Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-12 / 257. szám

1930. november 12. JsfVíRYIDÉlC Vidám esetek Az édes barátnő. — ludoa kedvesem, az idén ugy fogom megünnepelni a születésnapomat, mint az amerikaiak. Annyi gyertyát gyújtok meg az asztalon, ahány éves vagyok. — És gondolod, édesem, hogy a vendégek kibirják azt a borzaszíó •hőséget ? A fukarság netovábbja. : • ; ; i — Ki a legzsugoribb ember az ^ismerőseid közt ? — Az öreg Krausz. Ha nagy a tolongás a vasúti jegypénztár « előtt, ő mindig utolsónak ált sorba, csakhogy mentül tovább imájánál tartsa a pénzét. A panaszkönyv. Kovács üzleti ügyben küllőidre megy rep.lőgépen. A gép utköz"ben lezuhan, pozdorjává törik. A pilóta szörnyet hal. Kovács is életveszélesen megsérül. Aimnt kihúzzák a repülőgép roncsai alól, eszméletre tér és mozog a szája. — Mondani akar valamit, de ne|m jön ki hang a száján. Papírt és ceruzát adnak neki s a következőket irja fel : — Kérem a panaszkönyvet ! A becsületes jelölt. Az apa elmegy a házasságközvetitőhöz, hogy férjet keressen leányának. A házasságközvetitő nagy örömmel ragadja meg a kezét : — Soha jobbkor nem jöhetett volna uram. Nagyszerű partim van a kedves leánya részére. Egy ki- | tünő fiatalember. — Szolid, becsületes ? — Az nem is szó !... Ez a fia- -j talember maga a becsületesség és a szolidság ! Még aznap délután elviszi a fiatalembert bemutatni. Az apa megnézi az ifjút, nézi ,nézi, aztán félre húzza a házasságközvetitőt s oda súgja neki : — De hiszen én ezt az emberta mult héten egy kártyaklubban láttam. — Az kizárt dolog kérem, — mondja méltatlankodva a házasságközvetitő, — az más valaki lehetett, mert ez a fiatalember csak' tegnapelőtt jött ki a Markóból. Temetés után. Egy előkelő temetésről visszajövet beszélgetnek a nők. — Láttad, hogy hencegett a PacMrtáné ? — Ajjaj. Mintha legalább is ő lett voma a halott. , Kínai adoma. E'gy kinai földműves künn dolgozott a földön, amikor délidőben a felesége ebédelni hívta. — Mindjárt jövök — ordította vissza az asszonynak a férfi — csak előbb eldugom itt a baltáti Otthon szemrehányóan fogadta az asszony : — Micsoda ostobaság az, hogy ilyen hangosan kikiabálod a dolgot. Hátha meghallotta valaki és azóta már el is lopta a baltát. Megijedt a kínai, szaladt viszsza a földre. Nagy sokára hazajött és mikor a házába ért, lábujj-' hegyen közeledett az asszonyhoz, majd a fülébe súgta : — Ellopták a baltát. Diszkrét cseléd a Lipótvárosban. — Mari, menjen be a hálószobába s az éjjeli szekrényemből hozza ide azt a levelet, ami a fiókban van. — Amelyikben a Svarc ur ran- ] devut kér ? I

Mezőgazdaság •«««« * A buza és rozs árának megjavításáért. A gabona világkrizis kimélyüilése következtében a nyár derekán életbeléptetett gabonajegyrendszer ma már nem alkalmas azon cél elérésére, hogy a kenyérmagvak termelői eladási ára azok önköltségi árával kívánatos arányba hozassék. A Tiszántúl gazdaközönségét legnagyobb aggodalommal tölti el az a tudat, hogy főterményeit, a búzát és rozsot csak jóval önköltségi áron alul tudja értékesíteni. Kétségtelen, hogy az utóbbi évek természeti csapásaitól is legsúlyosabban szenvedett tiszántúli gazdaközönség a jelenlegi mezőgazdasági terményárakat huzamosabb ideig nem birja elviselni. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara a Földmivelésügyi Miniszter elé tárta a Tiszántúl gazdáinak súlyos helyzetét és felterjesztésben kérte a kir. kormány legsürgősebb intézkedését, a ter ményárak terén állandósult elviselhetetlen állapot megváltoztatása érdekében. — A megoldás módjára nézve nem foglalt állást a Kamara, de hangsúlyozta, hogy csak két módot tart alkalmasnak a kenyérmagvak árának felemelésére. És pedig vagy a gabonajegyrendszer keretén belül: a gabonajegy szelvények értékének terményimiétermázsánként io pengőben megállapítását. — Vagy pedig a kenyérmagvak árának mimmálását és pedig búzánál ioo kg-onként 23 pengőben, rozsnál pedig 18 pengőben. , A malomipar vasárnapi §s Szent István napi munkaszünete. A 153630—1929. K. M. sz. rendelet ugy rendelkezik, hogy a malmokban a munkának az évminden vasárnapján reggel 6 órától hétfőn reggel 6 óráig, továbbá Szent István napján reggel 6 órától augusztus hó 21-én reggel 6 óráig szüneteim kell. E rendelet magyarázára körül bizonyos félreértés támadt, mert a rendeletet sok helyen nem vonatkoztatták a darálóüzemre. Az elemi erő felhasználásával végzett darálást Ugyanis csak egy külön miniszteri rendelet és pedig a 110.983 —1927. K. M. sz. rendelet sorozta a képesítéshez kötött molnáiipar körébe. A félreértések eloszlatása és az egységes gyakorlat biztosítása céljából a 124.002—1930. K. M. sz. rendelet most kimondotta, hogy !Ugy az elemi erővel, mint az elemi erő felhasználásával végzett iparszerü darálást sem lehet vasárnap és Szent István napján végezni, mert e munkáknak éppen ugy, mint az egyíb malomipari munkának vasárnapokon és Szent István napján az iparban csak azok a tisztántartási és helyreállítási munkák végezhetők, almelyek köznapokon üzemközben nem foganatosíthatók. MINDEN NŐ GYÖNYÖRŰ LEHE T ha divatos bársony és filckalapot vásárol, jutányos áron kizárólag WALTERNÉ |KALAPSZALONJÁBAN (Regény.) Irta Péchy-Htfrváth Rezső. 25 Magyarországon gyűlölte és utálta őt mindenki az aggastyántól a csecsszopó kisdedig és félt és reszketett és remegett tőle a csecsszopó kisdedtől az aggastyánig mindenki, mint ahogy fél a szelid a durvától, az érzékenylelkű a gonoszlelkűtől, az illedelmes a tapintatlantól, a becsületes a kalandortól, a nyárspolgár a bohémtól, a tiszta szűz a sértéstől... Félnapos beszédekét szokott zengedezni a férfiasságról, a becsületről és a tisztességről, miközben a legutosló inasgyerek is jól tudta, hogy nem volt olyan szennyes eszköz, amit szolgálatába ne fogott volna, amikor képviselővé választtatta magát. Az alfája és az ómegája a határtalan gőg,,a hajszás nagyfíivágyás és a szívtelen önzés volt. Ő, legyilkoltatta volna ő akár az édesanyját is, ha útjában állt volna valamilyen esztelen, embertelen és részeg cél elérésében, amelyért kitüntetés és cézári vállveregetés jár... Az önzésénél csak a cinizmusa volt nagyobb és leplezetlenebb. Ebben tökéletes és utolérhetetlen volt mindenkor, mintha ő lett volna az, aki azt feltalálta. Ha valamilyen művészetben 'ért volna el ekkora tökélyt, bizonyára a Shakespeare, a Michelangelo, vagy a Rodin neve mellé kerül a neve... - l De ő a politikában és az állambölcsességben sem volt művész vagy kiválóság. — Szakadatlan erőszakoskodással és nagyképüsködéssel takargatta tartalmatlanságát és kiskaliberüségét. Ezzel elérte azt, hogy res; pektáló gárda birkanyája vette körül, nyuHs szívű, nagykorúságtól és önálló gondolkozástól örökre mentes elméjű képviselőkből, akikkel mindent tehetett és akik vakon és süketen követték bármikor bárhová, bárki ellen is. Igy jutott el álmai legfényesebbikéhez: az egész ország hatalmának a tetőpontjára. Igazi súlytalan, ötlettelen, jelentős alkotásokra nem képes tucatállamférfi volt pedig, a tettei után ítélve, akinek mindezeket és egyáltalában a kvalitáshiányt a durva erőszak és a föltétlen legázolás, a mindeneken való kérlelhetetlen uralkodás pótolta. A hangos orditozásától mindenki kezessé vált és megijedt, mert hangos volt az és ordítozás, és ezenközben senkise vette észre a tartalmatlanságot és a nagy füleket. Valóban nem volt más ő, lemeztelenítve a nyugateurópai uniformistól és a nagyúri szenvelgéstől, mint ama csöndes és jámbor háziállat, amely hangos orditozásáról és nagy füleiről nevezetes: azért ordítoz olyan éktelen hangon, mert azt képzeli, hogy annál jelentősebb az egyénisége, mennél nagyobbakat ordít... Emellett meg úgy viselkedett, mint az az igen fiatal kakaska, kukorékolván a harmatos hajnal napsugaras és nyugodalmas óráiban, azt hiszi, hogy csak azért virrad meg és csak azért lesz reggel, mert ő kukorékolt... v i t i f f| Uill Bimbala Edo gróf mindent megtett, elkövetett és megkockáztatott, hogy erejét és hatalmát növelje. Erőszakkal letörte és koldussá tette a népet, államilag megszervezte és elősegítette az amerikai kivándorlást, elszegényitette az országot és a népet a nagy Moloch: a hadseregnek kitalált új meg új rettentő adókkal és emberáldozatokkal, fojtogató törvényeket hozott és lassanként, cézári dölyfében, az abszolút hatalom minden tisztátalan eszközéhez hozzáfanyalodott. És mindezt azért, hogy csak sokáig kormányon: a hatalomban maradhasson. Összepaklizott a nemzetiségekkel, saját nemzete rovására kedvezményeket adott nekik, hogy lassanként egész pökhendien, kezdtek viselkedni az államalkotó magyarsággal" szemben; és ezt is azért, hogy azok őt támogassák,. azok előtt is a »papa kedvence« legyen. Semmi se volt előtte szent, becsült és emberi, csupán a brutális erőszak, a nyerseség, az ököljog, a szív, telenség, a cézári gőg és a más véleményüek , könyörtelen legázolása. A hiú államférfiak legkimagaslóbb prototípusa volt Bimbala Edo gróf úr őkegyelmessége. Azt hitte szegény feje, hogy ő az ; alfa és az ómega, ő érette történik minden, 'ő érette kel föl a nap, virul a mező, nyit a pici virág, ő érette esik az eső, ő az istenség!, ő körüle forog minden és ő az a zseni, aki föltalálta a — fűrészport... Az ideálja, az istensége és minden gondolata az erőszak, a szurony, a zsandár volt. Pedig, mint a halhatatlan Dosztojevszkij is mondja: »Az erőszak — alávalóság.« Fölfujta magát, mint a játszó gyerekek a marhahólyagot és azt hitte, hogy a nagy terjedelem nagy tekintélyt jelent és elfelejtette, hogy bármilyen hatalmas és félelmetes legyen is a hólyag, sohasincs benne más, mint puszta levegő... ,_.< _ 1 í Ö volt az a nevezetes államférfiú, aki égigmagasodó nagyságot ért el a hipokritaságban és az álnokságban, az ámításban és a szemforgatásban, az erkölcsök jajgatásában és a vízhírdetés közbeni borivásban, a farizeuskodásban és a szemfényvesztésben. Tökéletes és sikerült példány hiszterika volt — nadrágban. Előtte nem létezett más vélemény, más igazság, más fölfogás, mint az övé. És más személy sem,, csak ő. ő, mindig csak ő! ( t Mindenki tudta róla, hogy szinte a nevetségességig becstelen ember, csak ő állt ott a fórumon, mint a politikai és az emberi tisztaság márványbavésett szobra, ö annak hitte és képzelte magát, igazi férfinak és jó hazafinak, aki mindennap legalább egyszer megmentette a hazát és boldogtalannak érezte magát, ha este úgy kellett lefeküdnie, hogy aznap nem sikerült megmentenie a ha-* zát... (Folyt, köv.); ... _ ;