Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-08 / 31. szám

ÜR§A 16 fill&w. Nyíregyháza 1931 február 8. # Vasárnap XjII- évfolyam. 31. sz. ¥IDEK. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : hóra 2 F 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Sfe»íie*tvieei5knek és tanítóknak 20°/» engedmény (ÉLrves ssóm ára: hétköznap 10 f., vasárnap Í6 f. Alapította: JÓBA ELEK F sietős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felv esz, Bethlen-u. 2. A Széchenyi-lakoma A Nemzeti Kaszinó hagyományos Széchenyi lakomájának idei ünnepi beszédét Rakovszky Iván mondotta. A beszéd Széchenyi életén és munkáin keresztül vizsgált olyan kérdéseket, a melyek ma a politikában és a politikáról szóló kommentárokban sok vita tárgyát "képezik. Az emberi gondolkozás tendenciáinak megfeleilőleg a politikusok általában két kategóriára oszthatók: konzervatívokra és liberálisokra. Rakovszky Iván felvetette a kérdést, hogy Széchenyi konzervatív volt e, vagy liberális. Megállapította, hogy ha Széchenyi gondolkozását könyveiben lefektetett nézetéit tekintjük, akkor mindvégig haladó liberális volt, de nem a mai értelemben, mert nem mindenáron akart újítani és semmit sem akart elpusztítani, ami régi. Ami azonban a gyakorlati po'itika terén való magatartását illeti, határozottan konzervatívnak mondható, mert bátran elébe állott a veszélyekkel fenyegető áramlatoknak, nem törődve népszerűségének veszendőbe menésével, barátainak a szembefordulásával s azok hálátlanságával, akikért küzdött. Széchenyi pályafutásában nem csak az a nagyszerű, hogy minden kortársánál élesebben isrnertq fe» a peimzetgazdjasági reformok végzetes szükségességét és próbálta ezek által megváltoztatni a korabeli Magyarország nehéz közgazdasági viszonyait, hanem az is, hogy munkája közben sohasem téritették el kitűzött útjáról a pillanat eseményei és hangulatai. Tisztában volt azzal, üiogy politikai sikereket csak —< gazdaságilag fejlett ország tud elérni s hogy a nemzetek életében a ha.altyri elsősorban a nemzeti vagyon talapzatán nyugszik. Gyakorlati, politikai pályafutása azonban óvatosabb volt, mint gondolatai és elméleti megfontolásai. Nagyon jól tudta, hogy a teóriák és szisztémák alkalmazása a valóságban csak akkor lehet eredményes, csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményt, ha lehetőleg a meglévő társadalmi és politikai keretek lassú és óvatos tágításával. vezetődnek be " a gyakorlati életbe, mert minden hirtelen és erőszakos ujitás több veszélyt, mint hasznot rejt magában. Éppen ezért ideálja az egész séges parlamentárizmus volt és ezért folytatta élete legsúlyosabb küzdelmét. Ezen a ponton Széchenyi alakja ismét aktuálissá válik a mai kor szemszögéből is, hiszen ma világszerte divat bizonyos körökben a parlamentáriz*mus pusztulásáról beszélni, mggv, állapítani, hogy az egész parlamenti gépezet üresen járó szerkezetté változott, amelynek a garatjára hiába öntik fe^ a nernzejt' komoly érdekeinek tiszta búzáját, csak értéktelen korpát őröl ki beHőle. Rakovszky ezzei szemben meglállíliapitja, éppen Széchenyi példájára hivatkozvia, aki aligha /kit-' vánina a régi helyébe ismeretlent és próbálatiant tunlni, hogy a —< parlamentárizmus leghevesebb ellenségei sem tudnak az eltemetésre szánt rendszer helyébe oIyat ajánlani, aminek óvatosság (nélkül való elfogadása nem lenne a nemzetre nézve kockázatos kaland. A parlamentárizmus erőszak nélkül is tökéletesíthető — a nemzeti többség akarata 'folytán. Az ünnepi beszéd fejtegetéseibőt Széchenyi alakja tehát olyan ként emelkedik ki, mint aki teóriában és elméleti megfontolásaiban semmiféle elfogultság, — semmiféle gátlás által gondolatainak szabad menetében megzavarni nem engedi magát, de a reformok gyakorlatba vitelénél a legnagyobb óvatosságot, a meglévő keretek lehető megőrzését kivételi. A felelősség tudatától eltöltött lelke előtt az egyetlen lehetséges politikai rendszer a nemzetnek felelős parlamentárizmus, a. melynek fórumán minden kérdés megvitatásra talál, szabad discussio keretébenA beszéd befejező része Széchenyi morális jellemképét rajzolta meg és itt is aktuális vonat'jkozásokra hivatkozott. Az ő hazafiassága nem a mesterkélten fi/togtatott üres hazafiság, az ő szeretete nemzete iránt nem a hibák takargatásában, de azoknak szigorú ostorozásában állott, ezeket a kérdéseket azonban nem vitte a külföld elé, mint a mai magyar politikai élet egyes vezérei. Széchenyi igazságérzete megdöbbent volna azon, hogy sokan, akiknek bőven van, nem nemes, er. kölcsös s tiszteletre méltó módon költekeznek, hanem oly kihívóan, hogy a vagyonnal szemben kétségtelenül társadalmi elkeseredés kezd elharapózni. Széchenyi életének példája oly tanulságokkal szolgál, amelyeket a mai Magyarországnak, a mai Magyarország vezetőinek átgondolni s követni kell. Ö, aki szenvedéseseken és megpróbáltatásokon, ül dözéseken és keserűségeken át — tántoríthatatlanul ragaszkodott azokhoz a nézetekhez, amelyeknek alaposságát egy egész élet gondolkozásban eltöltött esztendei adták meg, arra ta

nit, hogy lelki erőnket sulyos megpróbáltatások közepette sem szabad elveszíteni. Forradalom Irta: Tartallyné Stima I'ona. — A »Nvirvidék« eredeti tárc ája. —• A város reszketett és nyugtalankodott. Az emberek gyorsan és komoran lépkedtek az utcán, a boltosok kiálltak a boltajtóba s kémlelték az Utca furcsa, alamuszi arcát. Mintha egy sikoltást várnának, egy nagy zuhanást, melybe beleroppan minden. , Titkos sötét árnyék feküdt a sziveken. Ujjai, mint a bilincsek, átfogták és lenyűgözték az emberi gondolatokat. Bénán meredtek a jövő percek elé, tehetetlenül. Balga szavakat dadogtak, mintha vigasztalni akarnák önmagukat. Alkonyodott. A szerzetesek temploma még nyitva állt és tipegő öreg asszonyok jöttek ki belőle földre szegzett fejjel, összekulcsolt kezekkel. Savószinü szemükben a béke szelíd tisztasága látszott. Mindentől elkülönült békéje a ha^ lál-várásnak. < Ezalatt katonák loholtak át a téren. Rendetlen, néma csapat. Szuronyos fegyver a kezükben. Sötét alakok sündörögtek és megbújtak a kapuk aljában. — A zanyád!... — üvöltött egy bömbölő hang s nyomában dübörgés támadt. Egy varróleány, kis félénk, vékony testű, most jött a munkából és nagyot sikoltott. Végighasitotta az utcát a vékony hang, mint egy kés. Ez a sikoltás fölvágta az utca kötelékeit s egyszerre elszabadult minden... Fegyverdörrenés, sikoltás, átok, sirás és felszabadult pokol... Behullottak a kirakatok üvegei... lépték és marták egymás kezéből a rablott holmit. Vad üvöltések, esza veszett futások, gonosz röhejek kavarogtak s az eltaposottak kárhozatos jajjai... Most valami felgyúlt s a láng vörös nyelvei nyújtózkodtak az ég felé. A részegek tébolyult kiáltásokkal rohantak a tűzhöz. A pálinka bűze, a vér és füst nehéz szaga ölelte és őrjítette; őket. Az utcán fekete szenny ömlött szét és ragadt a lábakra. Boltokból kivonszolt hordók tartalma... petróleum, pá'inka, lekvár, bor> sör... vér! Embervér!... Kifordult szemű hullák torz arccal, ökölbe gyűrt kezekkel... "Kettétört tiszti kard, széttépett egyenruhák, rendjelek, vásznak, fűszerek, vasdarabok, bútorok... koporsók, szeimfedők... minden, minden az utcánÖsszezúzott szennyes khaosz, mely kihullott a fölhasított város gyomrából. < — Éljen a forradalom 1 ' , 5 — Le a hadsereggel I — Azt a zsoltáros fejedet... Egy papot vonszoltak. Ájult volt. Fehér arcából csurgott a vér. Csuhája összetépve. Valaki belerúgott. A tömeg röhögött. Egy cigányasszony megállt ott, tele volt aggatva ékszerekkel. Egy marcona ember neki ment. Levágta a földre. — Minek ez neked, Sári! És tépte róla az ékszert és gyűrte a zsebébe. A briliánsok szikráztak, a tűz rájuk gyúlt szinek játékát ébresztőn. A cigányasszony hörgött. Valaki a gy<wnrába taposott. Meghalt a város lelke...? Semmi, semmi a régi arcból, semmi a régi lélegzésből, a tegnap szép, fáradt bizakodásából. Valahová mélyen elrejtőzött min den, ami volt. Az emberek félnek, Reszkető szívvel" imádkoznak. Istent hivják a poklok ellenében. Szürke, ködös reggel "kapaszkodik a falakon s egy-egy szuróvékony fénycsikot ereszt az elzárt szobákba. Riadt arcok és tágult vörös szemek kémlelnék ki á nyílásokon. Az utca néptelen. Járőrök lépkednek. Amott négy embert terelnek. Véresek, torzak, szennyesek... Tépett rongyaik alól 'meztelen testük villan. Lefegyverezett részeg katonák... cigányok'., egy asszony is... jaj! Kik ezek? Hová mennek? Ml lesz? i Valami ismeretlen vad és szörnyű feüélekzés. Fájdalmas operáció a feltépett sebeken. A kis házban is megmozdul valaki. A ház ott áh a folyóparton. Magányos ház. Egy ember lép ki belőle. Az arca derűs. Kiaiuot. Az éjszaka nem érte őt, csali halványan, az álmába zörrent valami. Kikémlel az asszony is. Érzik, hogy volt valami. Történt. i A gyerekek is kiszagolnak. Borzas fejük megjelenik az ajtóban. — Pakkoljátok be! — rivall rájuk az asszony. Az ember megindul", ki a kiskapun. — Ne menj sehova, jobb lesz — szói utána az asszony. Aggodalmas, sejtelmes ráncok képződnek barna arcában. Most a pólyás elrikkantja magát... Az asszony visszamegy a házba s már d

udol: ; Csicsijja, babája, Mézest hoz apukája... Rengeti a bölcsőt. A többiek, kis borzasok, körülguggolják, ugy,