Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-22 / 43. szám

1*31. február 22. JIÍLFFRYIDÉK. Háhn Dezsőnek, az Ehrenfeldék volt cégvezetőjének súlyosan terhelő vallomása Klein Sándor ellen á Elein gyilkosság tárgyalásának negyedik napja Szombaton délelőtt a Klein gyilkosság tárgyalásának negyedik napján a vád és a védelem képviselőinek bejelentésére ujabb tanuk kihallgatását rendelte ei a tanács elnöke. A közönség még fokozottabb érdeklődéssel ' várta a fejleményeket, mintha csak előre sejtette volna, hogy a bünper délelőtti tárgyalásán ujabb szenzá. ciós részletei; kerülnek felszinre. Illés Andor dr a tanács elnöke fél 10 órakor megnyitja a tárgyalást és bejelenti, hogy a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó kérelmet a "bíróság elfogadja és a megnevezett tanuk kihallgatását elrendeli. Klein érdeklődött, hogy Starfc mikor jön haza a szabadságról Elsőnek Klein Ferenc nyíregyházi magántisztviselőt szólítja be az elnök. A tanú elmondja, hogy nincs rokonságban a vádlottal, de ismerte és többször találkozott vele. Egy alkalommal, augusztus 29-én volt, a kioszkban találkozott Klein Sándorral, aki azt kérdezte tőié, hogy nem tudja-e, haza jött-e már Stark Andor. — Izgatott volt e beszélgetés alatt Klein? — kérdezte tanutói a védő . — Nem volt feltűnően izgatott, bár ugy láttam, hogy nem egészen nyugodtan viselkedik. — Ön a Stark családnál van alkalmazásban? — Igen. — Miért nem jelentette már előbb, ha mindezekről tudomása volt? — Bejelentettem Stark Béla urnák. A szembesítés során Klein Sándor határozottan tagadja, hogy a beszélgetés ugy folyt volna le, mint ahogyan azt tanú előadta. — Én tudtam, hogy körülbelül mikor jön haza Stark Andor. — Nem én, hanem a tanú kérdezte tőlem, hogy haza jött~e már a cégvezető. Párviadal a sógor és a vádlott között A tanú megesketése után Schwarc Miklós nyíregyházi gépkocsivezetőnek, Klein sógorának kihallgatására került a sor. — Klein Sógora vagyok, de feleségemtől kütönváltan élek — vá_ laszoi Schwarc a szokásos kérdések után. — Figyelmeztetem, hogy önnek, mint a vádlott rokonának nem kö_ telessége vallani — mondja az elnök. — Akarok vallani' — válaszol a tanu. — Mikor vette ef a vádlott húgát ? — volt a 1 első kérdés. — 1926 augusztusban. Klein Sándor Felkeresett és azzaf fenyegetett meg, hogy ha bizonyos időn belül nem veszem el a nővérét, agyonlő. Egy barátom figyelmeztetett, hogy vádlott veszedelmes ember, akitől minden kitelik és képes arra, hogy beváltsa fenyegetését. Ugy állapodtunk meg, hogy a házasság után azonnal elválunk, de feleségem később már erre nem volt hajlandó és tartásdijat követelt. Az esküvő után még 5 hónapig voltunk együtt és azóta különváltan élünk. — Azt mondja ei ,mi történt a Laczkovszky vendéglőben maguk között . — Egy társasággal mulattam ott 1929 karácsony első napján. Erősen illumináit állapotban voltam már, mikor belépett Klein Sándor is a vendéglőbe. A feleségemmel történt eset miatt haragudtam rá és részegen megtámadtam és felszólítottam, hogy intézzük el most kettőnk dolgát. De a harag nem sokáig tartott közöttünk. A vendéglői jelenet után megbékültünk és később semmi diferenciánk nem volt egymással. Gyakran találkoztunk és kedélyesen elbeszélgettünk. Most Klein Aladár dr. védő a következő kérdéssel fordul a tanúhoz : — 1930-ban voltak perek maga ellen ? | — Igen. Nőtartási per. De emiatt sohasem veszekedtünk egymással. — Ön le volt tartóztatva biztosítási csalás miatt — teszi fel a kérdést most Paksy dr. kir. ügyész. — Igen, le voltam tartóztatva. És egyszer a fogház udvarán séta közben találkoztam Kleinnal, aki egy óvataln pillanatban mellém surrant és azt súgta nekem, hogy a tárgyalás során mondjam azt, hogy Laczkovszkynál párbajozni akartunk és még valami revolverről is tett emQtésf, de t hogy mit, azt már ne . értet- \ tem. — önt a fogházban séta közben ' vádlott valamire felhívta, miért ! nem jelentette ezt akkor ? —kérdezte a védő. — Mert a magam ügye miatt olyan lelkiállapotban voltam, hogy nem törődtem a más dolgaival. A szembesítésnél Klein váltig állítja, hogy sógorával gyűlölték egymást, sohasem békültek ki és a revolvert Schwarc fenyegetései miatt vásárolta. — Gyűlöltük egymást — mondja Klein izgatottan. — Nem vallott igazat. Szamuelivel üzengetett, hogy leszámol velem. Az igaz, hogy a fogház udvarán egyszer utána mentem, mert azt hittem, hogy sógoromat azért tartóztatták le, mert engem leszurással fenyegetett. Akkor tudtam meg, hogy azért fogták le, mert felgyújtott egy autót. Ek-kor én azt feleltem neki : Látod, milyen szerencsétlenek vagyunk. Én meg azért vagyok itt, mert a miattad vásárolt revolverrel gyanúsítanak. Schwarc azonban határozottan megmarad állítása mellett és fenntartja a vallomását. Most védő bejelenti, hogy a tanu ellen az ügyészségen hamis tanuzás miatt folyik az eljárás. De az ügyész azonnal kész a felelettel. Jelenti, hogy a hamistanuzás vádjában a védelem a feljelentő és még nincs benne ítélet. E kis epizód után a bíróság elrende'i a tanu megesketését. Irgalmas jelenei, szörnyű vád Háim íamivalioraása során A vád legérdekesebb tanuja Háhn Dezső lép most az e.nöki emelvény elé .Az elnök kérdéseire válaszolva elmondja, hogy 1928 április 10-ig volt az Ehrenfeld fatelep cégvezetője és ő vette fel Klein Sándort. Az első időben vádlott példásan viselkedett, pontos és szorgalmas tisztviselő volt, de amikor Magdával jóba lett, éreztette mindenkivel, hogy milyen pártfogója van. Ettől fogva kritizált működésemet és elhanyagolta munkáját. Klein Sándor a tanu kihallgatása alatt összegörnyedve ül a padon. Felső teste ugy imbolyog, mintha szédülés kínozná. Arcának minden izma rángatózik és két kezével görcsösen szorítja a pad szélét. — Miért vált meg ön az Ehrenfeld cégtől — kérdezi tanút a tanács elnöke. — Mert törvényellenes cselekedetre akartak rávenni és ebbe nem mentem bele. E meglepő kijelentés után azt kérdezi elnök a tanutói, hogy mikor találkozott Klein Sándorral utoljára és miről beszélgettek. — 1930 augusztusában töbjj ízben találkoztunk. Felemlítette a Magdával folytatott viszonyát és sokat beszélt Stark Andorról is. Eleinte dicsérte, de később irigykedve és gyűlölettel beszélt róla, mert Starkot "befogadták Ehrenfeldék a társaságukba. A közönség megélénkült figyelemmel hallgatja Háhn érdekes kijelentéseit, amelyek egészen uj megvilágításban mutatják meg a gyilkosság ügyesen rejtett sötét hátterét. Klein Sándor is érzi, hogy e vallomás alapjaiban ingatja meg eddigi védekezését. Az üldözött vad rémületével esett, kinegy zott állat üveges pillantásával mered a tanura és ültéből előrehajolva félig felemelkedik, mintha ugrásra készülne. — Szeretett volna Klein mindenáron — folytatja tanu a vallomását — megszabadulni Starktól és arra kéA, hogy ha valami dehonesztáló dolgot tudok róla, mondjam ,;ieg neki, mert fel akarja használni Stark ellen. A teremben halk moraj zúgott fel. Mindenkinek a megpattanásig feszült az idegzete. A vádlott arca lángbaborult és egész testében remegni kezdett. Háhn Dezső rendületlenül folytatta a leleplezéseket: — Augusztus vége felé mondotta ezeket nekem. Azt is emiitette, hogy Stark szeretné elvenni Magdát, de én nem hittem el, mert tudtam, hogy Stark nem szabad. Az iránt is érdeklődött, hogy Ehrenfeldné kitagadhatja-e a leányát ,ha a szabad akaratából megy férjhez. — Elmondotta nyíltan a viszonyát is Magdával? — A legapróbb részletekig, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek. Az volt a célja, hogy a leányt kompromittálja és ezzel a szülők beleegyezését kikényszeritse. — Szeptember 7-én délután is" méc találkoztam vele Gúnyos arcval kérdezte tőlem, hogy mit szólok »ahhoz a link pasashoz« 1000 pengővel megszökött. Dicsekedett, hogy ő lesz az üzletvezető és felemelték a fizetéséi 300 pengővel. Azután még láttam egyszer szép tember 14-én Magdával. Együtt mentek ki a fatelepre. Kleón Sándor görcsös zokogásban tör k: Klein Aladár dr védő fordult ezután kérdéssel Háhn Dezsőhöz: — Mondja meg kérem ,hogy ki jelentette be önt tanúnak ? — Az áldozat hozzátartozói — válaszol Háhn. Az ügyész azonban gyorsan letompítja a dolog élét. Bejelenti, Városi Mozgó Szombat, vasárnap POLA NEER1 egyetlen nagy hangos filmje ii elveszett (AZ AMOLYAN NŐ) hangos erkölcsdiáma 9 felvonásban. Kisérőkép ; Cinci. 16 éven felülieknek. (hogy ő már a tárgyalás előtt kérte a tanu kihallgatását, amely az iratokból ellenőrizhető. Most Horváth Dezső szavazóbíró fordul a tanúhoz: — Hányszor kérte önt Klein, hogy segítsen Starkot a telepről eltávolítani ? — Két alkalommar. Újra a védő faggatja a tanút: — Tudta Klein, hogy Stark vőlegény ? • — Ugy hiszem tudta. — Önnek ugye volt egy peit, amelyben Klein mint tanu szerepelt. Nem haragszik ön ezért vádlottra? — Nem haragudhatok, mert abban a perben Klein kedvezően vallott mellettem. Most a tanu és a vádlott szembesítésére kerül "a sor. Görcsösen erőlködik. Végre akadozva, szinte hörögve megszólal: — Tagadom... tagadom, hogy Starkot szidtam volna Háhn előtt... én nem akartam eltávolítani a telepről!... Háhn halálos ellensége volt Ehrenfeldéknek és nekem is. Egyszerre összecsuklik teste és görcsös zokogásba tör ki. Elfuladva, nyögve zokog és közben érthetetlen szavak törnek fel torkából. A hatalmas fogházőrmester mellette áll és a legrosszabbra elkészülve figyeli a vonagló vádlott minden mozdulatát. — Halálos ellenségem!... Tönkre akar tenni... Vérbosszú... Ellenem törnek — hördül fei a vádlott és könnybeborult, könyörgő szemmel néz körűi a teremben . — Nyugodt lelkiismerettel teszem le az esküt, mert igazat mondtam — felel sápadtan, de nyugodtan a tanu . Ezután az elnök figyelmezteti a zokogó vádlottat, hogy viselje magát nyugodtan, épen ugy, mint amikor kedvező vallomások hangzottak el. A tárgyalás további menetét lapunk hétfői számában ismertetjük részletesen.