Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-17 / 86. szám

JrtíftYID&G. 1931. április J7. • A PERZSA HÁREM 2 attrakció A fátyolost asszony AZ APOLLOBAN Holnap, pénteken előszOr VÉRDÍJ riiiirfÉfflÜlffll .-..-v- . —- >. - • Európa, — forduiatok előtt Európa utolsó tiz esztendeje alatt sok fontos esemény játszódott íe. Sokszor hittük azt, hogy most már uj útra tér Európa, de mindannyi­szor meg kell elégednünk azzaf, — hogy az eseményeket feljegyezték s mind, a bizonytalanság útvesztőin bukdácsolunk. Emlékezzünk csak Locarnóra, amelytől hangos volt egész Európa; nézzük csak a Kel­íog-paktum aktáit, rögtön tatjuk azt, hogy Locarno és a Keflog­paktum után már nagy csendesség és nagy kiábrándulás következett és minden jel azt mutatja, hogy Locarno és a Kelfog paktum csa.k üvegházi növények voltak, gyü­mölcs nélkül. A népszövetségi köl­csönök után azt látjuk, hogy a kölcsönök injekciót jelentettek, a­melyek ideig óráig segítettek egvík-imásik állam helyzetén, azon­ban a gazdasági viszonyok fel­emésztették a népszövetségi köl­csönöket és az országok uj nehéz­ségek és problémák elé kerültek. A Briand féle konföderációs terv ugyancsak felrázta Európát, de a­terv kipattanása után lassanként le­higgadtak a kedéllyek s ha általá­nosságban helyesléssel is találkoz­tak a konföderációs alapgondola­tok, a részleteknél már egy-egy vi­lág választotta el a feléket s érde­kelteket egymástól. Az utolsó tiz év legnagyobb európai eseménye és fordulata az osztrák-német vámunióban csúcso­sodott ki. A német-osztrák kez­deményezés nyüzsgővé tette az európai 'hangyabolyt. Valaminek történnie keli. Nem a bátor elv eltaposásának, — ez ugylátszik aligha lehetséges — hanem követ­kezményei levonásának. A két né­met állam vámegyezségeket hoz létre: a gazdasági kisantantot, du­nai konföderációt, északi vámuniót, esetleg hirtelen lendületet aa a Briand-féle gazdasági Európa ter­vezetének, mely az orosz gazdasági háborúval szembeforduló gazdasági szövetkezés alapját is felöltheti. De mindezek a kombinációk még köd­be vesznek és messze vannak a re­alitást formáló kezdettől. Lehető­ségüket konkrét események mégis bizonyítják és éppen ezek az ese­mények jelentik az európai fordula­tot, amely a gondolkozó és figyelő embert s'zinte megszédítik. Ilyen fordulat, — bár kisebb jelentőségű a magyar-román viszony hirtelen megjavulása és a MironeScu kor­mánynak a vártnál sokkaf gyorsab­ban bekövetkezett bukása. Ma­gyarország — természetesen — az összes fennt vázolt eseményekkel kapcsolatban a legszilárdabb vára­kozás álláspontján álf. Magyaror­szág, bármennyire benne van ab­ban a gazdasági válságban, amely­nek hullámai egy államot sem kí­méltek, a magyar nemzet még ezen nehéz helyzetében sem adhat­ja fel azt az álláspontját, hogy el­hamarkodott lépést sem pro sem kontra nem kockáztathat. Bár je­lentőségében távol áll a Miklós román királyi herceg budapesti lá­togatása attól, hogy ezt az ese­ményt, mint Európát érintő ese­ményt bíráljuk el, azért reánknézve nem minden érdekességnélküli a román királyi herceg látogatása. Érdekessé teszi a látogatást az a körülmény, hogy a romániai lapok bőséges kommentárt fűznek a láto­gatáshoz, nem titkolják abbeli örö­müket, hogy a király öccsét Ma­gyarországon rokonszenvesen fo­gadták. Ezeket az eseményeket messze túlszárnyalják az orosz Szovjettel és Németországgal kapcsolatban számyrakeít hirek, amelyek az orosz-német közeledés, sőt kapcso­latlehetőségét tárgyalják, de ter­mészetesen ugy a hirek színezése, mtnt bersö tartaíma, a realitástól imég messze távol'áü . Hogy azonban Európa fordula­tok előtt áll, azt sem elhalványíta­ni, sem letagadni nem lehet. — Ugy a gazdasági, mint a politikai heiyzít fordulatot követel. Mi, kis egy ség vagyunk az európai "kon­flagrációban, de helyzeti energián­kat, anélkül, hogy tulértékefnők és tuünéreteznők, lebecsülni %nem sza­mbád s a magyar közvélemény teljes nyugalommal nézhet az események elé, mert a kormánykerék mellett álló Bethlen István egy lépést, egy imozdulatot nem tesz anélkül, "hogy a nemzet egyetemes érdekét szem élői tévesztené . Bethlen István gróf belpolitikájának tizesztendeje á szanálás stabilizálja a pénzi — A második választás nagy sikere Az 1923-ik év végén fordultunk beie tulajdonképpen a pénzügyi szanálás csillagképébe, amely a háború utáni magyar életnek gyö­keres átalakulását, meghiggadásáv és megizmosodását jelentette vég­ső eredményben. A szanálás alap­gondolata három pilléren indult el: tisztázni keli a jóvátételt, stabili­zálni a magyar pénzt és meg kelt teremteni a jegykibocsátó bankot. Amikor ideig eljutottunk, már tel­jes káosz uralkodott pénzügyi té­rén, lehetetlenné vált a termelés­nek, az áruforgalomnak minden kalkulációja, a középosztály anyagi leromlása menthetetlenül folytató­dott tovább, de ugyattat "teljesen irreálissá vált az állam pénzügyi gazdálkodása is. A feladat azonban egy egész világ ellenséges légköré­ben nem volt könny ti. A külföldi tárgyalásoknak és egyéb akcióknak eredménye végül is az fett, hogy a jóvátétel kérdését elviselhető módon rendezték. — Megengedték, hogy Magyarország 250 millió aranykorona u. n. nép­szövetségi kölcsönt vegyen fel és ennek "fedezetéül "a legkötött zá­íog'jogok egy részét fefoldották. A szanálási javaslatok elintézése •után a hatás nagyon gyorsan mu­tatkozott. A pénz egyszerre stabi­lizálódott, az addig levegőben ló­gó kalkulációk szilárd alaphoz ju­i tottak, az egész vonalon uj élet in­dult, uj berendezkedéssel", a közön­ségbe visszatért a bizalom, az ál­lamháztartás egyensúlya helyreállt, volt szilárd költségvetés és Ma­gyarország gazdasági életének uj periódusa megkezdődött. Nemcsak fejlődés, de ofyan fokú megerő­södés következett be, amit a Nép­szövetség szervei maguk is ismétel­ten meglepetéssel konstatáltak és ismertek el. Az állam pénzügyei oly mértékben javultak, hogy az ál­lamháztartás rendezésére a népszö­vetségi kölcsönt igénybe sem kel­lett venni, sőt éveken át ofy feles­legek jelentkeztek, amelyeket az­után a kormány az emiitett köl­csönnel' együtt a termelő munka megindítására és produktív beru­házásokra fordíthatott. Miután az az ország az összes vállalt köte­telezettségeknek "kifogástalanul megfelelt, 1926 nyarán a népszö­vetségi ellenőrzést megszüntették. Magyarország túljutván a háború után éleiének ezen a viharos kor­szakán, most már hozzáláthatott ahhoz, hogy mind állami) mind gazdasági berendezkedését tovább kiépítse. A második nemzetgyűlés 1926 november 16-án oszlott fel és a kormányzó most már — tel­jessé válván az ehhez szükséges al­kotmányjogi feltételek — ország­gyűlést hívott egybe 1927 január 25-ére. A választások döntő győ­zelmet hoztak Bethlennek és a nem­zeti irányú politikának. Kétségte­len. hogy ebben az eredményben nagy része volt azoknak az igazta­lan támadásoknak és vádaknak, amelyekkel a frankügyből kifolyóan a miniszterelnököt és a kormányt illették és amelyek a nemzet leg­szélesebb rétegeiben határtalan megbotránkozást váltottak ki. Végső eredményképpen a kor­mánytámogató pártok megkapták az összes mandátumoknak csaknem nyolcvan százalékát . Közben a fefsőházi választások is megtörténtek. Történelmi moz­zanata volt a magyar kormányos­ságnak, az 1927 január 29-iki or­szággyűlés megnyitása, amely nagy pompával", a külföld eleven érdek­lődése mellett fofyt le az Ország­ház kupolacsarnokában. Mély ha­tást tett nemcsak a jelenvoltakra, de az ország egész közönségére Horthy Miklós kormányzó meg­nyitó beszéde, ameiy mérlegelte a mult eredményeit, megjelölte a jö­vő feladatait, miközben elismerés­sel'méltatta a két nemzetygyülés munkásságát . Megalakult Szabolcsvármegyében az Országos Frontharcos Ssovelség első járási csoportja Húsvét másodnapján lélekemelő és megható ünnepély keretében ala­kult meg Gáván a dadai felső já­rásban az első Frontharcos Cso­port és annak vezetősége. Délután 3 órakor gyülekeztek a járás községeinek frontharcos cso­portjai katonás rendben' a község­háza előtt lévő téren Gyarmathy Béla a járási frontharcos szervező tiszt vezetésével. Mintegy 400 front­harcos gyűlt egybe, hogy vitéz Elekes Gábor ny. ezredest, az Or­szágos Központ kiküldött szervező tisztjét és helyettesét, Horváth La­jos szk. századost fogadják. A nagyszámú küldöttség kiséreté­ben vitéz Elekes Gábor megszem­lélte a katonás rendben felállított frontharcosokat, majd a fronthar­cosokat, majd a frontharcosok be­vonultak a községháza nagytermé­be. Gyarmathy Bé'a járási szerve­ző a Hiszekegy imával nyitotta meg az alakuló gyűlést. Üdvözölte a megjelenteket, elsősorban a köz­ponti kiküldötteket, az előkelősége­ket és a frontharcos bajtársakat. Ezután vi.éz Elekes Gábor emel­kedett szólásra. Lelkes, szuggesfe­tiv beszéd keretében a Frontharco­sok szervezkedésének szükségessé­gét hangoztatta, mert a háború minden dicsősége és gyásza mintegy vaskapoccsal köti a front­harcosokat össze. Becsületbeli kötelessége a nem­zetnek — úgymond ---, hogy azo­kat, akik a hazáért életüket és vé­rüket áldozták, tisztelettel vegyék körül és gondoskodjanak kellőleg róluk. Ezzel szemben azt látjuk, hogy elfelejtettek minket. Elfelej­tett a hivatalos hely, és elfelejtett a társadalom. Mi azonban követel­jük jogainkat a haza ja vára 1 En­nek a szükségességét ismerte fel vi­téz Borbély-Maczkv Emil országos elnökünk, aki a piros-fehéiVzöld frontharcos zászlót kibontotta és csatlakozásra hivta az összes baj­társakat. Hivó szavára immár 50.000 frontharcos áll mögötte. Mi politikával nem foglalkozunk. Mi nem engedjük meg, hogy a szövetség keretein belül a király­kérdést felvessék, vagy felekezeti kérdésben megkülönböztetést te­gyenek. Semmiféle politikai párt­hoz nem tartozunk és nem is aka­runk tartozni. Mi nem akarunk dik­tálni ebben az országban, de ott le­szünk akkor, ha látjuk, hogy erre a hazának szüksége van. Az illusztris szónok hazaszeretet­től izzó beszédét egetverő éljennel fogadták a frontharcosok, majd Horváth Lajos ismertette a Front­harcos Szövetség célkitűzéseit, a hazaszeretet ébrentartását és külö­nösen a rokkantak, a hadiözvegyek és árvák segítését, amely legelső kötelessége a nemzetnek.' A továbbiakban kitért a front­harcosok mai igazságtalan helyze­tére és arra a propaganda mun­kára, amelyet a szövetség ezirány­ban kifejtett, aminek az .lett az eredménye, hogy ma már mind­Széiesebb körben érvényesül az a gondolat, hogy elsősorban rokkan­takat és frontharcosokat alkalmaz­nak. Beszéde végén lelkes szavakkal szervezkedésre buzdítja a fronthar­cosokat, majd Némethy ibrányi frontharcos kérte bajtársait, hogy tartózkodjanak a politikától. Végül is a gyűlés egyhangú fel­kiáltással kimondotta a dadai felső járás frontharcos csoportjának megalakulását, majd a tisztikar megválasztására került a sor. Egy­hangúlag a csoport elnökévé vitéz Mikó Bertalan főszolgabírót, alel­nökké : Scsavniczky István r. kath. plébánost és Báthy Kálmán föld­birtokost (Buj). Titkárrá: dr. vi­téz Tuhász István orvost (Ibrány) és vitéz Vásáry Mihályt (Gáva). Pénztárossá : Laska y Sándor fő­jegyzőt (Viss). Ellenőrré: Szakács Bélát (Ibrány) és Kovács Feren­cet (Vencsellő). Választmányi ta­gokul : Vattay Sándor főjegyzőt (Gáva), Horváth Ferenc földbir­tokost (Buj), Horváth József fő­szolgabírót (Gáva), Halász Feren­cet (Tiszabercel) és Fekete And­rást (Ibrány) választották meg. A Himnusz eléneklése után a gyűlés véget ért, majd a fronthar­cosok zárt sorokban a Hősök em­lékmüve elé vonultak, ahol vitéz Elekes Gábor megható szavakkal, koszorút helyezett el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom