Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-03-22 / 67. szám

Ara> IS fillér. Nyíregyháza 1931. március 22. * Vasárnap Xall évfolyam, 67. sz. POLITIKAI NAPILAP ÜSSfíseiési Arak helyben és vidéken kim 2 P 5Q f, - Negyedévre 7 P 50 f. asngvieeifikstsk is tanítóknak 20®/» engedmény }•")* ssára Ara: -s.-itkósnap 10 f., vasárnap 16 f. Állapította: JÖBA ELEK FbIbIös cserkeszM: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe • Széchenyi-út 0. Szerkesztőségi telefon: 5—22. { A kiadóhivatal telefonja : 1-39. Postacheque 29GH Hirdetéseket az Ujsógbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. Ma: Gazdamelléklet Il!l!llill!l!lllllli!l!llll!!lllllillllliil!l!!!lllllllillilllllllllllll!llllli^ gához képest esetrői-esetre állapítja meg . t ' Az engedélyezett összegbői kell fedezni a személyi és dologi kiadásokat, nemkülönben az engedélyezett összeg terhére esnek a folyók, patakok és egyéb vízfolyások szabályozási terveinek költségei is. Amennyiben a hatóságilag A vízszabáljozás rendezése Irta: Marchall Ferenc dr, in. kir. gazdasági főtanácsos, országgyűlési képviselő A történelmi Magyarország vízügyi politikája olyan alkotásokat produkált, amelyek nemzetközi mértékkel mérve is kiváló műszaki teljesítmények, és KözépEurópa gazdasági kultúrájának is igen jelentős tényezői. Ezt még azoknak is nagyon nehéz letagad, niok, akik hivatásosan ócsárolják a magyar kultura fölényességét

1. A trianoni békével súlyos feladatok elé állíttattunk a vízügyi politikában, de a nehéz viszonyok között is igyekeztünk a Széchenyi Istvánok, a Vásárhelyiek és a Kvassayak vágta mesgyén haladni és vízügyi politikánkban az uj követelményekkel megbirkózni. A földművelésügyi kormányzat beruházásai ko-ött a legnagyobb ösz• szeggel a vízügyi beruházások szerepelnek, 86 miüió pengővel. A nem állami kezelés alatt álló folyók, patakok és egyéb vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatokat a kormány államkölcsönökkel és segélyekkei támogathatja. Az államkölcsön a kölcsönszükséglet 50 százalékáig terjedhet és legföljebb 20 év alatt visszafizetendő, kamatmentes, vagy a Magyar Nemzeti Bank mindenkori hivatalos váltóleszámitolási ka matiábának megfele'ő kamatozású, töriesztéses kölcsön. A kölcsönön kivüi a földmivelésügyt kormány kivételesen segélyt is nyújthat, ameiy segély nagyságát a földmiveIésügyi kormányzat a körülményekhez és a munkálatok fontossáelrendelt munká'at foganatosítására társulat nem alakul, a munkálatokról, varamint a medreknek, partoknak fentartásárói az illetékes kultúrmérnöki 'hivatalok gondoskodnak. A társulat kérelme alapján a földmivélésügyi miniszter elrendelheti. hogy a munkálatokat a kultúrmérnöki hivata'ok hajtsák vegre és a kultúrmérnöki hivatalokat a medrek és folyók, patakok fentartásának és kezelésének tennivaóivaii is megbízhatja a földmivelésügyi kormányzat. Az idevágó legújabb törvény az országnak állami kezelés alatt nem áüó összes vízfolyásaira kiterjeszti a kultúrmérnöki hivatalok bekapcsolódását. Ezt az intézkedési azok a nagyon szomorú tapasztalatők teszik indokoltá, hogy ha valamely vízfolyáson, a szükséges rendezési munkálatokat elvégezték, — rendszerint az érdekeltség igen terhes hozzájárulásával —, a mai helyzetben gyakran megtörténik, hogy a fentartássai azután már sen ki sem törődik. A vízjogi törvény ugyan a főszolgabírót bízza meg ezeknek a fentartási munkálatoknak az ellenőrzésével, a közigazgatás mai túlterheltsége mellett azonban gyakran élőfordul, "hogy sem a főszolgabíró, sem a, község nem tud a medrek fentar'tásának felügyeletévei foglalkozni, de ha a kultúrmérnöki hivatalok megfelelő szakértelemmel és felelősséggel fognak odaáílani, elmaradnak azok a hiányok és károsodások, amelyek ennek a kérdésnek az elhanyagolásával ma a gazdaközönséget érik. A különböző járulékok közadó módjára hajtatnak be és a kultúrmérnöki hivatai által "készített kivetés ellen a vármegye alispánjához lehet felebbezni. Ha azonban a kivetett összeg kat. holdanként a 4 P-t meg nem haladja, a kivetés ellen csak birtokon befiil lehet Tréfa az élet balzsama — A »Nyirvidék« eredeti tárcája. —, Irta: Révész János. A pap hivatását általában nagyon komolynak tartják az emberek. A nép azt hiszi, hogy az, aki prédikációiban erélyesen ostorozza a bűnt, a ki résztvevő lélekkel elsiratja a halottat s még az esketésnél sem mosolyog soha, sőt inkább igyekszik megríkatni á násznépet, hogy az nem bírhat érzék(kei a tréfák iránt. Pedig a papságnak is megvan a maga saját külön humora. ; , Nagyon sok pap olyan, mint a trencséni Hoiuby volt, aki állandóan szolgáit a nemes udvarnak a vármegye legfrissebb élceivel. Dussay János plébános meg két kötetre valót gyűjtött össze. A pap egyszer virágvasárnapkor látva az oltáron a szép tarka virágokat, a zsúfolt templomban az ünnepi köntösbe öltözött diszes, lelkes népet, eltévesztette valahogy az antifonát, s az oltár előtt azt énekelte, hogy — Feltámadott az Ur Jézus Krisztus!! A kántor megdöbbent, de a másik pillanatban már föltalálta magát s igy adta meg a választ a kórusról: — Nyolc nap ide-oda a-ale-Iu-u-ja És rendben volt a dolog. Az öreg Thaiszrói beszélnek sok anekdotát, aki száz év előtt volt Nagybányának egyik magas műveltségű papja. I Ferencz József, a császár 1852ben útra kélt Magyarországon. Két héttel Nagybányára érkezése előtt megjelent egy császári biztos a városban, gyűlést hívott a városházára s ott kiadta az orcirétj hogy az utakat rendbe keh hozni, a házakat szépen kímeszeltetni, ünneplő ruhát ölteni, s mikor bejön a díszkocsi a város kapuján, harangoztatni keh minden toronyban. A nagy csendben felállt Thaisz Ferenc és dörgő hangon igy szólt: — Én nem harangoztatok!! A gyűlés tagjai elképedtek, a biztos elsáppadt s keményen oda(szó'ott a merész papnak, de az csak erősködött harsányan, hogy — Én nem harangoztatok! Császári biztos ur őméltósága megcsörtette a kardját, összeráncolta szemöldökét, börtönnel s egyébb kellemetességekkel fenyegetődzött és sürgős választ követelt, hogy miért nem harangoztat a lutheránus pap? Mire a mindig humoros Thaisz mosolyogva felelte, — Mert nincs harang! Megjegyzem, hogy ezt a megtörtént dolgot sok községre vonatkoztatva elferdítették idővel, én azonban á'litom, hogy teljesen hitelesen mondottam ei itt. Megtette Thaisz azt is, hogy mikor a kincstári erdészet nem akart neki failletményt adni, holott más papnak adott, többször folyamodott érte. Harmadik kérvényét így utasították el: »Kiráiyi fa nem adatik!« Erre negyedik kérvényében csak annyit irt: — Nem királyi fát kérek én, hanem bükkfát!! És megkapta a tiz köb-öl fác évenként. Hanem Teleki Sándor ezredes csak lefőzte a humoros szent" atyát. Látta, hogy a hetivásáron disznót akar venni Thaisz, ele drága volt neki mindegyik. Teleki ekkor így szólt hozzá: — Sose fáradjon és busuljon tiszteletes ur, küldök én magának egy szép, kétmázsás ártányt. Thaisz nagy hajlongások közt köszöngette előre is a gavallér grófnak. Már február vége felé járt az |dő s a ctisznó csak nem érkezett. Egyszer megszólítja a p

ap az utcán a grófot: — Gróf ur, mi lesz awai a kövér sertéssel, meg tetszett feledkezni? | — Ej, dehogy is feledkeztem, szóltam én egy kövér ártánynak, hogy eredj a lutheránus paphoz Bányára, küldtem, de nem akart elmenni!! í Persze Thaisz fanyarul mosolygott a rossz viccen, de a fáma azt meséli, hogy Teleki mégis csak elküldte valósággal á hizott serfest, ha nem is volt egészen két mázsás. Misztótfaluban Papoiczy ref. lelkész öreg írást talált a ^padláson, amelyben II. Rákóczy Ferenc meg hagyja katonáinak, hogy ha Misztótfaiuba érnek, ott nem szabad megállani, etetni, sem szénát, sem zabot, sem szalonnát kérni, mert ezt a községet az átvonuló hadak már nagyon kipusztították. A pap felolvasta a presbyteriumban az okiratot. Áhítattal hallgatták. -— Nos, tudjátok-e, mi ebből a tanulság ? — Mi bizony nem tudjuk, de ha a tiszteletes ur megmondja, rájövünk. — Hát azt jelenti ez atyámfiái, hogy kódusok voltatok ti akkor is, most ís azok vagytok. Felsőbányán meg, mikor 1889ben szentelték a ref. templomot a piacon, de meg volt a régi fatemplom is a hegyoldalban, azt kérdezte tőlünk egy atyafi, mikor mint küldöttség ksizálltunk a kocsiból, hogy — Nem tetszik tudni, melyik templomban lesz a szentelés, a régiben vagy az újban? Ugyancsak errefelé történt, hogy eskétés közben a mintát olvadva imigyen fordult a pap a vőlegényhez: — Én Kovács János ... De már azt^ hogy esküszöm az élő Istenre, nem mondhatta el, mert a jámbor atyafi örömimosolyIval kiáltott fel: — Hisz engem is ugy hívnák, tiszteletes uram!! A lelkész nem mosolygott, hanem komor méltósággal'ismét olvasta; — Én Kovács János... És a nyájas atyafi ismét csak felkiáltott örömrepesve: — Engem is igy hínak, tiszteletes ur! • Nyíregyházáról 'is lehetne sok