Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-05 / 251. szám

1930. november 5. jrtÍKYIDÉKc á kereskedelmi és iparkamara november hó 6-án közgyűlést tart Debrecenből jelentik: A kereskedelmi és iparkamara újonnan megválasztott elnökségé­nek jóváhagyása megtörtént és igy dr Vargha Elemér helyettes pol­gármester. mint a kereskedelmi-és iparkamara újjáalakítására kikül­dött bizottság elnöke, a kamara régi és újonnan megválasztott bei­és kültagjait november hó 6-án délután 3 órára átruházó közgyű­lésre egybehívta. Ezt követően ugyancsak novem­ber hó 6-án délután fél 4 óra­kor tartja a kereskedelmi és ipar­kamara rendes közgyűlését, a­melynek tárgysorozatán több fon­tos ügy szerepel. így az újjáalakulással 'kapcso­latban megválasztja a közgyűlés a kamara főpénztámokát^ újjáalakít­ja az állandó bizottságokat és ka­kamarai szakcsoportokat, megvá­lasztja a kamara uj levelezőtag­jait. zsűri tagjait. A napirendre tűzött közgazda­sági kérdések közül kiemeljük az építőipari törvénytervezet, a kar­teiekrői szóló törvénytervezet, to­vábbá a tanonctartásról és tanonc­nevelésrői szóló törvénytervezet valamint a Magyar Hétről "szóló beszámoló tárgyalását. Adó és il­letékügyeken kívül több fontos ipari és közlekedési kérdés szere­pei a közgyűlés tárgysorozatán. — Tárgyalni fogja a közgyűlés a me­zőgazdasági lakosság olcsó lábbe­livei és ruházati cikkekkel való ellátásának ügyét is. Több keres­kedelmi és iparjogi vélemény le­tárgyalása zárja be a közgyűlés gazdag tárgysorozatát. A halottakra emlékezés finnepe Nyíregyházán — Magéra Mihály kárpitos mű­helye Szarvas-utca 91. Telefon­száma 116. 7272-15 Szombaton megindultak az élők ezrei a halottak birodalma, a te­mető felé. Soha ilyen nagy soka­ságot még nem láttunk a temető­ben, ennyi dus fürtű krizantémum nem borította a kedvesek sírját. A nagy érdeklődés osztatlan volt. A Vay Ádám-uícai pompás uton feketéit a sokasági.. Autóbuszok szállították fejenként 30 fillérért a közönséget, autók, kocsik hosszú sortján, virágosán robogtak a ki­tűnő bitumenes uton. A temető ha­talmas kapuja döbbenetes erővel szimbolizálja a halál nagyszerű fenségét, a feltámadás aranyke­resztje megcsillan a fekete tónusu kapun, mint a halottak birodalmát járó ember lelkében az uj élet tit­kaira találó bölcselet. A temető rendje általános tetszést keltett. — Mindenki azt mondotta, hogy, rá sem ismer a régi, bizonytalan, bo­zótokkal benőtt, nyugtalanságot je­lentően zavaros temetőre. Uj utak, zománcos táblán fekete római szá­mok jeizik a szépen körülrajzolt parcellákat és az egyenesre vágott ulacskák és utak mentén arabszá­mu tábla mutatja a sirt. Most, a temetői "látogatások alkalmát fel­használva, a városi temetői gond­nokság egy-egy embere fogadta a közönséget. Egy pengő lefizetése ellenében minden sír jelzőtáblát kapott, amelynek száma most már változatlan lesz és könnyű eliga­zodást biztosit. A 'megfelelő ada­tokat bejegyezte a gondnoki hiva­tal embere és a temetőről készült térkép most könnyebben megraj­zolható. Nagy megnyugvással Iát-< ta a közönség azt is, hogy a ha­talmas terület a régi temetőkertet kiegészítő ujabb területtel együtt be van keritve erős betcnkeiités­sel. így most már nem lesznek vi­ráglopások^ legeltetések és egyéb kilengések a temetőkertben, amely | nek biztonsága végre szilárd ala­pokon áll. Az egész temető — fényárban úszott. Amint a grandiózus kapu ivei alatt beléptünk a temető elő­terébe, megragadta figyelmünket a két modern kandeláber, amelynek fekete fátyolos lángja a komor gyász intőjeleként lobogott. A sírokon is kigyulladtak a — gyertyácskák. Kardos István sír­ját belepte a gazdag krizantémum­dísz és a szeretet soha el nem muló hatalma ébresztette jóságos alakját életre a sirja mellett me­rengőn, meghatottan álló barátok lelkében. Gyertyák fénye csillant meg a síron, szerető kezek gyúj­tották... j < i | A temetőben zarándokló soka­ságban is feltűnt az állami tanító­képző intézet csapata, amely Or­bán András igazgatóhelyettes és a tanári kar vezetésével felkereste két elhunyt növendék sírját. A hü ba­rátság koszorút helyezett a sirra és Juhász Imre, továbbá Eördögh András növendékek emlékbeszéde idézte fel az elhunyt tanitónöven­dékek emlékét. A délutáni órákban Énekes Já­nos prelátus kanonok vezetésével processzió vonult ki a temetőbe, a hol a virágokkal díszített kereszt alatt sokáig ájtatoskodott a halál utáni |ö rök élet hitével erősödő so­kaság. Kegyelettel áldozott a közönség a déli temetőben nyugvók sírjánál és a hősök temetőjében is a ha­lottak emlékének. A Városi Üzemi Rt. a Jótékony Nőegylet elnökének, dr Bencs Kál­mánnénak gyönyörű krizantémumo mokat ajánlott ffljj. A polgármes­terné a szép knzantémumokat a cserkészeknek adta át, akik a vi­rágokat kivitték a hősök temető­jébe. Az Üzemi Rt. lehetővé tette, hogy valamennyi hősi sirra jutott virág ezen az ünnepen. A halottakra emlékezés ünnep­napjain a Villamosssági Rt. igaz­gatója reflektorok fényébe vonta a Hősök Szobrát, amtílyet sokan ke­restek fel kegyeletes érzéssel. A! vármegye és a város hatalmas ko­sszorui mellett ott láttuk a közön­ség által felhalmozott őszi rózsá­kat. Tegnap délután bensőséges ün­Inep volt a Hősök Szobránál. A Ba­ross cserkészek zenekara játszott, egy levente hazafias költeményt sszavalt, Szohor Pá^I najgiyhjatásiu ünnepi beszédet mondott a ma­gyar vitézségről, amelyet Nádor­fehérvárnál az egész világ elis­mert és amelynek dicső jele a déli harangszó is. a nándorfehérvári győzelem emlékeztetője. Szép, bensőséges volt a halot­tak ünnepe Nyíregyházán, a kö­zönség melegen érző szívéhez — méltó. Versenytárgyalások j A m. kir. posta altiszti sze­mélyzete részére az 1931. évben szükséges nyári egyenruházati cik­kekre, a Máv. hazai mozdonyszért szállítására, a belügyminisztérium a záhonyi révkapitányságnál léte­sítendő melléképületekre, a m. kir. honvédelmi miniszter hadihíd faanyagának szállítására verseny­tárgyalást hirdetett. A versenytár­gyalás feltételei szerkesztősé­günkben is megtudhatók. t MINDEN NO gyönyörű lehet, ha divatos bársony ég filckalapot vásárol, jutányos áron kizá­rólag Walterné kalapszalonjában, Luther­utca 20. Lovas Kovács-ház. Bársonyala­kitás, filc tisztítás, festés és formálás I "!;!UllIiilll!l!llllin!:!i!ii!!!ll[lli:!!;i:ililli!tilltl!lf||l' r (Regény.) Irta Péchy-Ho'rváth Rezső. 19 Vájjon eljön-e s mikor az ő boru­latos fájdalma is ? Hamarabb megkapta rá a feleletet, mint gondolta. Ittasult szemekkel nézelődött el a gyö­nyörű vidéken. És úgy tetszett neki, hogy azt, ugyanezt már látta valahol. A lelke mé­lyén, ahol a régi-régi emlékei kristályozód­tak össze, valami bizonytalan kép színei de­rengtek. Bátortalan vonások rajzolódtak föl emlékezete friss színekkel telezsúfolt érzé­keny táblájára és a bizonytalan kontúrok csak lassan, habozva és kiforratlanul kezdtek bizonyosodó vonalakká alakulni. Lassan szi­lárdult meg a kép és lassan ismert rá ő is visszarévedező eszméletével: milyen tájék, vidék képe az ? Aztán egyszerre tisztán látta a táj minden vonalát, minden jellegzetes for­máját, alapszínét, égtónusát, távlatát és szép­ségét. Csodálatos módon vált hasonlatossá a helvét tájakhoz, pedig nemcsak gondolat­ban és tényleges távolságban, de jellemvoná­sokban is mily messzire feküdt ez a két kü­lönböző vidék : Graubünden és Varasd ! Marili megsokallotta a társa hosszas szótlanságát! í — Min gondolkodsz ? — kérdezte gyön­géden. I — Egy kép jutott eszembe ifjúkorom leg­elejéről, amikor még én is szoknyában jár­tam — felelt Győrffy. A leány nyűgösködve csimpaszkodott a karjába : — Meséld el! — kérte, a szemeivel is. — Tudod, azaz hogy te nem tudod — kezdte Győrffy — honnan is tudhatnád, hogy Magyarország délnyugati részében, amelyet Horvátországnak neveznek, a lakos­ság ádázul gyűlöli a magyarokat. — Miért ? | 1 — Talán mert nem tetszik nekik a ma­gyarok orra, vagy mert többen vannak, mint ők. Mert más okuk nincsen a gyűlöletre és a haragra. Mindkét nép egyformán szegény és proletár, kiuzsorázott és elnyomott, és egyik nép sem akarja leigázni a másikat, örül, ha élhet békességben. Ök azonban mégis gyűlölik a magyar fajtát és ha tehetik, meg­verik az útjukba kerülőt, de ha nem tehetik, hát csak a fogaikat vicsorgatják, a szemeik­kel szúrnak és szidják őket. Miért ? Mert magyarok. Mégis ezernyi sok magyar él Hor­vátországban. Nem szórakozásból teszik, ha­nem mert kénytelenek vele : az államvasút al­kalmazottai és valami lángeszű főember ta­lálmánya következtében helyezték őket oda, noha egyetlen szót sem tudnak horvátul, így került a mi famíliánk is abba a görbe országba. Ilyenforma hegyvidék volt az is, ahol mi laktunk egy ideig, csak a népe volt hasonlíthatatlanul műveletlenebb, ,ellenszen­vesebb és szegényebb. Sokat, végtelenül so­kat kellett szenvednünk közöttük a magyar voltunk miatt! Ha az utcán mentünk, mi apró gyermekek és horvátok jöttek szembe velünk, noha megállapodás szerint azonnal elhalt ajkainkon a magyar szó, ők mégis megismertek és boldogok voltak, ha csak annyit mondhattak : tetves vagy disznó! — Rettenetes! Hát hogy lehet ez ? Egy ország népei között ? V — Nem minden ország boldog Svájc, ahol négyféle náció él egymással együtt a legcsodálatosabb békességben és egyetértés­ben 1 Minálunk még nem jutottunk el a mű­veltségnek erre a magaslatára, vagy hogy nem egyformák a jogaik a különböző nyelvű embereknek, ez lehet a hiba. Hanem foly­tatom. Történt egyszer, hogy a kisebbik hú­gomat több gyerek megtámadta, amikor a boltostól hazafelé igyekezett, megverték és a szemét ököllel majd ki ütötték. Olyan nagyra dagadt meg a szeme, mire hazaért, mint egy dió és olyan kék lett, mint az ultramarin fes­ték. Véletlenül találkozott édesapám fölebb­valójával, az állomásfőnökkel, akinek elpa­naszkodott. Derék úr volt ez az állomásfő­nök. Azonnal elment a támadó gyermekek szüleihez és behivatta az összes gyerekeket. Nagy úr volt ő ott, nagy tekintély nimbusz lengte körülés készségesen teljesítették a pa­rancsait. És ekkor a kis politikai heccmesterek­nek egyikét, a leggonoszabbikát, megfogta és alapos leckében részesítette. Megcsavarta a fülét és amikor a gyerek fölszisszent, meg­kérdezte tőle : Szereted-e ezt ? »Igen«. Az ök­lét a gyerek szemébe nyomta : Szereted-e ? »Igen«. Nahát ha igen, ha szereted, az a kis magyar fiú is szereti az övét! És a ^szü­lőkhöz fordult és megmagyarázta nekik : »Ha mégegyszer ilyesmi történik, irgalom nélkül a törvény kezére juttatom mindnyájukat a gyerekeikkel együtt. Mert ezek nem tehetnek róla, hogy idehelyezték őket, holott nem tud­nak horvátul, ahogyan ti sem tehetnétek róla, ha Magyarországba kerülnétek, holott a gye­rekeitek nem tudnak magyarul! És ahogy nektek sem esnék jól, ha emiatt bajotok lenne, úgy ezeknek sem esik jól, hogy ti ko­miszkodtok velük ! Tehát: csönd legyen ezentúl, mert baj lesz!« — És csönd lett ? — De még mennyire ! Ettől kezdve kissé javult a hangulat irányunkban. Talán már tetszeni kezdett nekik az orrunk... Ugyan­ezek a fiúk nemsokára meglesték a hugocs­kámat és beinvitálták a virágos kertjükbe,, amelyben pompás tulipánok virágzottak épen. De ő nem ment, mert még félt tőlük, Erre megkérdezték, mi a neve annak a vi­rágnak (t. i. a tulipánnak) magyarul ? »Tu­lipán«. i.. j ; : . < Fo lyt kö v). m i MJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom