Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-04 / 250. szám
1930. november 4. .NlÍKYIDáK. A katonai és politikai győzelmet gazdasági téren is kiaknázzák Igen t. Uraim! A háborúnak esztendők óta vége van. A csatazaj elült, fegyveres emberek nem törnek egymás életére lövészárkokban, távol idegen/ .országok hegyei között és síkjain. Mégis folyik az emberiség nagy csoportjai, a nemzetek között, nem kevésbé erős és végső eredményben nem is kevésbbé veszedelmes háború: a gazdasági harc/ A középkor megszűnte óta népek fegyveres összeütközéseinek csak politikai következményei voltak. A nagy világháborút befejező békekötések kísérelték meg először, hogy a katonai és politikai győzelmet gazdasági téren is kiaknázzák. Magánvagyont koboztak el. ipari centrumok gazdagságát vették kezükbe szabadalmak által oltalmazott eljárásokat zsákmányoltak^ de főként és elsősorban uj gazdasági egységeket és területeket teremtettek abból a célból,, hogy egyes államok gazdasági életét megerősítsék, másokét ebedig elsorvasszák. Ennek a katonai harG.ulán felidézett gazdasági háborúnak ugyanaz a következménye, mint a harctéri tusáknak volt. Mindenki vészit benne és a győztesek a győzelem és a zsákmányszedés dacára súlyos veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. Sajnosán a hatalmasok, akiknek az ügyek irányítása a kezükben van, még mindig nem jöttek rá, hogy az emberiség boldogulása a harc megszüntetését követelné, akár erősekről, akár gyengékről lenne szó. Az egyes államok és. államcsoportok gazdasági ereje még mindig talpig vértben áll egymással szemben. így kell kifosztott,^ szegénnyé tett, megtépázott gazdasági életünkért nekünk magyaroknak is Karcolni. A Kisiparosság a gazdasági harc derékhada Ennek a harcnak vannak vezé- g rei, hadtestei, hadosztályai és ^ regimentjei ép úgy, mint a valóságos katonai ütközeteknek. Széles fronton kell védekezni a nyilt és rejtett támadások ellen, támadó vámpolitika, tarifakoncepció, termelést nehezítő érdekközösségek statuálása. vagy dumpingszerü ár- leszállítások betöréseivel szemben. Ebben a harcban két nagy hadserege van a magyar gazdasági életnek: az agrár front és az ipari front. Az ipari frontnak derékhada a közép- és kisiparosság. Egyik szárnyán mellette ott áll a nagyipar a maga kapitalisztikus szer- vezkedéséveL. A másik slzárnyon mellette áll az ipari munkások tömege,. Mind a két szomszéd hadtest derék magyar emberekből áll, akiknek azonban a magyar front szempontjából való megbízhatóságát különböző nemzetközi áramlatok és összeköttetések vakító csillogása nem egy vonatkozásban kétségessé teszi. Az ő szemüvegükön keresztül a nagyipari termelés és a munkáskérdés problémái gyakran kapcsolódnak ki a nemzeti termelés mindnyájunkat érdeklő gyakorlati kérdéseinek köréből. Nem igy a kisipar. Ennek az a sorsa, hogy válogatás és a menekülés lehetősége nélkül együtt örüljön és együtt szenvedjen a magyar sorssal. Ö, hiszen amazok sem tudják elszakítani sorsukat a nemzet éLetétől, de ez az igazság nein áll előttük mindig eléggé tisztán. A kisebb méretű helyi ipar nem is kereshet fantasztikus kibúvókat a bajok alól elméleti elgondolások távoli ködben felmerülő csodatételeiben. Az itt él köztünk és velünk. A nemzet gazdasági életének minden baját külső segítség nélkül együtt szenvedi az egész országgal, könyörtelenül alá van vélve a kereslet 'és kinálat néha kegyetlen törvényeinek és ezért posztját sem elméletben, sem gyakorlatban nem hagyhatja el. Ipari termelésünknek ez a derékhada, annak egyik nagyszerű regimentje, a nyíregyházi regiment ünnepel ma és szented fel táborát, parancsnokságában és vezérkarában nagyszerű emberekkel, soraiban bátran küzdő és a nehézségekkel szemben meg1 nem hátráló, hu- szárlelkü magyar katonákkal. És amikor ünneplésében résztveszek, az az érzésem, hogy ehhez a regimenthez nekem is van némi közöm. Ha úgy gondolom, hogy mint valami ezredtulajdonos-félének nekem is jogom volna felvenni az ő uniformisát, büszkeség tölti el szivemet, de egyben kötelességet is érzek, hogy a magam erejével és szavamnj. hallgató egyéb csapatokkal oda siessek minden küzdelembe és minden veszélyben a nyíregyházi bátor regimentnek a segítségére. működésében. Mi történik az áruelosztásban, illetve a kereslet és kinálat törvényeinek normális működésében. Mi történik az áruelosztás terén ma ? Mesterséges gátak ~ és korlátok nehezítik az árunak a termelők és fogyasztók közötti útját. Határvonalak emelkedtek, amelyek kiegyensúlyozott gazdasági egységeket törtek ketté, elvágták, eitorlaszolták vagy másfelé vezették az árucsere eddigi — természetes útjait. Vámvonalak emelkedtek és nőttek maguk a vá- vámok is s ennek következtében a túltermelésből előálló árufölösleg nem tud lefolyni a maga medrében, de mesterséges zsilipek gátjain bukdácsol keresztül. Viszont a gazdasági élet ujabb szervezkedéséi nyúlnak bele a kereslet és kínálat törvényeibe. Kartelek keletkeznek különböző címeken abból a célból, hogy. a kínálatot szabályozzák és kivonják magukat a szervezetlen fogyasztás azaz a kereslet befolyása alóL A munka is megszervezkedett és a másik oldalon szintén áttörte a kiná'at és a kereslet merev szabályait. A kapitalizmusnak és szocializmusnak ezzel a szervezettségével szemben áll a fogyasztó, amely a trfiprodukció okozta Idnálatemel- kedésnek nem találja meg a hasznát. A megszervezett gazdasági tényezők is szenvednek A világ gazdasági élete a túltermeléstől szenved Ha már a gazdasági élet nehézségeiről beszélünk, érdemes egy kissé mélyebben is beletekinteni a problémába. —- A világ gazdasági élete 'túltermelésben szenved. Ha egész primitiven a gazdasági élet bonyolult voltát elfeledve halljuk, hogy az emberiség azért nem tud eleget fogyasztani, mert túlsókat termel, a fülünknek is alig tudunk hinni. Elvégre, ha sokat termelünk búzában, kenyérben, szövetben, kalapban, vagy nem bánom én, autóban is, a következménynek annak kellene lennie, hogy mindenki jól él, mert hiszen még mindig van nagyon sok fogyasztó, akinek az asztalán elférne még néhány kiló kenyér, akinek nem jelentene szerencsétlenséget, ha egy uj ruhára való szövetet juttatna neki a gazdasági élet, sőt, még az automobilokra is akadna nézetem szerint reflektáns elég. Ha magunk elé" képzelünk egy egyszerű, mun- kamegosztottsági tagolás nélkül való társadalmat, örülnünk kellene a túltermelésnek, mert annak természetes következménye, hogy mindenkinek bővebben jut mindenből. Vegyük azonban elő gazdasági tudományunkat, mert hiszen a dolgok valódi folyása nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt nyers mivoltukban el tudjuk képzelni. A közgazdaság tudománya is azt mondja azonban, hogy a túltermelés, a fogyasztásra váró áru sokasága nem jelenthet nélkülözést és éhínséget, mert ha nagy a kinálat, ha növekszik az a kereslethez képest, az árak leszállnak, a tömegek fogyasztóképessége nő s a túltermelésből végeredményben köny- nyebb élet és jólét fakad. Ha már most ezeknek a tételeknek az ismerétében azt látjuk, hogy a túltermelési krízis világszerte — és be kell vallanunk, hogy még csak nem is nálunk a legrosszabbak a viszonyok —, az emberek életének megnehezedésé- re. az élet gondjainak szaporodására vezet, hibának kell lenni az 'áruelosztásban, illetve a kereslet és kinálat törvényeinek normális A gazdasági szervezkedésnek ez a természetellenessége azonban nem tisztára azzal az eredmény- nyei jár, hogy a tőke és a munka- kinálat nagyobb haszonhoz jut, és az ezeken kivül álló fogyasztóközönség jár rosszul, hanem sújtja magáj a tőkét és magát a munkaerőt is, mert hiszen a tőke, a vállalkozás, az üzem ég másrészt a munkás maga is fogyasztó és pedig mindenütt és mindig fogyasztó, sőt a tőke és a vállalkozási egyszersmind mamímut-fogyasztó is. Végeredményben tehát ezek a megszervezett gazdasági tényezők is szenvednek saját politikájuk folytán. A gazdasági élet törvényeibe való ez a beleavatkozás jár azzal az eredménnyel, hogy bár az embe i munka termelőereje sokszorosára fokozódott, ezzel a fokozódással nem a jóiét, hanem a mindennapi gond köszöntött be közénk. Régen azt mondottuk, hogy a gazdasági élet alapeleme a sza- szabadság. Természetesen mindig az állam beavatkozásától féltették a gazdasági élet sorsát. Most azonban arra kell ébrednünk, hogy ép olyan veszedelmes, hogy ha a politikai hatalmon kivül ál-r ló. de egyéb hatalmas szervezetek babrálgatnak a gazdasági élet szelepein és kontaktusai ‘körül, mert épugy kiereszthetik a gőzt, vagy rövidzárlatot okozhatnak, mintha az állami élet hatalmasai teszik ugyanezt. Ebben a zűrzavaros helyzetben ismét a kisiparos áll tanácstalanul. A maga személyes munkához és Megrendeléshez kötött üzentével kartelszerződésekbe alig mehet bele. Munkájának értékelését illetőleg kollektiv szerződéseket nem köthet. Mint termelő érzi a gazdasági válság értékesitési nehézségeit^ ugyanakkor pedig mint fogyasztó reánehezednek a kinálat szervezetségével járó terhek. Szolgáljon vigasztalásunkra, hogy a gazdasági élet ereje nem tűn a kiegyensúlyozatlan helyzeteket s ezért a felkavart hullámok elébb-utóbb lerázzák az erőszakot s a mérleg egészséges játéka helyreáll. De magától" kínálkozik a gondolat, hogy az állam, a- melytől valamikor annyira féltették, a gazdasági élet zavartalanságát, most annak megmentőjéül lépjen fei és erőhatalommal biztosítsa a piac életének szabadságát. Mi teszi tökéletessé az iparosok otbonát? Igen tisztelt Uraim I! Hosszú küzdelem után áll ez az épület. Ezzel azonban még nincs befejezve minden, mert amit itt látunk a ma felavatott otthonnak csak külső, anyagi tényezői. Mást is kell azonban ennek az intézménynek a virágzására, fejlődésére és tökéletesítésére összehordanunk. Lelket, szeretetet, forró rajongást, amely majd disziti ezt a hajlékot. Arra nem volt erőnk, hogy aranyozott díszekkel, fénylő ornamen- tumokkal lássuk el belül a faiakat. De lehet ezeket csillogóvá, fényessé. ragyogóvá tenni azzal a szeretettel, amely az itt járókat összefűzi azzal ’a szeretettel, a- rnely őket ehhez az intézményhez hozzákapcsolja. És drága aranyból készült csillárok, vagy falboritá- sok helyett sokkal szebb ornamentika teheti "díszessé ezeket a szobákat akkor, ha a minden szépért és nemesért való lelkesedés forró levegője fogja betölteni őket. Épületek és helyiségek nemcsak a maguk fizikai mivoltukban élnek, de abban a szellemben, a- mely a falak között helyet foglal. Most. amikor először találkozunk ünnepi gyülekezetben ezek között a falak között, hivjuk be ide a hazaszeretetét, a tjsztesség, a komoly munka és a felebaráti szeretet hófehér szellemeit. Szárnyuk suhogása és szellemüknek fénye töltse be ezeket a termeket és maradjanak itt miközöttünk mindörökké. Legyen az ő otthonuk is ez a székház és pazaroljanak rá lelkűk fényéből nemcsak annyit, hogy ezek a helyiségek örökké tef-j ve legyenek vele, banem annyi felesleget is. amelyből mindenki, aki itt jár, egy-egy darabot elví- hessen elméjében és lelkében haza a családja körébe, munkája és a közélet egyéb feladatai közé. Ha ez a szellem fogja beragyogni lelkét dicső és örökké való lesz az élete. Az egyházak, a hatóságok, egyesületek képviselői üdvözlik a nyíregyházi ipartestületet Rakovszky Iván dr beszéde alatt ■ más megnyilatkozás mély hatást többször felviharzik a tetszés, a I tett a jelenvoltakra. Az avató be- helyeslés spontán tapsa és éljene. I széd után a Városi Dalárda Jakab A beszámolónak is beillő hatat- fi József karnagy vezetésével gyönyö-
