Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-05-17 / 110. szám

1931. május 17. JSFTÍLFLLILL Induü Indulni'fog! Ne félj én né­pem! Miénk ez a föld! Árpád örö­ke és a miénk is marad ez!! íme a magyar dal históriát irt le és kulturát, amely magyar talaj­ból fakadt és magyar jövendőre vetíti ki fényét. De mig odáig érünk, sok min­dent meg kell birnunk és sok min­dent ie "keli győznünk. Meg keli birnunk a sorsot, amely most reánk szakadt. A törpe nép esik csak kétségbe, a nagy nemzet élnivá­gyásra tör. Erőt érez magában és erő históriát formái 'egy szebb jö­vendőre : S tudod mi az erő: akarat Mely előbb, vagy utóbb diadalt arat. I Csak aratnunk kell tehát, egysé­get, összetartást, testvéri szerete­tet, magyar jövőt kell akarnunk e ha ugy megyünk érte, mint a vizek rohanása a gátra, egységesen, egyet értően, együtt, — nincs földi erő, mi 'nekünk éllenálljon!! A mi "bününk ebben a nemzeti nagy uj honfoglalásban mindig egy és mindig örök: széthúzó faj vagyunk és nincsen sajátos, kiter­melt, egységes nemzeti jellegünk. Semmi sem mutatja meg jobban ezt, mint az a kozmopolitizmus, amelyet külsőnkön és felkünkön hor dozunk. A világ minden nációjának van jellegzetes sajátsága. A spanyol hi­dalgót, német junkert, az angol fleg­mát, a francia gráciőzt minden nép áradat között ki lehet ismerni; a szerb guzlirát, az orosz balalajkát, a német valcert, a tót és román népviseletet stb. ki lehet mutatni ezer népfaj között is, — sajnos, csak a magyar az, amelyet mai er­kölcséről, mai viseletéről és mai daláról akár zanzibárnak is lehetne mondani. Hoi van, hova lett a magyar dai, jobban mondva a magyar lé­fék?! A mályvás virágos kis kertek alatt ma nem ez a dal hangzik: f Ki tanyája ez a nyárfás?... hanem ez a képtelen ária zörgeti meg a feány ablakát: * Teve van egy pupu, van két pupu, sőt több... f A magyar nóta az utóbbi időben árva lett nagyon. Szégyenkezve járt. leterített fátyolos arccal, "bán­totta, hogy a csinált virágok ki­szorították a lelkek szalonjából az üde, életteljes, gyönyörű mezei vi­rágot 1 I A jövő reménye, biztatása pedig épen a magyar dal. Amely nép dalolni tud és dalolni szeret, — él!! mert a dai azt mutatja, hogy van még hite, van még reménye a jö-' vendőjére nézve!! Ez a dalos nap is kapunyitoga­tás a boldogabb jövendő kristály palotáján, ahol nekünk, letört ma­gyaroknak csak sarut megoldva szabad megállanunk. Amikor a kurucok szabadsághar­cát lefegyverezte az árulás, — ösz­szeszedték a tárogatókat, ezeket az édes-bus dalszerszámokat és egy csomóra rakva, máglyaként eléget­ték. Azt hitte az önkényuralom' hogy a nótafákkaí* együtt elpusztul a minden lelket éltető magyar nóta is. Nem a seregektől "félt, hanem a tárogatóktól", amelyek seregeket tudtak támasztani. A magyar nóta szemérmes szűz lánya, ma újra kezdi feltárni az ar­cát. Olyan megint, mint egy har­matos virág. Előőkerült a régi al­máriumokból, ahol nagyanyáink féltve őrzött menyasszonyi koszo­rúján szunnyadt; a csattos ima­könyvekből, ahová — drága emlék­ként — édesanyánk keze helyezte ei és ahogy megzendül, mintha erő lenne újra: tárogatók szava: bele­remegnek a rónák és a hegyek, a visszhangot átadják egymásnak és a rab magyar lelkek figyelmeznek reá! S a levegő sejtelmes rezgé­sein át, a titkon zokogott imádsá­gok áhítatán át egybekovácsolódik husz millió magyar és a magyar dai'szárnyán megindul husz millió lélek föltartóztathatatlanul, diadal­masan Magyarország felé ! Ezért ünnepnap ma ez itt és iézért a magyar da'" ünnepnapja ez. Szebben nem is indokolhatnám ezt az ünnepet, mint azzaf, hogy legleső momentumként lelkemmel leborulok a nemzet hősei előtt. 5 NACVTElJEti mÉggYi* HO^DOIHÁTÓ — — RÁDIÓKt$%ÜLÉKBI Gáva A földmivelésügyi miniszter ren­dezte gazdasági tanfolyam záró­vizsgája után ugy irtunk Ibrányról, mint a magyar őserő kirepítő fész­kéről. A község a gazdasági kultú­rában megerősödő magyarság uj reménységének szimbólumaként ál­lott előttünk a falu népének gazdag lelkisége láttára. Ma Gáváról irunk magyar reménységgel, hálával a szivükben fellobbantott hitért, a­melynek erős vértjére ma lelki vi­harok fenyegetésének borús elő­es'éjén olyan nagy szükségünk van. Gáva neve ragyog ma felettünk a szabolcsi égbolt firnamentumán, mint utat jelölő fény, mint tévelygő magyarság eligazitója. Mert a gá­vai dalosversenyben annyi magyar erőt, annyi becsületes magyar szán­dékot, annyi őszinte, igaz hazaszere tetet és önzetlen áldozatkészséget éreztünk meg, hogy a falusi dalka­rok akkordjai ugy csendülnek lel­künkben ma is, mint uj tettek in­dulója. A magyar falvak népét ma csá­bító szirénhangok kisértik a zászló elhagyására. Politikusok önző ágen sei furakodnak a nép közé, hogy a gazdasági válság világjelenségét sietve használják el hajójuk árbo­cának felduzzasztására, hogy igy ki­evezzenek a pártsikerek és harcok vizeire. Nyilvánvaló, hogy ebben a veszedelmes kísértésben a tettek apostolaira van szükség. Nem ér semmit a szép dikció, amikor az el­lenség szabadabb és kedvesebb hangszereléssel beszél a könnyen megtéveszthető falubeli tömegekhez Ma tettekre van szüksége, tettek argumentumára. Adni kell a nép­nek. Adni tudást, adni őszinte sze­retetet, adni szociális intézménye­ket. Ott kell élni közöttük, ismerni kell egyéni gondjaikat, segítségökre kell sietni ha bajban vannak. Az egész fronton akcióba kell lépni a szociális érzéssel áthatott magyar értelmiségnek és — miként egy apostoli szavú magyar papképvi­seö mondotta egyszer a parlament­ben — a "háromszinü zászlót Ve­ronika kendőjeként kell odanyúj­tani a verejtékes arcokhoz. Mi lát­tuk ennek az aktivitásnak tényeit. Láttuk a gávai dalosversenyen. — Láttuk a magyar tanítóságnak a nép szivéhez simuló magyar szivét. Láttuk a magyar közigazgatásnak, a Szolgabiráknak, jegyzőknek és láttuk a magyar papságnak, a magyar birtokosságnak a kezét, amint a nép elé nyul és kezet fog a kérges tenyérrel. Nem fe'ejtjük el soha a gávai hősök szobra alatt fel­hangzó magyar imádságot, amely­ben az a magyar demokrácia for­rasztotta össze a magyar sziveket, amelyről a napokban Apponyi gróf beszélt: a demokrácia, amely biz­tosítja az evolúciót, amely biztos. ­tó szelep a forradalmi erupció el­len, amely demokrácia nem egyéb mint ama egyedül elképzelhető ma­gyar konzervativizmus. r* Vencsellő, Ibrány, Gáva,' Tisza­bercel, Kenéziő dalárdái jöttek az emuit vasárnap Gávára és eljött az országosan is kitűnt nagyhalásizi daloscsapat is, hogy versenyen ki­vü vegyen részt a magyar dal má­jusi ünnepén ,hogy szebbé, színe­sebbé tegye a testvérség ünnepét. Zászlós ifjak, piros magyar ru­hás leányok virágos csoportjait hoz za a kisvasút. A gávai állomáson á rendezőség fogadja az érkezőket, élén Fejér Ignác gávai róm. kath. plébánossal. Nyíregyházáról Tes'é­ry Károly dr. kir. tanfelügyelői Süle Dénes nép miveiési titkár, fe­leségével, Vertse K. Andor, a Nyirvidék szerkesztője, Téger Béla tanítóképző tanár, a Nyirvidék munkatársa érkeznek. Vertse K. Andor a hármas zsűri egyik tagja. Jakab József, a Nyiregyházi Városi Dalegyesülec karnagya. Szabó Gusz táv és Schmutzler Nándor dalegye­sületi tagokkal délután érkeznek meg a versenyre. És sorra érkezik az egész Tiszamente. Autókon, ko­csikon, szekereken 'jönnek a nép kultúrájának lelkes vezérei, papok, tanítók, szolgabirák, jegyzők, földbirtokosok. DesSewfíy Aurél gróf, Okolicsányi József földbir­tokos, érkeznek a környék urai élén. Délután megindul a szines sokaság a gávai hősök szobra elé. Ezernyi tömeg hullámzik és küzd a poros széllel, amelyben a zászlók selyme játszik. A Szobor körül, a harcos akarat szimbóluma alatt egy vitéz magyar szolgabiró, a gávai járás lelkes, halkszavu, mindenki átal szeretett és mindenkire egy­formán őszinte magyar szeretetet sugároztató főszolgabirája áll, hogy az impozáns ünnepség rendezését dirigálja : Mikó Bertalan, ő repre­zentálja itt azt az aktiv magyar közigazgatást, amely nyomán bé­ke, munka, áldás fakad. * A Himnusz a Hiszekegy akkord­jait elkapja a májusi szél, de az imádság igy is Szivet tolmácsol a hősök szobra alatt Györék József ibrányi költőpap ál! a szobor emel­vényére. hogy elmondja a magyar dal titkát, szépségét, magyar gé­niuszt e'őtáró mélységeit megláttató — hatalmas beszédét. Vidéken nem hallottunk jórégen ilyen magas­szinvonalu. egészségesen magyar alapgondolatokra épített, ha>aimas dikciót. Könnyes szemmel vallot­tuk a beszéd nyomán, hogy ma­gyarságunk keleti pompájú kincse a dal, hogy létünk erőforrása, lel­künk törhetetlen egységbe fogója, jövendőnk büszke záloga a tenger­szem mélységeket rejtő magyar nó­ta. Aztán a beszéd nyomán támadt ünnepélyességii piTana'oVbm vitéz Mikó Bertalan főszolgabíró lesz a

Next

/
Oldalképek
Tartalom