Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-20 / 41. szám

6 JSFTÍRYIDÉK. 1931. február 20. I l r — Igen. Több ízben beszélt ne. kezm erről, de én mindig határozott kitérő választ adtam. — De kérem az itt elmondottak és a régebbi vallomása között ellentétek vannak. Maga az előbbi vallomásában azt mondotta, hogy szerette a fiut. Hogy értette ezt? — Nekem szimpatikus volt és becsületesnek ismertem. — De hiszen leveleztek is egymással. És Klein olyan bizalmas megszólításban részesítette magát, amelybői többre lehet következtetni. — Nem kérem Bár leveleztünk, de én sohasem szólítottam meg a levelemben bizalmasan. — Arról is említést tett a vádlott, hogy bizonyos találkákra hívta magát apró kis cédulákkal. — Erről én semmit sem tudok. Volt idő, amikor küldött cédulát, de mindig valami üzleti üggyel kapcsolatban. Az pedig, hogy én leveleztem vele, még kérem nem jelent semmit. — Szóval határozottan állítja, bogiba pajtáskodáson kivüi semmi más szorosabb kapcsolat nem fűzte a vádlotthoz. — Határozottan állítom. — Ismerte Stark Andort már Dr. Paksy István kir ügyész, a vád képviselője akkor is, mielőtt a fatelep cégvezetője lett ? — Igen már előzőleg találkoztam vele társaságokban. s — És milyen viszony volt maguk között ? — Csupán baráti viszony. — Stark nem részesítette Önt megkülönböztetett figyelemben ? — Csak ugy viselkedett, mint ahogy egy cégvezető a tulajdonos leányával szokott. Ebből a barátságból nem lehetett házasságra gondolni —< Szóval ez a barátság nem olyan volt, amiből házasságra lehetett volna következtetni ? — Nem. — Nem féltékenykedett Klein S farkra ? — Nem vettem észre. — Csodálatos. Maga a rendőrség! előtt azt vallotta, hogy Klein Sándor mindenkire féltékeny volt, aki magával érintkezett és leginkább Starkra. Ez a hirtelen jött keresztkérdés egy pillanatig, mintha megingatta volna Ehrenfeld Magda feltűnő biztonságát. Az arcán látszott, hogy keresi a választ. — Ez kérem igaz — mondotta végül —. Stark kedves modorú volt, szívélyes volt velem szemben s én ezt igyekeztem Klein előtt palástolni, mert az féltékeny volt. — Hogy lehetett ez a nagy féltékenység, ha maguk között csak egyszerű barátságról volt szó ? — Ha egy ember szerelmes valakibe, amit nem lehet neki megtiltani, természetes, hogy féltékeny. — Milyen viszony volt a két fiatalember között ? Nem vett valamit észre ? — Én ugy láttam, hogy kollegiális viszony volt közöttük, sohasem vettem észre, hogy Kleinnak ellenszenves Stark. — Nem emiitett Klein semmit Starkról soha ? — Ugy tudom, mintha egyszer emiitette volna, hogy Stark nem valami jellemes ember. Állítólag mielőtt Stark a fatelepre került volna, 300 pengőt igért volna neki és ezt nem adta meg. — Arról nem beszélt Klein, hogy hogy Starknak volt valami kellemetlen ügye az előbbi állásában? — De igen ezt is említette. Stark nem erőszakoskodott, de egyszer megcsókolt — Egyszer juniusban a telepen nem erőszakoskodott magával ? — Nem erőszakoskodott, csak megcsókolt. Egy délután mértem a lát a mázsán és Stark heccelődve azt mondotta, hogy olyan ügyesen mérem a fát, hogy ezért megérdemlek egy csókot és mielőtt meggátolhattam volna, az elhunyt hirtelen megcsókolt. De nem volt ez kérem komoly csók. — Szóval nem erőszakoskodott a hencseren ? — Nem. Ez nem igaz. — A vádlott azt mondja, hogy maga elmesélte neki Stark erőszakoskodásainak részleteit. — Ez hazugság. Én sohasem mondtam el neki, mert nem akartam, hogy viszály álljon elő miattam közöttük. Ismertem Klein féltékeny természetét. De nem lehetetlen, hogy valaki látta az esetet és igy jutott tudomására Kleinnak. — Szóval ezen a csókon kívül magával szemben nem ragadtatta el magát Stark? — Nem, de nem is lehetett kérem. Ő vőlegény volt és én is más irányban voltam elfoglalva. Abban az időben komoly szándéka volt velem egy illető urnák. — Hát kérem — fejezi be ezt az ügyet az elnök — a szembesítés alkalmával majd tisztázni fogjuk az igazságot. A szerelmes levelek története — Juniusban Ön fent volt Pesten Kleinnal együtt, ugy-e? — Igen, fent voltunk. — Hát kérem erre vonatkozólag azt mondja a vádlott, hogy együtt mulattak, maga többszőr , meglátogatta őt a szállodában. — Ez nem igaz, mulatságról szó sem volt Egy párszor kint voltunk a strandon. — Szatuiiárról nem irt leveleket a vádló ;;:ak ? — De jr lam. Válaszoltam az ő levelére, ajtnelyekben az üzleti dolgokról informált. — Ezekben a levelekben nem adott szerelmének kifejezést a vádlott ? — De igen, irt ilyeneket, én azonban csak közömbös dolgokról leveleztem vele. — Arról tud-e, hogy az Ön nagyanyja elfogott egy ilyen levelet ? — Igen, felbontott egy levelet és ugy vélte helyesnek, hogy ha beszüntetem a levelezést. — Azelőtt is irt vádlottnak leveleket, ha nem volt Nyíregyházán ? — Igen. Küldöttem néhányszor levelet és képeslapot. — Hát akkor mégis csak a barátságon túlmenő viszony volt maguk küzött ? — Ő kért, hogy irjak neki és nem tartottam annyira komolynak és fontosnak az egész dolfflsgda rokonsága visszaköveteli a szerelmes leveleket Kleintöl got. En sohasem irtam neki azt, hogy szeretem, legfeljebb kedvesebb modort használtam. — Szóval — ismétli most már másodszor az elnök — fenntartja azt, hogy semmiféle bizalmasabb viszonyban nem volt a vádlottá?. — A leghatározottabban fenntartom. — Vádlott nem tudta, hogy Stark Andor augusztus 30-án ha" zajön a Tátrából. Arra nem emlékszem, hogy szeptember i-én, vagy 2-án láttam-e vádlottat, csaíf azt tudom, hogy cédulát kaptam Vancsisin utján Klein Sándortól, amelyen a vádlott azt kérdezte, hogy mikor megyek ki a telepre, mikor találkozunk. A cédulát Vancsisin az én kezembe adta, s máskor is hozott ilyen üzeneteket, amelyek mindig arra vonatkoztak ,hogy mikor és hogy fogunk találkozni. Elnök: Ezekből a dolgokból nem vonta azt a következtetést magának, hogy Klein milyen szándékkal van Ön iránt? Ehrenfeld Magda: Nem. Elnök: A cédula megkapása után kiment a telepre? Ehrenfeld Magda: Igen, kimentem a húgommal. A cédulán még atft irta vádlott, hogy meg akarja nekem mutatni a Hegedűs Béla levelét. Meg is mutatta és abban az volt, "hogy Hegedűs felszólította vádlottat, hogy adja vissza leveleimet. Megokolás a levélben nem' volt Mindössze 5—6 levélről volt szó, amelyeket részben Szatmárról, részben régebben Svájcból és Budapestről írtam. áz utolsó találkozása Magdának Elein Sándorral Amikor kimentem a telepre Klein Sándor megjelölt egy időpontot, amelyben a Hatzel téren találkozunk és ott fogja átadni a leveleket, mert azok nincsenek a lakásán. Találkoztunk is a Hatzel téren, ahol azonban a leveleknek csak egy részét adta vissza sazt mondotta, hogy a többi a telepen van kisérjem ki. Erre egyedül kimentem vele a telepre, hogy melyik napon történt arra nem emlékszem, de utólag annyit megállapíthatok, hogy akkor a bűncselekményt már elkövette. Ez voit az utolsó találkozásom Klein Sándorral és ezenkívül még egy nappal a szabadságkérés előtt anyámmal együtt voltam vele. A szabadságkérésnél arra hivatkozott, hogy rosszul "érzi ^pagát és nagyon ideges. Elnök kérdésére tanú előadja, hogy ugy emlékszik, mintha vádlott felső ajkán látott volna egy nagyobb sebhelyet, amely többnek látszott, mint egy közönséges lázas kiütés. \ j — Kérdeztem tőle, hogy mitől van ez, de nevetéssel elütötte a feleletet. ; ; 1. Klein heves természetű volt és a vevőkkel is gorombáskodott Vádlott általában izgatott, hirtelen fellobbanó természetű. Egyébként rendesen viselkedett, de sokszor megesett, hogy hirtelen felindult és sokszor a vevőkkel is összetűzött. Egyébként könyvelői minőségben volt nálunk alkalmazva, de ő kezelte a pénztárt is és a vevőkkel is foglalkozott. Egyszer emlékszem rá, hogy egy vevővel élesen vitázott és olyanokat mondott neki, amiket nem lett volf na szabad. Zoltán Tibor cégve: zetővel is volt heves vitája egészen [ indokolatlanul. Stark Andorral tudomásom sze! rint soha nem volt nézeteltérése. ] Stark Andor rövid ideig volt nát lünk s egy alkalommal motorbiídklit akart vásárolni, ezt azonban anyám ellenezte. Azt nem tudom, hogy anyám és Erdélyi József meg voltak-e Stark Andorral elégedve. Sohasem volt arról szó, hogy Stark el akar venni Stark Andor anyám engedélyével volt a Tátrában, nem is vette tőle rossz néven a hosszabb szabadságot, mert állandóan igazolta orvosi bizonyítványokkal, hogy neki szüksége van az üdülésre. A Tátrából Stark levelezőlapot és leveleket, is irt anyámnak .Az ezer pengő elsikkasztásáról nem tudok semmit. Azt a levelet, amelyet anyám kapott Stark aláírásával, a gyilkosság után láttam és nagyon csodálkoztam a levél stílusán, amelyben nem ismertem Stark modorára. Érthetetlen volt a levél és nem tudtam magamnak megmagyarázni. Ekkor már nem találkoztam vádlottal, aki ugy tudóm már nem is volt akkor Nyíregyházán. Elnök tanú elé tárja, hogy a levelet szeptember másodikán kellett megkapniok és Klein 17-én este utazott er Nyíregyházáról. Mire tanú kijelenti, hogy nem emlékszik határozottan a dologra. Anyámmal együtt csodálkoztunk az ezer pengő eltűnésén s felmentünk dr Goldmann József jogtanácsosunk irodájába, ahol már akkor együtt voltak a Stark család tagjai is, akik arra kértek bennünket, hogy ne beszéljünk a dologról senkinek. Az én jelenlétemben sohasem volt arról szó, hogy Starknak tervei vannak velem szemben, hogy el akar engem feleségül venni. Nem emlékszem határozottan, íhogy mikor volt a Hatzel téri találkozó. Anjnyit tudok, hogy szeptember 18-án reggel kimentem anyámmal a telepre, de Kiéin Sándort nem találtuk ott. Erre anyám a hetest elküldte Klein szüleinek a lakására, ahol azonban azt a felvilágosítást adták, hogy vádlott az éjszakát nem töltötte otthon. Szombatra már kiderült minden... Másnap felhívtam telefonon Simkovits Ignácot, aki tudomásom szerint vádlottnak jóbarátja volt és meg akartam tőle kérdezni, hogy nem tudja-e, hol van Klem Sándor? Simkovics azonban nem volt otthon. Erre Szamuelit kérdeztem meg, akivel az utcán ta-