megpihenés, lecsukott szemek, bezárt száj...: Reszkető vágy töltötte el a halál után- i E pillanatban nem gondolt semmi más r a— Eljön velem-. Eljön... s hozza... a gyermekét is... Az asszony egyszerre fölébredt gondo" lataíból. ( A gyermek! Egy nagy kéz a szívébe nyúlt s durva ujjainak hegyes körmét egyenként belei vájta. I |i — Nem!... Nem lehet! — Lehet! Ha akarja! Ha szeret!-. —t mondta a férfi kegyetlenül. — Én nem birom ezt, László! Majd más1 kor... majd holnap... Holnap újra eljövök ide? Régen szenvedek. Én éreztem ezt! Tudtam hogy el fog jönni... és megláttam magát..-, (Folyt- köv.)
