Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)
1931-04-10 / 80. szám
•2 'fett A könny és mosoly hangos filmje az Apolloban .NVíryidék. 1931. április 10. Al Jolson: Sírni és dalolni Egy fegyenc és gyermekének megható története, hangos filmen. Ma, csütörtöktől vasárnapi g az Apolloban Tiszántúli közgazdaság Irta: Pisszer János. Szinte lehetetlenség szó nélkül hagyni és elég bőségesen nean hangoztatni azt a gazdasági elmaradást, amely a Tiszántúlt még a mai leromlott gazdasági viszonyok között is feltűnően jellemzi. Nem hivható fei eféggé a figyelem a 67-es kiegyezés utáni időkben elkövetett ama mulasztásokra, amelyek az erdélyi, a nagy- és kismagyarafföldi és sok tekintetben a felvidéki magyarság elszigeteltségét eredményezték gazdasági téren. A német—osztrák vámunió és az ebbe az unióba csatlakozásra {elszólított nemzetek mai fejtörése közepette fölöttébb fontos, hogy mindig szemünk előtt lebegjenek a >«miltak mulasztásaid amelyek a .földrajzilag egységes, Istentől egy nagy összefüggő egésznek megai kotott magyar medencében, a gaztiasági erőtényezőktői szerteszakgatott magyarságot érték- Kiválóan jellemzi az akkori állapotokat a Pesti Hírlap hasábjain Csetényi József, aki az akkori közös vámterületnek tulajdonítja azt, hogy Erdély nagymértékben izolált életre volt utalva, természeti gazdagsága kihasználatlanul maradt, vasúti hálózata, hitelszervezete fejletlen volt, a lakosság magára hagyatva, kivándorlásra kény szeritve. prédájául volt odadobva a kis jelentőségű nemzetiségi intézményeknek és pénzintézeteknek, ameiyek nem a magyarság érdekében, hanem a nemzetiségek érdekében és a magyarság érdekei ellenére működtek, Tassán, de biztosan rángatván ki a magyar földet a magyarok Iába alól, oda dobva a nemzetiségek prédájának. Már itt a Nyirvidékben sokszor felhívtuk a figyelmet ezekre az akkori mulasztásokra 'és bűnös hibákra, az akkori politikai rövidlátás baklövéseire. Most ezeknek fe&mlitése ismét annyival is. inkább időszerű, mert ismét fenyeget a »Mitteleurópa«, a »Páneurópa«, a »vámlunió«, de megint csak a »közös vámterület« kéoe. Ebboi a szemszögből bennünket nemi érdekel, hogy francia, avagy német oldalról indul meg a mozgalom a »közös vámterüfet« létrehozására, .mert bármely oldalról is induljon meg az, gazdasági szervezetlenségünk folytán mindenképen "készületlenül talál, ugy, mint a 67-es kiegyezés alkalmával ís. Most csak az.zai a különbséggel, hogy a Monarchia idejében az osztrák és cseh ipar használta ki ezt a magyar szervezetlen gazdasági életet,, most pedig, ha a közös vám terület, a »^ámunió«, vagya ^vámanschtuss« formájában talál bennünket akár »PáneUrópában», akár »Mittropában« .akkor az előbbi eset ben a cseh mellé még odaszegődik sok más náció is, mig az utóbbiban a cseh helyébe a német lép. \ heiyzet azonban változatlan marad és a Nagymagyaralföla éppen ugy kihasználása alatt lesz ezeknek' az idegen ipari államoknak, mint a Monarchiában volt. De aggodalommal keli szemlélni a mai viszonyok között a Tiszántúl helyzetét, amely — bár nemzetiségekkel nwn spékelten, — m£gis oijan képet mutat, mint a kiegyezés utáni Erdély, Szabolcs^ Szat- I Nyíregyháza a városok népesedési versenyében az ntóbbi tiz év alatt elhagyta Győrt és Békéscsabát A népszámlálás adatai alapján érdekes kép tárul elénk városaink népesedésérői. A városok közül Nyíregyháza a 11-ik helyre jutott és megelőzte Győrt és Békéscsabát, mely városok ezelőtt tiz évvei több lakost tudtak felmutatni, mint Nyriegyháza. A tiz év előtt megejtett népszámlálás alkalmával Nyíregyházának 43340 lakosa volt, miig Győrnek 50036, Békéscsabának pedig 44368. Ez a két város tehát előbb volt, mint Nyíregyháza. Most Győr nem tud felmutatni csak 1.9 százalék szaporodást, mig Nyíregyháza szaporodása az elmúlt 10 év aiatt 18.3 százalékot mutathat fel. Békéscsaba szaporodása ij.i százalék. Igy Nyíregyháza ma 51273 lakosávaf megelőzte Győrt, amelynek ma 50036, és Békéscsabát, amelynek ma 49295 lakósa van A Nyíregyházát megelőző tíz város a következő: Budapest 1004699, Szeged 135131. Debrecen 103186, Kecskemét 79505, Pesterzsébet 67.871. Újpest 67374, Kispest 64547 Pécs 61801, Miskolc 61465, Hód; mezővásárhely 60176 lakossal. Ha a Budapest környéki nagyobb városok beolvadnak Nagy-Budapestbe, akkor Nyíregyházát Budapest. Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc és Hódmezővásárhely fogja megelőzni, tehát városunk a hetedik heiyre kerülAz elmúlt tíz év alatt Nyíregyháza erősebben szaporodott, mint Debrecen, amelynek népesedési s zá zaléka csak 13.8, tehát több mint 4 s zázalékkai kevesebb, mint Nyíregyházáé. A 10000 léleknél nagybbo nagyközsége^ ?orábati Kisviárdát a 20-ik helyen találjuk 14147 lakosával. Kisvárdának ezelőtt tíz esztendővei csak 11 435 lakosa volt, szaporodási százaléka tehát 33.7, nagyobb, mint Nyíregyházáé. Ujfehértó a 24-ik helyen áll 13.533 lakossal, 14.4 Százalék szaporodási arányszámmal, Polgár a 25-ik 13346 lakossal, 16.9 szaporodási százalékkal,, Nyírbátor a sorban a 49-Ik 10759 lakossal, 18.6 százalék" szaporodási számmal. már. Zemplén és a hozzájuk csatolt 'maradékvármegyék gazdasági sorsa, ezek gazdasági felkarolásának és a nemzettest szerves gazdasági életébe bekapcsoltságnak olyan lazaságát mutatja, amely az erdélyi régj laza gazdasági kapcsolatokhoz hasonlóA ferde irányban alkalmazott takarékossági jelszónak életrehivása és a gyakorlatban keresztülvitele nem jelentheti azt, hogy az ország egyes vidékei elhanyagoltassanak és tisztán a saját erejükre bízassanak- Emez északkeleti vármegyékben éppen olyan »tigrisek« a magyarok, mint aminők a székelyek voltak!! De amiként minden kétséget kizárólag a székelység sokkai különb gazdasági elbánásban volt volna részesítendő, mint aminőben része volt, — amint ezt ma már igen előkelő politikusoktól is hallhattuk, utólag és a teljes bánkódás hangján, — azonképpen a Csonkahaza északkeleti vármegyéire is több gondot kellene forditam gazdasági tekintetben, mint aminőben része van. Nem *s zükséges itt a részletekbe bocsátkozni- Tiszta kép tárul szeműnk elé, ha csak a fennebb mondottakat is hangoztatjuk. J)e aki az előbb nagy vonásokban vázolt szilüettszerü kcpbői nem tudia megalkotni magának az állapotok valóságos képét, az jöjjön ei a keleti vegekre, szemléljen, vizsgálódjék és akkor szeme elé tárul' a valóság!! A Tiszántúl dolgozik, termel, fárad, kiveszi részét a nemzetgazdaság nagy munkájából- Termeívényei nagy kelendőségnek örvendenek. Szállítják mindenfelé a belföldre és a külföldre is egyaránt. Visznek ei uínen mindent, hol jó, hoi rossz árakon. Viszik el innen a Tiszántúlnak földi és állati terméfceit tó\rj£t, mindenét szívesen. De nagyon keveset aknak vissza belőle!! Pedig erre a »visszaadásra« a mai rossz időben éppen olyan nagy szükség van, mint' a bőséges időkben is egyaránt!! A régi Róma nagyságának, dicsőségének, hatalmának virágzása korában, akkor, amikor a lukullusi dáridók és eszem-iszomok voltak zenitjükön, szintén vitte, fogyasztotta a latin »csizroa« termékeit. És az áldott föld zsírja, a nagyszerűen megépített kloákákon távozott a tengerbe. Nem adták viszsza a föld zsírját, nem 1 adták vfszsza a föld termékenységének fenntartásához szükséges erőket. És a nagy észretérés után, a dicsőség megszűntekor fájdalommal állapították meg, hogy sivár a föld., nem terem, kopárak a hegyek, a bércek, erdők, szőlők nem koszorúzzák azokat. 1 A Tiszántúl éoDen ugv, mint e szerencsétlen Csonkaország nrás vidékei is, de talán még inkább, szintén adja termékeit, állatait, adó filléreit az ország nemzetgazdaságinak. Adózik mindennel, ami tőle telik. De meg keli állapítani, hogy ez, hova-tovább, mindinkább kevósbbé fog telni, ha vissza is nem 1 kapta azt az erőt, azt az éltető nedvet, amelyre termékenységéhez szüksége van!! A nemzetgazdaságnak éppen ugy mint a mezőgazdaságnak és a termelésnek meg vannak a maga kérlelhetetlen törvényei, amelyeknek ha eleget nem teszünk, a Tiszántúllal is ugy járunk, mint annakidején Erdéllyel, vagy az elhanyagolt felvidéki részekkel. Jól vigyázzunk!! A természeti erőket osszuk be ugy, hogy ne csak a »vizfej« duzzadjon tőlük- Mert szeretem hazánk fővárosát, szülővárosomat, de minden szeretetem mellett sem tudom elismerni, hogy csak annak van szüksége erőre és környékének, a »vizfej« nyakának, hogy azt tartani tudja. Eléggé felduzzadt már a főváros. A vidék és különösen ezek a keleti végek pedig eléggé ríagy sorvadozóban vannak. Ha elcsenevészednek ezek a megcsonkított tagok, könnyen meg történhetik, hogy a »vizfej« is lehanyatlik és agyonnyomja a csonka j tagokat M Végre meg kellene ezt látni!! Meg kell szüntetni a kereskedelemnek. az ipama-k, a gazdasági forgalomnak erőltetett és csak a fővárost támogatni hivatott koncentrációját, a mindenféle vasúti és egyéb, a fővárosba csábító kedvezmenyeket adásokat, BMessew-ket^ nemzetközi vásárokat másutt, rendeznek nemcsak a fővárosokban, hanem egyéb helyein is az országoknak. Tessék ezeket vándorvásárokként rendezni!! Ha talán több ször a fővárosban is, de időnként a különböző vidékeken is, hogy az illető vidék gazdasági egységei is 1 bemutathassák tevékenységüknek a yyümölcsét7 eddig legelhanyagoltabb Tiszántúlnak pedig acfják meg a másáét is és ne bánjanak vele ugy, mint ,Trdélivel ís bántak!! Képek a régi iparos céhrendszer idejéből A mai generáció afig tudja éTképzeíni,'"hggy rrn voít'a céh_ hogyan éltek az emberele, közelibbről, "Nogyan éTt az íparososzíály a céhrendszer ideién, milyen v-SIt a viszony a mester és segédje között. Vajmi kevés azoknak a száma, akik fáradságot vesznek maguknak ís öreg- sárgult levelű foliánsok lapjainak tanulmányozásába merülve, legalább elméleti fogalmat szereznek maguknak a céh rendszer idején dívott patriárkális állapotokrólA mai iparos nemzedék ei sem tudja képzelni, hogyan lehetett abban a korban élni, amikor a majsztram apai hatalommal bírt az ő legényei fefett és intézte sorsát nemcsak a műhelyben, hanem a magánéletben is. Erről a "korról, ennek a kornak a kedves romantikájáról nemcsak a szájhagyomány őrzött meg bájosan naiv történetkéket, hanem egész kis Színpadi irodalom fejlődött ki á céhrendszer lehanyatlása után- Ha egy-egy ily Színdarabot megnézünk, mintha egy mozaikot szemlélnénk, vagy pedig a mai fejlett szólásmódot alkalmazva, mintha egy történeti filmet pergetne íe előttünk az idő motorja. Nem szükséges, hogy öreg foliánsokat lapozzunk, nem szükséges, hogy lexikonok betütömkefegiáben kutassunk útbaigazítás, szem léltető kép után- Ha megnézünk egy, annak a komák miliőjében játszódó színdarabot, teljesen világos képét lát juk a céhkorszak soksok kedves élettörténeteinek. Különös játéka a véletlennek, hogy a mai modern kor egyik régi tisztes alapokra fektetett egyesülete, a cserkészet, ebbe a patinás korba nyúlt bele, hogy egy színházi estét betöltő darab keretén belül megismertessen bennünket, a ma qmberét, a régi erkölcsök, a régi tisztesség üde, szivet-lelket neme. sitő légkörével és pedig nem elvont, unalmas teóriák pertraktáIásávai, hanem egy kedélyes este keretén belül. Csak hálá&ak lehetünk a Baross Gábor cserkészcsapat vezetőségének, amiért ilyen kedves értéket varázsol elő a részünkre, amikor is Ráskay László 3 felvonásos népszínművét, a Eelhő Klárit mutatja be szombaton és vasárnap este 8 ' órai kezdettel az Iparos székház dísztermében, nagyon mérsékeít, 1 P-ős és 50 f-es fyelyárak mellett^