Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-14 / 132. szám

Ma: GazdameSléklet és viccpályázat N?h*«gyház& 1931. junius 14. * Vasárnap ZaIZ évfolyam. 132. sz POLITIKAI NAPILAP Előiizetési árak halybezi és vidéken : T^y hóra 2 P 50 {. — Negyedévre 7 P 50 f. KSsíioatviseloknek és tanítóknak 20°/* engedmény szám ára: hétköznap 10 I., vasárnap 18 f. Alapította: JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR .IIJIÜI MÍMM FMMMMMMMAMMTAAMMEMMMM Szerkesztőség és kiadóhivatal cime j Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 - 39. Postacheque 2955a Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. V Eber Antal dr. egész életében a kartelek túlkapásai ellen küzdött Mi bizonyítja ezt jobban : egy kortesröpirat, vagy a Pester Lloyd mult évi cikke? — Éber Antal dr. portréja Egy választást" röpirat került a kezünkbe. Egészen véletlenül, inert nemi érdekelnek bennünket ezek az olcsó kortesfogásokkat megfogal­mazott cédulák, amelyek rendsze­rint tele vannak hangzatos frázi­sokkal, me'lveregető hazaftasság­gai — és enyhén szólva — valót­lanságokkal. Egy ilyen »elienzéki« röpcédulát olvastunk, s elképedve láttuk' hogy mire képes a tehetetlen el­fogultság. »Kartelvezér«-nek titu­lálja Éber Antal dr.-t, Nyiregyr­háza város képviselőjelöltjét, azt a férfiút, aki egész életében akai­telek túlkapásai él.'en küzdött. — Nem akarunk vitába száhm a röpirat ismeretlen szerzőjé\ el, csak cáfolatként közöljük a »Pester LIoyd« c. fővárosi "lap mult év* december hó 24-én megjeíent cík_ két, amelyet Éber Antal dr. irt »Die KartelIvoriage« (A kartei­javaslat) címmel. A cikket, a­melyben Éber Antal dr. éles szak­tudással száíi sikra a karteleket megrendszabályozó törvényjavas lat mellett, szemben azokkai áz érdekeltségekkel, amelyek a ja­vaslatot megbuktatni szerették volnaj magyar forditásban szósze­rint itt közöljük: á karfeljavaslat Irta : Éber Antal dr. H a a magyar kormány által a képviselőház elé terjesztett kar­teltörvény-javaslat valóban »ipar­elienes« ja vaslat volna, mint ezt a Gyáriparosok Országos Szövetsé­gének kitűnő igazgatója, Fenyő Miksa, vasárnapi cikkében állítja, akkor a magyar gazdasági világ közvéleményének osztatlanul és tömött sorokban kellene ez ellen felvonulnia. Hiszen minden két­ségen felül áll, hogy Magyaror­szágnak egészséges és életképes gyáriparra van szüksége; £s hogy a gyáripar fejlesztése nem csak gazdaság-kulturális szempontból és nem csak az iparban foglalkozta­tott mérnök-, hivatalnok és mun­kásexisztenciák fenntartása céljá­ból kívánatos, hanem kívánatos a mezőgazdaság érdekében is t amely termékeit csak akkor tudja jól ér­tékesíteni, ha az ezek iránti keres­let a belföldön fejleszthető, ez pe­dig a z ipar fellendülésével egyér­telmű. De bármennyire készsége­sen elismerjük a gyáripar létjo­gosultságát, sőt támogatásának szükségét, mégsem mehetünk Fe­nyő Miksával annyira, hogy a most benyújtott javaslatot »bün- ^ tető expedíciónak*. az ipar megbé- 1 nitásának. szóvaj olyan java.-la nak nevezzük, amellyel az elfogulatlan és tárgyilagos közvéleménynek rendületlenül szembe kellene száL­lania. Lehetséges, hogy a z irányzat, amely a javaslat benyújtásához ve­zetett, nem gazdasági meggondo­lásokból alakult ki, hanem inkább »politikai szükségesség« következ­ménye, mint ezt Teleszky János állítja De ezt a politikai követel­ményt nem csak pártpolitikai velieitások, vagy egyes érdek­képviseletek kapálódzásai juttat­ták homloktérbe, hanem komoly észleletek és megfontolások is. Kétségtelenül elsősorban az ag­rárolló pusztító hatásai teremtet­ték meg azt a hangulatot, amely végeredményben e ja vaslat be­nyújtásához vezetett. Vájjon a mezőgazdasági termékek és az iparcikkek áralakulása közötti óri­ási eltérés ipari karteljeínk túl­zásainak, vagy vámpolitikai túl­zásoknak tudható-e be, ezt kívül álló tényezők alig ítélhetik meg. Az áralakulás terén tapasztalt kedvezőtlen jelenségek nagyré­sze, amelyeket a közvélemény az ipari karteleknek t ud be, kétség­telenül inkább a túlzott vám^-véder tem rovására vo'na írandó. A há­ború utáni a utaichikus törekvések sok tekintetben túlságos vámtéte­lek megalkotására vezettek, ame­lyek a fogyasztót, de különösen a mezőgazdasági termelést súlyo­san megterhelték, anélkül, hogy az iparnak nyújtott, lehetőségek ré­vén származott előny felért" volna a kárral, amelyét a túlságos vám­védelem okozott. Hogy csak egy példát hozzunk fel: egyik nagy­ipari vállalkozónk éppen a keres­kedelmi és iparkamara legutóbbi ülésén bizonyította be, hogy a Meissenbői behozott burkolat­cserepek a szállítási és vám­költségek dacára olcsóbbak ná­lunk, mint a hazai gyárak hasonló gyártmányai. 'Ez a példa is amel­lett a feltevés mellett szói, hogy olyan esetekben is alkalmaztak vámvédelmet, amelyekben ez sú­lyosan érezhető drágulást okozott, anélkül, hogy a belföldön élet­és versenyképes ipart tudott volna életre hozni. Ez bizonyára a vám­politika hibája, nem pedig az ipari karteleké; de be keu látnunk, hogy a hangulatot, amelyet Te­leszky politikai kényszerűségnek nevez, nem a demagógia, hanem gazdaságpolitikai megfigye'ések hozták létre. Súlyos hiba volna, ha a tör­vényhozás a jelen helyzetben a kartelek intézményét lehetetlenné tenné és büntető expedíciót indí­tana a kartelek ellei^, mint ezt Fe­nyő Miksa állítja, amikor minden­ki, aki gazdasági kérdésekkel foglalkozik, tudja, hogy a kartel nemcsak szükséges rossz, hanem inkább a termeles megszervezésé­nek nélkülözhetetlen modem esz­köze. A jelen törvényjavaslat azon­ban véleményem Szerint éppen­séggel nem lő annyira tui a célon, mint azt a Gyosz igazgatója állítja. Véleményem szerint a javaslat alapeszméje nem az ipar megbé­nítása, hanem csak a kartei-intézf mény törvényes szabályozása, a­melyre nemcsak politikai kény­szerűségből, hanem abbói a szem­pontból i's feltétlenül szükség van, hogy a gazdasági közvélemény végre tisztázhassa azt a kérdést, vájjon a fennálló bajoknak milyen mértékben okozót a kartelek és milyen mértékben okozhatók éret­tük más körülmények. Arra a körülményre, hogy Euró­pában manapság csak két kartel­törvény van: a német és a nor­vég, nem 1 lehet jogosan hivatkoz­ni. Egyrészt ezek mellett a ki­mondott karteltörvények mellett törvényes szabályozás van érvény­ben a kartelekre vonatkozólag Franciaországban és Angliában is, nem> szólva a tengerentu'i áramok­ról, amelyek közül a legnagyobb szintén törvényesen szabályozta a kartei-intézményt. És ha a töi<­vényes szabályozás ellenzői arrá hivatkoznak, hogy ilyen törvények az ipart |megbénitják és a bel­földi és külföldi tőkét visszariaszt­ják az ipar fejlesztésétől, ezzel szemben csak arra akarunk rámu­tatni, hogy a gyáripar az Egyesült Államokban^ de Németországban is eléggé fejlett, hogy továbbra fennmarad és tovább fejlődik, ha­bár a karteíék tevékenységének fizigoru ellenőrző rendszabályok; határozott gátat Szabnak. Xétségtélen, hogy jó karteltör­vénvt alkot.ni rendkívül nehéz; an­nál inkább az, mert a törvényes szabályozás olyan fogalmakba üt­közik, amelyeket a törvényben alig. lehet megfelelően definiálni vagy körülírni. Vájjon hol van a határ­vonal "a jó és rossz kartel között? Hol kezdődik a verseny helytelen megszorítása, hof áll fenn a ver­seny lényeges csökkentése (sub­stantiali lessen competition), vagy mikor állapítható meg a gazda­sági hatalmi helyzettel való visz­szaélés, vagy mikor van szó, — a francia törvény szövege értelmé­ben, — olyan haszonról, amely nem a kereslet és kínálat termé­szetes játékának eredménye; — sms. Éber Antal dr. programmbeszéde vasárnap délelőtt 11 órakor a tűzoltólaktanya udvarán Jk&m. 16 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom