Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-18 / 87. szám

1931. április 18. J&ÍRYiDÉiL wwawiMW iWWBWWMBBrr_"IIIII IIWIIÍIIIH—llll Itália II. Róma a lelkek elvarázsolja, a fenséges álmok életrekeltője ^ jön most elém alkonyi pompában, ahogy legelőször találkoztam vele. Ez a város; a fenség és nagyság városa, dicsőséges romjaiban ugy áll a tobzódó i áliai tavasz közepén, mint egy fegyverét vesztett, tépett ruháju antik harcos szobra, sebek­kei borítva és mégis diadalmas szépségben, amint borongó tekin­tettet néz át az elfutó századokon. Az ég bársonykék, egy-két felleg vitorlázik nyugat felé, amikor meg­pillantjuk az óriási kört, a Colos­seumot, tátongó szoborablakaival. Még Vespasiunus és Titus épittette szegény zsidó foglyokkal, hogy a nép mulatságára szolgáljon. És a nép mutatott, az isteni, kegyetlen' szívtelen római nép ! Mulatsága a a véres halálküzdelem, mit a gla­diátorok folytattak és a vadállatok­tól tépett keresztények kétségbe­esett sikoltozása. Ma csönd az omló fa;ak közt, legfeljebb idegenvezetők magyarázzák a négyemeietnyi osz­lopsorokat és most, a nagyböjt idején, alkonyat táján halk zsolozs­mák szállnak fel az omladékos kö­vek közül, a vértanuk emlékére tar­tanak itt ilyenkor körmeneteke:. Füves, virágos dombon jutunk el Nero Aranyházához. Vadrózsák és Íriszek nyílnak köröskörül, ma­dárének és fecskesurranás között megyünk, de aztán eltűnik a nap­fény' az Aranyház redves bolthaj­tása alatt. Kanyargós sikátorok, itt­ott egy kiszélesedő terem; — Nero könyvtára, hálószobája, feleségének lakosztálya, — magyarázza a bősz­arcu talián, amit Magyar tanár készséggel tolmácsol. A társaság egyik humoristája azonban unni kezdi a dolgot és rászól a bőbeszé­dű, de nehézkesen mozgó atyafira : Na gyerünk, agg Nero, tovább ! És bukdácsolunk egyre mélyeb­Ében a fáklyafényben, vagy az alig derengő világosságban, ahol a fa­lak omladéka közt belátszik egy­egy kicsi a sötétkék égdarabból. Látunk néhány tenyérnyit a régi fal festésből, egy félköríves benyiló­nál megállunk, ez templom volt, valamelyik pogány isten számára, de örülünk, amikor végre kijutunk a sötét labirintusból az alkonyba hanyatló tavaszi ég alá. Végignézzük a Forum Romanum évezredes márványépületeit, me­lyek mint kisértetek merednek kar­csú oszlopaikkal az egyre sürvedő esthomályban. Ez a hatás felejthe­tetlen. Eljöttünk mi ide máskor is, a virágvasárnapi délután vidám de­rűjében, amikor úgyszólván minden kőről meghallottuk, hogy valame­lyik épületből, templomból maradt, de a fenségnek, a mozdulatlan erő­nek, az évezredek szárnysuhanásá­nak ezt a lenyűgöző hatását nem éreztük meg ugy, mint most, ami­kor már elhagyták az idegenveze­tők, a bámész embernyájak a múlt­nak ezeket a fájdalmas, tört szép­ségű emlékeit. Ott volt előttünk a mélyben a Basiüca Júlia, a Santa Maria Antiqua, Titus és Septinius Severus diada>ive, ott a Saturnus templomának épen maradt 8 oszlo­pa és a legtöbb vértengert látott Castor és Pollux temploma, mely­nek három kecses oszlopa elképzel­ted velünk, mennyi szépség, grá­cia és nemesség jellemezte a görög­római épitőmüvészetet. És a Via Sacra, ez a félkörívben hajló ut, amely annyi diadalmas felvonulást látott, hogy más neveket ne is em­lítsünk, mint Caesar, Pompeius Ti­tus és Trajánus, akik győzelmes seregüket hivalkodva vezették vé­.gig a márványpaloták sorai között. .Szinte meglepő, hogy mennyire kes keny ez az ut és általában milyen kis helyre zsúfolódik össze az ókori világtörténelem szinhelye. Az este sötétkék árnyékai lassan kúsznak le a Palatínus felől és csend volt a fehéren világító kövék között, ame­lyeknek meséje a leggazdagabb, legdicsőségesebb és legszomorúbb mese a világon. A Capitolium terraszos lépcsőin melyeket még Michelangelo terve­zett, hogy Castor és PoiluX és Marcus Aurelius lovasszobra minél mé.tóbb keretet kapion, megállunk egy pillanatra az örökváros szim­bólumaként őrzött szomorú foglyok az eleven farkasok és sasok ketre­cénél és lejutunk a hatalmas Ve­nezia-térre, a monumentális Victor Emánuel emlékmű alá, mely mint egy cukrászremek, fehéren, cukor­habszerüen áll, eltakarva az antik műemlékeket. Itt van az Ismeretlen Katona sirja, ahol a kereskedelmi iskola koszorúját helyeztük el egyik dé.előtt impozáns olasz-magyar ün­nepség keretében. Az ókori Róma márványaiból épü tek a keresztény v ilág templo­mai, fényes palotasorai, amelyek­ben a öld legpoerikusabb álmait, a renaissance-müvészek festmé­nyeit és szobrait őrzik. A templo­mokban rövidek a félórák. A mü­történeti felvilágosítások után alig­hogy betakarnának az áhítat szár­nyai, máris felrezzenve mennünk kell tovább. Hiába, öt nap csak áz, idő s meg kell néznünk sok min­dent a város temérdek kincsébői. A templomokban nagyhsti han­gulat. Lila lepel borítja az oltár­képeket a gyász jeléül. Sajnos igy nem láthatjuk meg a legszebb val­lásos alkotásokat, de ezért bőven kárpótolnak a muzeumokban őrzött remekek, a Raffael-stanzák és a Sixtus-kápoina freskói. Megnéztük a Santa Maria Mag­giore-t az ö:ödik századbeli mo­zaikokkal. Csupa pompi és ragyo­gás az egész épület, mélynek már­ványoszlopai valamikor Juno temp­lomát díszítették. A mozaikok tui­halmozása jellemzi ezt a templo­mot, mely annyi szórakozott elka­landozásra csábítja a szemet. Álta­lában a régi templomoknak kedvelt díszítési eleme a mozaikképek, me­lyek azonban korántsem keltik azt a mélységes vallásos érzést, amit például egy Correggio-, vagy Raf­fael-kép átszellemül hangulata éb­reszt az emberben. Ennek oka talán az, hogy a mozaikképeknek csupán a gondolata és vázlata a művészé, de már a kivitelt, mely lassú, ne­hézkes munka, a kézművesek vég­zik. Itt lehetetlen az árnyalás és szí­nezés finom részletezése, a mozgá­sok is korlátozottak, tul ünnepélye­sek, sohasem birnak a cselekvés: élénkségével. A márványba vésett mozdulat csodálatos széles ritmusát láthattuk a San Pietro Vincoliban őrzött Michelangelo Mózes-én, mely II. Gyula pápa síremlékének főalakja. A szoborban oly erő, lendület és méltóság van, amely a michelange­lói alkotások elsőjévé teszi. Zor­don fenséggel ül a törvénytáblákkal kezében, arcán az Istennel való társalkodás magasztosságával, félel­metes és megindítóan szép, mint egy őszi vihar. Megnéztük Szent Pál sírját a San Paolofuorile Mura bazilikában, mely egyike a leghatalmasabb mé­retű templomoknak. 1823-ban földig égett, de nagy áldozatkész­séggel tökéletes régi formájában építették fel. A templomban az osz­lopsor felett vannak elhelyezve a pápák arcképei, egyébként pom ás oszlopaival és a mennyezet dúsan aranyozott stuccoival kelt pazar be­nyomást. Programmunkban volt a latereini bazilika megtekintése is. Virágva­sárnapján néztük meg, amikor az ájtatoskodók között számtalan kül­földi csoport járt a halkan magya­rázó vezetőkkel. A bazilikát még Constan:in császár emeltette, a sok ujjjáépités és átalakítás folytán azonban teljesen elvesztette az ó­keresztény bazilikák jellegét, csu­pán ezek alaprajzát és hatalmas arányait tartotta meg. Különösen szépek mozaikjai, me­lyeken az apostolok és az ujabb idők kedvelt szentjei, igy Padovai Szt. Antal és Assisi Szt. Ferenc, a kedves Poveredo di Dio látha­tók, misztikus varázslatba ejtve a szemlélőt A templom melletti kis odalépületben őrzik a Scala Sanctát, Pi.átus jeruzsálemi házának lépcső­jét, melyet Heléna császárné hoza­tott el a Szentföldről. Messziről jött zarándokok csúsztak térden rajta, sutiogó imával, mely halkan zson­gott az alig mozduló tömeg felett. A dominikánusok templomába, a Santa Maria Sopra Minervá-ba csak az esti órákban jutottunk be. Örökmécs és reszkető gyertyaviiág­nál láttuk Michelangelo Krisztus-át és a vallásos festő, Fra Angelico nyugvóhelyét. A templomban éppen böjti prédikációt tartott egy savo­narolai külsejű szerzetes, szavai dörögve ostorozták a mélyen meg­hajtott fejű embereket, akik apró szalmafonatu térdeplőkön hallgat­ták a bűnök ostorozását. A félho­mályban szokatlanul magasra szök­tek az amúgy is karcsú ivelésü gótikus bolthajtások, amelyek ne­mes, ég felé törő formáját oly jól esett látnunk a sok tulpazar, arany­díszes barokkmennyezet után. A Kapucinusok csontkriptájában, az emberi csontokkal diszitett, ko­ponyákkai kirakott fülkékbe alkal­munk volt elmélkedni a mulandó ­ságról, amelyet e nem egészen ízlé­sesnek mondható díszítésben a szerzetesi türelem állított elénk. Klainik Jolán. 4403—1931. vght. sz Árverési hirdetmény kivonata. A nyíregyházi kir. járásbíróságnak Pk. 38768/930. és 5662/929. sz. alatt kelt kielégítési végrehajtást ren­delő végzése folytán Magyar Olasz Bank r. t továbbá Kir. Kincstár javára 1404 -j- 124 P 57 f. teke s jár. erejéig > 930. évi október hó 18. napjan végrehajtás utján felül­toglait éa 1110 P re becsült ingó?s­gok u. m.: szobai bútor, stb. a nyíregyházi kir. járásbirÓBágnafe Pk 38768/930. sz. Blatt Kelt árverést rendelő végzése következtében Nyír­egyházán, Vay Ádám-u. 10. sz. h«nal 1931. évi május hó 1. nap­ján d. u. 2>/j órakor nyilvános bírói árverésen elfognak adatni. Nyiregyhaza, 1931. április 1. LABAY ANTAL 729 bir bír. végrehajtó TATZMÜNNSDQRF (ÍARCSAFÜüDŐ) Elsőrangú női és szivgyógyfűrdő­A legújabb gydg^rnődszer sze­rint berendezett acél, vasláp (ttoor)- és természetes szén­savas „Pezsgő fürdők" Viz­gvógyintézet! — Teljes ellátás fürdőkkel egvtítt elóídényben 12 S 50—15 S-ig. 1938-5 8® A tiszalöki kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. 704—1931. Tksz. Árverís: hirdetmény kivonat Budapest Székesfővárosi Vásár­pénztár rt. végrehaj tatónak Dra­viczky László és neje Csiha Kata­lin végrehajtást szenvedők ellen inditott végrehajtási ügyében a tkvi hatóság a végrehaj-.ató kérelme kö­vetkeztében az 1881: LX. tc. 176. és 185 .§-a értelmében elrendeli az ujabb árverést 1981 P 10 fiiér tő­kekövetelés, ennek 1929 október 15-től járó 80/0 kamata, 249 P 60 fillér eddig megállapított per- és végrehajtási és az árverési kérvé­vényért ezúttal megállapított 60 P költség, valamint a csatlakozottnak kimondott Budapesti Takarék és Vásárpénztár rt. 1400 P, Magyar Mezőgazdák Szövetkezete 2056 P 40 fillér és iii P 90 fillér tőke­követelés és jár. behajtása végett a tiszalöki kir. járásbíróság te­rületén levő Tiszabüd községben fekvő s a tiszabüdi 492 sz. betét­ben foglalt A. I. 3 sorsz., 12/7558 rész közlegelő illetőségre 100 (Egyszáz) pengő, — a tiszabüdi 1266 sz. betétben foglalt A. I. 1—2 és 4 sorsz., 2887, 2.SSS és 2875/.! hrsz. szántókra 44.660 (Negyven­négyezerhatszázhatvan) pengő, mindössze 44.760 P becsértékben, mint ezennel megállapított kikiál­tási árban. A tkvi hatóság az árverésnek ezen tkvi hatóság hivatalos helyisé­gében megtartására 1931. május 15. napjának délelőtti 9 óráját tűzi ki és az árverési feltételeket az 1881: LX. tc. 150. §.-a alapján a következőkben állapítja meg : 1. Az árverés alá eső ingatlanokat a kikiáltási ár kétharmadánál ala­csonyabb áron eladni nem lehet. (1908: XLI. t.-c. 26. §.) 2. Az árverelni szándékozók köte­lesek bánatpénzül a kikiáltási ár 1 o o/o-át készpénzben, vagy az 1881: LX. t. c. 42. §-ában meghatározott árfolyammal számított óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél le­tenni, vagy a bánatpénznek előle­gesen birói letétbe helyezéséről ki­állított letéti elismervényt a kikül­döttnek átadni és az árverési fel­tételeket aláírni. (1881: LX. t. c. 147, 150, 170 §§. 1908: XLI t. c. 21. §.) 3. Az, aki az ingatlanért a ki­kiáltási árnál magasabb ígéretet tett, ha többet ígérni senlu sem akar, köteles nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa igért ár ugyan­annyi százalékáig kiegészíteni. — 4. A bánompénz letétele alól fel­mentett árvere.ő a bánatpénz kiegé­szítésének megfelelő összeget sem köteles letenni. (1908: XLI. t. c. 25- §•) Tiszalök, 1931 február 1 i-én. Kiss György sk. kir. jbsági elnök. A kiadmány hiteléül : 2484-1 Czagányi, kezelő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom