Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-05 / 149. szám

Ma: Gazdamelléklet JLx»& 16 fill^ Nyíregyháza 1931. juiius 5. * Vasárnap JCalI évfolyam, 149. s?. E26ft*et6ai árak helyben 6a vidéken hóra 2 ? 50 !. — Negyedévre 7 P 50 f. MeaKaatviseláknsk é* tanítóknak 20°/» engedmény &gye» asám ár«: hétköznap 10 f., vasárnap !3 } Alapította: JÖBA ELEK í s1«í6b «erke»*tő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség é» kiadóhivatal enne : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1-39. Postacheque 295U Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. Harc Szabolcsvármegye népének nemzeti kultúrájáért Tiz esztendeje annak, hogy a magyar nemzeti népművelést néhai Vass József akkori kultuszminiszter a törvényhatósági iskolánkivüli "népművelési bizottságok rneg

J szervezésévei az egész ország területén egységesen megindította. Az elmúlt tiz esztendő munkája nemcsak a népművelést fejlesztette a mai érőteljes országos intézménnyé, hanem annak Vezetőit és intézőköreit is sok-sok tapasztalattal gazdagította ebben a fontos munkakörben. s Az eddigi kezdeményezések és kísérletek, megfigyelések és meglátások, az alValmazott eszközök és módszerek inkább csak f népművelési tevékenységnek minél szélesebb körben való elterjedésének biztosítását célozták, míg az egy mást követő tanévek munkatervei közt rendszerint nem volt meg a. belső összefüggés és tervszerig folytonosság. i A közelmúltban megjelent '882-4; 1600—1931. VIII. f. sz. vall. ést közokt. miniszteri rendelet ezentúl 3 éves időszakot szab meg munkatervek elkészítésére, akként,• hogy ezen 3 éves munkatervnek egy-egy évi munkaterve magában is öná'ió legyen, de a rákövetkező" évek munkaterve, az előző éviekkel is belső összefüggésben álljon és azoknak folytatását, kiegészi-. tését képezze. Vármegyénk népművelési bizottsága f. évi junius 30-án tartott közgyűlésén foglalkozott e 3 éves." munkabeosztással, melynek terve-, zetét az alábbiakban állapította i meg: A népművelés tulajdonképení célja az állampolgárrá nevelés lévén, annak eszközei és pedig az ismeretek közlése és a lelki képességek kiművelése a korszerű és helyi szükségleteknek megfelelően választandók ki és alkalmazandók. De ezeken kivül, vármegyénkben legelsősorban az analfabéták nagy számára való tekintettel még éveken át folytatni kell a népműveltség alapvetését, az annak idején iskoláztatás nélkül felnőtt lakosság imi-olvasm megtanításával. Mcrt\. bár az analfabéták oktatása nem( annyira iskolánkivüli népművelés* mint inkább iskolai oktatás, mégí^ mint a népmüvelés előfeltételét,,' ezt is a népművelési tevékenység^ keretében lehet ezidőszerint riker* rei megoldani. ; Tiz évvei ezelőtt a vármegye fel nőtt lakosságának jmiég mintegy 33 ! százaléka analfabéta volt. Azóta ez kz arány, részben az idősebb korosztályok kihalása folytán, rész ben pedig a népművelési analfabéta tanfolyamiokon irás *és olvasásra megtanítottak ezreivel csökkent és ma már a jobb beiskolázá-i sí viszonyok mellett a fiatalabb korosztályból sem kerülnek kianal fabéták, (mégis még mindig több évre terjedő munkát jelent a 15 — 45 éves kor közötti analfabétáknak irás-olvasásra és^az élemi ismere-* tekre való megtanítása. 1 A községi helyi népművelési bizottságok azonban az analfabéta tanfolyamok megszervezése tekin-. tétében kedvezőbb helyzetben vannak, mint a múltban, mert a f. évi népszámlálással kapcsolatban minden községben elkészült az anal-^ fabéták katasztere s nemi szükséges a jövőben az analfabéták fel1 kutatása. A három Sves munkaterv keretében tehát íegelső feladat a 45 éven alófi analfabétáknak analfabéta és elemi i«meret-í terjesztő tanfolyamokon leendő átképzése. Annyit mindenesetre plf kell érni, hogy többé a levente kort osztályból és a kaszárnyából ne kerülhessenek ki analfabétáimért; ha a magasabb korosztályú poi-» gári lakosság ezidőszerint míégf nem' ís kötelezhető a tanfolyamok elvégzésére, a leventék és katonákj e tekintetben is illetékes hatósá-' gaik rendelkezése alá vonhatók. I De ugyanezen három éves cik-^ lusban a társadalom többi rétegére! is ki kell terjeszkedni a népmüve-' lésnek. E téren azok a jelenségek és szükségszerűségek áz irány adók, melyek különösen a falusi és tanyai nép életkörülményeiben^ megnyilvánulnak. Ilyenek főképen, a gazdasági, közegészségügyi és szociális téren észlelhetők. ^ Gazdasági téren azt látjuk, hogyi népünk az egész világon jelentkezőt gazdasági válsággal"erőn felülj harcot vív. de a kivezető utakon mindenütt szemben találja magát] részben az évszázadokon át benne, mintegy megrögződött ősi szokásokkal, részben a termelés és ér-i tékesítés terén közismert elmaradottságával. Láttuk többek között, hogy az egyoldalú termelés mellett a kenyérmagvak árzuhanása magával rántotta egész mezőgazdasági termelési rendszerünket. Ha nom is alakíthatjuk át évszázadokon át annyira bevált szem1 termelésünket 1—2 év alatt mást, irányú, vagy több oldalú termelésre, minden esetre oda keli hat-i nunk, hogy népünket rávezessü « és ráneveljük azokra a gazdasági ágakra, melyek kevesebb zökkenő-i vei, kisebb befektetésekkei "Cs jobb értékesítési lehetőségekkel, jövedelmezőbbeké tehetik a kis embeA Irta: Krompachi-HoJIő uenke. \ Jaj de szép itt minden — gondolta a leány és megállt a fehér kerítés mellett — és elnézte az utakat szegélyező bokrokat, virágos ágyakat, fákat és gyönyörködött benne, hogy mhindegyik más színű zöldbe öltözött és hosszú téi után egyszerre kipattantak a rügyek, mintha csak tudták volna, hogy milyen nagyon várták az emberek a tavaszt és siettek kipótolni a késést. Díszes ruhájuk, mintha csak azt mondta volna, hogy jöjjetek "és örüljetek nekünk, hisz a ti kedvetekéit vettük magunkra tavaszi ruhánkat, jöjje'tek és élvezzétek a szépségünket, hisz az értetek van!! 1 1 De sokan nem "értették meg ezt a beszédet, hanem sietve mentek ei a virágzó bokrok mellett, pedig az ut szélén a fehérvirágu bokor! olyan szép volt, plyan üde, mint" mikor az Isten oltára előtt 'térdelnek az első áldozók fehér ruhácskájukban és mélyen lehajtják koszorús fejüket a habos fátyol alatt. 1 A leány állt a kerítés mellett} és az volt az érzése, mint gyermek korában, mikor nem mert közel menni a karácsonyfához, csak; messziről nézte, mert félt, hogy ha közelebb megy, eltűnik minden szépség bámuló szeme elől, "ide se mer* bemenni, csak nézte az öreg (Fákat, a sürü gombokat:, melyen ke.: resztül csillan a -napsugár és sze-i rette volna sorra simogatni "a fiatal fa karcsú törzsét, gyönge hajtását, de menni kell, hisz már is féltünést kelt, amint csendesen, elgondolkozva áll a kerítés meí

1 lett. Az irodákba, munkába siető emberek visszafordulnak moso-, lyogva, mintha csak mondanák:, »biztosan vár vafakit«, pedig a leány nem várt senkit, csak búcsúzott a kedvenc kertjétől, mert itt járt mindig keresztül, ha tanítani ,ment az iskolába, itt örült az első hónak, tavasszal az első árvácskának, a pompázó nyárnak és itt járt mindig a sárguló levelek között. Most az utolsó xeggei is itt; megy még keresztül, 'hogy az iskolába menjen és fájt a szive, amint megindult. Mennyi kedves emléke fűződik e; kerthez, itt mondta el magában mindig a legújabb versét és sö^ tét szemével egy ablakot keresett, annak az ablakát, akihez szóltak a versek, most már mind ennek vége, hirtelen megjött az áthelyezése, menni kell, azért megy lassan, mintha fiatal vállán mázsás terhet vinne, sajnálja itt hagynia várost, melynek minden rögét is-, Jneri, a nagy templomot az uj kis Teréz szoborral, melynek gyönyörű arca mindig mosolyog, amint magához szorítja a keresztet és a rózsákat, ott hajtotta fe reggelenként mélyen a fejét és ott ímádko-,' zott valakiért, hogy az legyen nagyon boldog. ' Sajnálja az iskolát, a drágaj szőke, barna buksi fejeket és fájt, hogy nem látja többé a tágra nyílt

1 ártatlan gyermekszemeket és nem hallja a sok-sok csacska kér-f dést és ma utoljára megy be a nehezen fegyelmezhető f-ső osztály-' ba. f Elgondolkozva, szomorúan megyj a megszokott uton és azon veszi magát észre, hogy már ott áh az; osztálya előtt. Bent IárMa, zsi-" bongás, ötven kicsi gyermek hang-,' ja, kacaja vegyül össze. Többen a pad tetején állnak, egy kis leány pedig az asztalon ül és kis feliéi cipős lábával dobol az asztal ólda-: Ián. < A kis tanító néni megáh az ajtóban és erre egyszerre csend les'z, meglepett arcok, félbe maradt érdekes mesék, némelyik arcon még ott a kacagás, egy háttal álló kisleány még magyaráz, de a csendre ő is megfordul és 'köszön az ötven gyermek egyszerre. A tanító néni imára vezényel, egyszerre állnak fel, mint a kato-, nák és ötven kis ártatlan lélekből száll az ima az Ur trónja elé. De drágák, de édesek, itt együtt mind — gondolja a fgány —* nem birom megmondani nekik, hogy ma vagyok jtt utoljára, nem birok búcsúzni tőlük, majd mondja meg az utódom, ez a nap még le-f gyen az enyém, ez még legyen szép, boldog, hisz még ma az enyémek mind, nem akarok könnyet látni 'a szemükben, ezt a mosolygós, boldog arcukat akarom elvinni Magammal emlékbe, hogy ezt lássam, ha rájuk gondolok —• határozza ei magában és most már nyugodtan megy a tanulás. Tiz percben pedig sorba megy minden padhoz, leül a pad szélére és végig siimit a kicsi 'fejeken, anyai szeretettel, mely ott alszik minden leány lelkében, megigazít égy szalagot, megfésül egy borzas szőke hajat és szokásától eltérően ját-, szani kezd velük, kimennek az udvarra és boldog kacagás veri" fel az iskola udvarát. -»A tanitó néni is játszik«, újságolják örömmel egymásnak. Egy kis Jeány hozzá szalad és hízelegve szorítja az; ^.rcát a kezébe és a pici száj Súgja: »ugy szeretem!!« > Az órák repülnek, dél van, az I-ső osztály is megy haza, a leány utánuk néz az ajtóból és a szive' nagyon nehéz,, elmentek... £ Fejét lehajtva megindul egypár, hivatalos bucsuiátogatásra, d^ sápadt arca hirtelen pirosra gyúl és érzi, amint a vére zakatol azf, ereiben, mert eszébe jutott, hogy; legelőször hozzá megy el hivatalos' búcsúra, hozzá..., mert hisz tőle ei keli búcsúzni, ugy mint mástól; meg keli köszönni hivatalos hangon, — mint ahogy illik egy kis tanítónőhöz, — a jóságát és a támogatását. El'keh'menni hc?

5^ akinek az irodájában már megfordult egy párszor. Milyen különös az élet — gondolja a leány —