Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-22 / 43. szám

22 JNFVÍRYIDÉK. 1931. február 24. augusztus 12-én megajándékozta Klein barátját egy hentesbárddal. Már régebben igérte, hogy meg fogja egyszer lepni valamivel, ami­nek hasznát veszi. A bárdot a he­tessel küldte el Simkovicsnak, aki még aznap felhasználta a kaszár­nyában gulyáshus aprításra. Még sok kérdésre ad érdekes fe­leletet Simkovics, aki 'jelen volt annál az afférnál is, amikor a Lacz. kovszky vendéglőben Kleint só­gora, Schwarcz meg akarta tá­madni és tud arról, hogy ki is hív­ta párviadalra akár késsel, akár más eszközzel. Elmondja, mi "tör­tént Stark eltűnése napjaiban és hogyan irt levelet Blum Kálmán­hoz, amikor Klein is eltűnt. Ezek. ben a napokban Ehrenfeld Magda, akit egyébként ő személyesen nem ismert, telefonon hívta fel, hogy mit tud Kleinról? Megkísérelték Blumot telefonon is felhívni, de nem sikerült. Klein eltünésével'kap csotatban felmerült az a feltevés, hogy Klein talán sikkasztott és igy szökött meg. Ettől váló félel­mében sietett barátja segítségére es igy üzenték meg Klein barátai Blum utján, hogy nélkülök ne te­gyen egy lépést sem. A maga ré­széről nagyon csodálkozott volna, ha a hir igaz, mert Kleint becsüle­tes embernek ismerte. Stark eltűnéséről néki Klein nem mondta ei, hogy iooo pengőt sik­kasztva tünt el, mint ezt másoknak hazudta. Egy izben a Korona előtt találkoztak Szamecz Károly­íyal, aki megkérdezte: — Na Klean ur, hol van Stark? Klein erre azt válaszolta, hogy egy nővei a külföldre szökött és magá­val vitt ezer pengőt is. Ezután a tanúhoz az ügyész, majd a védő intéz kérdéseket. Az ügyész érdeklődik aziránt, milyen volt a szóban levő revolver, továbbá mohdca-e a vádlott a szeptember elsejei tüntetés előtt, hogy a tele­pen egy egíisz lázadó csoport el­tüntethető. Erről a tanú is tud­— Az Ehrenfeld Magdával való viszony részleteiről sokat mondott a vádlott? — Éppen eleget... — Hogy van az, hogy a tanú nem ismerte Stark Andort szemé­lyesen, holott vallomása szerint ott volt a Klein és Stark között létrejött megegyezés alkalmával a Laczkovszky vendéglőben, ahol a megegyezés tanuja volt. — Egy másik asztalnál ültem, a mikor Klein és Stark tárgyaltak... — Erkölcsi szempontból olyan viszony után, amelyben vádlott volt Ehrenfeld Magdával, megen­gedhető lett volna a házasságkö­tés ? — Halottam több hasonló esetet, amikor házasságkötéssel végződött az ismeretség. Dr. Klein Aladár védő kérdésére Simkovics elmondja, hogy Klein amikor a leendő otthonának tervét mutatta néki, azt mondotta: — Milyen jó is lesz, ha majd vasárnaponként ti eljöttök hoz­zánk kártyázgatni!... Klein diszpenzáció után érdeklődött, hogy ha nem egyeznek bele a házasságba, együtt szökjék meg Magdával Simkovics is megerősíti, hogy Klein Sándor Szilágyi Jenő dr. ut­ján diszpenzációhoz akart jutni. Az volt a terve, hogy ha nem egyeznek bele a Magdával való házasságába, meg fognak szökni. Klein hevességére jellemzőül el­mondja, hogy egy izben kártyajá­ték közben őt, a jóbiarátját is meg akarta pofozni, mert a játékot nem találta szabályszerűnek. Tud a vádlott utazási álmairól. Arról is mesélt neki Klein, hogy Afrikába megy oroszlánvadászatra. Klein Sándor az elnök kérdésére megjegyzi, hogy általában igazat mondott a tanú, csak néhány rész­letkérdésben kér kiegészítő vallo­mást. — Simkovics ezekben, a Schwarcz Miklósre vonatkozó ada­toknak megemlítésével befejezte ta­nú vallomását, amely u án a védő kérelmére a bíróság Simkovicsot megesketi. Stark Andor regjobb ba­rátja, aki kezdetben meg­sejtette a gyilkosságot György József kisvárdai születé­sű, budapesti lakos sertésbizomá­nyos a következő tanú, aki nagyon jó barátja volt a meggyilkolt Stark Andornak. 1928 óta Pesten lakik, de mindenről tud, ami itthon tör­tént. Amikor hírt kapott barátja eltűnéséről és arról a gyanúsításról, hogy Stark ezer pengőt vitt el, az volt a meggyőződése, hogy ez le­hetetlen, mert Starkot tdlpig be­csületes, korrekt embernek ismer­te. Azonnal leutazott Nyíregyhá­zára, majd átment Kisvárdára is. Stark Lajoshoz, hogy megbeszélje a teendő lépéseket. Stark Bélával ki ment a fatelepre, ahol vallatóra fogták Kleint, mondia el, hogy tör­tént utolsó találkozása Starkkal. Közben élénken figyelte Klein ar­cát, nem lát e rajta különösebb izgalmat, mert már akkor az volt az érzése, hogy valami itt nincs rendjén a telepen ezzel az ember­rel. Klein azt hazudta akkor, hogy hétfőn este fél hatkor bejöttek Starkkal a telepre, majd mig ő a kassza rendezéséhez fogott, Stark a másik irodában gépen irt. Meg­kérdeztem Kleint, érdeklődött-e, mit irt akkor Stark. Igen — mon­dotta — azt felelte Stark, hogy pri­vát levelet. A tanú ekkor szétné­zett a fatelepen, ahol találkozott Vancsisin József őrrel, akit ugyan­APOIiLO M OZGÓ Szombaton 3/45, 7 és 91/4, vasárnap Vss3, »/*5, 7 és 9V4 irakor 2 rendkívüli világattrakció egy műsorban! "9V A szezon legnagyobb filmujdonságai! SCHERLOCK HOLMES LEGÚJABB KALANDJA A ZÖLDSZEMÜ DETEKTÍV Jack Trevor, Marietta Miller, Fenyő Emil együttes szereplésével LÁNGOLÓ TENGER A két izgalmas filmszenzáció egy műsorban. Hétfőtől: PIZ PALÜ I csak kihallgatott. Stark eltűnésé­re vonatkozólag. Vancsisin aztmon dotta, hogy a kérdéses estén ő körtét vitt biciklin Ehrenfeldné nagyságos asszonyhoz és egy félóra illetve, mint később mondta, egy­óra múlva jött haza. A biciklit be­állította az első irodába, majd be­zárva az irodát, lakására ment. Azután tanú elment Ehienfeldék­hez is, mert meg akarta szerezni Stark Andor állítólagos levelét. — Ehrenfeldné otthon volt és otthon voltak leányai is. A levelet azonban nem kapta meg betekintésre, mert az akkor a család ügyészénél volt. Megkérte tehát Ehrenfeldnét, mond ja el emlékezetből a levelet. Min­denáron hallani akartaui ezt a lehe­let „mert következtetni tudtam volna nyomban, Stark irta-e azt. — Amikor Ehrenfeldné, aki szószerint igyekezett idézni a levelet, odaérke­zett, hogy az aláírást mondta el: igy: Stark Andor, belépett erre a szóra Ehrenfeld Ilona és hozzátette s. k. Az elnök megjegyzi, hogy ennek a megállapításnak itt most nincs helye és kéri tanút, hogy beszéljen Stark Andorról. A tanú elmondja, hogy barátja, Stark mondotta, hogy Klein udvarol Ehrenfeld Magdának és ő nem akarta soha Magdát fe­leségül venni, annál kevésbbé, — mert hiszen őt már csak napok vá­lasztották el attól, hogy megle­gyen az eljegyzése egy nyíregyházi kislánnyal. A kir. ügyésznek arra a kérdésé­re, hogy vájjon ész re vette-e a fa. telepen, hogy Klein izgatott, a ta­nú azt felei, hogy nem vett észre rajta semmi különöset, bár már ak­kor erősen figyelte. Már akkor gyanúja támadt legfőképpen azért, mert az a levél, amely Stark An­dor öccséhez érkezett, semmiben sem vallott Stark stílusára, tó­nusára. Az ügyész végül azt kérdezi, hogy ez a szó »felhajtás« csakugyan Stark Andor szokott szavajárása volt-e. A tanú erre pozitive nem emlékszik. Szerinte az a szólás, hogy »nem kell felhajtást csinálni^ általánosan megszokott. Dr. Klein Aladár védő különösen Stark múltjára vonatkozóan intéz kérdéseket a tanúhoz, akit miután az ügyész indítványozza és a vé­dő sem ellenzi, a bíróság meges­ket vallomására. Elein Sándor barátai vallanak Most sorra kerülnek Klem Sán- g dor barátai. Rokonszenves tanuk. | baráti hűségük számos tanújele szép vonás ebben a döbbenetes ér­zékiséget sugárzó bünperben. Bur­ger Ferenc kereskedősegéd lép be elsőnek. Három esztendeje van jó barátságban a vádlottal. A fate­lepen azonban mindössze egy iz­ben volt. Stark Andort csak lá­tásból ismerte. Klein mindig ugy nyiatkoo t neki a s arkkal való viszonyáról, hogy jóban vannak, szimpatizálnak egymással. Heten­ként átlag háromszor találkozott Klein'nál és legtöbbször a Lacz­kovszky vendéglőjében. Klein szo­lidan viselkedett, mértéket tartott, de hamar haragra gyulladt, ha in­gerelték. Ilyenkor az arcába futott a vér. Arról, hogy milyen viszony­ban volt Ehrenfeld Magdával, — Klein neki i.era mondott semmit, de másoktól hallott eleget, hiszen erről »az egész világ beszélt.« Ami kor szeptember 3-án érdeklődött, hogy hoi van Stark, azt a választ kapta, hogy elment a Tátrába egy leánnyal... Az 1000 pengő eltűné­sét nem emiitette néki. Magdáról és az esetleges házasságról véle nem beszélt a vádlott. Arról, hogy Klein Amerikába készült, ő is tud. Azért akart a vádlott kimenni, hogy igy többet keresve, segíthes­se szüleit. Egy izben ő is hallotta, amikor Klein ezt a kérdést vetette fel: — Mit kapnék én, ha egy em­bert megölnék... Ami a szeptemberi tüntetéssel kapcsolatos kijelentést illeti, hogy a fatelepen el lehetne rejteni a lá­zadókat, ezt csak viccesen mon­dotta Simkovics és az ő, továbbá több más barátja jelenlétében. Klem a gyilkosság után még éjjeii zenét akar adni Burger Ferenc elmondja a to­vábbiakban, hogy Klein jó fiu volt, ugy hogy nem is tételezte volna fel róla, hogy ilyen szörnyű bűnre képes. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy tudomása szerint Klein nem volt nagyratörő és Ame­rikába sem azért ment volna ki, mert itteni pozícióját kicsinyelte, hanem azért, hogy több pénzt sze­rezve .segíthessen hozzátartozóin. Szeptember 11-én, vasárnap ta­lálkozott Kieinnal, Voltak a Sipos cukrászdában, majd a Kossuth szo­bor mellett leültek. Klein melanko­likus hangulatban, vágyakozva mon­dotta, hogy most nagyon szeretne éjjeli zenét adni Magdának... Kér­dezte, hogy kell erre engedélyt kérnie a rendőrségtől. Majd kérte, hogy énekeljek és halkan dúdoltul^ ezt a dalt : — Szabad-e még magát sze­retni... f , Ezután Kleint elkísérte. A rend­őrség felé ment. A védő kérdéseire elmondja Burger Ferenc, hogy hallott Klein fantasztikus terveiről, a perpetuum mobile-ről és ő hitt ezeknek a ter veknek a komolyságában. A kir. ügyész nagyon fontos figyelmeztetést tesz. A tanú a rend­őrségen azt vallotta, hogy amikor Klein a telepen való eltüntetés le­hetőségérői beszélt, nem azt mon­dotta, hogy többet el lehetne ott tüntetni, hanem azt, hogy egy em­bert jól ei lehetne a fatelepen tün­tetni. Klein Sándor vádlottnak az a megjegyzése, hogy ő nem mondot­ta, hogy eí lehet tüntetni ott az embereket. A tanú végűi is meg­erősíti azt a vallomását, amelyet előbb tett, hogy egy ember eltün­tetésérői volt szó. Megesketik, Még egy barát, ak- olvasta a nagyon bizalmas svájci levelet Szamueli János a következő ta­nú. A Szamueli cég üzletvezetője. Nagyon jó, nagyon bensőséges ba­rátja volt Kleinnak már polgá­rista korából. Sok titkát tudja, résztvett számos mulatásában, is­meri terveit, lelkes nagy bánatát, házassági tervét, álmait a boldog­ságról... O is látta a fatelepen épí­tendő ház rajzát, a költségvetést, látta, miként borul ei a kedélye barátjának, amikor reménye elhal­ványodik. Azt mondja Kleinról, hogy las­sú, nehézkes ember, halkszavu, de indulatba tüzesedő. Erős fiu, első tornász volt. Ehrenfeld Magdáról nagyon sokac beszélt neki Klein, sőt egy év óta másról nem is tu­dott beszélni, csak róla. Kezdettől jóban voltak, tud arról is, hogy autón ismerkedtek meg egymással. Klein elmondotta intimitásait, sze­relmi életének legkisebb részleteit is. Olvasta azt á levelet, amelyet Ehrenfeld Magda Svájcból irt Kleinnak. Ez a Ievéi nagyon bizal­mas és titkot feltáró... — Ha igy beszélt magának Klein, tudott-e ezek után is házas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom