Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-11 / 256. szám

1930. november 11. JSflrfKYIDÍK. 7 Egy különös „asszonyt" toloncoM ki a rendőrség szombaton Nyíregyházáról A szöraylény a természet pillanatnyi szeszélyének perverz alkotása A természet kiismerhetetlen és szeszélyes, mint az elkényeztetett nagy művész, aki pillanatnyi sza• tirikus hangulatában a szépség bájos mosolyába Medúza torz vigyorát lopja be ördögi fantáziával. Egy alig észrevehető ránc a mester vésője alól, egy halvány ecseitvonás és az igéző, isteni szépség helyett, pokolian rut szörny arca mered felénk. A leghatalmasabb művész, a természet is néha bolond dolgokat cselekszik. Kigúnyolja, művészetét s legfenségesebb alkotását, az embert. A természet szeszélyes és gyakran anarchista. Nem' ismeri el a törvényt, ameíyet a ím gyarló képzeletünk szerint ő maga állitott fei s ha tetszik neki visszájára fordít mindent: összenőtt ikreket alkot, szakállas nőket teremt, majoimformáju emberekben leli kedvét és emberformáju majmokban gyönyörködik. Nyíregyházán is megjelent egy ilyen különös szörny, a természet pillanatnyi szeszélyének perverz alkotása. Csütörtökön délután érkezett meg és visszataszító megjelenésévei három teljes napig szerencséltette városunkat. Szerencsére a rendőrség hamar lefülelte s igy csak kevesen ismerhették meg a megdöbbentően érdekes vendéget, akit a középkorban bizonyára máglyán égettek volna meg, mint a sátán cimboráját, pedig a szerencsétlen csak a kiszámíthatatlan véletlen szomorú áldozata. Csütörtökön délután a pályaudvaron az őrszemes rendőr figyelmét nagy csoportosulás keltette fei. A munkából hazafélé igyekvő napszámos emberek egy idős nő körül gyülekeztek, aki ugylátszik kitűnően szórakoztatta a társaságot, mert minden pillanatban harsány kacagás verte fel a környéket. • Az őrszemes rendőr a csoportosuláshoz sietett, utat tört magának az emberek között, hogy megállapítsa a gyülekezés okát. A furcsa látványra, amely eléje tárult, egy pillanatra megdöbbenve hőkölt hátra. Az embergyürü közepén egy visszataszító külsejü asszony guggolt és vékony, fisztulás hangon jósszavakat olvasott ki egy zavartan pislogó fiatalember széles tenyeréből. A széleskarimáju kék filc kalap alól 'kivigyorgó, gömbölyűvörös arc olyan volt, mint egy vén, borisssza bohém petyhüdt, ezer ránccal barázdált, borostás £.rca. Kövér, húsos testét fűző szorította karcsúvá ugy, hogy puffadt gyomra a melle táján bugy gyant ki, mint a teknőből kifolyó tészta. Apró, bogár szemeivel hamiskásan pislogott a mulató férfiak felé és a zavartan álló fiatalember fülébe ledér, csábos szavakat sugdosott. A rendőr igazolásra szólította fei a bájos menyecskét, azonban őnagysága szendén mosolyogva, ke cses mozdulattal tiltakozott a rendőri. beavatkozás ellen. — Hagyjon engem békén rendőrbácsi, én egy szolid és rendes nő vagyok, szólt selypítve és bizonytalan tisztaságú lcezéveí gyengéden megakarta simogatni a zord rendőr merészen előugró, borostás illát. A rend derék őre azonban irtózattal ütötte félre a kinyújtott kezet s nem éppen udvariasan a hóna alá nyúlt a szeméitmetes hölgynek és a tömeg vidám ujjongó kisérete meljett megindult vele a kapitányság felé. őnagysága nem nagyon restelte a diszes felvonu-s lást. Huncutul pislogott, kacsingatott egyenruhás kísérőjére, aki mellett rokkant lábaival ugy tipegett, mint egy törtlábu kínai nő. • A rendőrkapitányságon három nap múlva a rendőrfogalmazó elé vezették a különös vendéget kihallgatás végett. A fogalmazó előtt sem zökkent ki őnagysága furcsa szerepéből. Hódítani akart bájának minden iszonyatával. De az erélyes hang megdöbbentette és riadtan tipegett hátra. — Jaj ne tessék ugy kiabálni^ mert még szívbajt kapok — mon

j dotta halkan sóhajtva, ábrándos szemforgatással. — Mi a neve? — kérdezte a fogalmazó ridegen, azonban választ nem kapott. — Hogy hívják! — szólt erélyesebben. De most is néma csend volt a felelet. — Mi a neve, hogy hívják, feleljen! — harsogott a kérdés falakat remegtetve, őnagysága széles, ráncos arca lángragyult. Néhány pillanatig révedezve nézett maga eié, ^ztán" alig hallhatóan rebegte el a szavakat. — Macsi Istvánnak hívnak, kérem. 57 éves vagyok. Balassagyarmaton születtem. Macsi István! István ? — kérdezte a fogalmazó megrökönyödve. — Hát maga férfi? — Igen kérem, véletlenül annak születtem — rebegte szégyenlősen az előállított. — Hát akkor miért jár női ruhában — volt a következő kérdés. — Mert lélekben és érzésben nő vagyok... mert inkább nő vagyok mint férfi — válaszolt most már ismét mosolyogva, mint aki a nehezén tul esett. — Csavargásért szülővárosába toloncoljuk — ítélkezett a rendőrfogalmazó és a különös heimafrodita bókolva billegett ki az irodából. A folyosón, amig a kiufasitó végzést készítették »őnagysága« vidáman fecsegve mesélte el élete történetét e sorok Írójának. — Ugy nézzen rám kedves uraim, hogy én valamikor ünnepelt színésznő voltam — illegett sikkesem felém. A rivalda fénye volt az életem és esténkint fogadtam- az ujjongó közönség hódolatát. De sorsom szomorú tragédiája kettétörte karrierem. Ezelőtt husz évvel egy vasúti szerencsétlenség alkalmával a vonat kereke levágta mindkét lábam fejét. Azóta ortopéd cipőben járom a világot. Jóslással foglalkozom és a férfiakat az ujjaim köré csavarom. — Mácsi István! — bömbölt a folyosón egy erélyes hang és egy rendőr a kiutasitási végzéssel magához intette a bukott primadonnát. { < — A viszontlátásra — szólt bájos mosollyal, azután a rendőrrel együtt a pályaudvar felé tipegejft A kapu sarkából mégegyszer viszszanézett és kecses mozdulattal csókot intett az ott posztoló őrnek. 1092.1 UJSAG Minden szombaton nagyterjedelmü mélynyomásos képes rádiómelléklet INGYEN (Regény.) 24 Irta Péchy-Hcfrváth Rezső. ... Tehát még egy! Mit akarhat ez is? És ezekhez jött-e vájjon, vagy a puszta véletlen hozta ide, ahol már két miniszter is volt? Kezdett nem hinni a véletleneknek... Megköszönte az előzékeny portás fölvilágosítását és sietve elhordta magát a forgalomnak abból a középpontjából. És egyszerre kegyetlen gondolat furakodott a lassan fölsorakozó gondolatai közé: hátha még mások, többen is érkeztek ide ebből a fajtából? — Hátha még más államok hatalomcsatlósai is megjelentek? És hátha valamennyit egy közös cél mozgatta, egyetlen szándék hozta el ide, az életbe lassan visszatérő sápadtképü üdülő emberek sokadalmába? Hátha minden egyes szállóban találkozik-kerülközik ejj^y-egy ilyen nagyhatalmú férfiú? Elindult, azzal a szilárd és szentséges elhatározással, hogy ha térdig kopik is a lába, megkeresi a többit is! Hajszát rendez és ha kell, éjt nappallá tesz, nappalt az éjszakával egyesit, de végére kell járnia: kik, miért jöttek ide és mit akarnak itten!? De nem sok eredménnyel járt a kutatása. Késő délelőtt bukkant csak újra gyanús névre: a gróf Harzdorf Pál neve volt ez. A német birodalom külügyi államtitkárának neve. Most már négy nagy nemzet államférfia jelenlétét állapította meg. És ezek véletlenül kerültek volna ide, egy és ugyanarra a helyre? Nem, ilyen véletlenekben nem hitt, mert nincsenek, és a négy államférfiú neve mögött vádoló adatokkal telezsúfolt életpálya figyelmeztette őt valami nagyon jelentékeny, nagyon titkos és nagyon alávaló terv készültére, hiszen más, mint alávalóság, ravaszság, kegyetlenség és aljasság, nem is kerülhetett volna ki eme nevek viselőinek kezei alól! Győrffy csak a thrák miniszterelnököt ismerte közelebbről, részletesebb, élesebb körvonalakból és ebből próbált következtetni a többire. Sajnos, a többit nem ismerte közelebbről, csak az újságok közleményei után. így csak kevés hiteleset tudott róluk. De ez a kevés is azt bizonyította, hogy olyan emberek kerültek most össze, akiket minden túlzás nélkül lehet az ördög unokaöccseinek nevezni... > ' ' i • Itt volt például a francia miniszterelnök. Ez az ember ádázúl gyűlölt minden egyenlőséget és a demokráciát, amelyben élt és hatalmat nyert, nyiltan megvetette. Gyűlölte a szociálistákat, mert emberi jogokért mertek harcolni és ha csak tehette — és minden héten megtette — irgalmatlanul letartóztatott legalább félszáz szociálistát. Csak azt sajnálta, hogy két-három hét múlva ki kellett eresztenie őket, mert ő a legszívesebben deportálta volna őket Uj-Kaledoniába... Az angol minisztert indiai kormányzó korában világszerte díjmentesen ajándékozták meg a »vérbemártott kezü« előnévvel, mert ő volt az, aki mindent elkövetett, hogy legszorgalmasabb szállítója legyen Mohamed vagy Brahma paradicsomának. Csak egyetlen hirhedett esetéről beszélek: a tagbeni sziklák alatt harmincezer hindu »fölkelő«-t csalt kelepcébe és a sziklatorokban összezsúfoltan tolongó bennszülötteket e;gyszerre száz és száz géppuska kaszálta le... és a gyönyörű holdfényes éjszakában, amelyben tisztán látszott az egész rémes tragédia, Furmston lord a sziklavölgy peremén nevetőgörcsökben tombolt a gyönyörűségtől... A saját tisztjei is megundorodtak tőle ekkor. A német államtitkár — nos a német nem maradt hűtlen a porosz szellemhez, amelyet a levegővel és az anyatejjel együtt szivott gába. Elve volt mindent és mindenkit katonailag megszervezni és katonai bürokratikus szellem szerint igazgatni. És ez alatt a mindenki alatt értendők a csecsemők, akik rangokat, egyenruhát, katonai beosztást és szolgálati szabályzatot kaptak mindjárt a születésükkor; és értendők a halottak (és e két meghatározás és véglet között minden élő és holt anyag), akik ugyancsak rang, egyenruha stb. szerint osztályoztattak. Ezeket az embereket, ezeket a korhadt lelkeket csak távolról ismerte Oyőrffy Zsolt, mint bárki más, aki szorgalmas újságolvasó. De annál inkább ismerte a thrák miniszterelnököt. És sejtette, hogy a többiek is nagyjában ugyanilyen ivásu és jórészt hasonló jellemű emberek. i ; Ki volt hát ez a gróf Bimbala Edo? Évtizedek óta nem volt utáltabb és gyűlöletesebb név egész Magyarországon, mint az övé. Az emberek hátán hideg verejték és ijedt bizsergés kergetőzött, ha csak meghallották. És ha olyan helyen ejtették ki, ahol legalább tizen voltak, biztosan fölsüvitett a legharsogóbb és a legádázabb abcugolás orkánja. Az emberek ha csúfnévvel, szégyelnivaló gúnynévvel akartak fölruházni valakit, hát az ő nevét vagdosták egymás fejéhez. És az ő nevén nevezték a kutyáikat a falusi gazdák, a tanyák lakosai, a városok aszfaltjain sétáló úrfiak egyaránt. Fogalom volt a neve, a rombolás, a gonoszság^ az igazságtalanság és a nyers erőszak fogalmáé, mint amilyen a Haynaué, a Caraffáé, aCobbé„ a Spankaué, a Rothalé, a Volkráé, a Heródesé, a Caliguláé. Borzadással ejtette ki mindenki, de senkise rajongással, szeretettel vagy tisztelettel, amely őszintén fakadt a lélek mélyéből. Átok, undor, utálat és gyűlölség gőzölgött föl az emberi indulatok buzogó katlanából, ha valaki kiejtette a nevét* (Eolyt köv.} • L ± i I r JJ