Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-28 / 144. szám

1931. jtmius 28. JNLRÍRYIDÉK. A Városi Mozgó nyári helyárai: Páholyülés P 1-20 Zsöllye . . . „ -'90 Támlásszék . „ -"70 Erkély L sor „ - 90 II. HL -•60 II. em, számozott „ --40 számozatlan,, -26 » » és átgondolt programm ját, amely a kisiparosság istápolása, a háziipar megszervezése, kifejlesztése és en­nek főleg az exportpiacokra való kisegítése terén mutatkozik. A kis­ipar hiteligényeinek ellátása az IOKSz utján történik. Eddig io milliót bocsátottak a vidéki kisiparosság rendelkezésére s a kereskedelemügyi miniszter ki­jelentette, hogy a kölcsön feltéte­leit könnyíteni fogják. Kapcsolatos e z az IOKSz átorgnizálásával, ez már most tényleg ofyan hitelszer vezete lesz a kisiparosságnak, a ­melyet ez fokozottabban, vehet­majd igénybe. Igen örvendetes, hogy az ipartestülelek reformjáról és a központi kisipari érdek­képviseleti szerv megalkotásáról szóló törvényjavaslat már a képvi­selőház elé került és az uj Háí! működésének megkezdése után rövidesen napirendre kerül. A kereskedelmi tárca költségve­tésében gondoskodtak arróf, hogy ne csat a meglévő háziipar fej­lesztessék, hanem olyan vidéke­ken, ahoi a háziipar még ismeret­len, háziipari tanfolyamok iétesíté­sévei, vándortanítók, háziipari fel­ügyelők előadásaiban ezt meg­kedveltessük, ráneveljük a népet erre, s ezzel a földmives munkás­nak és a családtagoknak télen par­lagon heverő munkaerejét hasz­nosítsuk. Ide kapcsolódik R házi­iparnak és a kisiparnak az ex­portpiacokra való kisegítése, ami­ről a költségvetés több tételben gondoskodik és örömmei' konsta­tálhatjuk ,hogy azokon - piacokon, kiállításokon, nemzetközi vásáro­kon, ahoi a magyar kisipar és a magyaV háziipar megjelent, bámu­latosan szép eredményeket ért el­Nagyon jelentős szervezetünk az­ipari jelzálog intézet, amely az ipart a legnehezebb időkön átse­gítette, főképen azt a középipart, amely bankérdekeltséggel, forgó­tőkévei nem rendelkezvén, pénzünk stabilizálása után a legkritiku­sabb helyzetbe jutott. Ha az ipari jelzálogintézet nem sietett vol'iá ezeknek a vállalatoknak segítségé­re, valamennyien elpusztultak vol­na. Régi pánasz még a közmunka­váltság, amely különösen » kisexisz g tenciákat terheli; erre vonatkozó- | lag szintén megnyugtató ígéretet R tartalmaz a költségvetés. Igen he­lyes a kereskedelmi miniszter el­gondolása, hogy a kisembereket lehetőleg mentesíteni keli á k.öz­,munkaváltság alól es az utak fenntartásának költségeit viseljék azok, akik az utakat tényleg igény­be is veszik. Még számos ilyen kérdést em­líthetnék fel, amely mind azt cé­lozza, hogy a nehéz időkben a gaz­dasági krizisen keresztülsegitsüka mi iparunkat és kereskedelmünket' E mérleg felállítása után, azt hiszelm, teljes objektivitással meg­állapíthatjuk azt, hogy a többi ágazat között a kereskedelmi 'kor­mányzat ís — azon kereteken belüi amelyek rendelkezésre állanak — igenis, alkotott és igenis igyeke­zett ott a segítségére sietni a gaz­dasági "életnek, ahoi arra szüks^ volt. A Rugosíalvy—Szekfü-viía megvilágítása a Rözepszaboicsi Retormátns Egyházmegye Lelkészegyesőleti gyűlésén E hó 25-én a Sóstón tartotta évi rendes közgyűlését a Közép­szabolcsi Református Egyházme­gye Lelkészegyesüiete. A reggeli vonatokon kisebb-nagyobb "rajok­ban érkeztek a feketeruhás lelki­pásztorok. Csakhamar tekintélyes csoportok verődnek össze és hul­látazanak a gyönyörű fürdőhely ár­nyas sétányain. Orosz Tamás vencsefíői lei­kész az egyesület elnöke fél 10 órakor nyitja meg a gyűlést csön­des áhítat után, amelyet Kónya Gábor tartott, a kótajiak szépsza­vu lelkipásztora. Az elnöki meg­nyitóbeszéd, amelyben a mai su­lyos gazdasági helyzet rajzolódik ki drámai elevenséggel és amely mind a lelkipásztorok feladatot teszi súlyosabbá, emberfelettivé, mert felszítja az emberek elége­detlenségét és gyűlöletét 6 fel­emészti a valláserkölcsi élet min­den komoly értékét, — olyan fé­lelmes erővel dübörgött végig a hallgatóság lelkén mint egy gyász­beszéd vagy valami tetemrehívás. A tárgysorozatban az évi" rendes kat ,hogy férjuramék ismételten meglóglak. Nem tartott sokáig a hosszúsá­gúnk, hisz oly rövidek a nyán éj­szakák. Elég az, hogy mire indu­lásra került a s or, a férjek szoli­dabbik része jelentkezett. Igaz, hogy gyanús igyekezettel egyen­gették botorkáló lábaikat egyenes irányba. Az egyik diktált: »Egy fene nagy svábbogár A íyu'kbói kandikál Ki, 'hogy villog a szeme És miilen fekete...« A többi kórusban zengte utána a dalt. Az ablakok itt is, ott is kinyitottak "s kendőío'bogássai kö­szöntek ei'a hazatérő öreg diákok­tól. De mi asszonyok bizony igen szégyenkeztünk és jó pár lépés tá­volságba követtük csak csintalan hitvestársainkat. « Amikor a vonatba ültünk, mi nőfe í a szomszédos fülkében, igen meg-, j könnyebbültünk. Na, hála Isten- í nek, már csak eljutunk baj nélkül í hazáig... De nem igy lett. A vonatkerekek j egyhangú zakatolása elbágyasztott j bennünket. Elszundikáltunk. Egyszerre csak ijedten rezzen­tünk fel. A szomszédfülkében újra felhangzott kórusba a régi pataki "diákok korhelynótája: »Pusztitsd ei uram a hagymát...« Biz ezek, mig mi szundítottunk, ismét bort keritettek. De most már néma egyetértéssel csóvál­gattuk a lejünket. — Ez bíz már mégis sok!! — tört ki keserűen az eggyik asz­szony. Magunkban megátkoztuk azt a percet, amikor elindultunk férj­uramékkai 'Patakra. — »Hufiatja levelét az idők Vén fája...« Elmúlt ismét egy pár esz­tendő. Osszei ismét készüiődnebaz Öreg diákok patakra 400 éves jubileumot ülni'. Bizonyára azért ősszel, mert akkor hosszabbak az éjszakák... S mivel a félszemű Áb­ris kocsmája immár nem ismeretlen hely előttünk, biztosan Nácihoz fognak szökni. Most itt Komáromy János, ked­ves írónk tartott felolvasást Patak­ról. Ezen a felolvasáson keresztül Patak lelke ismét megfogott ben­nünket. Bár igaz, hogy akkori szégyenteljes kiruccanásukkor meg­fogadtuk, hogy soha többé... Elmegyünk! Elmegyünk biz ml újra. Hisz oly hivogatólag susog­nak felénk a pataki 'hársak... adminisztrációs ügyeken kivül há­rom közérdekű tárgy van. Ezeket az ORLE elnöksége tűzte ki tár­gyalásra az egész magyar reformá­tes Egyház összes e. m.-i lelkész­egyesüJetei 'részére. Éppen ezek a nagyfontosságú kérdések hozták össze a nagy munkaidő ellenére is Szabolcs vármegye közeli és távoli vidékéről az érdeklődő lel­kipásztorokat. Az első — történe­lemtudományi kérdés: Bethlen Gá­bor igazi jelleme és vele kapcsa­latban az úgynevezett lörténeími átértékelés, amit röviden, műve­lőikről Hóman-Szekfü-féfe irány­zatnak is nevezhetünk. A Lel­készegyesület felkérésére dr Ga­csályi Sándor a nyiregyházi Kos­suth reálgimnázium fiatal tudós ta­nára ismertette minden vonatkozá­sában ezt a kérdést teljes objek­tivitással', alapos készültséggel, a rátermettség o'kos meglátásával és a tudós ember szerénységével. A rég] történelemtudományi iskola Szekfüék szerint hamis nyomokon haladt ,;mert minden történelmi személyt és mozgalmat kismagyar és protestáns szemszögbőt "nézett és értékelt, pl. igaz magyarnak­csak a kurucot ismerte el, "holott a labanc éppen oíyan jó magyar volt, csakhogy kelet helyétt nyu­gat felé tekintett és a török he­lyett a Habsburg dinasztia erőre jutásában gondolta nemzeti ideál­jainak a megvalósulását, boldo­gulását. Ennek a gondolkozásnak megfelelően nagy nemzeti hősem­zeti hőseinket, ideáljainkat átérté­kelik: Bethlen Gábor, ,11. Rákóczy Ferenc és a többi nagyok az ami­ben gyarlóság és átkos szenvedé-' lyek bábjaiként letörpitve jelen­nek meg előttünk. A vallási türe­lem héroszai helyett a türelmet­lenség, gyászkatonáinak tüntetik fei őket. Leveleiket, írásaikat nem cserélje be elavult rádió készülékéi mcíijévi pangöí %rd uíj on rádió Weekcdójőhez fogadják ei őszinte megnyilatko­zásoknak. S felteszik a kérdést: mi lett volna akkor, ha a török helyett a nemzet teljes egészében a Habsburg dinasztia mellé áll? Szellemesen mutat rá dr Gacsályi a történelemből vett példákká, az eredményre. Csakis 0 teljes meg­semmisülés, a magyar nemzet tö­kéletes kiirtása lehetett volna az eredmény. A régi történelemtudományi is­kola erőteljes képviselői dr' Ru­gonfalvi Kiss István egyetemi ta­nár és az erdélyi retoranátusok tudó.; püspöke: Makkai Sándor­»Ahhoz, hogy teljesen tisztán láthassunk — mondja dr Gacsá? lyi — föi kellene támasztanunk a multat, meg kellene szólaitat­Siurik. a halottakat, akik pedig nyu­godtan pihennek odalenn, nem- so­kat törődve azzal, hogy mi késő utódók fel- vagy leértékeljük őket!!« A nagy tetszéssel fogadott elő­adás után élénk eszmecsere fej­lődött ki a lelkészek között. A kérdéshez sokan szóltak hozzá alapos készültséggel. Különösen értékes volt a Görömbey Péter, Bokross Elek és László Ödön fel­szólalása, amelyek egy-egy ecset-' vonással egészítették ki á monu­mentális nagy tablót. A másik fontos tárgy az egyház belkörü biztosításának a kérdése volt. Régóta foglalkoztatja az egyház magasabb vezetőségét az a terv, hogy az egyetemes magyar református egyház keretében biz­tosító intézet létesüljön, amely VÁROSI M OZGÓ J^f M JO«ra53«mggJBaWgJ.S MMJJUByill MaailBR'JiM MNMXM Pér.tek, szorcbat 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Llaoe Hasd és Watter Jansen legkitűnőbb 100%-os német beszélőfilmje I Á császár szerelme Kisérőkép : A montíPartrei pokol párisi kalandortörténet

Next

/
Oldalképek
Tartalom