Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-28 / 271. szám

2 JNftÍKYIDBIC 1930. november 28. Közgazdasági oktatás Irta: Pisszer János. »Az élet ma, gazdasági realitás l« Jói mondja ezt dr. Hajdú József jogakadémiai magántanár, Éber Antal budapesti ker. és iparkama­rai elnöknek ily irányú cikkéhez, történt hozzászólásában. Valóban ugy van^ hogy a gazdasági ismere­tek birtoka, a háborút követő idők ben súlyban és jelentőségben sokat nyert, az azelőtti időkhöz képest. A változás kétségtelen és nem csu­pán a trianoni Magyarországban, hanem talán a világon mindenütt. Igaz és helyes tehát, hogy e gazdasági ismereteknek labirintu­sába be kell vezetni a középiskolai­növendékeket hogy már ott is, megtudják találni az egyéni ráter­mettségüknek megfelelőnek látszó életpályát és az egyetemeken át az életbe kikerülve, felvértezve áJt' hassanak szemben az élet nagy hui­lámcsapásaival. Ha azonban ez a meglátás imjmár szót emelt, talán tovább is kellene mennünk e területen. Különöskép­pen Csonkamagyarországban I A közgazdasági ismeretek terén ma sem állunk magasabb fokon, mint még a Monarchia idején. — Amig azonban akkor nem voltak annyira súlyosak a gazdasági viszo­nyok^ ma ezek mérhetetlenül meg növekedtek. Már a háborút megelőzött idők­ben is mutatkoztak jelenségek, amelyek a magyar nemzetgazdasá" gv élet előbbrevitelét célozták, de mert már akkor is hiányos volt a lakosság nemzetgazdasági érzéke és tudása is, az eredmény ugy az iparfejlesztés, mint a magyar ipar tulipán-mozgalomszerü támogatása utján is vajmi keveset mutatott. A magyar nemzet gazdasági vonat­kozása gondoskodását, a nagyrészt gyámolított magyarokkal szemben, inkább áz osztrák közgazdák gya­korolták. Igaz, vigyázva s&ját érde­keikre és inkább azt előmozdító módon, de kétségtelenül ugy, hogy a gondokból "kisebb részt hagytak számunkra. Szinte magától adó­dott a magyar nemzetgazdasági élet. amely a fősúlyt, a mezőgaz­daságra helyezte. A nemzeti vagyon és értékek ha" tásosabb gyarapitása, az egyén jobb boldogulása, a nemzettest életstandardjának emelése, szinte automatikusan, bár mérsékelten kö vetkezett el. A közös vámterület, a monarchikus közösség, mintegy elringató melegágy volt ahol mér­sékelt temperatura uralkodott. De sem nagy kilengés felfelé^ sem ilyen lefelé^ . nem volt észlelhető. Ma más a helyzet. Önállók va­gyunk. Az önállóságnak nem min­den. sőt igen sok tekintetben hiá­nyos előnyével, de egyúttal mind­azoknak a nehézségeknek birtoká­ban, amelyek az önállóságban ki. m élet lenül leküzdendők. A mai telml peratura a gazdasági élet terén, bizony nagy kilengéseket mutat és inkább a zordság, mint az enyhe" ség felé. Ilyen viszonyok között edzett­ségre^ a nehézségek leküzdéséhez izmosodásra van szükség. A magyar szülőnek ma már szi­gorúan kell figyelnie gyermekének hailamosságát, mely életpálya fe­lelhet meg annak. Kifürkésznie kell, vájjon hol, mely pályán boldogul­hat leginkább és igyekeznie, érdek­lődését eziránt felkelteni. Az is­kola is tegye meg ezt, a szülők­kel karöltve. De vájjon van-é módja a szüld nek. az iskolának, amikor a közér­deklődés a gazdasági kérdések iránt ma még —sajnos — nincs ' felkeltve magában a szülőben sem, amint annak lennie kellene?! Hi­szen mai viszonyaink között, az or­szág önállósága közepette, minden magyarnak külön-külön is, közgaz dasági ismeretekkel áthatottnak, impregnáltnak kellene lennie l Ma­napság nem volna megengedhető, hogy a vásárlásra .induló magyar tétovázzék azon, ho^y vájjon mely árut szabad megvennie. Ma már biztos kézzel "keli az után az áru után nyúlnia a magyar vevőnek, amely a magyar nemzetgazdaság szemszögéből, a legtöbb hasznot juttatja az országnak, egyben a legkevesebb kárt okozza. Itt ma tétovázni, bizonytalankodni nem szabadi Hoi vagyunk azonban ma még attól, hogy erre a biztos kézre, erre a tétovázást nem tűrő gyors elhatározásra számithatna a nem­zet? Hol vagyunk akkor, amikor ma még propagandát keli folytat­nunk a magyar termékek fogyasz­tása és vásárlása terén. Mily távol vagyunk attól is csu­pán, hogy megoldjuk azt a kér­dést. hogy a magyar termékek for­galombahozatala terén, vájjon ki­nek keli előljárnia? A kereskedő­nek. aki azt mondja, hogy azt tar­tok boltomban, amit a vevő kiván. Vagy a vevőnek,, aki azt mondja, hogy azt vásárolok, amit nekem kinálnak. Ki előzze meg a másikat ? A kereskedő, vagy a. vevő? Ki a közgazdaságilag bűnös e kérdés­ben? Amikor a nemzetgazdasági isme­retek terén ily nagyfokú tájékozat­lanság, vagy talán bűnös indolen­cia van, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy az iskolákból fel­fejlődve neveljük belé az emberek­be a közgazdasági tudást. Itt pa­ralel! kell haladnia a nagy felvilá­gosító munkának. Benn az iskolá­ban és künn az életben. Az egyik nevelje az iskolában az ifjakat, a másik künn a gyakorlati életben a felnőtteket^ akik nincsenek ke­vésbbé rászorulva az oktatásra, mint az ifjak is. Nagy, mindenkit átfogó nemzet­gazdasági ismeretterjesztésre van szükség e csonkahonban, amely átitatja mindenkinek minden por­cikáját ugy, hogy biztos léptekkel haladhasson kivétel* nélkül min­den magyar, a gazdasági élet szé­les útvesztőjében. A helyes, a tiszta, a makulát­lan nemzetgazdasági élet talán az a terület, ahol a legtöbb és Iegbü* nösebb kerítés lehet úrrá. Megron­gálni a megjavitásra szoruló éle­tet. a legkönnyebben lehet. Felja­vítani annál nehezebben. Ezen a területen még az indolencia is ron­tó hatású. Mennyivel inkább az, a rosszakarat! Pedig mennyi rcfe? akarattal találkozunk. Ugy ide­benn. mint kívülről is egyaránt. Éppen ezért a közgazdasági ok­tatásnak általánosnak keli lennie. Minden magyarba bele kell oltani a gazdasági ismereteket. Ott keli kezdeni, hogy a magyar termékek vásárlását életszükségletnek minő­sítse mindenki! Impregnálni min­denkibe azt a tudatot^ hogy a pénz körforgását csak ugy biztosíthat­juk és ezzel karöltve a munkát és az ebből folyó megélhetést is csak akkor érjük el, ha a saját termei­vényeinket fogyasztjuk. LordAber" noon angol nemzetgazda az arany­nak. a pénznek körforgása biztosí­tott voltában látja a gazdasági bajoknak világszerte megjavu'ását. Ami áli a világgazdaságra, foko­zottabban áll a csonkaország nem­zetgazdaságára. Ha csupán azt érnők ef a köz­gazdasági oktatás keretében, hogy a saját termeivényeinknek minde­nek előtt való vásárlását biztosit­hatnánk, akkor máris olyan lé­pést tennénk előre, nemzetgazda­ságunk haladása terén, amely a bajoknak legnagyobb részét kikü­szöbölné. Erre keli tehát elsősor­ban törekednünk. Ennek elérése után már nem nagy a távolság a I német közgazdasági öntudat eléré­séhez. ahol nemzeti tudatossággal folyik nemcsak a fogyasztás, ha-1 nem a terme^s is. A »Deutschland^ Deutschland über AIIes!« jelszava nemcsak a hazafias felbuzdulásnak tudata, hanem egyben a német nemzeti létnek, a német nemzeti termelésnek és közgazdaságnak is ható figyelmeztetője. Az indusok »tengersó főzése« azt eredményezte, hogy az angol nagy világbirodalom meghajolt az indus nemzeti törekvések előtt, és Londonban nagy ünnepélyességek között, maga az angol király i» elment az indus kongresszus meg­nyitására. oda, ahoi az indusoknak szabadságáról, alkotmányáról tár~­gyaltak! Pedig de sokan és mily nagyokat nevettek Gandhi »tenger só főzésénl« Ámde az indusok át voltak és át vannak hatva, a nagy nemzeti gazdasági öntudattól és ennek szolgálatában még börtön­büntetést is hajlandók viselni. Ilyen közgazdasági oktatásra van nekünk is szükségünk!! Kiss Lajos a rétközi népi építkezésről tartott előadást a Néprajzi Társaságban Tegnap tartotta meg Kiss La­jos a rétközi népi építkezésről irt előadását Budapesten a Néprajzi Társaságban előkelő tudós hallga r tóság és a néprajzi témák iránt érdeklődő nagyközönség előtt. Az előadás előzménye az, hogy a ré­gi felfogással ellentétben, amely szerint őseink nem ismerték a házat és, ezt a szót is idegen nyelv­ből vettük át, ujabban tudós kö­rökben azt vallják, hogy a ma­gyarság a ház, a tűzhely kö­ré épített otthon fogalmát ősi idő óta ismerte és a házat nem ide­genektől mintázta le. Hogy ez a felfogás támasztékot nyerjen, meg­indult az adatgyűjtés a vidéken, ahol bizonyára megtalálható és ki­hámozható a régi magyar háznak és berendezésnek sok érdekes em­léke. Ebben a gyűjtő munkában értékes eredményekhez jutott Kiss' Lajos, a Szabolcsvármegyei Jósa Muzeum igazgatója, aki behatóan; tanulmányozta a régi Rétköz em­lékeit és ezek között a népi épít­kezés nyomait is. Vetitettképes előadását nagy érdeklődéssel fo­gadták. Kiss Lajos néhány jellemző szó­val ismertette a Rétközt, majd részletesen ismertette a régi rét­közi építkezést, amelyet egykor közösen végeztek. A víz szól döntő szóval bele a rétközi ember épít­kezésébe. A rétközi falvak utcáinak kes­keny, hosszú telkei azt mutatják, — mondotta Kiss Lajos — hogy jobbágyok lakták itt, akik kereszt­be építették a házat, hogy mentül nagyobb telket foglalhassanak APOLLO mOZG Csütörtökön 5. 7 és 9 órakor PREMIER Az évad legizgalmasabb hangos filmje magyar szöveggel A TŰZMADÁR A főszerepben: Jack Holt és Ralph Graves. A felvételek az északamerikai Egyesült Államok haditengerészetének és légi flottájának közreműködésével készültek. Rendes helyárak. — Hangos sicc film. — Jegyelővétel. el. Ha véggel épült a ház, istálló állott a másik végén keresztbe. Egyébként ebbe az elhelyezésbe a víz szólt döntő szóval'belej ameíy áradáskor a ház tövét mosta. Akár hogy is éjpült a ház^ az utcára nem ért ki az épület, mindig volt előt­te udvar v vagy kis kert. Ahol volt kerítés, nádból 'fonták, vagy sö­vénybői készítették. Napraforgó­ból csak később, deszkából pedig csak a földesurak készítettek kerí­tést. Éltes emberek szerint itt) az áradásos Rétközön is akadtak földbeásott putrik is. Nagyobb számmai minden községben volt a föld felett padlás nélküli »bo­gárhátu ház«. A házak építési anya ga abbót telt ki, ami kéznél volt. Sarat, nádat, vesszőt, fát a rop­pant rétség bőven szolgáltatott. Az építkezést közösen végezték; sógor, koma, jóbarát. Az egysze­rűbb) házaknak nádfala volt. A há­zak fedését végző ember a »nád" törő« volt. A legrégibb tetőalak a leeresztett vagy farozstos " tető volt. Az alföldi nyeregtetőt itt fenn álló végűnek és pajtatetőnek hív­ják. A nádházat náddal, vagy égsr és más gallyfával padlásolták be, mely hajlik, mint a venyige. A sö­vény. vagy paticsfalu ház is álta­lános volt, mert árvíz idején nem dölt össze v csak a sárt vitte le a viz. A paticshoz hasonló volt a mereglye-falu ház v amelynél a sö vényfonás helyett hasitgatott vé­kony karókat verték be a sárral. A rakottfalu háznak nincs funda­mentuma, Ezt három ízben rak­ják fel. A vályogfalat kevésbbé is­merték. Tiltott kamra, hideg ház. A legkisebb ház szoba, pitvarból állott. Az egyszobás házat egy, a kétszobás házat kétvégünek mond­ják. Olyan kétszobás ház, amelyet a maguk kényelmére építettek, ke­vés volt a faluban és jobb módot jelentett. Uraknál volt csak »tisz­taszoba«. Általában a házak régeb­ben hosszúak és szélesek voltak. Volt olyan nagy ház, ahoi 3 fele­séges fiu és 8 gyerek lakott együtt az öreg szülőkkel. Jómódú helyen nem egymás után hosszában, ha­nem szélességben bővült az épü­let. tehát a két Szoba mellé keske­nyebb, »oldalszobákü< kerültek. — Ahoi csak az egyik oldalon való két szobát lakták, a másik olda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom