Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-18 / 135. szám

1931. junius 18. jrtíAYIDéK. A történelem az élet mestere Irta: H. Fejér Ignác. A turáni átok szállóige volt mindig az aggódó lelkekben. Hogy az axiómáknak, népbölcseletnek mennyi igaza van, azt a történelem eléggé igazolja. Most azonban nem annyira a turáni átok, mint inkább a világátokról van szó. Az uralaítai népek családját élénken jellemezte a becsvágy, hiú­ság, mi válaszfalat állított, most azonban a gyilkoló szédület, a cukrozott őrültség járja halái­utját. Valamikor a széthúzás mond hatni helyi sajátosság volt, ma már modernizált becsvágy, kol­portált do'og. Valamikor ökölbe­szorított kézzel, a mélységek ré­mébe merürt szemmei állították porondra az igent a nem-mel. —• Most aranytálcán hozzák mér­get és aranykeretbe vert piros szemüvegen mérlegelik a világot­Igy nem lehet csudálni, ha a hiszékenyebb lelkek pírosszegfü színben látják a világot, megba­rátkoznak a hízelgőbb r.agymondá­sokkai és kedvezőbbnek látják azt az utat, mit a tündér délibáb vezet. E z az oka a vészsipnak, a la­pok megmozdulásának, a történe­lem intőszavának. Veszélyt rejt vár megyénkben a történeti alapon álló vallásokkai való kacérkodás. Munkakerülő, kapától megugrott próféták kerülik a nyájat, hogy uj vallással lepjék meg a világot. Kiknek sejtelmük sincs a Szent­írás tudományhoz, a zsidók törté­nete ,társadalmi életéhez, a nyeiv titka, képleteihez — önkényes magyarázatokkal a meglévő val­lásokat színtelenítik. Veszélyt rejt egyes jpártalaku'at, a tisztítótűz­ben megégett párt ujabb vetélke­dése, melyről minden gondolkozó ^udia, hogy az nem más, mint kakuktojás, dinamittal töltött arany szelence. A veszély annál közvetlenebb, mert mindkettőnek egy a szülő­anyja. Egy malomban őrötnek, a végcél érdekében mindkettőnek a lefke összecseng. Mig az egyik a vallások épületeinek köveit tépde­si, a másik az egységet szaggatja s mint ilyen a világforradalom szol gálatában áll. Igy nem 1 lehet csu­dálni, ha megszólal a védő, intő szó: ne játsszál a tűzzel, maradj ^ magyar egységben. A rubelek versenyfutást rendez­nek az országban, Szabolcsvár­megyét is útba ejtették. Nálunk ugyan még gyerekcipőben jár a párt, de nincs homlokára irva> hogy nöm váltanak-e ki a rubelek egy nagyobb rabszolga hadat. Az egyiket a túlságosan bediktált ne­hézség, a másikat a vörösálmokon lovagoló gondolat hajtja a z őrü­letbe. Pedig mit mond a tapaszta­lat? Ha a tág lelkiismeret erősza­kolna is mandátumot, maradsz aki voltál, lemérlegelnek, a mór meg­tette kötelességét, a mór mehet. Az ünneyelt idegen egy kocsi ígé­rettel bucsut Imónd a kapuféifának eltűnik a véres titokzatosság ré­mes éjszakájában. A turáni átok nemcsak született ellenzék, de könnyen hivő, becsü­letes magyar lélek. Csak igy érthe­tő meg a Szamuelik vármegyéjé­nek egyes helységeinek bízó, hivő szava. Pedig a mártirvér még nem száradt fel a pincék gőzébgn,, a Duna habok még mindig sut­togják az ártatlanok vészes sikol­tását. Ti mégis a vérnyomokon ál­modoztok, nem akarjátok rnérle­gelni, hogy a hangzatos cím tüzet takar. Sejtjeit formáljátok annak az alakulatnak, mely kétéletü le­het. A babilóniai, aSsiriat, kulturát ma tette tönkre^ a klasszikus álla­mok rendjének mi volt a rákfené­•ei' Tarok Magyar és Spanyolor­szág nem járta-e meg a véres­kezüek haláiutját ? Nem tudjátok-e h-gy vájjon nftm a világforradalom eiiórííhez cooperáltok-e, nem fogjátok-e saját fejeitekre vetni a kőv-t? i • lig nem okos ember, ki jobb kezévei levágja a bal kezét, de az sem, ki elhiszi, hogy van oiyan iégy, amelyik a szekérrudon ülve, maga csinálja a p 0rt. De hát előnyökre vágyói, meguntad az inferióritást, szegénységet és az Eldorádóhoz akarsz jutni. Nagy té­vedés, a puska visszájáról sül­het el. Urmánczy, a nagy székely rabonbán szerint ima talán alui vagytok. Ha fordul a helyzet, ti kerültök felül é's a tekintély alul marad De mit mond az életböl­cselet": akinek gyenge a feje, ne ímenjen a fára, á tollat nem taná­csos a ház tetején szárítani. A súlytalan élet á csucsiveket nem bírja meg. Elsodor a vihar, idege­nek, ragadozók kerülnek felül és te lemaradsz a mélységbe zuhansz — hol voltál. Most ha alul is va­gyunk, saját házunkban övéink között élünk. A vér mégis a vérhez tapad, de midőn a z álmodott vi­lág feltöri a kérget, szemfödőt vet az igazságra, eljön a pusztulás és a keresztény magyar élet feiet sír emelkedik. Az intő szó arra figyelmeztet, hogy az ellenség juhok juházat á­Lm:1 jő ,szaladjatok. Hallgassatok a törvényes vezetőkre, kik vérsé­gi szeretettel kérnek az egységre, hívnak a jő anyához, melynek lel kén már a hajnal fénye pirkadoz­A kisantanton jelentkező hullafol­tok ázt mutatják, hogy a végső lob tiízén állanak, trianonra pedig már a j'ustitia megszőtte a halotti szemfödőt. Hol kaptok az ígéret földje felé különb Mózest, mint Bethlen? Magyar földbői nőtt európai tekintély, Csaba vezér legendás tüzéből szívta a hazas?e­retetet, a nagy német költőhöz hasonlóan az a gondolata; a ha­za mindenek feiett. Ml szükség' tehát arra, hogy a z eddig egysé­ges szabolcsi nép egymással szem ben kerüljön? Segíteni egy idegent a nyeregbe, hogy végül annál éle­sebb kardot fenjen reánk. Az ősidőkben a szabolcsi hal­mokat többfajta scytha nép lak­ta: dákok, géták, jazigok, avarok, hunok stb. Közéletükbe a döm­bok, halmok beszövődtek. Ha el­lenség jött a dombon, tüzet gyúj­tottak, ezzel jelezték a veszélyt, az egységbe olvadást. Az őrhegy ne­vezet, ímely a mongolban a gava szót födi — ennek az pmlékét őj­zi. Miként a tűzjelzés, a véres kard körülhordozása egységbe yer.te a népeket, az előrelátó hírla­pok is a Lehel kürtjével beszól­tak a rácsos kapukon. A társada­lomnak szembe ke'l helyezkedni a nemes tradíciókat szaggató áram­lattal. A kinek nincs füle a hallás­ra, nem méltó a magyar névre' hasonló azon emberhez, ki magára gyújtotta a házat, hogy a biztosi­t-st megkapja. Fontos munka vár a falusi ma­gyar asszonyokra, kik az otthon­nak, az árnyasligetnek őrangyalai. Kik ha kell tüzes karddal tudnak őrtállni a lerkék tornáca előtt, hogy az öldöklő angyal be ne férkőz­zék. Magyar családok, maradjunk meg a magunk területén, idegen gondolatok, veszélytrejtő pártala­kulatok ne is említtessenek előt­tünk. História est magistra vitae. A történelem az é.'et mestere meg­tanított arra, hogy kiáltó helyze­tünkben ís neatü az idegen, nem a vörösököl, de az Istenben bízó ma­gyar haza segit meg minket. P tloskák a világosság elől elbújnak, piszkos repedésekben élnek, ahon­nan éjszaka másznak elő és vérszopó csípéseikkel elrabolják éjszakai nyu­{ 'almunkat, üljük meg őket búvóne* yeiken, — permetezzünk Fiit rovar­ritót minden repedésbe és sarokba. Fiit hatására elpusztul légy, szú­nyog, bolha, moly, poloska, tetű, han­gya, svábbogár és mindezek petéi. Flit-permet megöli a rovarokat, — de emberre ártalmatlan. Könnyen alkal­mazható. Nem hagy foltot. Fiit nem tévesztendő össze más rovarirtókkal. Követeljük a Fiit katonával díszített sárga kannát a fekete sávval. Permetezzünk FLIT rovarirtót Plombált Ftlt'kanna kizár/a az utánzatot. Panacea Gyógyszervegyészeti RT., Budapest, VI., Figyelő ucca 16. szám. Vertséné Volkmann Róza zongoraisbolájának évzáró vizsgahangversenye Vertse K Andorné Volkmiann Róza zongoraiskolájának évzáró vizsgahangversenye junius 22-én héttőn délután fél 5 órakor lesz a »Korona«-szálló nagytermében, a következő műsorral: Műsor : 1. Schumann: A tüzes lovas. Elő­adja: Hősek Győző. 2. Janke: Szonatina. Előadja : Péter Béla. 3. Heller: Frőhliche Kinderszeit. Előadja: Adorján Márta. 4. Poldiní: Der kleine Gratulante. Előadja: Balogh György. 5. Gurlitt: Lm Wajde. Előadja: Krómy Klári. 6- Beethoven: Rondo. Előadja : Szilvássy Imre. 7. Schytte: Márchen. Előadja : Háuffel Edit. 8. Handrock: Szonatina I. tétel. Előadja: Oberlánder Jani. 9. Handrock: Szonatina II. tétel. Előadja: Oberlánder Gyön­gyi­10. Horváth Géza: Cigány tanya. Előadja- Porkoláb Évi. 11. Meyerbeer; Hugenották. Elő­adja: Komjáthy Klári. 12. Meyerbeer: ördög Róbert. —­Előadja: Komjáthy Édi. 14. Poldini: Sajkadal. Előadja ! Heringh Ági. 15. Heller: Rondo. Előadja; He­ringh Márta. 16. Berens: Szonatina. Előadja : Orbán Valika. 17. Durand: Chaconne. Előadja : Rácz Ilonka. 18. Berens: Al'egro és Menuetto. Előadja: Mihovits Márta. 19. Rainecke: Szonatina. Előadja: Gödény Magda. 20. Bendel: Tavaszi reggel. Előad­ja; Telegdy Ilonka. Szünet. 21. Paderevsky: Menüett. Előadja: Demjén Magda. 22. Schytte: Szökőkút. Előadja : Kardos Tamás. 23. Schubert—Wolff: Rondo. Elő­adja; Téger Kató. 24. Beethoven: Contredance. Elő­adja: Görgényi Gertrúd. 25. Kuhlau: Rondo a Figaróból. Előadja: Mihovits Olga. 26- Mozart: D-moll ábránd. Elő* adja; ifj. Izay Géza. 27. Heinz: Barcarolle a Hoffmann meséiből- Előadja: Varga Fr*. zsébet. 28. Jensen: Lidércfény. Előadja: Kiss Rózsa. 29. Schubert: Lmpromtu As-dur. Előadja: Mayer Irén. 30. Dorn: Carmen-ábránd. Előad­ja: Szalay Magda. * Belépődíj nincs, a szülőket és érdeklődőket szívesen látja az is* kola vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom