Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)
1931-04-16 / 85. szám
.mmi dék. Rod La Roque Mindszenthy Tibor 2 filmattrakcióban A perzsa hárem és A fátyolo s asszony 1931. április lö. Szerdán, csütörtökön az Apolloban A Dunavölgy problémája Irta: IVÁNFFY TAMÁS. Suiyos igazságoktól terhes két kis könyv liagyta ei nem régiben a sajtót. Az egyikben Surányi Lajos szociáldemokrata világnézetű nyomdász szói hozzá a Dunavöígy népeinek össze-vissza kuszáit és megoldatlan problémájához. Surányi, a marxista e cimet adta legújabb müvének: »Cseh bábok, vagy szabad népek fegyenek-e a Dunavölgy lakói ?« Aki ismeri Sukat, mint amilyeneket ők létentettek a Duna völgyében, tehát az oktalanul elrabolt területek újraegyesítése elkerülhetetlen. E helyt figyelmezteti 'a munkásokat és általában a proletáriátust arra a veszedelemre, hogy: »A mohó cseh imperializmus nem akar kevesebbet, mint hogy az osztrák és magyar népek az uralkodás, a termelés és a fogyasztás segédszofgálatosai legyenek csupán.« E veszedelemmel Szembenézve elitéli »Kéthly elvtárs® pacifizmusát és az egész ország felfegyverzésének szükségességét hangoztatja, kimondván : JJunavoigy laK6U« AKT «MCRI5U- .Alkalmazkodunk Á világ demokra^ihoz, akik égy rozsdá! gépfegytragédiája és Csehország, Tiz "fekete esztendő parancsa, Masarik vétke a dunai népek ellen), az egyebet sem várhat szerzőnk legújabb müvétől, mint amit e kis űzet nyújt. És mit ad? Csodálatos módon, marxista okfejtéssel is ugyanazt az eredményt, mefy minden nacionalista világnézetű magyar lelkéből ellenállhatatlanul kisarjad, azt a dogmatikus igazságot, melyet legrövidebben tán a világszerte ismeretes három szó tükröztet vissza: »Nem, nem, soha!;, Mint maga Surányi füzetének boritékiapján hirdeti: A polgári társadalom ősi vagyonának romjain még a Csonkaországban is teng-feng valahogy. Nagy-Ausztria és Nagy-Magyarország földarabolálása elsősorban a proletárságot tette tönkre, lépeti azért az újraegyesítésért folyó küzdelemben a munkásoknak keh a rohamcasaptokat alkotni.« 'Ki létei kimerítő igazolására szolgálnak a füzet egyes fejezetet. Igy mindjárt az első fejezetben hadbaszáü azzal a szocialista körökben szokásos szólásmóddai, mely szerint az uj határok aemokratikus alakulatokat hoztak volna létre az előző »feudális Ausztriához és Magyarországhoz« képest« és leszögezi azt, hogy: »A munkásság erejét elsősorban a termelésben elfoglalt helye adja meg. Nagy-Magyarország felfelé ívelő gazdasági élete választójog nélkül is olyan keménygerincü, önérzetes proletárságot termelt ki, amilyenhez hasonló nem igen volt a világon. Ellenben a választójogos Csehszlovákiában a leromlott gazdasági viszonyok kiölték a munkásságból profetáröntudat és a szolidaritás minden csiráját. É& amellett a bajtokozó államot még istenítem is keli a tömegeknek, mert az államfenntartó szervezet itt már nem rendet fenntartó intézmény, hanem hallatlan Színpadmester, aki az állam lakosait felemeli tagy a'lásülyesztk. — »Trianon numerus cfaususa a magyar földművelők ellen« cimet viselő fejezetében a hegyvidék és | jólét és megelégedés. Felpanaszol ^ l^^^Xf f (í, 'A KöícA non- I -ía o c A. ; JJ/T-1 gépfegy vert jobban respektálnak, mint huszkötetnyi jogot és igazságot. Felhívja mindezek után hazánk proletárjait és a szociáldemokrata pártot, hogy »a tjgrfskarmokkal megvont uj határok«-at megdöntő küzdelmek élére álljon, még ha az fegyveres fesz is f Ilogy a yéglefek csakugyan találkoznak, e régi tétel igazságát mi se bizonyítja jobban, mint az, hogy egy konklúzióra jut a marxista Surányi á szélső jobboldalon álló, nacionalista publicistával, Némethy Béla dr-ral, kinek »Az egyetlen ut!« cimü röpirata is most hagyta ei a sajtót. Némethy dr röpiratának mottója egy idézet Bethlen István grófnak a Kossuth-szobor íefeplezése alkalmából mondott beszédébői, mindent elmond: »Az a szabadság, az a függetlenség, amelyet mások erejéből" mintegy ajándékképen élvez egy nemzet, tarthat ideig-óráig, • de az a függetlenség, amelyet vér- J rei vivott ki, tartós Iesz!'« Elmondja szerző bátran vallott hitvallását a Dunavölgy problémájáról : minden tiltakozás, jajveszékelés és átkozódás hiábavaló s itt csak egy segit, ha önmagunkba bizva a magyar erő jogán visszaveszszük azt, amit tőlünk elvettek. — Szerzőnk békés revízióban nem bizik, a Népszövetségtől mit sem vár és befejezett tények elé akay'a a világot állítani, mert ennek csak az imponál. Szembeszáll azokkal, akik mindent a kormánytól várnak e kérdés megoldásában js. A közvéleménynek mindig többet kell kérnie és követelnie, mint a hivatallos hatalomnak, mert a társadalomnak kell ébren tartania a nagy nemzeti ideálokat.® A magyar intelligenciának nem lehet szerzőnk Szerint', felaaata a »józan«-nak ne. vezett »álbölcselkedés«, hanem éiére keli állania az irredentának és meggyőznie az egész magyar népet, hogy a véráldozat rizikóját felajánló elszántság nélkül nincs és soha sem íeSz egész Magyarország s így sohasem következhetik el a Bethlen István gróí belpolitikájának tizesztendeje A többsági párt megalakítása Bethlen István gróf kormányának vezetésű, lendületes külpolitikát,' belpolitikáját csak az érti meg, aki amelynek sikerét nincs aki kétségbe ennek a kormánynak hatalmas erő- merné vagy tudná vonni. Nem is feszítéseit tisztán látja. Ez pedig jó arra gondolni, mi lett volna, ha csak azoknak a sajátos viszonyok- ez az pvvzAcr 1 • i_ . * j - -j — nak tanulmányozása alapján lehetséges, amelyek között Bethlen István gróf kormánya megtette a küzdelmes tiz esztendőt. Azt a tiz esz tendőt, amely fokozatosan uj életlehetőségeket tudott teremteni. A hívatlan politikusoktól gyakran hallhatjuk, amint a régi idők törvényhozó testületeit hánytorgatják fel és ezeknek az időknek politikusaival szemben bizonyos lekicsinyít—'• ez az egység létre nem jön. Mi lett volna akkor a szanálással, a belső renddel, az alkotmányjogi reformokkal és mi lett volna külpolitikánkkal. A kormány ki lett volna szolgáltatva egy betegesen ideges, kalandokra kapható, meggondolatlanságokba verődő kor nyugtalanitásának, a tömegek változó hangú latainak. Létre jött az erős kormány, lecsillapodtak a szenvedelléssel beszélnek ajSeKK ^ ^ ^tgyülés ma^dá, ... •... je-enoen eio és | tumanak vége, előtérbe nyomült a a választójog rendezése és a kormunkálkodó politikusok rátermettségéről. Tudatlanság és felületesség jele az efajta összehasonlítás. Elfelejtik a politizálok, hogy a háború utáni parlamenteknek egészen más feltételek mellett kell dolgozniok, mint a háború előtti képviselőháznak. Más most a feladat, mások a politikai élet esz1_ •• T T ' " mány 1922 januárjában beterjesztette javaslatát, amellyel az ország négymilliónyi főnyi nagykorú lakosából két és félmillió kapott választójogot. A második nemzetgyűlés, amelyen már a szocialisták is bizalommal vettek részt, feladván paszszivitásukat, 1922 junius 16-án ült nagy gazdasági feladatok megoldásához. Ez a ténykedése további vizsgálódásaink tárgya lesz. közel. Uj országot kellett beren- 1 össze. A Bethlen-kormány ezzel eldezni. Nem volt külpolitikai gya- I (érkezett a nagy gazdasági feladatok korlatunk. Meg kellett szerveznünk a pénzügyi és gazdasági életet, mert hiszen önálló magyar pénzügyről szó sem lehetett a közösügyes világban. Egészen uj kulturális feladatok előtt állottunk. Rá kellett okvetlen térni a szociálpolitikai ... szellemmel áthatott közigazgatási . Maramarosszigeten leégett a re irányzatra ,és ennek a szellemnek fom.átus tempiom. A tuz martaérvényesülésére az egész életben. k* ava rett (* a háborúban elrekviGondoljuk most el, hogy ezeknek rá l > de azután pótolt harangok is az uj teendőknek utján hová jutott Az ott c l°- meirWatW^t s™. a nemzet rövid tiz év alatt. Gondoljuk el, hogy az alkotásoknak milyen tekintélyes sora jött létre az országban és gondoljuk el azt is, hogy ezeket az alkotásokat milyen súlyos, milyen válságos gigászi munka valósíthatta csak igy meg és azt látjuk, hogy ez a nemzet az elmúlt tiz év alatt évszázadok mulasztását pótolta. Gondoljunk a Bethlen-kormány elé tornyosuló be' Lső és külső akadályokra. Hiszen mindjárt az első évben, ahogy Bethlen gróf a kormány élére állt, Alázatos kérelem élő, megfogyatkozott számú s anyagilag leromlott hivők a templomot felépítem s a harangokat ujbói beszerezni önerejükből nem képesek. Pedig azokra a szeretett magyar testvéreinknek pótolhatatlan szükségük van. Abba a templomba járt »Gyülekezet« határt nem ismerő áldozatkészségévei "egy ofyan főiskolát és jogakadémiát tartott fent, amelyékben a dicső muítu tanárok áltai elhintett eszmék erősen protestáltak annak kutatása ellen, hogy ki minő vaflásu? Ez a fel nem beüetnien grót a kormány élére állt, 1 ." lm o, vauasur Hz a tel nem be1921-ben jött a szerencsétlen kime- « csülhető s csak a jelen korban éra róna között lefolyó belső népvándorlás szükségességévei foglalkozva megállapítja: »OIyan pusztító numerus claususa mqg nem volt a világnak, amilyent a cséhek és szövetségeseik a magyar nép ellen alkalmaztak. A Trianoni Magyarországnak nemcsak az a tragédiája, hogy az agrárterületek folyton jelentkező népfeleslegét nem tudja az iparvidékeken elhelyezni. hanem az is, hogy a kisantant demokratái által kiüldözött százezreknek is menedéket kell igy uj tani®. Legérdekesebb azonban á röpirat ama része, amelyben utai arra, hogy maguk a csehek is belátják azt, hogy a modern gazdasági élet nem tűr o(yan apró ketrecállamoja a szerző, hogy a mai' időkben nincs Kossuth Lajosunk. Utai a régi mondásra: »Ha rövid a kardod toldd meg egy lépessel«. Röpirata célját nem háborús izgatásban hanem abban látja, hogy változzék meg valahára Magyarországon az a közgondolkozás, amely Magyarország jövőjét mások kegyébői reméli. Végső, igen érdekes konklúziója, akárcsak a cikkünk efső részében ismertetett iróé: »Ha gyengénk vagyunk ahhoz, hogy a magyar erő jogán visszavegyük az elrablott területeket, akkor ne kör veteíjük azokat vissza, mert földet és hazát csak az a nép érdemei, amelyik meg tudja azt szerezni és meg tudja azt védeni.® netelü második királypuccs, amely olyannyira megrázkódtatta országunkat, hogy Bethlen István gróf kénytelen volt 1921 végén lemondani. A Kormányzó újra őt bizta meg a kormányalakítással. Most már Bethlen gróf elhatározta, hogy megteremti azt a szilárd, azt a masszív egységes pártot, amelynek többségi erejére támaszkodva, zatékelhető eszme hozza létre az önzetlen és pótolhatatlan emberi szeretetet s a közéleti szolgálatra helyeS egyének kitermelését. Ilyen nagy áldozati készség előtt, bármely felekezethez tartozunk, nem mehetünk ei közömbösen, különösen akkor ,amidőn tudjuk, hogy az áldozatot hozó »Gyülekezet«nek nincs méltó helyisége, ahol vartalanul íáthat az ország gazda- I Szo r. ny u megpróbáltatása közepette sági újjáépítéséhez. Sorsdöntő lépés I f z, l rg ateas Istent engesztelésre volt, amikor Bethlen gróf belépett | k é™esse _ i— 1- / ,1 - ° , , r , • Mnoi ' Mivel "az Alispán ur őméltóságátói e szient cél érdekében amea kisgazdapártba és 1922 február 2-án megtörtént a hatalmas erejű _ párt fundamentumának megépí- I Sy e területén 1931. április 15-tői 6 tése. Megtörtént Bethlen István 8 havl l d°tart amra gyűjtési engedélyt gróf és Nagyatádi Szabó István I k aP ta m. felkérem az adakozni históriai jelentőségű kézfogása. Megalakult a Keresztény (Keresztyén) Kisgazda Földmives és Polgári Párt. Ennek a tömör, erős egyesülésnek szilárd falán megtörtek a konszolidációt, a nyugodt, békés fejlődést, s az alkotások lehetőségét veszélyeztető támadások, a nemzetre hárr.ott veszélyes kritikus pillanatok hullámai. A párt ereje, egysége, a vezérhez való hűség és törhetetlen bizalom lehetővé tették a belső nyugalom, a konszolidáció biztosítását és egy egyenes vonalszándékozókat, hogy vagy az alábbi címre vagy a »Nyiregyházi Gazdasági Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet® tagja pénzintézetnél >ÍReformátus templom Máramarossziget® folyószámlára szíveskedjenek bármily csekély összeget adományozni, várván érette a nagykegyelmü Ur Istennek ingyen feendő bőséges megjutalmazásukat. Nyiregyháza, 1931. április 14. Brenner Mihály, kir. törvényszéki tanácselnök.
