Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-13 / 258. szám

1930. november 13. JJlrfRYIDÉR* 7 Halódó nemzeti értékek Irta : Bökényi Dániel. Gyászhír érkezett a kétfelé tépett Tisza-bölcsője vidékéről. A hatalmas fenyők, erdős ligetek, selyemfüves völgyek, fölfedezésre váró bércek, bányák, gydgyforrásu fürdőtelepek, árvaságra jutott magyarok földjéről. Egy okos tekintetű, aggkorba hajlott, fehér hajú és szakálllu, nemes magyar lélektől hevített bölcs ember tért örök pihenőre az ősei munkás szorgalmától megszentelt anyaföldbe. Sokan vannak a nagy magyar Alföldön, akik tanítványai voltak a szép kort ért professzornak. A háború már nyugalomban találta az ősz férfiút, aki a papi pályát cserélte fel a tanárival. Legszebb férfikorban, harminc éves korában lépett be a nagy Szilágyi István, neves pedagógus és történész tanártestületébe munkatársnak. Szilágyi István, Szabolcs szülötte, a szent alak, szobra ott áll a. templom és néhai lyceum (halódó nemzeti érték) közén, az ellenségtől is megbecsültetve, mig a negyvennyolcas időkre emlékeztető Asztalos -—Móric-obeliszket ledöntötte az ádáz gyűlölet, a Szilágyi szobortói néhány lépésnyire levő talapzacról. Géressy Imre, a Szilágyi Istvánkorabeli tanártestület utolsó tagja hagyta el a gyásztért. Szép jellemzést könyvel el a Szilágyi István, szabolcsi származású nagy nevelő által alapított »Máramaros« LXV. évfolyamának 44. száma : »Több mint negyven esztendőn keresztül tanította hazaszeretetre, csüggedés nélküli tevékenységre, becsületes önmagában bizó munkára a magyar ifjúságot, mely akkor széles, nagy Magyarország minden részéből a szigeti ref. líceumba jutott. E régi tanárok válvetett működése teremtette, fejlesztette modernné a szigeti ref. líceumot, melynek frontja, ha a klasszikus ókort tükrözi is vissza, de belől a vezetők szive, lelke mindenben együtt haladt a korrak. És milyen fronton dolgoztak a Géressy Imrék ? A természettől megépített hegykoszoru, lábaiknál a Tisza, Iza, Róna kristálytiszta med reivel. A Sza:aván az év mindenik évszakában változtatta öltözetét. — Északnyugaton az aknaszlatinai sóbányászat, előtérben szép fensikjával. A város Nagy Lajostól nyerte előjogait 1352-ben. Az összes kincs tári bányászat, erdészet főigazgatóságának szolgált székhelyűt. Az egyháztörténet irók följegyzései szerint a szigeti iskola 1 524-ben kezdte meg működését, mint egyházközségi iskola. Majd városi iskola lett belőle. A tizenhetedik században a kolozsvári főiskolából hivta tanítóit. Az iskola kiható munkásságban mindjobban növekedett; magára irányította Erdély nagyjainak, fejedelmeinek figyelmét, anynyira, hogy fejedelmi pártolást vívott ki a maga és a benne tanuló ifjúság számára. Az iskolát pedagógiai szemináriummal bővítették. Pedagógiai, teologiai, jogi szakokkal bővült. Igazi anyaiskolává nőtt már 1797-ben. Gróf Butler János hazai törvények számára egy tanszéket alapított. A XIX. század közepén észak-kelet Magyarország legtekintélyesebb lyceumát tisztelte a szigeti iskolában, a köztudat. Gondoskodott az iskolatanitók képzésé ről. Ebbe vezetőszerepe kritikán felüli. E sorok írója a szigeti anyaiskolából kiküldött ifjú vezetése alatt fejezte be elemi iskolai tanulmányait és folytatta azt mint diák a szigeti anyaiskolában. Pataki János a jogi tudományo" kat már 1836-ban magyar nyelven adta elő, abban az időben, mikor a legtöbb ily intézetben a latin nyelven mivelték, hirdették a tudományt. Szilágyi István 1845 óta az ujabb pedagógiai elvek hir- 3 detésével nyert halhatatlan érdemet magának. A legjobb módszerek követésében és használatáhajn a szigeti iskola vezető helyen állott. Az 1848 —49-iki önvédelmi harc feldúlta a gondos építményt. A nemzetünkre szakadt osztrák ököl szellemi zsibbadtságba taszította a kul- § turvár őrségét. Az osztrák—német kormányzás lefegyverezte a pedagógus gárdát. Szilágyi István azonban csüggedetlenül állott a helyé®. Mintha Bessenyei, a másik szobolcsi hős lelkétől nyerte volna a tüzet, mely ott élt szivében a veszélybe sodrott őrhelyen. Az iskola elveszítette magasabb osztályait. A birodalmi minisztérium megadta a nyilvánossági jogot. Az algimnáziummá lett anyaiskolát Szilágyi és neves munkatársai a kiegyezés idejére ismét főiskolai rangra fejlesztette. Az újkor történetírója nem feledkezhetik meg arról a hősies munkáról, melyet a végeken hordoztak a Szilágyi—Géressy — szerénységükben is — nagy jellemű alakok. — Hajdani tanítványai, álljatok meg egy percre, emlékezzetek meg szeretettel arról a tanárotokról, kinek szive az irántatok való szeretettel volt telve. Könyvismertetés 1 ZYA-PÉLI: Francia-magyar szerelem IzlámÁfrikában fln-quarto couronne, keményfedelű luxusforma. Az irónő eredeti rajzaival) Francia fiu és magyar nő flörtje, idillje. Egyiknek flört, másiknak idill, szerelem, dráma. Nem regény, nem elbeszélés. Sőt elfelejtjük még azt is ,hogy olvasmány. Utazás tengerentúli különös vidékeken át. Egy film ta Ián?... »De már hangos és színes filmről van szó«, Dombrovai kritikája szerint. Valóban, mint majd a jövő filmjein: sok elmés csevegés, röppenő ,szines, exotíkus tájak keretében fejlődő események, ugyanakkor észrevétlenül tanulságos és meglepően érdekes dokumentumokkal gazdagít. De ezeken kívül, — amit viszont, talán sohasem lehet majd filmen kifejezni s amit csak nagyon kevés könyvben találhatunk meg némi hasonlatban — Zya-Péli irodalma búvárkodás egy sajátos psychologia végtelen-mélységű és pazarcsodás tengerében. A lélek titkait, mozzanatait, önmagunk előtt is ismeretlen gerjedelmeit; érzéstusákat, vágyatómokat Zya-Péli bámulatosan szubtilis és élesen tükröztető ereje valósággal radiografáiva tárja elénk. És ezeket 'is, mint pergő filmképeket. »Főleg ebben csodálatos a fiatal írónő zsenij'e«, mint kifejezte többek között M. 'Ivanhoé Rambosson a nagy francia kritikus. Zya-Péli nem hasonlít senkire, senkit nem követ: teljesen uj, egyéni-különös és meglepő. Különös és meglepő a karrierje is. — Magyar származású francia írónő. Nyolc év óta olvassák cikkeit, 1 szinházrovatait a francia gyarmati lapok hasábjain. Sokat utazott, tanult idegen országokban. Már szinte teljesen elszokott a magyar szótól, amikor ,mintegy belső ösztöntői késztetve megírta magyarul is afrikai utazása alatt fogamzott irdalmi alkotását. Minden valószínűnek látszó feltevést megcáfol, mert: idegen levegőt szíva annak atmoszférájában egyénileg átalakulva, csakis francia szavakkal táplált lelkében a feledésre kárhoztatott magyar szó titokban, de lüktető erővel tobzódott, forrt képződött és most, mint pengeénntésre a duzzadó ütőérből a forró vér szökken fel a magyar irodalomban Zya-Péli zsenije. < (Regény.) 26 Ifta Péchy-Hőrváth Rezső. Ártatlanságnak, angyalnak hitte magát, mások pedig, akik nem hódoltak meg neki, föltétlenül és nem voltak belé szerelmesek, szintén angyalnak látták ugyan, de — fekete angyalnak... Az volt ő, Magyarország fekete angyala! 1 Ez az undok, kiszáradt szívü-velejü vénség, akihez hasonlítva Caligula szégyenlős zárdaszűz volt, ahelyett, hogy az unokáiban vagy a világi javaiban — amelyeket igazságtalan bőséggel juttatott neki a sors — lelte volna örömét és hátralévő évei foglalatosságát: ördögi terveken munkálkodott váltigIrigy volt ő minden és mindenki iránt, aki boldog volt, mosolygott és az élet apró, együgyű kis örömeit élvezte, ő, a rombolásnak gonosz szelleme, mert neki ilyesmi nem adódott többé már. Meghalt volna az irigységtől, ha boldog arcokat lát maga körűi, holott neki nincs oka nevetni, talán nem is volt soha, neki, akinek három-négy. szóval jellemzően ki lehet fejezni összes földi ideáljait: szurony, csendőr, erőszak,, abszolutizmus! Rideg és sivár egyéniség volt, aki végtelen hűvösséget árasztott maga körül és önkéntelenül is visszariasztó érzéseket. Szürke szemeinek nézése szűrósan meredt előre és kegyetlen, bizonyos vérszomjas hidegséggel tűzött a mások szemeibe. Néhány szál szakála, amely az állán dísztelenkedett és rendetlenül és egyenetlenül nőtt, torzonborz kifejezést adott az arcának, amelynek közepéből vércsecsőr gyanánt magasodott ki éleshaj lásu görbe orra. Tökéletes vércsearc volt, kaján kifejezéssel és éles, vetkőztető tekintettel. Ha mosoly villant át ezen a torzonborz szőrökkel belepett száraz férfiarcon, az előremeredő sasorr még jobban meghajlott, a két szájszögletben mély árok húzódott széjjel és ezek még inkább kegyetlen és visszataszító kifejezést rajzoltak rá. Vércsearc volt, amely mosolyog. A tisztaérzésü, nyugodt lelkiismeretű ember sem tudott ebbe az arcba tekinteni, anélkül, hogy "kellemetlen borzongásai ne lettek volna és kényelmetlen érzések ne cikkáztak volna benne ide-oda. Régi és kikent politikai csiszár volt ő. Igazi politikai paprikajancsi. Neki a más véleménye, hazafias aggodalma mindig kisebb volt a nullánál. Szó sincs róla, a látszat és a parlamentáris elvek, szokások kedvéért ő is meghallgatta az ellenfeleit: az ellenpárt vezéreit és tagjait. De ez volt minden. A véleményüket sohasem érvényesítette; tervein, bármi rosszak is voltak azok, sohasem változtatott senki fia tanácsára sem. Mindennek úgy kellett maradnia, ahogyan ő azt kitervelte, mert ő volt a saját maga csalhatatlan pápája. Igy aztán számtalan ízben sikerült elérnie azt, hogy az ország szekerét kátyúba vezérelte, avagy teljesen fölborította. Akkor ^a zonban volt benne annyi merészség, hogy minden bajt lovagiasan ellenfeleire tolt... t. Akárhányszor megesett vele, hogy éretlen gimnázista, vagy krakélereskedő ősjogász tetszelgő pózában párviadalra ment ki valakivel, mindig politikai zöld heccek miatt. Ilyenkor, miután sikerült egy-egy lyukat puffantaniok a levegőbe, (ő úgy hirdette, sőt gondolta is, hogy ezáltal megmentette a — becsületét...) ilyenkor, csudálatosan hamar a párviadal után, megjelent a portréja valámelyik nagyobb angol képes folyóiratban, a London News-ban avagy a The Graphic-btn, egész oldalon, díszruhában, pápaszemmel vagy anélkül. És alatta a saját maga gyár- j totta magyarázó fölírás: »Egy államférfiú, \ aki nemcsak szóval, de fegyverrel is kész ! megvédeni az álláspontját...« És ha valaki I kíváncsiskodnék, honnan tellett a bizonyára méregdrága közlésekre, hát azoknak elárulhatom, hogy: a miniszterelnöki sajtóosztály szokta kapni és beváltani az álláspontját nemcsak szóval, de fegyverrel is megvédő kiválóság privát mulatságainak a borsos számláit... Kérdezhetné itt valaki: miért éppen angol újságban közöltette a díszmagyaros portrét pápaszemmel, vagy anélkül? Azért, mert mindenkor szinte mániákus csökönyösséggel emlegetett beszédeiben »angol példák«-at. Anglofil volt — elméletileg. Gyakorlatilag azonban középkori ősgermán. Mert ugyanakkor, amikor a modern és demokrata angol nemzetre hivatkozott, a saját hazájában a legsötétebb rabszolgaságot szerette volna meghonosítani, természetesen az ő egyeduralkodásával. Angol példákat emlegetett és orosz példák szerint kormányzott. Az angol példák tehát nemcsak alaposan sántítottak, de óriási anakronizmusok voltak éppen az ő szájában, aki hozott ugyan friss törvényeket, de a nép ellen, súlyos adóterhekkel és más gúzsbakötésekkel és szigorú büntetések Damokles-szablyájával fenyegetőző §-okkal. Az életet egyáltalában nem ismerte, ezért minden egyes törvénye ellenkezett vele, a mindennapi élet szokásaival és követelményeivel. Munkatársai között voltak ugyan,akik ismerték az életet és ezek adtak is neki elegendő tanácsot, de mivel más akarat, más vélemény, más igazság,, más ész nem létezett ő előtte, csak a saját akarata, véleménye, igazsága és esze: mindent csak a saját egyéni véleménye után formált meg. Igy születtek meg a törvényei, amelyek egytől-egyig ellenkeztek az élettel és az életet nehézzé, céltalanná és pokollá tették ezek a törvények, de ő azért szorgalmasan citálgatta az angol példákat és süket és vak volt, mert nem akarta tudomásul venni. (Folyt, köv.)