Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-05-27 / 117. szám

Ma: Sport ATO lO fillép, Nyíregyháza 1931. m^jus 27. * Szerda IjII évfolyam. 117. szJSÍYÍRiriDÉK. ^^^ POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak Helyben és vidéken : Háry hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. KJJrWaztvíKelőknek és tanítóknak 20°/« engedmény • . - cs azam óra: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR muammmmmmmmKKmammimmammm Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29058 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. A berkeszi kastély halottja Pusztul az erdő... Itt-ott áh még egy-egy magános büszke tölgy, dacosan, keményen fordulva szemközt a viharoknak, de körülötte már csak törpe bokrok, élősdi kúszó növények, satnya fácskák, amiknek lombja a legkisebb szellőre is féíősen rezzen öszsze, gyenge törzse engedelmesen hajlik meg a 6zéi nyomására. Az elszórtan, ritkán álló tépett faóriások hirdetik csupán a régi erdő szépségét, dicsőségét, a kemény harcokat, amiket hatalmas orkánokkal dicsőségesen vívtak meg-. A magyar közélet, a magyar társadalom régen hatalmasan szép* most lassan pusztuló erdeje ismiét szegényebb lett, — ismét kidőlt egy gyönyörű büszke tölgy. Roppanása, földre zuhanása ugy hat> mintha ököllef ütöttek volna minket szíven... Meghalt a berkeszi gróf, elköltözött az életből a régi világ disze, a hajdani' dicsőség egyik megszemélyesítője: Vay Gábor gróf. A mai nemzedékből kevesen ismerték, azok közül is, akik régen ismerték, Sokan már elfeledték. — Idegen volt a anai kornak, a mai mentalitásnak s az ő számára is idegenné vált az a szomorú korszak. ahol Don Quijotte lovagnak tekintik azt, aki megőrizte lelkében ideáljait, nem váltotta fel az érvényesülés ofcsó valutájára elveit, ahol d- patkolt könyök a boldogulás, a törtetés eszköze. Vay Gábor gróf, egy ezeresztendős nemzetség gyönyörű liajtása> a magyar faj kiválóságainak megtestesülése, a nobilis magyar ur igazi példánya volt. Mint ember* a maga személyét illetőleg hihetetlenül igénytelen, "kötelességtudó, aki elsősorban önmagával szemben állított fefígen sulyos és szigorú mértéket. Mint családfő: gondos, gyöngéd, áldozatkész, meleg szeretettel teljes. Mint politikus, mint közéleti férfiú: puritán a sző legnemesebb értelmében, lelkes, önzetlen, a helyesnek felismert célok elérésében akadályokat nem ismerő. Mint katona: igazi 'hős, halálfélelmet megvető. S mindezek mellett szerény, mint minden olyan ember, aki saját belső értékét jól ismeri, de soha nem csillogtatja' nehogy mások érzékenységét megbántsa. Kétszer is főispánja volt Szabolcs vármegyének. Első alkalommal a coalitíó idején, másodszor 1920-ban az oláhok kitakarodása után. Sokan emlékeznek pég arra a hihetetlen lelkesedésre, amit az ő első főispáni kinevezése kiválíott. Egy jobb idő hajnalhasadását látta abban mindenki, hogy a meg nem alkuvó, kemény gerincű, kuA magyar bánat hangszerének, a tárogatónak hangján sirjon a gyáajz hir arról, hogy a nemzeti ellenál lás korának dicsőséges hőse, »Pro Patria et Libertate« lobogójának eszméit az élet nagy fordulóin, pró batételein férfiúi tettekkel hirdető harcos magyar ur, luskodi és vajai Vay Gábor gróf elhunyt. Történelmi név, történelmi erőket in karnáló élet szállt véle sirba. Családjának neve a honfoglaló vezé rek korába visz, a lebediai ma gyarság ege alá, ahol büszke, sxa bad magyar életről álmodott a nagyra hivatott nép. Aztán az uj hazába szálló ragyogó seregben is ott fénylett, a megszerzett hon szabadságának védésében mindig az ihlető erejével hatott a nemze-re a Vay nemzetség neve. Férfiágon is, női ágon is ennek a fajnak ereje és szépsége élt évszázadokon át mindmáig a büszke törzs megfrissülő hajtásaiban. Rákóczi egyik leghatalmasabb erejű, ragyogóan tiszta eszményiség sugallatától vezérelt hőse, kuruc Vay Ádám, akinek hamvait messze idegenből éppen a most elhunyt Vay Gábor gróf főispánsága a'att hozták haza Vajára, a magyar öncélúság gondolatának mámoros győzelmeként, a magyar függetlenségi gondolat utolsó titáni fellobbanásának legendás napjaiban. Gróf Vay Gábor a nemzetet az idegen érdekek szolgájává bénitó közösügyes világban,- a tragikus magyar sors borzalmas sorsfordulatának istenadta megérzésében, a mellé a zászló mellé állt, amely az ősi Szabolcs bástyáján diadalmasan lengett. A történelem előbbutóbb napfényre hozza a pillanatnyilag még ma is elfályolozott igazságot, hogy azoknak volt igazuk, akik a kiegyezés után felemelték szavukat a függetlenebb, magyarabb államélet eszméi mellett, akik már akkor tisztán látták, hogy az a külpolitikai koncepció, amely a balkáni okkupálás óta minden maJ gyar erőt, minden magy'ar verejtéket, anyagi és szellemi energiát a maga nagyhatalmú ábrándjainakmegvalósítására köti le, elsorvasztja a magyarságot, lehetetlenné teszi a müveit, gazdag öncélú magyar életet és kuruc Vay Ádám lobogója lengett Szabolcsban és itt élt Rákóczinak, Kossuth Lajosnak nlagy eszmei öröksége, az a tavaszos lelkiség, amelyből nagy magyar álmok, reménységek, ragyogó magyar jellemek keltek életre. — Ezeknek a kristályosan magyar jellemeknek egyike volt Vay Gábor gróf is, akivel most a históriai idők egyik legmarkánsabb és tiszteletreméltóbb férfiuja szállt sirba. Luskodi és vajai Vay Gábor gróf Berkeszen született 1861-ben. — Wienerneustadtban, idegen szel lemü katonaiskolában tanul, del lelke magyarsága izzón ég a sziv mélyén. Katona lesz és 27 éven át alkalma volt megismerni a hadsereg belső életét. A darabont kormány idején lemond rangjáról, kilép a hadseregből és a kamarási kulcsot azzal bocsájtja az ura'kodó rendelkezésére, hogy egy Vay, csak alkotmányos uralkodó kitüntetését tarthatja meg. A világháború kitörésekor aztán azokkal érezett, akik a fü.ggetlen magyar lelkük intranzigens politikai felfogása mellett is hirdették, hogy a központi hatalmat támadó politika halálharangját jelenti a magyar integritásnak is, tehát ha már ide sodródtunk, végzetünk kapuja elé, a zászló alá kell állanunk a haza védelmében. Mint önkéntes őrmester vonult be a cs. és kir. 5. lovagló tüzér ezredhez. Harcolt az olasz, orosz, román fron ton s hősi magatartásának dicső jele a nagy ezüst, a Signum Laudis, a századosi rang, amelyet viszszakap. De lelkének nagysága, hazafiúi hitének lángolása a nemzeti ellenállás éveiben lobbasnt a legmagasabbra. 1906-ban lengett a büszke zászló, a nemzeti ellenállás dacos és győzelmes lobogója, amely fennen hirdette : Megfogyva bár, de törve nem: él nemzet e hazán. Szabolcsvármegyét értesítette a belügyminiszter, hogy január 1 -tői kezdődőleg megvonja a vármegyének járó állami támogatást. Már a tavaszi rendkívüli közgyűlésen olyan fokú a törvénytelen rendeletekkel és alkotmány ellenes tendenciával szemben a vármegye ellenállása, hogy a tisztviselői kar a nyugdíjaztatását kéri. Fagyos csönd, izgalmas várakozás csöndje borult a függetlenségi törekvések ősi vármegyéjére, amikor aztán dia dalmas hir szárnyalt át az országon : a darabont uralmat nömzeti kormány váltja fel. : Általános az Őröm és a lelkesedés, amikor a király Szabolcsvármegye főispánjává gróf Vay Gábort nevezi ki. Május 8-án volt a fényes installáció. A fogadtatás, a felvonulás, a beiktatás külsőségekben is a nemzet ősi erejének diadalát hirdette s a kurucos vitézi világnak festői képét idézte vissza. Jellemző a lelkek izzó örömére, a magyar sziv öszSzeforrására az uj élet hitében az, hogy az installáció idején a nyíregyházi műhelyek munkásai önként hagyták félbe a munkát, letették szerszámaikat, hogy ott lehessenek az installáción. A fellobbanó nemzeti érzés a magyar iparvédelem mozgalmát is megindította. A lelkes Tulipánmozgalomban a főispán és felesége jártak elől. Május 27-én Vay Gájbor grófné lelkesen agitáló szavakban hirdette, hogy a magyar ipar fejlesztésének eddigi akadályait "félrevetette az útból az események erupciója és megindulhat az ipar virágzása. A Magyar Véderő Egylet nyiregyházi kiállítása akkor szeptember 8-án nyílt meg. Vay Gábor főispán a Nyirvidék hasábjain, ahol több irányító erejű cikke jelent meg az előtt is, »Nyilt levelet« intézett a szabolcsi közönséghez és az ipari kiállítás támogarue Vay Gábor lett a főispán. Saj nos hamarosan jött a csalódás, a felismerése annak, hogy a magyar vágyak teljesedése megtörik Bécs rosszakaratán. Vay Gábor grófnak nem a dísz, nejm a hatalom kellett, otthagyta a főispáni' széket, mihelyt annak további betöltése elvi áldozatokat követelt voína tőle. Második főispánsága rövid ideig tartott. Lelkesedéssel tűzte ki célúi maga elé, hogy ki lógja irtani a közélet mezejét ellepő gazt, — de célját elérni nem tudta, félreállították. Ezután teljesen visszavonult a közélettől. Fájdalmas hazaszeretete, állandó kálvária járássá tette életét. Valamikor tüzérszázados volt, de rangjáról lemondott. A háború alatt — 53 éves kora dacára — önként jelentkezett katonának s mint köztüzér vonult be. Meg is szerezte a nagy ezüst vitézségi érmet. Később régi századosi rangjában szolgálta a hazát, a háború végéig. Akik vele szolgáltak, legendákat beszéltek bátorságáról, hidegvéréről, bajtársi önfeláldozásáról. O maga soha sem hozta szóba ezeket. Szerényen hallgatott róluk. Pár év előtt elköltözött nógrádi birtokára, de szivének minden idegszálával csüggött szeretett vármegyéjén. Most is, hogy halálát közeledni érezte, visszajött Berkeszre. Mégegyszer akarta látni az akác virágzását, ami sehol' sem olyan szép, mint nálunk. S most megtért őseihez, akiknek sorában ezer év alatt annyi jeles hadvezér* tudós, államférfiú szolgálta nemzetét.... ...Ismét kidőlt egy tölgy.,,, Pusztul áz erdő.