Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-28 / 271. szám

JSrtffRVÍDÍK. A szakosztályok együttes ülése elfogadta, a képviselőtestület holnap délután tárgyalja a város két és fél milliós új költségvetését, amely évek óta az első reális budget-je Nyíregyházának Hetvenhét százaiékos a pófadé - Költségvetési vita a szakosztályi ülésen 1930. november 28. Nyíregyháza város szakosztályai tegnap délután 3 órakor együttes ülést tartottak, amelyen dr Bencs Kálmán kir. kormáinyfőtanácsos, polgármester elnökölt. A szakosz­tályi ülés legfontosabb tárgya a város 1931. évi költségvetése volt. A költségvetést, amelyet már egy ad hoc bizottság beható tárgyalása után került a szakosztályok elé, Szentpétery Endre dr tanácsnok is­mertette. Rámutatott azokra a ne­hézségekre, amelyekkei meg kel­lett a kö.'-tségvetés összeállításban küzdeni. A város terhei növeked­tek, bevételei csökkentek. A bevé­teli tételeket a múlthoz képest lé­nyegesen redukálni keliett, mert ezek a költségvetésben eddig ruem voltak reálisak, ugy, hogy már az utóbbi két év zárszámadásában hiá­nyok mutatkoztak. Most a bevételi összegeket akként állították be a költségvetésbe, hogy a legutóbbi 3 esztendő átlagát számították ki ás ez minden emberi számítást figye­lembe véve, reális, mert a bevéte­leknek ebben a mértékben be kell folyniok. Ami a községi pótadó mérvét illeti, itt figyelembe kell vennünk, hogy az engedélyezett öt­Xlár András dr. bírálja, de A költségvetés általános vitájá- g nál az első felszólaló Ktár And" I rás dr volt, aki magas színvonalú 1 gazdaságpolitikai szempontokból * bírálta a költségvetést, amelyet a kiábrándulás, a csalódás érzésével fogadott, mert illúziónak látja azt a várakozását, hogy a gazdasági kelyzet konzekvenciáit átplántálják a költségvetésbe és egy 10—15 százalékos redukciót érnek el. A hivatalos és nem hivatalos gazda­ságpolitika Európaszerte belátta, hogy a terhek redukciója nélkül nincs megoldás. Ennek a meggon­dolásnak látja ugyan bizonyos nyo­mát a költségvetésben, de a jó­szándéknak csak igen sovány az eredménye, összehasonlítja a költ­ségvetés tételeit az elmúlt éviek­kel és eszébe jut Kállay Tibor dr megállapítása, amely szerint a vá­rosok a háború után ugy költekez­tek, hogy ha megnyertük volna a háborút, akkor sem költekez­hettek volna jobban. A költségve­tés néhány tételének kritikai vizs­gálata után megállapítja, hogy a költségvetés kereken hárommillliós. Az infláció eltompította az érzé­künket a nagy számok realitása iránt, azért rámutat, hogy Nyíregyháza város költségveté­sének szükséglete, amelyet a város ténylegesen el fog köl­teni, megfelel 250.000 méter­mázsa buza árának boletta nél­kül, ami megfelel 150.000 k. hold bérjövedelmének. Ha mármost elgondoljuk, hogy Nyíregyházának nincs több földje, mint 40—45.000 kat. hold és hogy ha valamennyi a város határában elterülő föld együttesen a városé volna, akkor sem hozná meg a 150 ezer kat. hold jövedelmének felét sem, akkor megdöbbent ben­nünket a költségvetés végösszegé­nek nagysága. Nem akar előadást ven százalékos pótadót Nyíregyhá­zán kimerítik, sőt túlhaladják már azok a kiadások is, amelyek nem városi feladatok megoldását szol­gálják, így a tanügy, a rendőrségi hozzájárulás, a vármegyei hozzá­járulás. Igy a pótadót 72 százalék­ban kellett megállapítani és még is különleges intézkedéseket kell tenni, mint pl. a helybeliek hely­pénzfizetésének elrendelése, hogy a költségvetés egyensúlya biztosítha­tó legyen. Nyíregyháza város szükséglete a jövő évben 2,527.500 pengő erre fedezet 1,973.598 pengő, a hiány 553.902 pengő, amelynek biztosítására pótadó szolgál. A 77 százalékos pótadó 5,54.093 pengő­vel! fedezi a költségvetési hiányt. A költségvetés alapelveinek is­mertetése után dr Bencs Kálmán polgármester rámutatott, hogy az ad hoc bízottság előzetes munká­ja talán szokatlannak látszik, de az autonómia szempontjából helyes. A bizottság alapos munkát végzett a kölltségvetés nyersanyagának apró részletekbe ható feldolgozásával. elfogadja a költségvetést tartani a gazdasági helyzetről, mert ennek súlyát ma mindenki a bő­rén -érzi, és súlyos voltát, továbbá a redukciók szükségességét elmé­letben mindenkli et. is ismeri, de gyakorlatban nem(. Gyakorlatban arra a megoldásra törekszik mind­denki, mint ez a költségvetés is mutatja, hogy a kecske ís jóllak­jon és a káposzta is megmarad­jon. Nyíltan meg keli végre mon­dani, hogy minden lehetséges, csak éppen,ez az egy nem lehet áldo­zat. lemondás kell. Áldozat, lemon­dás nélkül nincs megoldás. Le kelti mondanunk most nem csak az uf intézmények léte­sítéséről, hanem arról is hogy a régieket feflesszük. Ebbe bele kell már pgyszer tö­rődnünk, mert hiszen ma nincs más központi probléma, mint a létfenntartás problémája. Lehet, hogy sötét ez a beállítás, de viseli a defétízmus vádfát is, anná l is inkább, mert az utóbbi időkben a defétistáknak volt iga­zuk. Mindezek ellenére elfogadja a költségvetést és­pedig tárgyi és személyi okból. Tárgyi okbóL mert belátja, hogy ez a költségvetés nem fluktuálhat, hiszen megmerevítik állami és tör­vényhatósági intézkedések és a múltban körültekintés nélkül ho­zott képviselőtestületi határozatok. Személyi - okból el kell fogad­nia,, mert ezt a költségvetést (a polgármester terjesztene elő, ő vállalja érte a felelősséget, neki a város közigazgatásának, pénzügyé tifik vezetése terén évtizedes tapasz­talatai vannak, ha ő ennek a költ­ségyetésnek keresztülvitelét lehet­ségesnek tartja, nincs módunkban egy más költségvetést rákénysze­ríteni és ezzel őt a felelősség alól feloldani. nünk. hanem még a meglévőket is meg kell állítanunk fejlődésében. Az élet fejlődés, nem állithatjuk meg és végzetes volna megállítani a nagyszerű lendülettel megindult fejlődést kulturális téren. Az idő nekünk dolgozik, nincs okunk de _ fétizmusra és kétségbe kellene ; esnünk, ha a defétizmusnak adna igazat a jövő. Mi derűt látunk a magyar horizonton és átérezzük, hogy kötelességeink vannak az esetlegesen felszabaduló területek magyarságával szemben, kulturát és közigazgatást kell ott majd biz­tositanunk és erre fef kell készül­nünk tartalékerők nevelésével. — Igenis a miénk a jövő és mi,; ha áldozatok árán is de azért a jobb jövőért küzdünk, dolgozunk soha meg nem állva, semmit fel Mr. nem adva. De végzetes a defétista felfogás szociális szempontból' is. Nem fe­szíthetjük tovább a húrt. A mun­kanélküliek mind erősebben ko­pogtatnak ajtónkon és kenyérét kér az éhezők Sokasága. A pol­gárság a maga érdekeit szolgálja amikor intézmények létesítésével' munkát ad a kenyér nélkül marach. tömegeknek. Egy esetleges felfordulás kö­vetkeztében — mondja Éne kes prelátus — többet ve­szítenénk, mint ha most vagyo- ' nunkbói még további áldoza-. tokát hozunk, hogy a népnek munkaalkalmat teremtsünk. Bizalommal fogadja a költségve­tést. amelyet azonban nem csu­pán azért fogad el^ mert bizalom­mal van a vezetők iránt, hanem azért. mert látja, hogy ez a költ­ségvetés végre reális. Nem tünteti, fei a város bevételi lehetőségeit ró­zsás színben^ mint az előző évek költségvetései tették^ de éppen azért megbízható és ha egy ked­vezőbb értékesítési lehetőség áU be. a város javára billen a mér­leg. Hoífer Bertalan: Negyvenötezer hold földadója nem tesz ki annyit, amennyit ma Nyíregyháza egy kerületében házadó fejében fizetőnk hogy ma negyvenhatezer hold föld­adója nem tesz ki annyit, mint amennyit Nyíregyháza város egyet­len kerületének polgársága házadó­ban be kell. hogy fizessen. Hová jutunk, ha nem állunk meg a köl­tekezésben. Hiszen ez a polgár­ság nem tud többet áldozni, néz­zünk széjjel a városban, hány pol­gár van olyan, aki nem tudja, miből szerzi meg családjának a holnapi kenyeret v nem tudja miből fizeti a házbért, a boltbért. Elis­meri. hogy nagy a munkanélküi szűkölködők és éhezők száma, de ha a polgárság elveszti teherbíró képességét, ha odáig jut, hogy ösz szeroppanva nem tud dolgoztat­ni. nem tud Szive szerint erkölcsi, Szociális kötelességeinek eleget tenni vnyernek-e ezzel a munkanél­küliek. Mindenben egyetért Klár András dr-ral és az a jelszava, hogy nem szabad költeni^ nem le­het a polgárság terheti tovább fo­kozni. Hoffer Bertalan ^világítja meg ezután a költségvetést. A polgár­ság teherbiróképességének súlyos szempontjaiból mérlegel és meg­szívlelendő igazságokat szögez le. A költségvetés nagy tehertételé­ben Szembetűnő nagy az a hozzád rulás. amelyet a város nem városi feladatok javára költ. A múlt év­vei Szemben, amikor ötvenszázalé­kos volt a pótadó v a jövő évben hetvenhét százalékos pótadót fog fizetni a polgárság és a maga ré­széről még ezt a hetvenhét száza­lékos pótadót sem találja elegen­dőnek a város kiadásainak fede­zésére. Fél attól, "hogy eljön az idő, amikor lényegesen emelni kell ezt az adót is. A polgárság teherbiróképessége pedig nem viselhet el ujabb ter­heket. Énekes János szakosztályi taggai szemben az a felfogása, hogy Klár András dr-nak a Ieg­* jobban fájna, ha a takarékosságot a kulturális kiadások terén kellene í végrehajtani. De rámutat arra, 8 — Bencs Kálmán dr.: DHa nem értük el költségvetésünkkel a kívánt hatást, ennek a mnii bűnei az okozói Énekes János: Az idő nekünk dolgozik, nem állíthatják meg a knltnrális fejlődést, építenünk kell Énekes Jinos prelátus mond g felfogásával. Nem érthet vele ezután mélyreható beszédet amely- l együtt abban T hogy nem csak uj ben szembeszáll Klár András dr I intézményeket nem szabad létesite­Az általános vitában elhangzot" ikra B«ncs Kálmán dr polgármes" ífer részletesen válaszol. Átérzi, tud ja, rpilyen súlyos a gazdasági hely­zet. milyen rendkívül súlyos a pol­gárság helyzete. Ezt elsősorban a városházán tapasztalják, ahol az élet minden hullámverése odajut a tisztviselők asztalaihoz és szivé­hez. Mi tudjuk — mondotta, hogy milyen nehézségekbe kerül a legkisebb számla kifizetése is. — Éppen azért igyekeztünk a költ­vegvetést a legszigorúbb realitás­sal és takarékossággal összeállítani és ha nem értük eí" véle a remélt hatást, ennek a mult bűnei az okozói elsősorban. Okozói azok a költségvetések^ amelyek nem dol­goztak reális tételekkel. Kétség­telen, hogy ezelőtt néhány évvel is még rózsásabbnak láttuk a jö­vőt és nem számoltunk a gazda­sági válság bekövetkezésével. És akkor az állami életben is az in­tézmények fejlesztése és létesítése, volt a tendencia. De a költekezés­ben erős motívumként működött közre a városok egészségtelen versengése is. Akarva nem akarva kénytele­nek voltunk együtt haladni azzal a két nagy várossal amely előre tört minden téren es amellyel szemben való visszamaradásunk­nak súlyos következményei mutat­koztak volna. Megengedem, aláírom, val­lom én is, hogy ma boldogab­bak volnánk, ha akkor nem álhink be a városok verse­nyébe és nem költekezünk, amint kedvezőbb helyzetbe került városunk lakossága a rivális váro­sokkal szemben azzal, hogy nem vette fel v mint azok, a drága . Speyer kölcsönt. Most bevételein­ket reális alapon állítottuk be és a legszigorúbb rigorozitássai tart­juk be azt az utat, amelyet ez a­szigoru takarékossággal elkészített költségvetés nekünk előirt, addig mig be nem következik a javulás, amely két okból állhat elő: a z ország gazdasági helyzetének meg­javulásábói, másodszor ha elérke­zik az az idő v amikor a mai ter­hes függő kölcsöneinket amortizá­ciós kölcsönökre változtathatjuk át. Addig a legszigorúbb takaré­kosságot be kell tartania minden tényezőnek, mert különben elke_ rülhetetlen lesz a fizetésképtelen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom