Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-07 / 279. szám

t930. december 7. JNfVíRYIDÉK. 13 Homokszemek Van egy rendelet — mondják az öregek —, illetve . egy szabályrendelet, a piaci rendtartásról. Benne foglaltatik állítólag. hogy viszontelárusitónak csak 9 óra után — t. i. reggeli 9 óra után — szabad vásárolni. Valamikor sok panaszra adott okot e rendelet kijátszása. Hogy hogyan lehet "ezt kijátszani? Ugyan kérem, semmi sem könnyebb. Az a viszontelárusitó mindennap a piacon van. Ismert mindenki. Netmcsak a vevők. Véletlenül az eladók is ismerik. Már aki gyakrabban jár a piacra árusítana. Az, aki őstermelő is, meg ősárusitó is. Őstehetségük van az emberismeretre is. Megismerik valahogy a menésérői az*, . aki minden árut megnéz 9 óra előtt — de a világért sem vesz^ illetve fizet 9 óra előtt. Na ugy-e kérem, semmit semi csinál az ember, csak néz. nézeget, és végül mégis kijátsza a paragrafust. Hát nem fránya egy alkotás az a paragrafus? 1 Csak ugy nézéssel is ki lehet játszani. Már olyanformán ,könyörgöm. hogy amolyan kackiás menyecske módjára néz rá — magyarul kacsintásnak nevezik — az árura. Tessék csak megpróbálni ilyen helyen valamit megvenni. Olyan szabott árat tetszik találni mint a pinty. Na hát igazán nem lehet kívánni senkitől, hogy ráfizessen a portékájára. Hát nem igaz? Ha az ember naponta a piacon jár, hát lassanként akaratlanul is meglát olyanokat, ami... hogy is mondjam csak., no... igen, igen, javítja a valutánlát,, meg javítja az import-export mérlegünket. Például" igy karácsony táján a baromfi kivitel. Szó

? ami szó, hiszen nem irigységből mondom. —• mert tudom nagyon jól, hogy gazd* uramék portáján is elkéi ilyenkor télvíz idején az apró pénz, de hát , már az ember megszokta. hogy ön- | •ző legyen. És igy tolakodik aztán jj a kérdés, hogy hát miért kell nekem, nekünk itt mindannyiunknak drágán vásárolni a karácsonyi pulykát? Csak azért, mert az angolok is szeretik a jó pulyka mellet, meg a combot? Hát ők fizessek is meg, ők a győzők, s nekik jobban telik. De bocsánat, elkalandoztam a mondanivalómmal. Már t. i. abban a tekintetben, hogy csak ugy futólag akartam .megomliteni, hogy milyen leleményesek ezek a viszontelárusitók. Azok, — akiknek csak 9 óra után szabad vásárolni. Hát nem is vásárolnak ők g előtt mégcsak a piacnak felé sem néznek, hanem korán reggel, amint pitymallani kezd, egyszerűen kirakják a tyukketreceket a piacra. No. tetszenek most mán látni, ugy-e. hogy mi a nóta vége. Ezek i a ketrecek biztos jelei annak, — hogy lesz ma itten baromfi vásár. Ergo: tartott az ár. És még csak nem is kell nézni, és még csak nem is kell a szabályrendeletet kijátszani. De hát amikor olyan fontos a kivite'i mérleg javítása, akkor igazán csekélység az. hogy mi Itthon milyen áron esszük majd karácsonykor a poulárdot. Hát nem igaz?'!! Myl humoros verse / nyomán, melyben téimávai segített Bontán. 'megeredt a borgazdák keservének viharos fokozása Bonta tollán. Értem és méltányloim a ! bontai-keserveket. És hogy menynyire* fájlalom a szőlősgazdák fájdalmát. bizonyság reá e pár sor írás. Bár a borhoz méltóbb a költőt fellángolás, én kénytelen vagyok megelégedni prózával s a versben beszélők vitájába honfi bortól busán dobom bele azon szerénytelen indítványomat, hogy: Ha már olyan rossz üzlet a bortermeles. ha már tönkre akar menni minden szőlősgazda. forduljanak mindannyian egy szentakarással és a kék keresztesek bevonásival a pénzügyminisztériumhoz deputációval. s minekutánna vannak, kik óhajtják a borivás eltiltását és a kocsmáknak becsukását^ kérje ez a deputáció az absztinensek eme kívánságának mielőbbi törvénybeiktaiását. A ti'a'om megszegői büntettessenek súlyos börtönnel kerékbetöréssel, avagy csúfos kipellengéreztetésse', tettenérés esetén. Sem borital, sem semminemű szeszesital nem adható ki

v csak orvosi rendeletre. Ha ezt a törvényt az absztinensek keresztül viszik, a bor termelőkkel egyetemben, háromi legyet ütnek egy csapásra: először megvalósul az absztinensek egy régi Vágya, a szesztilalom; másodszor, mivel törvényben tiltatikel és ahogy én saját envéremet ismerem. csakazértis bort inna miajd minden magyar minden áron és ezáltal fellendül a bortermelés és harmadszor, mivei csak orvosi rendeletre szabad legális uton bort inni. az orvosi rendelők is nagyobb látogatottságnak fognak örvendeni, mert bármilyen intakt legyen is az orvosi jpálya, az elől az igazság elől meg sem zárkózhatnak el e tudomány művelőig hogy: borban az igazság. S mivel az igazság megölői nem akarnak lenni, — méltánylást érdemlő kivéte'os esetekben kell hogy a recepicén néha a sok keserű pirulák helyett egy kis kedélyre hangolót is rendeljenek. , A mielőbbi siker reményében ürítem poharamat Myí és Bonta egészségére, mint akiknek a hazai bortermelés felvirágoztatása terén elévülhetetlen érdemeik majdan aranykönyvbe kerülnek. I Megkezdik az uj Duna-hidak építését. A kereskedelmi miniszter leiratot intézett Budapest Székesfőváros polgármesteréhez és közölte, hogy december 12-én és 16-án a keres kedelemügyi minisTtériumban ujabb ankétot tart, ámenen a Boráros téri hid építkezésének részleteit, az előkészületeket és a munka meg kezdésének dolgát fogják tárgyalni. Felkérte ennélfogva a polgármestert, hogy az ankétra a főváros megbízottait küldje ki. Karácsonyra valódi ezüst 12 személyes evőkeszletek, dísztárgyak, cigarettatárcák, briniáns ékszerek, zseb- és karórák óriási választékban, mélyen leszállított áron : Sándor Rezső órás és ékszerésznél, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3. szám. 7731—10 Telefon 229. Választékot vidékre portómentesen küldök. (Regény.) 43 Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. És ezzel az egyetemleges tudással fölfegyverkezve, sohasem mulasztotta el, hogy pontosan és lelkiismeretesen föl ne jegyezze, valahányszor találkozni látta a jeles társaságot- Idő, hely, személyek és egyéb határozott ismertető, különböztető meghatározások kerültek egymásmellé jegyzőkönyvében, ahol már aggasztó módon kezdtek sokasodni ezek a vádoló följegyzések. Naponta többször is jegyeznie kellett a kis jegyzőkönyvbe, mert hol itt, hol ott jötték össze a »vadak« és hol az egyik lakásán, hol a másik szállójában gyülekeztek össze. Néha vala

J mennyien, némelykor azonban alig egynéhányan, ketten-hárman-négyen, mint amikor valami fontos kérdést a parlament bizottságok tárgyalásai elé bocsájt, az általános nagy tárgyalást megelőzően. Az újságíró jegyzőkönyvébe azonban nemcsak azok kerültek bele, akik résztvettek ezeken az összejöveteleken, hanem az is, milyen hangulat, milyen lelkitusa, milyen arckifejezés látszott az onnan eltávozó férfiak arcán. Figyelmesen megnézett minden egyes arcot és gondosan, becsületesen és lelkiismeretesen íródott a kis könyvbe a jeles férfiak minden vonása, amely az arcukon beszédesen színesedett. Följegyezte, kinek volt vidám, mosolygó, elégedett az arca, kié volt kárörvendő, kaján, cinikus és gúnyolódó, kinek volt tétovázó, aggodalmas, vagy gondolkodó, kinek volt fájdalmas, komor, rémült és védekező, szemeikben csillogással, a menekülésében megszorított szelidlényü állat szemeinek nedves, könyörgő, ijedt csillogásával És fölhördülve kellett látnia, hogy az ilyen arckifejezések fogyóban vannak, hogy ezek napról-napra kevesbednek, eltünedeznek. — Győzött és terebélyesedett az aljas gondolat, a rémületes terv, a pokoli eszme! Lassan,* de halálos biztonsággal fúrta, ette bele magát az a riadtan védekező, könyörögve, ijedezve idegenkedő elmékbe, mint a percegve dolgozó szú a duzzadozón egészséges, kemény fába... És a fájdalmas tekintetek lassan, a kapacitálás mértékéhez híven, közönyös színekkel takarták le a vonagló, vértől csepegő emberi szivüket és kába megadással, mint a megbénúlt elméjű beteg, súlyos apátia terhe alatt lógatták a fejüket és hagyták rohanni lefelé a hegyi pályán a dinamittal megrakott vonatot, amelynek gonosz kezek kicsavarták a fékeit... És belekerült a Győrffy Zsolt jegyző-* könyvébe az a felfedezés is, amelyet ezzel a gyáván meghunyászkodó változással kapcsolatosan olvasott le egyéb arcokról. A napnál világosabban látszott, hogy a kezdettől fogva kaján, kárörvendő, gúnyos és vidám arcok abban a mértékben lettek — ha lehetséges — még kajánabbak, még kárörvendőbbek, még gúnyosabbak és még vidámabbak, ahogy ezek a tétovázók kezdték megadni magukat. Ezeknek az embereknek az arcában már oly sötéten ült ki minden gonoszság, oly fékevesztetten tombolt valami vértől kéjelgő vadállat tébolyodott kifejezése, hogy Győrffy Zsolt néha komoly tépelődésekkel hadakozott "magában, mert kezdte kétségbevonni, hogy emberek—e azok? ... I A Káin megbélyegzettsége virított le róluk láthatatlan jelek alakjában és Győrffy néha azt vélte látni, hogy az eredendő bűnök nagy összessége valami különös módon leolvasható az arcukról, mint valami titkos eljárással láthatatlanná tett listáról, amelyet újra olvashatóvá váltottak vissza. Mindazonáltal szorgalmasan folytatta munkáját és — noha sejtelme sem volt arról, hogyan és hol használja föl adatait és bizonyítékait, amelyek talán már meg sem tudnák akadályozni a készülő borzalmakat — és mindenre kiterjedő figyelemmel gyűjtögetett mindent, amire szüksége lehetett. Mint a veréb, amely figyelmesen szedegeti össze a morzsákat és a legcsipetnyibbet sem hagyja veszendőbe menni. ' Szünet nélkül résen volt. Távolról szemmel tartotta a mezőn, a fasorban, a folyór partján konferenciázó jeleseket és nem egyszer ilyenkor abba a csalódásba hajszolta bele magát, hogy a közöttük levő nagy távolság dacára is mindent hall, mindent megért, mindent megtud. Az élénk gesztusok mögött szinte a valóságig megérezte az egyes szavakat, mondatokat és kifejezéseket és babonás hittel hitte, hogy megérti azt a bizo; nyára igen fontos kijelentést, amelynek meghallgatására a sétálóknak hirtelen meg kellett állniok... De aztán, hogy ilyen közel jutott el képzeletében a való igazsághoz, csak pillanatnyi örömöket tudott érezni. A lelke szikrázó tűzrózsákat hullajtó aranynapja elé komor felhők gyülekeztek legott, fekete borulás takarta el szemei elől a napot és hűvös szél zizzent át a lelke madárdaltól zengő virágos ligetén... És valami láthatatlan hegyóriás hosszú árnyéka hidegen, megborzongatóan tapogatta végig hűvös árnyéktestével... : !• , ! -i i i 15. fejezet. Fölgyúl az elme világossága, ahogy a nap is fölserken. Az Eden halljában, öles külországi hirlapok zizegő függönye mögött, csöndesen dühöngött Győrffy Zsolt. Megint valami erőszakolt, mondvacsinált botrány zúgta tele a világot, mint zengő villámharsogás az erdőrengeteg mélyét és egy francia közlöny most már nyíltan üvöltözött puska, tőr, ágyú és véreső után. (Folyt. kftv.J