Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-25 / 268. szám

1930. november 25. BSáS 7 Szakértői vélemény falnn Jaói van komáim, de vissza em' lékezhetef. hogy mikor a Ferenc József-utcai kutat megfuratta a kösség, annak is elkiittdk a vizét a laboritóriumba hogy vizsgájják meg. Melynek okábui onnan oszt -haza kütték, hogy a viz jó. Hát látya kelmed, még se horgya senki, a kutyának se kell. Ilyen a labori' tórium. Ennek az okábul mondok, hogy az a viz jó, a méket a nép sürven horgya, osztég szereti. Hát nem mondom, hogy nem; igy van; de hát még sem tanálták vaón ki azt a vizsgálatot az urak, ha nem vauna helyes. Ugy nem mondom, ha ezt az iskolai kutat megkóstolná égy deputáció, azt jónak tanálná, hogy nem akceptálnám. de ha nem igy döntene a kö&

( ség. akkor mán inkább csak kii" gyék fet abba a laboritoriumba.Látta kelmed, most jaót beszél, én is erre szavalok, ha a képviselőségbe keriii" a dolog suldikáttya! A képviselőtestületi közgyűlésben előterjeszti a Jegyző ur, hogy a községi iskola udvarán a furott, kut elkészült, de mielőtt a' vállalkozónak a község a pénzt kifizetné, . indítványozza, .hogy a vizét küldjék be Debrecenbe a vegykisérleti állomáshoz vegyelemzés végett. — Többen rámondták, hogy helyes, elfogadjuk a Jegyző ur indítványát. Nem kell elhamarkodni a dó" got tisztelt Kollega urak — szólalt fel József gazda — mert hát a viznek elküldése is pénzbe kerül, a vizsgálatér is nagy summát kelt fizetni: mer hát a laboritorium megvizsgálta a Ferenc József-ut-cai kutat is, osztég jónak tanálta, mégse isza a fene se. — Azért azt indítványozom, mert hát azér, hogy van mi közöttünk sok okos ember: pap. tanitó, orvos, ügyvéd járás-. } bíróság, meg no mi is és kügy* gyünk ki égy députációt, majd megmongyák azok jó-é a viz, vagy sem ? i Az indítvány után feláll I?. körjegyző (rögtön látszott rajta, hogy rosszban töri a fejét) s azt mond ja. hogy ö Nóvák uramnak elfő-' gadja az indítványát, mert a valóságban tényleg ^— mint itten is megtörtént — hogy annak a kútnak a vizét, melyre azt mondotta a vegykisérleti állomás^ hogy élvezetre kifogástalan, a nép nem. használja. még főzésre sem. Azért javasolja. hogy a Főjegyző ur vezetése mellett küldessék ki a viz megkóstolására K. járási orvos és P. járásbiró urak, mint képviselőtestületi tagok s ha ők 'azt mondják, hogy a viz jó, akkor csakugyan nincs értelme 'a vegyéfemzésnek. A három kiküldendő élénken tiltakozott a Közjegyző ur indítványa ellen (hogy miért, az alább ki fog derülni) azonban a képviselőtestület azt egyhangú'ag elfogadta. A háromtagú bizottság egymásra nézett. £syik sem szólt semmit, de mindegyik egy nagyot sóhajtott. A Főjegyző kitűzte a napot a vizkóstolásra és meghívta a másik két kiküldöttet. Akármilyen titokban is csinálta ezt, mégis több képviselőtestületi tag megtudta (biztosan a kisbirótól) és mikor a »deputáció« elment az iskola udvarára a vizet megkóstolni, utá* nok somfordáltak, behúzódtak egyik tanterembe s onnan élvezték a három embert. A főjegyző szól az iskolaszolgának. hogy hozzon egy tiszta poharat. A pohár megérkezett, meghúzatják jól á kutat s a főjegyző a tele poharat odanyújtja a doktornak. mint aki állásánál fogva a leghivatottabb szakvéleményt mondani. De az tiltakozott az élSőség ellen, mivel az a legidősebbet. a Járásbirót illeti, la 'szinte tiltakozott, hogy első és felelős tisztviselője a Főjegyző a községnek. „tehát ö kóstolja meg először a vizet. Az pedig fogta magát, a poharat eldobta s az ablakból 'ér' deklődők nagy kacagására kimondta a határozatot áz iskolaszolga bemondására, hogy a viz kitűnő. Igen. mert kitűnt, hogy a deputáció egyike sem ivott vizet, csak gyermekkorukban. E. F. Nyíregyházi diákok a „Tarol" Szövetség pécsi XI. Orsz. II. Orsz követtáborán A Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Országos Központja november 14., 15. és 16-án Pécsett tartotta meg ez évi országos követtáborát. Az immár XI. országos követtáboron minden bajtársi egyesület — közöttük a nyíregyházi m. kir. áll. tanitóképző-intézet »Bessenyei« Bajtársi Egyesülete is — követei áltaí képviseltette magát. A nyíregyházi »Bessenyei« Bajtársi Egyesület mint egyetlen a;/ egész országban, mely a ieendő magyar tanitó társadalmat képviseli a »Turul« Szövetségben — e nemes hivatáshoz mért buzgalommai 'készült a pécsi seregszemlére. A bajtársi egyesület megbízásából Szabó László, alvezér, Miha" lyovszky János lövészmester és Kovács Zoltán krónikás követek utaztak Pécsre, ahol az ország minden vidékéről: az egyetemiek és főiskolák "»Turu(« ifjúsága képviseletében és a működő bajtársi egyesületek minden színében öszszesen mintegy háromszáz követ jelent meg. Ilyenformán mint Iát" > vány is impozáns volt a »Turui« zászlóbontása a Mecsek alján. Ami a külsőségek mellett az eszmét illeti, melyet zászlaján hord a »Turui«: itt is szép eredményeket- hozott Pécs. Ragyogó emlék erre az Erzsébet Tudományegyetem aulájában lefolyt avató'disztábor. Az országos követtábor plénuma és fényes meghívott közönség előtt PScs város notabiütásai, köztük az egyetem rektora és professzorok — sorakoztak fel a »Tu* rul« zászló előtt és avattattak magiszter patrónusz és tb. dominusz bajtársakká. Ugy itt, mint az ezt követő banketten elhangzott pár beszéd is. melyek ujabb nagy korszakot ígérnek a »TuruI« Szövetség különben is megujult életében. Tör ténetesen éppen Pécs igazolta azt, hogy ha konszolidálódott a nemzet, konszolidálódott a »Turul« ifjúság is és a letűnt kurzus jelszavak nelyébe ma már ez a jelszó és ez a szellem lépett: Hungária Magnal (Nagymagyarországi) ilyen szellemtől áthatva ígértek segédkezet a »Turul« Szövetség nemzeti épitő munkájához az uj pécsi magiszterek, patrónuszok és tb. dominuszok is

v kiknek példája bizonyára mihamar egy társadalmilag is jobban megszervezett »Turul« Szövetséget fog teremni. A háromnapos országos követtábor nagyobb részét egyébként a hivatalos tanácskozások töltötték ki. A követeket mintaszerűen látták vendégül és az Országos követtábort példásan rendezték meg a pécsi bajtársak. ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ IJSA6B0LTBAN (Regény.) 3

6 Irta Péchy-Hcfrvdth Rezső. A szegény hóember egyetlen pillanat alatt szerterepült a szélrózsa minden irányába es szétment, összeomlott, füstté vált, mintha sohase is lett volna és sohase nézett volna végig gőgös önteltséggel a tópart elegáns villáin, a csillogó palotákon, a nemes stílusú színházon és a hósipkás üveghegyeken. Halála tényét egy ezerfejü szörnyeteg: a nézőközönség vette tudomásul és nem volt szamára más érzése hahotánál, kárörömnél, gúnynál és vidámságnál... Ember volt, ha csak hóember is, és emberi sorsot ért el... Es Győrffy Zsolt, mialatt derűs arccal fúrta keresztül magát a hazafelé tartó kacagó tömegen, boldog érzéssel eszmélt rá, hogy ez az egész napja az elégedettség és a lelki harmónia jegyében pergett le. Boldog volt, hogy a sok vidámság, móka, derű és ragyogás legalább egy napra elfeledtette vele a gyötrő gondolatokat. 11. fejezetEgy másik hatalom. Másnap szigorú következetességgel köszöntött be a szép tavaszi verőfényes vasárnap visszahatása. Ölomszürke, fénytelen borúlat takarta el a fölkelő napot és csakhamar szaporán megeredt a langyos tavaszi záporeső vidáman hulldogáló permetegje. A rideg kontúrok alatt konokúl, egykedvűen és egyhangúan szakadt az eső. Vékony nyilak ütköztek az ablakok üvegtábláiba, megkoccantották, aztán sebesen szaladtak le rajta, keskeny, felfénylő barázdát húzva a tiszta üveglapokon. A dombok és hegyek füstölögtek, mintha ezer és ezer titkos kohó, hámor és gyár ontaná szennyes lélekzetvételét. A tó sárgászöldre változott és hidegen, ridegen feküdt széles ágyában. Gomolygó párák kóvályogtak záportól psakolt felületén, amelyen milliónyi hegyes víztölcsér ugrált /el az esőcseppek nyomában. A havasokból most egy csipetnyi sem látszott, sűrűn kavargó tejfehér ködök húztak eléjük vigasztalan, nehéz szőttes függönyt. Az eső szünet nélkül zuhogott és az utcák aszfaltján széles folyamban rohant a langyoshideg áradat. Az emberek csak annyiban vettek tudomást a patakzó áldásról, hogy kissé szaporábban szedegették a lábaikat, gummicipőket kaptak a lábaikra és esőköpenybe bújtak. Egyébként nem sokat törődtek az esővel, amely nyaranta mindennap beköszönt hozzájuk, hogy szinte a nélkülözhetetlenségig hozzászoktak. De nincs is az itteni esőben zordság, unalmasság és kellemetlenjég. A lefelé tűző vízsugár-parányok nem támasztanak kényelmetlen érzéseket, nem nehezednek ólomsúllyal a testre, nem teszik fásúlttá az agyat és nem bosszantanak, nem tesznek lustává. Az eső halk morajlása kellemes zene a füleknek és a vizek halk csobogása, zúgása, zizegése és kattogása úgy tűnik fel, mint a legszebb zenei szimfónia. A szakadatlan permetezésben van valami megmagyarázhatatlan vidámság, valami pajkos játékoskodás és az ember, noha félnapog nézze is zárt ajtók mögül a külső világot., nem tud haragudni az eső miatt. Mert az itt sohasem zord, rideg, kétségbeejtő és mélyen lehangoló. Győrffy Zsolt addig gondolkozott ezen, addig biztatta magát a süppedős derékaljon, hogy »mindjárt fölkelek«, hogy egyszerre dél lett. Kárhoztatta magát lustasága miatt, pedig aki egész éjszakát azzal töltött el nyugodalmas és egészséges alvás helyett, hogy három tekercs, másfél tucat filmet hívjon elő, különféle savakban pancsoljon és a szemét rontsa a derengő vörös féqy mellett: az becsülettel rászolgált az elmulasztottak kárpótlására. A három hosszú filmkigyó, amely az éjszaka még sikos és csúszós volt, mint a csiga teste, most összepöndörödve, összecsavarodva lógott az ablakszárnyon. Tökéletesen megszáradtak és Győrffy úgy öltözködés közben, félig -felöltözve, vagdalgatta szét őket. Ahogy nagy kényelmesen csinálgatta ezt, egyszerre ráeszmélt, hogy neki más feladatai is vannak. Csaknem negyvennyolc óra óta nem látta a »sátán unokaöccseit!« Azóta akár el is utazhattak, újabb összejöveteleket rendezhettek, sőt mindent meg is főzhettek. Ez azonban nem volt ilyen bizonyos, hiszen a legelső találkozásról néhányan nagyon is leverten, savanyú poafával mentek el és nem valószínű, hogy ezeket, akik láthatólag nem adták be a derekukat rögtön a nyereg alá, azóta, egy nap alatt, teljesen puhává tudták volna gyúrni. Azt meg bizonyosra vette, hogy a Seckseláuten-menetet és a hóember csúfos végét, ha már éppen itt voltak, megnézték ők is. Bármilyen ördögi lélek élt is bennük, bármilyen rettenetmegindításához készülődtek is, az emberi szépségek előtt bizonyára ők sem b ocsájtották le mereven és elzárkózottan a nemtörődés vasfüggönyét. Tegnap hiába nézelődött ugyan mindenfelé, hiába kereste őket a rengeteg népáradatban, egyiket sem tudta meglátni. Százezer ember között!.,. * Most már gyorsan öltözködött és elsietett a Bernstein-Bercsényi úr lakására. Útközben betért egy postahivatalba, sebtiben megírt egy sürgönyt Marili számára, hogy estére megérkezik, aztán loholt tovább. Most megtudta a >>honfitárs« lakásán azt, amit már úgyis sejtett: Bercsényi-Bernstein úr kora reggel elutazott Árosára... Villamosba vágta magát és szerencsésen elérte, a Tirol felé. menő gyorsvonatot, amely pöfékelve, remegve állt az esőáztatott sineken, kívül a főpályaudvar üvegtetején, (Folyt kdv.)