Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-07 / 279. szám

Ara 16 fillér. Nyíregyháza, 1930 december 7. <» Vasárnap . évfolyam. 279. szám. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20°/o engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapitotta: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime • Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Építkezési takarékegyletek Irta: Vitéz Jármay Pál dr., a TÉBE titkára. Az építkezés, főleg a családiház építés, saját otthonépités finanszírozásának kérdése nálunk megoldatlan probléma, és sok gondot ad politikusoknak, közgazdászoknak, politikai, társadalmi, gazdasági közületeknek egyképpen. Angliában az északamerikai Egyesült Államokban és legújabban Németországban, külön, építkezési célból szervezett takarékossági mozgalommal, külön építkezési takarékegyletekkel találkozunk. Ezek az intézmények Angliában és az Egyesült Államokban igen nagy hitelszervezetekké alakultak és a családiház építésének, finanszírozásának leglényegesebb tényezői. 1926-ban Angliában 1066 ilyen egylet működött, melyeknek összes aktíváit 965 millió dollárra értékelték, az Egyesült Államokban ugyanezen évben 12.626 egyesület volt, melyeknek összesen 6,334,103.807 dollár tőke állott rendelkezésökre. 1924 óta Németországban is alakultak ilyen egyesületek és ma már a német takarékpénztárak nagy része az építkezésre irányuló takarékgyüjtéssel is foglalkozik. Ujabban a jelzálogintézetek is igyekeznek ebbe az üzletágba, a megfelelő szerves együttműködés utján bekapcsolódni. Vak Mihály — Gyermeknek való mese, de felnőttek is olvashatják. — Irta : Révész János. — A »Nyírvidék« eredeti tárcája.— Vak Náncsi kéreget nálunk. Nem pénz kéül neki, hanem ócska ruha, azt ő nyereségre veszi, megtapogatja, emelgeti, szagolgatja, nyüatkozik r — Ez nem sokat ér, kopott nagyon, elhagyta a színét. Amaj pedig kiment a divatból. A piros pruszlikot nincs kinek eladjam. Jaj ! de üres lett az utca, mióta a kisasszonyok elmentek II Na, adok az egész ócskaságért tizenötöt, tegnap is néztem két felöltőt, még olcsóbban kínálták, de tessék elhinni, nincs ma kelendősége semminek, még a harisnyának sem. Csodálatos egy vak asszony, csak vezetővel tud járni, de azért üzletet köjt s a jövőbe is belát. Az ő jövendölései sokkal gyakrabban teljesednek, mint rádióban az időjóslás. Ilyen ez a Vak Náncsi 1 De én tulajdonképpen Vak Mihályról akarok beszélni, mindig ő jut az eszembe, mikor Vak Náncsit látom. A hatvanas években gyakran bejött a piaci házunkhoz, mely a pazonyi utca elején volt, egy hosszú hajú, görnyedt, koravén Nálunk, a legutóbb tervbe vett, tisztviselői építkezés, a dolog pénzügyi mikéntjét illetőleg, a kérdést valamelyes nyugvópontra juttatta ugyan, azt hiszem, mégse lesz talán érdektelen, ha az építkezés finanszírozásának azt a módját, amely az előbb említett építkezési takarékegyletek rendszere alapján az angol-szász államban kifejlődött és Németországban a kifejlődés stádiumában van, röviden ismertetem. Az építkezési takarékegyletek olyan szövetkezetek, melyek, mint részvénytársaságok, vagy szövetkezetek, vagy korlátolt felelősségű társaságok, takarékbetétek gyűjtésével foglalkoznak azzai a kitűzött céllal ,hogy a felgyülemlett tőke építkezési hitelek alakjában kerüljön újra szétosztásra. Két fajtájok van .Az egyik az individuális alakulat, melynél minden egyes betevő kizárólag saját céljára gyűjt és egy meghatározott idő multán, vagy csak betett tőkéjét és ennek időközben felgyülemlett kamatait kapja vissza, vagy ezen felül még bizonyos kölcsönt is kap, hogy tervbevett építkezése kivitelre kerülhessen. A másik fajtája ennek az intézetnek a kollektív alakulat, amelynél a betevők összessége közösen egymás céljait szolgálja és ahol a betett tőke és ennek időközben felgyülemlett kamata vagy részben, vagy teljes egészében egy előre meghatározott kiválasztási terv szerint, építkezési hitel alakjában kerül szétosztásra, de kizárólag a betevők között. A kiválasztási terv határozza meg a kihitelezések sorrendjét. Például, tizen elhatározzák, hogy egymást kölcsönösen egy-egy családi ház felépítéséhez segítik. — Mindegyiknek 10—10.000 pengőre van szüksége az építkezéshez és valamennyi kötelezi magát arra, hogy évente 1000 pengőt gyűjt takarékbetét alakjában. A tiz betevő tehát, minden évben 10.000 pengőt gyűjt amely összeget, évente, a meghatározott kiválasztási terv szerint, egyikük részére építkezési hitel alakjában kiadják, llyképpen tiz év alatt mind a tiz betevő megkapja az építkezéshez szükséges 10.000 pengőjét. Ha minden betevő külön-külön gyüjtené össze áz építkezéshez szükséges 10.000 pengőt, akkor mindegyik csak 10 év múlva jutna a 10.000 pengőhöz — 5.5 0/0-os kamatozást véve már 8 év alatt — a kollektív rendszer mellett azonban hét betevő rövidebb időn belül jut az építkezéshez szükséges tőkéhez, a nyolcadik ugy jár, mintha egyénileg gyűjtött volna, a kilencedik és tizedik betevő, ellenben, rosszabb helyzetbe kerül, mintha egyénileg gyűjtött volna. Mindkét rendszemek vannak előnyei és hátrányai és külön berendezésekre van szükség, hogy az egyes rendszereknél jelentkező hibák kiküszöböltessenek. Az individuális rendszernél a várakozási idő rövidítését külön kölcsönök nyújtása által lehet elérni, a kollektív rendszereknél pedig, a 8., 9. és 10-ik évre eső kategória kárpótlására irányuló különféle kikötések, szabályok teszik a rendszereket megfelelőbbekké. Az egyes építkezési takarékegyletek e két rendszer elvei szerint dolgoznak ugyan, de a legkülönbözőbb üzemterv alapján. Nálunk, üyen épitkezési takarékegyletek alapítása, erőszakolt fejlesztése nem indokolt, mert a külföldi tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az intézmények csak hosszabb idő után ,— mint Angliában és északamerikai Egyesült Államokban — tudtak rendeltetésüknek megfelelni, akkor, mikor már a megfelelő tőkét és az üzemtervek lebonyolításához szükséges tapasztalatokat megszerezték. Megfontolandó azonban, hogy vájjon nem lehetne-e az épitkezési takarékegyletek rendszerét pénzintézetính betétgyűjtési tevékenységével kapcsolatban, a meglévő szervezetek keretében meghonosítani ? paraszt. Görbe fésű a fejében, nagy furkós bot a kezében, amelynek másik végét egy bakaraszos tipegő koldusgyerek fogta. Elői jött a fiu a bot vastagabb végével, hátul az öreg a vékonyabb végibe kapaszkodva, mert mi tagadás benne, a botnak akkor is két vége volt. Mindig Draskóczyéktól jött át hozzánk, a sáron keresztül. Mihály belefogott rögtön az ő mélabús, keletien jajgató nótájába, amely olyan volt, mintha vers is lett volna, meg nem is : Ne hagyja a siegényt alamizsna nélkül. Megáldja az Isten, mikor nem is várja. Öreg világtalan, vak kér segítséget A Krisztus nevében szegény koldus zörget. — Édes anyám, megint itt a Vak Mihály, tessék pénzt adni. Szólottam én, a gondtalan, jókedvű csemete, aki mindenütt ott lábatlankodik, s szörnyen csodálkoztam, hogy édes jó anyám, aki cukorra nem akart nekem még egy félkrajcárt sem adni, ennek a ragyás, kopott szűrös embernek mindíig két garasos réztallért adott. Nem ugy, mint a többi hivatalos koldusnak: egy veres kracárt. Persze hogy nem hagytam szó nélkül : — Édes anyám I Miért ad ennek olyan sokat? — Nagy oka van annak fiam, tudod a Vak Mihály nálunk béres volt. — De mama 1 Ezt én nem értem. Hát hogy hajtotta Mihály az ökröt, ha nem lát ? — Jaj te csacsi! Nem volt az mindig vak. Csak olyan jól látott mind a két szemével, mint mi. — Igazán ? Aztán hogy vakult meg, miért lett koldus ? — Nem érek most rá fiam, de szombaton este majd elmondom És mikor leszállt a szép, biboralkony, megszürkült minden, a cselédek vacsoráltak; a lovak, ökrök, tehenek, tyúkok lepihentek ; csend lett az egész házban, mi is készülődni kezdtünk a lefekvéshez, a faggyúgyertyát elcsípték a koppantóval, a kemencére rátették az előtőt, szombaton este, az én fáradt jó anyám nem feledkezett meg ígéretéről, elmesélte nekünk virgonc, aludni nem akaró gyermekeknek a Vak Mihály történetét. — Tudjátok ugy volt az gyerekek, hogy nálunk a Nagycserkeszen, a béres készpénz fizetésen kívül kapott egy kötélalja földet, hízót, tehenet, két szekér szénát, egy pár uj, meg egy pár fejelés csizmát, félköböl tengerit, és sok mindenfélét. Vak Mihály a büszke béres, nyár derekán a szénáját akarta haza szállítani, persze a mi jószágunkkal. Meg is rakott egy terjedelmes igás szekeret olyan derekasan

1, hogy kettőnek is beillett volnla. Áz ökör a puha, nedves dűlő uton nem bírta megmozdítani a terhét. Mihály pedig aznfcip felöntött már egjy kicsit a garatra, rrtegifogta a n^gy ökörostor boldogabb végét s elibök állva, azzal ütötte a jámbor állatok fejét. Apátok váltig kiabált rá : »Ne bántsd Mihály azokat a szegény álllatokat«, a pityókos ember nem hajlott a szép szóra, oda somotfr megint a Jámbornak, amitől az dühössé lett, megcsavarintotta vészesen a fej£t s éppen a béifes jobb szemét ütötte ki nagy hirtelen, egy pillanat alatt, a szarva hegyével ugy, hogy menten kifolyt a Mihály szeme. A bal szemét fiatal korában, himlőben már előbb elvesztette, igy egy pilllanat alatt teljesen vakká lett. Elsötétült neki a világ. Azelőtt sem volt józan életű, ezután nagyon ivott s csak azt hajtogatta, hogy nem is kereshet már ő egyébben vigasztalást, csak a pálinkában s a »Szarvas« kocsmába hordta minden pénzét. Nemsokára koldussá lett. Valahányszor bejött hozzánk, mindig megkapta a két garasát, de apátok nem akarta, hogy ezzel tudjuk el