Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)
1931-03-14 / 60. szám
JWLFÍKYIDÍK. 1931. március 14. á nyíregyházi kereskedők a gazdasági válság mélypontján Eljutottunk-e már a gazdasági válság mélypontjához, vagy sem — egy mostanában igen sokat vitatott probléma. Nem lehet hivatásunk az általános gazdasági politikai kérdésekhez hozzászólni, mert hisz még a gazdasági polihisztorok elmélyülései is, a gyakorlati megvalósításnál, szinte utópisztikus gondolatokká degradálódnak. Tény, hogy általános gazdasági világkrizis van, de talán kettőzötten súlyos a triánoni magyar sors. A fogyasztók felvevőképességének lecsökkenése, az általános pénzte enség, a nagy munkanélküliség, s főleg a fogyasztók súlyos eladósodása — a kereskedelem teljes vegetálását hozta maga után. Ha most a lokális jelenségeket kutatjuk, akkor szembetűnő az a szomorú statisztikai adat, amit az Országos Hitelvédő Egyesület évi jelentésében közöl, hogy a nyiregyházi törvényszék hatásköréhez tartozó kényszeregyezségek szátna, a többi törvényszékek működési területéhez viszonyítva i i százaiékos emelkedést mutat. Ez a beszédes szám élénk bizonyítéka annak, hogy a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, mennyire szervesen összefügg egymással. Az e'mult évek fagykárai, a buza, rozs árlemorzsolódása, a termeivények árnivellálása, a legfontosabb,, a legszámottevőbb fogyasztót, a gazdát kivonta az üzleti élet vérkeringéséből. Tartozását fizetni nem tudja invesztálni, újra vásárolni képtelen. A hires szabolcsi termény és burgonya kereskedelem már csak a múlté. A helytelen vámpolitika és vasúti díjtarifa ezt a szakmát, nagyrészt egyszerű piaci bevásárlókká degradálta le, akik most már csak közvetítői néhány nagy pesti üzletházinak. Ugyanígy megszűnt a nagyon sok embernek kenyerét adó borkereskedelem is. A nyilt árusítással foglalkozó üzletek, súlyos válsággal küzdenek. A mindjobban súlyosbodó közterhek, a napról-napra csökkenő üzletforgalom egyre-másra ingatja meg a régi, nemrégen még tőkeerős cégeket. Néhány évvel ezelőtt üzlethelyiséghez jutni szinte lehetetlen volt s most mintegy 40 üres bolthelyiség van, lehúzott redőkkel uj gazdát várva. Éppen ezért érthetet Jn és indokolatlan a háztulajdonosok merev és rideg álláspontja, hogy »pusztuljon a kereskedő, de a boltbérből nem engedünk«. Szintén megdönthetetlen statisztikai bizonyítékaink vannak, hogy Magyarország vidéki városai kózül Nyíregyházán a legmagasabb a boltbér. Ez a kiindulási pontja a jobb jövőbe vetett bdzodalomnak. Ez a sarkalatos pontja a lokális gazdasági mélypontnak, mert mig a boltbéreket nem szállítják le, addig a kereskedelem számára enyhülést nem lehet vánni. A földbirtokosok államfi; szanálásáról majd csak a »Nyirvidék« legközelebbi közgazdasági számában fogjuk álláspontunkat ismertetni, de a kereskedelem hosszú évek óta hangoztatott kiskereskedelmi kölcsönéről csak annyit, hogy a sok Ígérgetés után, abból még a mai napig Szabolcsmegye egyetlen egy kereskedője sem részesült. — Ha a bankok rideg tartózkodása, az üzletteienség és a folyton szaporodó közteher béklyója alól — nem jön gyors segítség, akkor nem lesz kétséges a nagy kérdés, — mert rövidesen eljutunk a mély ponthoz, aminek haló poraiból még Wekerle Sándor kereskedelmi miniszter nemrég elmondott optimizmussal telitett expozéja sem fog tudni feltámasztani. főidteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat Ha azt vizsgáljuk, mik volnának azok az intézkedések, amelyekkel nálunk lehetne a mezőgazdaságban észlelhető már meglévő bajok és azok következményei elé gátat vetni, két dolgot keli okvetlenül szem előtt tartanunk. Először azt, hogy az államháztartás helyzete lehetetlenné teszi, hogy az állam nagyarányú anyagi áldozatokat hoz zon a megsegítés céljaira. Másodszor — és azt külön is hangsúlyozni 'keli — a teendő intézkedések között moratóriumról nem lehet szó,, mert az egyrészt teljesen tönkretehetné külföldi hitelünket, másrészt alapjaiban rendítené meg a belföldi hiteléletet. Minden mérvadó tényezőnek a véleménye megegyezik abban, hogy a mezőgazdasági hitelélet terén a megsegitési akció lényegét az adósságok konverziójának keh képeznie. Oiyan megoldást kell tehát keresni, ameiy Tehetővé teszi, hogy a mezőgazdaságot terhelő függő adós ságok lehetőleg átalakíthatók legyenek hosszúlejáratú törlesztéses adósságokká, még pedig a jelenleginél jóval alacsonyabb kamatteherrel. A világpiacnak a befektetési értékkei szemben tanúsított jeTenlegi tartózkodása miatt nem sók remény van arra,, hogy pénzintézeteink a közei jövőben a mezőgazdaság által elviselhető kamatfeltételek mellett teremthessék elő azokat a tőkéket, amelyekre egy ilyen nagyarányú teherrendezésiak ciónak lebonyolításánál szükség voma. Ugyanezen okokból arra sem lehet még csak gondolni sem. hogy az állam vegyen fel esetleg hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönt arra a céfra. hogy a kölcsön erédménye a mezőgazdaságot terhelő függőadósságok konverziójára fordittassék. De vegyük most már számba azokat az anyagi eszközöket, amelyékre a feltétlenül szükségesnek mutatkozó teherrendezési akció pénzügyi lebonyolításánál támaszkodni lehet. Erre nézve a pénzügyminiszter áltai a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat megokolása előadja, hogy az u. n. Svéd gyufakölcsön eredményéből "hoszszulejáratu mezőgazdasági kölcsönök nyújtására fordítható összegbő' 14 millió 850000 P volt tartalékolható azokra a célokra, amelyek a rendezést, illetőleg á terhek könnyítését vannak hivatva szolgálni. Ezenkívül számításba fehet még venni azt a 2,500.000 dollár | összeget is, tehát kb. 14,500.000 P-t, amefy et a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete az 1930: XXXI. törvény 1. szakaszának 3. pontjában foglalt felhatalmazás alapján vállalt állami szavatosság mellett már egyenesen a gazdaszanálási akció céljaira vett fel a Chase National 'Bank newyorki bankcégtől. Végűi későbbi időpontban, ha hosszúlejáratú kölcsön lehetővé válik, az u- n. gyufakölcsönbői az átmeneti mezőgazdasági kölcsön céljára felhasznált 26 és fél millió pengő is fel fog szabadulni. Arra nézve, hogy a rendezést igénylő, nyomasztó rövidlejáratú tartozások összege mennyit tesz ki, pontos statisztikai adatokkai' nem rendelkezünk, de nyilvánvaló, — hogy a terhek rendezése a fenti a fenti összegek semmi esetre sem elegendők. Miként votaa tehát mégis elérhteő az a cél v amefyre az előzőkben már kifejtettek szerint a megsegítés érdekében törekedni kell, nevezetesen az, hogy a mezőgazdák nyomasztó függő adósságait hoszszu'ejáratu törlesztéses s egyben méltányos kamatozású kölcsönné lehessen átalakítani? Az adott helyzetben erre kétségkívül csak egy mód kínálkozik, lehetővé keli tenni azt, hogy maguk a hitelezők alakítsák át rövidlejáratú követeléseiket — hosszúlejáratú törlesztéses követelésekké. Nem lehet kételkedni abban, hogy ez igen sok esetben lehetséges lesz. Ma ugyanis a gazdáknál érdekelt második, harmadik, vagy még távolabbi ranghellyel biztosított hitelezők tekintélyes része olyan helyzetben van, hogy alig fehet reménye arra, hogy követeléséhez hamarosan hozzájuthasson és számolnia kell azzal, hogy amennyiben az adós mezőgazdának ingatlanát ma elárverezteti, a nyomott földárakhoz igazodó alacsony árverési vételárban a követelése előreláthatólag vagy egyáltalán nem, vagy csak részben fog kielégítést nyerhetni. Az ilyen hitelezőnek egyáltalában nem érdeke tehát az, hogy az adós ingatlana elárvereztessék, és minden bizonnyal örömmel raga'dná meg az ilyen hitelező az alkalmat arra, hogy követelését hosszúlejáratú, törlesztéses, méltányos kamatozású követeléssé alakítsa át, ha ennek ellenében követelese oíyan uj biztosítékokat fog nyerni, amelyek a pontos és teljés visszafizetést feltétfenül 'biztosítják. Sőt kétségtelennek látszik, hogy ilyen természetű biztositékeinyerése érdekében az a hitelező, akinek rangsorbeit' helyzete erősen kedvezőtlen, nemcsak a kamatokban, hanem* még a tőkére nézve is engedményeket fog tenni. A teherrendezési akció elgondolása mindezekhez képest azon alapszik, hogy az államnak és az összes érdekelt többi tényezőnek, de különösen az összes hitelnyújtó pénzintézeteknek jóakaratú összefogása és együttműködése lehetővé fogja ten ji azt, hogy a g a7,cla magánegyességi uton megállapodást köthessen. Közgazdasági hirek — A francia törvényhozás már a legközelebbi napokban ratifikálni fogja a hágai egyezményt, illetőleg a párisi szerződéseket és ezzel az utolsó akadály is elhárul Magyarország pénzügyi szuverénitása viszszaállitásának útjából. Ennek első gyakorlati követelménye az lesz, hogy a nagy magyar államköicsönt végre finalízálni fogják, amire nézve az előkészítő tárgyalások máris folyamatban vannak. — Ausztriával való kereskedelmi szerződéses tárgyalásaink végük felé közelednek, Németországgal pedig a legközelebbi időkben meg fognak indulni. Bármi fegyen is részleteiben a tárgyalások eredménye. a várható megegyezés körvonalai abban domborodnak ki }, hogy ezek a kereskedelmi szerződések meg fogják nyitni az osztrák és német piac felé a magyar agrárexport útját. — A tröszt és Miskolc város között régóta folynak a tárgyalások egy 3 és fél milliós függő kölcsön folyósítására vonatkozóan. A megegyezés, amely összefüggésben van a miskolci villamossági rt. uj szerződésével,, már létre is jött és most van jóváhagyás végett az illetékes minisztériumok előtt. — A fővárosi üzemeknél'állítólag megszűnnek a maramut fizetések. — A fővárosi és vidéki kereskedelmi malmok közös szervet akarnak létesíteni. — A Külkereskedelmi Intézet több mint 10 millió pengő exportüzletet hozott. — A budapesti nemzetközi árumintavásáron Délafrika is részt akar venni. Eddig több mmt I2000 négyzetmétert foglaltak le a kiálli- ' tók. — A fővárosban megkezdték az építkezési ankétokat. \ , — A Borsod—Miskolci Hiteibank 61. közgyűlésén avatta fei uj székházát. — Az uj lentermelési rendelet lekerült! a napirendről. — Az olasz és osztrák kereskedelmi tárgyalások során a külállamok képviselői az árucsere forgalmat és a dearinget kívánták életbe léptetni. — A budapesti férfiszabók pört indítottak a Magyar Divatcsarnok ellen, amely 48 pengős férfiruhát hirdetett legfinomabb kamgarnszö vetbői elsőrendű kivitelben. Kérik a tisztességtelen verseny megállapítását. — A jövő hónapban megjelenik a tűzoltási adó bevezetésérői 6zóló rendelet. — A német piac érdeklődik a magyar gabonafelesfegek iránt. — A dunai hajóstársaságok 25 —30 százalékkai csökkentették a gabonanemüek fuvardíját. — Jugoszláviában kevés az óbuza. — Nem emelik fei az autóadót, (mtert ezt a pénzügyminiszter is ellenzi. minden mennyiségben kapható: MAY ERVIN NYÍREGYHÁZA, Vay Ádám-utca 7.