Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)
1931-05-17 / 110. szám
1931. május 17. JSFTÍLFLLILL Induü Indulni'fog! Ne félj én népem! Miénk ez a föld! Árpád öröke és a miénk is marad ez!! íme a magyar dal históriát irt le és kulturát, amely magyar talajból fakadt és magyar jövendőre vetíti ki fényét. De mig odáig érünk, sok mindent meg kell birnunk és sok mindent ie "keli győznünk. Meg keli birnunk a sorsot, amely most reánk szakadt. A törpe nép esik csak kétségbe, a nagy nemzet élnivágyásra tör. Erőt érez magában és erő históriát formái 'egy szebb jövendőre : S tudod mi az erő: akarat Mely előbb, vagy utóbb diadalt arat. I Csak aratnunk kell tehát, egységet, összetartást, testvéri szeretetet, magyar jövőt kell akarnunk e ha ugy megyünk érte, mint a vizek rohanása a gátra, egységesen, egyet értően, együtt, — nincs földi erő, mi 'nekünk éllenálljon!! A mi "bününk ebben a nemzeti nagy uj honfoglalásban mindig egy és mindig örök: széthúzó faj vagyunk és nincsen sajátos, kitermelt, egységes nemzeti jellegünk. Semmi sem mutatja meg jobban ezt, mint az a kozmopolitizmus, amelyet külsőnkön és felkünkön hor dozunk. A világ minden nációjának van jellegzetes sajátsága. A spanyol hidalgót, német junkert, az angol flegmát, a francia gráciőzt minden nép áradat között ki lehet ismerni; a szerb guzlirát, az orosz balalajkát, a német valcert, a tót és román népviseletet stb. ki lehet mutatni ezer népfaj között is, — sajnos, csak a magyar az, amelyet mai erkölcséről, mai viseletéről és mai daláról akár zanzibárnak is lehetne mondani. Hoi van, hova lett a magyar dai, jobban mondva a magyar léfék?! A mályvás virágos kis kertek alatt ma nem ez a dal hangzik: f Ki tanyája ez a nyárfás?... hanem ez a képtelen ária zörgeti meg a feány ablakát: * Teve van egy pupu, van két pupu, sőt több... f A magyar nóta az utóbbi időben árva lett nagyon. Szégyenkezve járt. leterített fátyolos arccal, "bántotta, hogy a csinált virágok kiszorították a lelkek szalonjából az üde, életteljes, gyönyörű mezei virágot 1 I A jövő reménye, biztatása pedig épen a magyar dal. Amely nép dalolni tud és dalolni szeret, — él!! mert a dai azt mutatja, hogy van még hite, van még reménye a jö-' vendőjére nézve!! Ez a dalos nap is kapunyitogatás a boldogabb jövendő kristály palotáján, ahol nekünk, letört magyaroknak csak sarut megoldva szabad megállanunk. Amikor a kurucok szabadságharcát lefegyverezte az árulás, — öszszeszedték a tárogatókat, ezeket az édes-bus dalszerszámokat és egy csomóra rakva, máglyaként elégették. Azt hitte az önkényuralom' hogy a nótafákkaí* együtt elpusztul a minden lelket éltető magyar nóta is. Nem a seregektől "félt, hanem a tárogatóktól", amelyek seregeket tudtak támasztani. A magyar nóta szemérmes szűz lánya, ma újra kezdi feltárni az arcát. Olyan megint, mint egy harmatos virág. Előőkerült a régi almáriumokból, ahol nagyanyáink féltve őrzött menyasszonyi koszorúján szunnyadt; a csattos imakönyvekből, ahová — drága emlékként — édesanyánk keze helyezte ei és ahogy megzendül, mintha erő lenne újra: tárogatók szava: beleremegnek a rónák és a hegyek, a visszhangot átadják egymásnak és a rab magyar lelkek figyelmeznek reá! S a levegő sejtelmes rezgésein át, a titkon zokogott imádságok áhítatán át egybekovácsolódik husz millió magyar és a magyar dai'szárnyán megindul husz millió lélek föltartóztathatatlanul, diadalmasan Magyarország felé ! Ezért ünnepnap ma ez itt és iézért a magyar da'" ünnepnapja ez. Szebben nem is indokolhatnám ezt az ünnepet, mint azzaf, hogy legleső momentumként lelkemmel leborulok a nemzet hősei előtt. 5 NACVTElJEti mÉggYi* HO^DOIHÁTÓ — — RÁDIÓKt$%ÜLÉKBI Gáva A földmivelésügyi miniszter rendezte gazdasági tanfolyam záróvizsgája után ugy irtunk Ibrányról, mint a magyar őserő kirepítő fészkéről. A község a gazdasági kultúrában megerősödő magyarság uj reménységének szimbólumaként állott előttünk a falu népének gazdag lelkisége láttára. Ma Gáváról irunk magyar reménységgel, hálával a szivükben fellobbantott hitért, amelynek erős vértjére ma lelki viharok fenyegetésének borús előes'éjén olyan nagy szükségünk van. Gáva neve ragyog ma felettünk a szabolcsi égbolt firnamentumán, mint utat jelölő fény, mint tévelygő magyarság eligazitója. Mert a gávai dalosversenyben annyi magyar erőt, annyi becsületes magyar szándékot, annyi őszinte, igaz hazaszere tetet és önzetlen áldozatkészséget éreztünk meg, hogy a falusi dalkarok akkordjai ugy csendülnek lelkünkben ma is, mint uj tettek indulója. A magyar falvak népét ma csábító szirénhangok kisértik a zászló elhagyására. Politikusok önző ágen sei furakodnak a nép közé, hogy a gazdasági válság világjelenségét sietve használják el hajójuk árbocának felduzzasztására, hogy igy kievezzenek a pártsikerek és harcok vizeire. Nyilvánvaló, hogy ebben a veszedelmes kísértésben a tettek apostolaira van szükség. Nem ér semmit a szép dikció, amikor az ellenség szabadabb és kedvesebb hangszereléssel beszél a könnyen megtéveszthető falubeli tömegekhez Ma tettekre van szüksége, tettek argumentumára. Adni kell a népnek. Adni tudást, adni őszinte szeretetet, adni szociális intézményeket. Ott kell élni közöttük, ismerni kell egyéni gondjaikat, segítségökre kell sietni ha bajban vannak. Az egész fronton akcióba kell lépni a szociális érzéssel áthatott magyar értelmiségnek és — miként egy apostoli szavú magyar papképviseö mondotta egyszer a parlamentben — a "háromszinü zászlót Veronika kendőjeként kell odanyújtani a verejtékes arcokhoz. Mi láttuk ennek az aktivitásnak tényeit. Láttuk a gávai dalosversenyen. — Láttuk a magyar tanítóságnak a nép szivéhez simuló magyar szivét. Láttuk a magyar közigazgatásnak, a Szolgabiráknak, jegyzőknek és láttuk a magyar papságnak, a magyar birtokosságnak a kezét, amint a nép elé nyul és kezet fog a kérges tenyérrel. Nem fe'ejtjük el soha a gávai hősök szobra alatt felhangzó magyar imádságot, amelyben az a magyar demokrácia forrasztotta össze a magyar sziveket, amelyről a napokban Apponyi gróf beszélt: a demokrácia, amely biztosítja az evolúciót, amely biztos. tó szelep a forradalmi erupció ellen, amely demokrácia nem egyéb mint ama egyedül elképzelhető magyar konzervativizmus. r* Vencsellő, Ibrány, Gáva,' Tiszabercel, Kenéziő dalárdái jöttek az emuit vasárnap Gávára és eljött az országosan is kitűnt nagyhalásizi daloscsapat is, hogy versenyen kivü vegyen részt a magyar dal májusi ünnepén ,hogy szebbé, színesebbé tegye a testvérség ünnepét. Zászlós ifjak, piros magyar ruhás leányok virágos csoportjait hoz za a kisvasút. A gávai állomáson á rendezőség fogadja az érkezőket, élén Fejér Ignác gávai róm. kath. plébánossal. Nyíregyházáról Tes'éry Károly dr. kir. tanfelügyelői Süle Dénes nép miveiési titkár, feleségével, Vertse K. Andor, a Nyirvidék szerkesztője, Téger Béla tanítóképző tanár, a Nyirvidék munkatársa érkeznek. Vertse K. Andor a hármas zsűri egyik tagja. Jakab József, a Nyiregyházi Városi Dalegyesülec karnagya. Szabó Gusz táv és Schmutzler Nándor dalegyesületi tagokkal délután érkeznek meg a versenyre. És sorra érkezik az egész Tiszamente. Autókon, kocsikon, szekereken 'jönnek a nép kultúrájának lelkes vezérei, papok, tanítók, szolgabirák, jegyzők, földbirtokosok. DesSewfíy Aurél gróf, Okolicsányi József földbirtokos, érkeznek a környék urai élén. Délután megindul a szines sokaság a gávai hősök szobra elé. Ezernyi tömeg hullámzik és küzd a poros széllel, amelyben a zászlók selyme játszik. A Szobor körül, a harcos akarat szimbóluma alatt egy vitéz magyar szolgabiró, a gávai járás lelkes, halkszavu, mindenki átal szeretett és mindenkire egyformán őszinte magyar szeretetet sugároztató főszolgabirája áll, hogy az impozáns ünnepség rendezését dirigálja : Mikó Bertalan, ő reprezentálja itt azt az aktiv magyar közigazgatást, amely nyomán béke, munka, áldás fakad. * A Himnusz a Hiszekegy akkordjait elkapja a májusi szél, de az imádság igy is Szivet tolmácsol a hősök szobra alatt Györék József ibrányi költőpap ál! a szobor emelvényére. hogy elmondja a magyar dal titkát, szépségét, magyar géniuszt e'őtáró mélységeit megláttató — hatalmas beszédét. Vidéken nem hallottunk jórégen ilyen magasszinvonalu. egészségesen magyar alapgondolatokra épített, ha>aimas dikciót. Könnyes szemmel vallottuk a beszéd nyomán, hogy magyarságunk keleti pompájú kincse a dal, hogy létünk erőforrása, lelkünk törhetetlen egységbe fogója, jövendőnk büszke záloga a tengerszem mélységeket rejtő magyar nóta. Aztán a beszéd nyomán támadt ünnepélyességii piTana'oVbm vitéz Mikó Bertalan főszolgabíró lesz a