Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)
1931-06-14 / 132. szám
Ma: GazdameSléklet és viccpályázat N?h*«gyház& 1931. junius 14. * Vasárnap ZaIZ évfolyam. 132. sz POLITIKAI NAPILAP Előiizetési árak halybezi és vidéken : T^y hóra 2 P 50 {. — Negyedévre 7 P 50 f. KSsíioatviseloknek és tanítóknak 20°/* engedmény szám ára: hétköznap 10 I., vasárnap 18 f. Alapította: JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR .IIJIÜI MÍMM FMMMMMMMAMMTAAMMEMMMM Szerkesztőség és kiadóhivatal cime j Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 - 39. Postacheque 2955a Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. V Eber Antal dr. egész életében a kartelek túlkapásai ellen küzdött Mi bizonyítja ezt jobban : egy kortesröpirat, vagy a Pester Lloyd mult évi cikke? — Éber Antal dr. portréja Egy választást" röpirat került a kezünkbe. Egészen véletlenül, inert nemi érdekelnek bennünket ezek az olcsó kortesfogásokkat megfogalmazott cédulák, amelyek rendszerint tele vannak hangzatos frázisokkal, me'lveregető hazaftassággai — és enyhén szólva — valótlanságokkal. Egy ilyen »elienzéki« röpcédulát olvastunk, s elképedve láttuk' hogy mire képes a tehetetlen elfogultság. »Kartelvezér«-nek titulálja Éber Antal dr.-t, Nyiregyrháza város képviselőjelöltjét, azt a férfiút, aki egész életében akaitelek túlkapásai él.'en küzdött. — Nem akarunk vitába száhm a röpirat ismeretlen szerzőjé\ el, csak cáfolatként közöljük a »Pester LIoyd« c. fővárosi "lap mult év* december hó 24-én megjeíent cík_ két, amelyet Éber Antal dr. irt »Die KartelIvoriage« (A karteijavaslat) címmel. A cikket, amelyben Éber Antal dr. éles szaktudással száíi sikra a karteleket megrendszabályozó törvényjavas lat mellett, szemben azokkai áz érdekeltségekkel, amelyek a javaslatot megbuktatni szerették volnaj magyar forditásban szószerint itt közöljük: á karfeljavaslat Irta : Éber Antal dr. H a a magyar kormány által a képviselőház elé terjesztett karteltörvény-javaslat valóban »iparelienes« ja vaslat volna, mint ezt a Gyáriparosok Országos Szövetségének kitűnő igazgatója, Fenyő Miksa, vasárnapi cikkében állítja, akkor a magyar gazdasági világ közvéleményének osztatlanul és tömött sorokban kellene ez ellen felvonulnia. Hiszen minden kétségen felül áll, hogy Magyarországnak egészséges és életképes gyáriparra van szüksége; £s hogy a gyáripar fejlesztése nem csak gazdaság-kulturális szempontból és nem csak az iparban foglalkoztatott mérnök-, hivatalnok és munkásexisztenciák fenntartása céljából kívánatos, hanem kívánatos a mezőgazdaság érdekében is t amely termékeit csak akkor tudja jól értékesíteni, ha az ezek iránti kereslet a belföldön fejleszthető, ez pedig a z ipar fellendülésével egyértelmű. De bármennyire készségesen elismerjük a gyáripar létjogosultságát, sőt támogatásának szükségét, mégsem mehetünk Fenyő Miksával annyira, hogy a most benyújtott javaslatot »bün- ^ tető expedíciónak*. az ipar megbé- 1 nitásának. szóvaj olyan java.-la nak nevezzük, amellyel az elfogulatlan és tárgyilagos közvéleménynek rendületlenül szembe kellene száLlania. Lehetséges, hogy a z irányzat, amely a javaslat benyújtásához vezetett, nem gazdasági meggondolásokból alakult ki, hanem inkább »politikai szükségesség« következménye, mint ezt Teleszky János állítja De ezt a politikai követelményt nem csak pártpolitikai velieitások, vagy egyes érdekképviseletek kapálódzásai juttatták homloktérbe, hanem komoly észleletek és megfontolások is. Kétségtelenül elsősorban az agrárolló pusztító hatásai teremtették meg azt a hangulatot, amely végeredményben e ja vaslat benyújtásához vezetett. Vájjon a mezőgazdasági termékek és az iparcikkek áralakulása közötti óriási eltérés ipari karteljeínk túlzásainak, vagy vámpolitikai túlzásoknak tudható-e be, ezt kívül álló tényezők alig ítélhetik meg. Az áralakulás terén tapasztalt kedvezőtlen jelenségek nagyrésze, amelyeket a közvélemény az ipari karteleknek t ud be, kétségtelenül inkább a túlzott vám^-véder tem rovására vo'na írandó. A háború utáni a utaichikus törekvések sok tekintetben túlságos vámtételek megalkotására vezettek, amelyek a fogyasztót, de különösen a mezőgazdasági termelést súlyosan megterhelték, anélkül, hogy az iparnak nyújtott, lehetőségek révén származott előny felért" volna a kárral, amelyét a túlságos vámvédelem okozott. Hogy csak egy példát hozzunk fel: egyik nagyipari vállalkozónk éppen a kereskedelmi és iparkamara legutóbbi ülésén bizonyította be, hogy a Meissenbői behozott burkolatcserepek a szállítási és vámköltségek dacára olcsóbbak nálunk, mint a hazai gyárak hasonló gyártmányai. 'Ez a példa is amellett a feltevés mellett szói, hogy olyan esetekben is alkalmaztak vámvédelmet, amelyekben ez súlyosan érezhető drágulást okozott, anélkül, hogy a belföldön életés versenyképes ipart tudott volna életre hozni. Ez bizonyára a vámpolitika hibája, nem pedig az ipari karteleké; de be keu látnunk, hogy a hangulatot, amelyet Teleszky politikai kényszerűségnek nevez, nem a demagógia, hanem gazdaságpolitikai megfigye'ések hozták létre. Súlyos hiba volna, ha a törvényhozás a jelen helyzetben a kartelek intézményét lehetetlenné tenné és büntető expedíciót indítana a kartelek ellei^, mint ezt Fenyő Miksa állítja, amikor mindenki, aki gazdasági kérdésekkel foglalkozik, tudja, hogy a kartel nemcsak szükséges rossz, hanem inkább a termeles megszervezésének nélkülözhetetlen modem eszköze. A jelen törvényjavaslat azonban véleményem Szerint éppenséggel nem lő annyira tui a célon, mint azt a Gyosz igazgatója állítja. Véleményem szerint a javaslat alapeszméje nem az ipar megbénítása, hanem csak a kartei-intézf mény törvényes szabályozása, amelyre nemcsak politikai kényszerűségből, hanem abbói a szempontból i's feltétlenül szükség van, hogy a gazdasági közvélemény végre tisztázhassa azt a kérdést, vájjon a fennálló bajoknak milyen mértékben okozót a kartelek és milyen mértékben okozhatók érettük más körülmények. Arra a körülményre, hogy Európában manapság csak két karteltörvény van: a német és a norvég, nem 1 lehet jogosan hivatkozni. Egyrészt ezek mellett a kimondott karteltörvények mellett törvényes szabályozás van érvényben a kartelekre vonatkozólag Franciaországban és Angliában is, nem> szólva a tengerentu'i áramokról, amelyek közül a legnagyobb szintén törvényesen szabályozta a kartei-intézményt. És ha a töi<vényes szabályozás ellenzői arrá hivatkoznak, hogy ilyen törvények az ipart |megbénitják és a belföldi és külföldi tőkét visszariasztják az ipar fejlesztésétől, ezzel szemben csak arra akarunk rámutatni, hogy a gyáripar az Egyesült Államokban^ de Németországban is eléggé fejlett, hogy továbbra fennmarad és tovább fejlődik, habár a karteíék tevékenységének fizigoru ellenőrző rendszabályok; határozott gátat Szabnak. Xétségtélen, hogy jó karteltörvénvt alkot.ni rendkívül nehéz; annál inkább az, mert a törvényes szabályozás olyan fogalmakba ütközik, amelyeket a törvényben alig. lehet megfelelően definiálni vagy körülírni. Vájjon hol van a határvonal "a jó és rossz kartel között? Hol kezdődik a verseny helytelen megszorítása, hof áll fenn a verseny lényeges csökkentése (substantiali lessen competition), vagy mikor állapítható meg a gazdasági hatalmi helyzettel való viszszaélés, vagy mikor van szó, — a francia törvény szövege értelmében, — olyan haszonról, amely nem a kereslet és kínálat természetes játékának eredménye; — sms. Éber Antal dr. programmbeszéde vasárnap délelőtt 11 órakor a tűzoltólaktanya udvarán Jk&m. 16 fillér.