Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-26 / 269. szám

JNflrflWIDBK. A fala szellemi kultúrája Irta: Harmath Sándor, Nagyhalász Napjainkban a gazdasági nyomorúság állandó és jogos emiege. tése mellett talán semmiről sem esik annyi szó, mint a falu szellemi kultúrájáról. Gyűléseken^ ankétokon, egyesü" letekben, hivatalos tényezők és nem hivatalos tényezők között állandó beszéd tárgyát képezi. Rendeletek, felülről jött tanácsparancsok érkeznek nap-nap után a falvakba hogy előbbre vigyék a falu szellemi kultúrájának ügyét. Papok

t jegyzők, tanítók igyekeznek szorgoskodni a népmüvelés körül. ajne'iy immár magyar mivoltának bizonyságául bürokratikus formákat kezd ölteni. Az akták és vonatozott papirosok testes tömegévei bevonul a statisztikai hivatal számozott rekeszeibe. S amíg a népmüvelés a költségvetés tételeiben mint esetleges, vagy csak nagyon kicsiny összeggel szerénykedik, addig, mint rubrikás statisztika és szépen hangzó szónoki beszédek anyaga. kezdi szétteregetni a falvak felett a lényeget beárnyékoló buja lombozatát. A költségvetések a nemzet s a nemzeten belül élő közületek gazdasági és szellemi akaratát pén2 értékre realizálják. Ha aztán ebből a szempontból nézzük a falu szellemi kultúráját, mindjárt eltűnik minden optimiz' musunk, mellyel a népművelést és a falu szellemi kultúrájának emelésére irányuló törekvéseket figyeltük. Peoig erre az optimizmusra sohasem volt oly nagy szükség, mint most. amikor a hosszúlejáratú gazdasági válság épen az általános népfelfogás szerint könnyen nélkülözhető szellemi kultura itt-ott már szépen fejlődő hajtásait kezdi legelsősorban letördelni. Most kellenének a bátor Őrtállók. a győzelem biztos hitvallói, kik' a rubrika és szóvirág légies fegyverei helyett jövőbenéző szem. mel. a győzhetetlen akarat minden erejével harcba lépnének. Mert a népkultura veszélyben van! A langyos harmóniák zsongásába a falvak felől egyre erősebben, egyre disszonánsabban süvít az S. O. S. kiáltás. A falvak népének kenyérgondja a 2—3—4 gyermek ruházata, a költséges népiskolai tankönyvek, a 4 filléres irkák, az i pengős palatáblák. a 4—io filléres ceruza és toli kiszedik az utolsó fillért is a ládafiából, üressé teszik az ólat, padlást'és kamarát. Ami elrejtett érték itt-ott még megmaradj annak összeszedésérői gondoskodnak a mindgyakrabban megjelenő adó- és birósági végrehajtók. A magyar föld mostoha lett barázdát hasogató gyermekeihez! A minden nyomorúságot viselő sivár nincstelenség forrongó hangulata üt a füstnélküli kémények fölött... A tél borzalmai már ott vigyorog nak az ablakok alatt s lesik várják az alkalmat^ hogy megadhassák a kegyelemdöfést a maradék szellemi kult urának. Népet művelni ilyen ' körülmények között hősiesség! Hiába futnak be a jelentések, tervezetek a népmüvelés falusi vezetőitől; nem egyebek azok irott malasztnál és bürokratikus megnyilatkozásnál, mert a valóság, a meztelen igazság az, hogy a brutális létfenntartási harc ősemberi durvaságával minden kulturális le. hetőséget illuzoriussá tesz.. A létért való küzdelem a maga darvim kérlelhetetlenségével fo. lyik, legázolva minden korlátot, amit a tisztultabb életfelfogás e küzdelem szelidebb formákba való szorítására felállított. A falvak szellemi vezetői: a pa. pok, jegyzők, tanítók rosszulfizetettségükkel járó súlyos életgondjaikat legyőzve, hallatlan erőfeszítéssel állnak a felszabadulni törekvő kaotikus erők elé. Uj kulturális egyesületek szerve, zése a vázolt viszonyokból folyó érdektelenség miatt lehetetlen. A már meglévő falusi egyesületek évről-évre sorvadoznak. Tények kei igazolom, ha kell, hogy nagy multu és szép eredményekre visszatekintő ilyen irányú szervezetek legtöbbje már csak kereteiben s főleg papiroson éí. Ami pedig mindebből szembeötlően a legszomorúbb; a széthullás ás visszaesés épen akkor történik. amikor a népmüvelés hivatalos. mondhatnám állami köntösben lép a megoldandó problémák sorába. A falusi népkönyvtárak olvasóközönsége annyira kisszámú, hogy az igy éléit csekélyke siker nincs arányban az ide befektetett százezrekkel. Az énekkarok, melyeknek fenntartása a falusi kulturegyesületek között aránylag a legköltségesebb tömegüknél fogva anyagiak hiányában ugy megvannak kötve működésükben, hogyha egyebet nem tekintünk 'is, ez maga elég ok a kulturmozgékonyság elvesztésére. Az ifjúsági egyesületek, nőegyletek és más egyesületek mindmind a szétesés szomorú folyamatát mutatják. Ezeken a bajokon nem segít a népmüvelés ügyének gépies bürokratizálása. de nem segít az sem, hogy a falu Szellemi vezetőit sarkalják még nagyobb, még kétségbeesettebb munkára, mert a baj nem a hivatott népművelőkben, hanem a nép pénztelen, nincstelefr gazdasági nyomorúságából fakadó szellemi 'tehetetlenségében van. Az általános gazdasági válság ha cselekvő kézzel meg nem akadályozzuk, évszázaddal löki vissza a nép szellemi kulturáját. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a falusi kulturális egyesületekkel. illetve azokon keresztül a gazdasági válságot megoldani nem lehet, de meg vagyok győződve arról. hogy azoknak segítségévet an-< nak megoldása szelídebb módon, sokkal kisebb megrázkódtatássá

1, vihető végbe. A segítségnek pedig egyetlen, halaszthatatlan módja van: — a pénz! A tizenkettedik óra mementója hangzik mind erősebben: segíteni mindjárt, rögtön, mert holnap már késő lesz 1 Nemzeti, társadalmi, állami és egyént érdek ez a segítség, mert ha a falvak agonizáló egyesületei kimúlnak, a fürgepémzü, lesipuskás földalatti Szervezetek azonnal aktivitásba lépnek, hogy a nyomoruságban megtört^ lelki életében ma-< gára hagyott kenyértelen magyartösszetereljék s tömegével rohamra induljanak a nemzet, társadalomi, és egyén ellen. Nem élek illúzióknak, tudom, hogy szavam gyenge s nem hallik messzire^ de szivemen érezve a bomlott idők markának észvesztő szorítását, mégis kiáltok azok felé, akiket illet: nézzétek, mi lett a szilájkedvü, merev derekú, értelmes eszű, barnapiros orcájú, szalonnás^ búzás, délcegparipás falusi magyarból... I Nézzétek az ingetlen, gatyátlan, csizmátlan, sápadt arcú, kapkodós szemű magyart, kinek sötétség a nappala, pokol az éjszakája, könny a kenyere s gyűlölet a tanítója... Jaj lesz. sokszoros jaj lesz itt, 1930. november ha ezek a magyarok a földalatti erőktől galvanizálva felindulnak s megindulnak... I A meglévő falusi kulturegyesü" leteket az elsorvadásnak kitenni most. a válság iegsulyosabb óráiban frivolitás — több annál, megbocsáthatatlan bün, melynek átka egy egész nemzetet sírba dönthet... Meg kell. hogy mozduljanak a szükmarokkal szorított kartelles nagybankos t őkék. hogy siessenek a kiszikkadt falvak népleikének megmentésére, hogy oda, Jiova az állam rengeteg igénytől üres kasz. szájából morzsányi sem jutott, vigyék el a maguk ezreit, százezrein s bőmarokkai adják azt azoknak a kulturhatárőrségeknek — a falusi küturegyesületeknek — amelyek végeredményben ő érettük vannak, de amelyek holnap talán már nem lesznek...! A felemelt postai illetéked lecsökkentették a levélforgalmat s megnövelték a levelezőlapok forgalmát A postai díjtételek emelése, a mint az már most is megállapítható. nem fogja meghozni a várt sikert s aligha lesz az államkincstárnak nagyobb bevétele az eddigieknél. Nem tagadhatjuk el, különösen ott. ahol nagyobbmérvü levelezés folyt az üzleti életben su. lyos megterheltetést jelent a levélportó dijának felemelése. Többekkel volt alkalmunk ebben a kérdésben beszélgetést folytatni s az általános panaszon kivül igen érdekes jelenségre is jöhettünk rá. Ez a levelezés formájának megváltozásában nyilvánul meg. Eddig ugy volt s talán még ma is ugy van a megszokottságnál fogva. hogy a levelezőlapokat a legtöbb esetben, különösen ha azok kereskedelmi vállalatoktól, cégektőt ' érkeztek, igen sokan olvasás nélkül a papírkosárba dobták. Ennek az volt az oka, hogy a levelezőlapot eddig rendszerint csak a reklám céljaira használták s ha komoly üzleti ügyről volt szó, de nemcsak e kkor, hanem udvariassági okokból is^ a kereskedő azzal akarta megjelölni, hogy nem pat pirkosárba való dobásra szánta közölni valóit, hogy üzletfeleivel levél utján érintkezett. És ha ezen az uton tovább haladunk, akkor el kell ismerni azt, is, hogy baráti levelezésünket is jórészt levélben és nem levelezőlapon bonyolítottuk le. A levél valahogyan bennsőségesebb, több, mint a konvencionális üdvözletek közlésére alkalmas levelezőlap. És most

% hogy felemelték a levélportó díjtételeit, egyszerre csak megcsappant a levélforgalom s egyre több tért hódit a levelezőlap s lassanként ez lép a komoly levelek heiyébe

v mert bárhogyan is igyekezzünk magyarázni a dolgokat. egy bizonyos, azokra, akik APOIMIZO mox&o Ma, kedden és szerdán 1/E5, 7, és 1/il0 órakor Willy Fritsch és Dita Parló felejthetetlen filmje A Magyar rapszódia hangosan Bethlen Margit grófnő táncfilmje A szerelem örökké él... Csütörtöktől kizárólagos bemutatási joggal A TŰZMADÁR. Az évad legújabb s legizgalmasabb hangos lilmje j naponként nem is egy, hanem i o— i 20 levelet írtak eddig, s

uIyos megterhelést jelent a posta megdrá gulása. A kereskedők a bekövetkezett eljárásnak éppen az ellenkezőjét remélték. Többen mondják, hogy a, kereskedem nehéz terheinek köny nyité'se terén éppen az lett volna a logikus, ha leszállítják a postai tarifát, mert ezzel több alkalmat nyújtottak volna a kereskedőknek a levelezésük kiterjesztésére s ez meghozta volna a hasznát az államkincstárnak is inkább, mint a felemelt tarifákkal való levélredukció. Egy pénzintézeti vezérember mondotta a következőket: —• Nekünk nincs módunkban a 25 százalékos postai értékcikkek emelését a közönségre, áthárítani és igy kénytelenek vagyunk arra az álláspontra helyezkedni, hogy levelek helyett levelezőlapot használjunk. Eddig naponta átlag 100 levelet adtunk postára, ami bélyegjegyekben 16 pengőt igényelt; most áttértünk a levelezőlapok használatára, ami 10 pengőbe kerül. vagyis naponként — akaratlanul — 6 pengővel lett kevesebb az üzletköltségünk. Egy iparvállalat igazgatója a következőkép nyilatkozott a postai tarifaemelésről; — Érthetetlen a kincstár emelése, annál "is inkább, mert ma már a gyárvállalatok oda törekszenek, hogy az iparcikkek áraiban is egy olyan otosóbbodási folyamat álljon elő, amely megközelítőleg arányos legyen a mesterségesen előidézett alacsony búzaárakkal. Nem lehet mentőkörülmény a kincstárnak az az álláspontja sem.' hogy eddigi bevételét fölt élt énül fokoznia kell, mert kézenfekvő, hogy ma már a jelentéktelennek "látszó üzleti többletkiadás alapjaiban ingatja meg a legtöbb vállalatot. Ha valóban egyre jobban tért fog hóditam a levelezőlap, igen kétséges, hogy megtalálja-e számítását a pénzügyminiszter. Sőt lassanként az is megtörténhetik, hogy annyira megszokja a közönség a levelezőlap "használatát, hogy a jövőben még tarifaleszállitás esetén is nehezen fog áttérni a levél használatára. — Hivatalok részére mindenféle könyvkötéseket vállat és készít a Jóba-nyomda könyvkötészete Nyíregyházán. Széchenyi-ut 9. Telefon 139- ; 1 : •