Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-23 / 267. szám

1930. november 23. JNílffHYiDÍK. Testápolás - Egészség A nő és a kozmetika A nőt igazán szépnek csak akkor lehet mondani, ha nemcsak az arca üde és bájos^ hanem egész teste is megfelel az anatómiai tökéletességnek, yagy legalább is megközelíti ezt a tökéletességet. Alig akad olyan betegség, mely a női szépségnek ne ártana. Eleve le keli szögeznünk egy sarkalatos té

J telt: szép és kifogástalan bőre és alakja csak egészséges embernek lehet. Minden szépségápolásnak az alapja tehát a jó egészség. Ez okból az orvosi kozmetika lényegére vonatkozó ismereteket a legszélesebb néprétegek között is terjeszteni kellene. Sajnos, eddig az orvosok a kozmetikával, mint másodrangú kérdéssel nem sokat foglalkoztak és igy a közönség csak az újságok hirdetéséből ismeri a modern orvosi "kozmetikát. Ez a körülmény indított arra^ hogy a »Nyirvidék« szerkesztőségének szívességét igénybe véve, az olvasó közönséggel az orvosi kozmetikát megismertessem. Mielőtt a kozmetika részleteibe "bocsátkoznánk^ szóljunk röviden a kozmetikának a nő életében való jelentőségéről. A nőnek a természettől váló hivatása az anyaság. Minél szebb 3 nő. annál könnyebben juthat abba a helyzetbe^ hogy a körülményekhez mérten férjhez menjen s igy eleget tehessen tulaj donképen való hivatásának. Már ez az egy szempont is eléggé indokolja azt a kívánságot. amely szerint minden nőnek arra kelf törekednie^ hogy külső megjelenésében minél vonzóbb és minél bájosabb fegyen. A női szépség értékes fegyver, mely sokszor segít ott is, ahof minden tudás megbukott. A női szépség kuíc'sa a legtitokzatosabb lakatoknak is

v a természet drága adománya. Gondoljunk a hires szép asszonyokra: Lady Hamilton, Du Barry, Pompadöur marquisra és igazolva látjuk a tételt, hogy a nő egy kis szépséggel, annak hathatós érvényesítésével a történelmi idők folyamán, mindenkor sokkal 'többet érhetett el a társadalomban, mint tengernyi tudománnyal, vagy kitartó munkával. De ettől eltekintve a mindennapi életben

v a kenyérkereseti pályákon vivott nehéz küzdelmek közepette is mindenki tapasztalhatta, hogy a szép nő bcS dogulása és előmenetele az esetek nagy többségében jobban biztosit" va van. .mint azé, aki kevésbé szép. Minthogy ilyenformán a szépség anyagilag is értéket jelent, köny* nyen meg lehet érteni^ ha a nők fo-gyatékosságaikat miné^ jobban eltüntetni és előnyeiket minél Szembetűnőbbé óhajtják tenni. Teljesen jogosulatlan tehát a nők ellen oly gyakran elhangzó vád

% hogy szépségüket csupán hiúságból igyekeznek'fokozni, mert az igazság az, hogy a szépségre, mint fegyverre létérdekeik megvédefenezése és biztosítása céljából is szükségük van. Nemcsak a leányoknak keh megismerkedni a kozmetika alapelveivel. hanem talán még nagyobb mér tékben az asszonyoknak is. Sajnos, a sors kegyetlen mostohasága foly|tán a nő aránylag igen korán öregszik meg. A 40 éves. sőt néha már a 30 éves asszony is veszedelmes lépésekkei halad a hervadás utja felé és ha eléggé nem gondozza magát, csakhamar kiülnek arcára az öregségnek nyomai. Pedig a 40 éves asszony, ha kellő figyelmet fordít testének ápolására^-— nemcsak. hogy nem látszik öregedőnek. hanem határozottan bájos, lebilincselő. sőt ellenállhatatlan is lehet és háttérbe szoríthatja még azokat is, akik nála jóval fiatalabbak. Meg kell jegyezni azt a kétségtelen igazságot, hogy minden aszszony tovább maradhatna fiatal és üde, ha nem nézné tétlenül és egyre fokozódó kétségbeeséssel, — miképpen fonnyadnak és hervadnak ei arcának még nem rég oly üde rzósái. hanem erősen eltökélt szándékkal és a kozmetika nyújtotta eszközök felhasználásával árra törekednék, hogy ne csak szép legyen, hanem az is maradjon. És mivei a nők túlnyomó többsége a helyes szépségápolás elveit nem ismeri. nem meglepő, hogy oíyan sokan vannak, akik a hangzatos nevek és címek alatt forgalomba hozott szépitőszerekbe helyezik minden bizalmukat, hitelt adnak oTy ígéreteknek, melyéknek beváltása lehetetlen. Láttam olyan hirdetést^ ahol a hirdetetc krém a — reklám' szerint — mindenféle szépséghiba ellen egyaránt hatásos, gielynek használatától a zsiros arc száraz lesz, — a fonnyadt, száraz bőr fiatal, üdévé válik, eltünteti — ugyanaz a kréml — a pattanást^ mitesszert, szepfőt és májfoltok — talán még egye bet is — de tény az, hogy a közönség megveszi, holott már némi gondolkodás után mindenki rájöhetne, hogy ugyanaz az arcviz, krém vagy kenőcs nem szolgálhat különböző és egymással ellenkező természetű bajok orvosolására. El 'kell ismerni, hogy van e Szereknek közös tulajdonságuk is, — elsősorban hogy drágák no meg rendszerint nemcsak értéktelenek, hanem határozottan ártalmasak is. Ez utóbbi körülménynek is szerepe van abban, hogy a »Nyirvidék« hasábjain kozmetikai kérdésekkel foglalkozom^ mert minden igyekeze temmel azon vagyok, hogy szigorúan alkalmazkodjam a »non nocere« elvéhez, ami annyit jelent, hogy >>nem szabad ártani.<t Dr. K. B. — Uj egyenáramú hálőzaft csöveit. A VATEA rádiócsőgyár hoszszas kísérletek után megtalálta a helyes utat és olyan csöveket fcezdott mosc gyártani^ mely az egyenáramú hálózat zavarait eliminálni képes. A csövek fütőárama minden csőnél pontosan azonos ennélfogva a készülékben a legcélszerűbb üzemi 'feltételek mellett műkődnek, s azonkívül, hogy az elérhető maximális teljesítményt produkálják. élettartam szempontjából is a legelőnyösebben vannak igénybevéve. Fütőszáluk ugy van megválasztva, hogy hőtehe^stlen" ségük a várható áramingadozások kai'szemben elegendő legyen, emellet se vegyenek azonban fei tul nagy áramerősséget, mert az egyenáramú hálózati készülék fogyasztása a fütőárammar'igen erősen növeszkik. A VATEA uj csövei felhasználásával k telepes készülékekre vonatkozó össze kapcsolások egyáramú hálózati készülékekre is biztosan alkalmazhatók. Egyelőre a két legfontosabb típust: egy univerzális (RX 406 S) és egy nagy teljesítményű végerősítő (UX414 S) csövet hozott piacra a VATEA. Ezek már kaphatók is az összes j rádiókereskedésekben, mig rövide' sen az összes telepfütésü csöveknek megfelelő szériacsövek is meg fognak jelenni a piacon. 7588 He dobja el rossz hc- és sárcipőjét mert a VULKÁN GUMMiJAYITÚ ÖZEM Zrinyi ^lona utci 9. (bent az udvarban) 24 óra alatt olcsón, vulkanizálással ujjá alakítja. Nézzen meg kész cipőket üzemünkben. — Nem ragaszt, hanem vulkanizál 7566—30 (Regény.)" 35 Irta Péchy-Hő rváth Rezső. Egy tökéletesen emberi — hóemberi — formára gyúrt vattacsomó, gőgösen •és fenhéjázóan elpislogatva a mélyen alatta kanyargó emberraj fölött, groteszk és félszeg alakjával ezerek és ezerek figyelmének, mulatságának és beszédének középpontja. Árván és elhagyatottan ült ott szegény feje, bután és kábán, mint valami önmagát túlélt vénség, aki nem akar tudomást venni a maga hívságos álmai ellobbanásáról és nem akar eltávozni arról a világról, ahol fölösleges, nevetséges és gyűlöletes... Összenyomott, harmonikás cilinder a fejebúbján, félrecsapva, mint duhaj legény fején a mokány tökfödő, a szájában hegyes ívben előreugró pipa és a szemei, a két piciny fekete pont, közönyösen és bárgyún nézegetnek ki a vattafejből. Egyik kezét hetykén a csípőjébe döfte, a másikkal azonban mereven és ügyetlenül szorongat egy torzonborz vesszőseprűt.. Aki csak ránézett a szegény ostoba hóemberre, olyan kacaghatnékja támadt

1.... Egyszerre felreccsent a harsonák feljajduló hangja és a Bellevue felől megjelent az egész csodálatos karaván. Elvonultak újra Győrffy előtt az összes csoportozatok és ő újra alig tudott betelni velük. A menet most bekanyarodott a zöld folt kapuján és rendben elhelyezkedett a térségen, ahol az érkezés sorrendjében álltak föl. Most kezdődött csak az igazi ünnepségl Az indián lovasok most ijesztő harci zajjal törtek elő. Szilaj robogással süvítettek végig az utcán és vad füttyök, harsány orditozások és fülethasogató üvöltések között nyargaltak be a térség közepére. Eleresztették a kantárszárat és kinyújtott karjaikban ádázul rázva a lándzsákat és bárdokat, szél- | sebesen nyargalászták körűi a petróleumszagú máglyát. Soraik között még nagyobb lármával és valami rendszertelen ugrálásból álló táncot lejtve, futkostak a vademberek. Körülfogták a máglyát és rémesen vonító, elnyújtott, borzongató üvöltésekben végződő harci éneket harsogtak, mialatt egyetlen láncot alkotva, sebesen körültáncolták a hóember máglyáját... A vad, lármás jelenet rendkívül hatásos volt, hiszen éppen annak valószínűtlensége és lehetetlensége adta meg a pokolian élvezetes mellékízt, a komoly mellé a kacagtatót, a félelmetes mellé a tréfást, az ellentmondás mellé a friss komikumot... Egyszerre láng sárga sugara szökött a magasba. Keskeny, hosszú nyelv ugrott fel szeszélyeskedve és hol leapadt, hol meg kétszeresére nyúlt meg. Megvillant, mint egy kihúzott, nemes kard sima pengéje, ha ráesik a hold ezüstös fénye. Hajladozott, imbolygott szeszélyes idegeskedéssel, mint valami tűzlángú vágy a vívódó emberi lélek mélyén, amely egyszer gyáván halványodik meg, egyszer meg rőten, bíborcsóvásan ragyog fel. A tömeg zúgni, zsongani, morajlani kezdett, hogy szinte túlszárnyalta a máglya lángcsóvája körűi ugrándozó talmi-kannibálokat, akik pedig éppen most még eszeveszettebb üvöltésbe és még szédítőbb táncolásba kaptak. A lángnyelv pedig sebesen, mint a gondolat, vagy mint a távolbafutó villanyszikra, rohant végig a fenyőfalombokon. A petróleum permetegje csak siettette a lángralobbanást és a következő pillanatban egyetlen lángtenger vöröslött a vattabábú alatt. A hóember bután és mereven bámult el a végtelenségbe, de mintha a cilinder valamit megbillent volna a vattagombóc tetején... Gombolygó füst vegyült a tiszta tóparti levegőbe és pattogva, ropogva égtek a száraz fenyőfagalyak. A vastag füsttömeg bodorodva kavargott a fel-felcsapó lángnyel| vek felett és fanyar illata szétáramlott a térségen. Korom és pernye úszott a levegőben, mint ősz idején az ezüstszín ökörnyál. A tűz sietve égett ég pattogott tovább, mintha sürgős dolga lenne másutt és ki kellene használnia az idejét. Öles Iángoszlopok csapdostak egymás felé szeszélyes karjaikkal, szétcsaptak a levegőben, a piszkos füstgomolyag között, összefonódtak, ölelkeztek, aztán szilajul lobogtak fel és szédítő magasságba sodorták fel a félig már elhamvadt faleveleket. A fel-felőrjöngő lángkolosszusok egyikemásika már bele is kapott a hóember vattatestébe. A perzselődés cikkázó tűzfolyama hírtelen végigrohant a vattabábú felületén és barnásfekete nyom jelezte az útja helyét. Egy pillanatig bujdoklott rajta a tűz, de fiúiról újabb és hosszabb lángnyelvek nyaldostak fel, ujabb és kitartóbb tűzcsókok viharzottak át testén és egygszerre élénk lobogással vetett lángot a kábán merengő vattaember, aki túlélte önmagát. Rakéták pattogása válaszolt legott a tűz szomjas ölelésére és a vademberek, indiánok, jelmezesek, ókoriak, görögök, zsoldosok és a közönség nagy tömege óriási hahotázással zúgott fel. Ugy viharzott át a nagy térségen a derűs rivalgás, mint valami ádáz vihar harsogó felzendülése. A hóember testében rakéták, tűzkigyók és békák rejtőztek és amikor a tűz elérte ezeket az ördöngös szerszámokat, élénk kigyózással röppentek a magasba mind és vad puffogással szakadtak ezerfelé... Az életében is oly nevetséges külsejű hóember tehát a halálával is megkacagtatta az ő publikumát, hóhérait... Felrobbant a mokány pipa is, a betyárosan félrecsapott ócska cilinder, a torzonbor? vesszőseprű is, sőt hatalmas pattogással pukkántak szét a parányi fekete szemek is, amelyek szintén nem voltak egyebek egy-egy apró, de karakán pattogással zajló rakétánál. • (Eolyt köv.), ; , , ^ jjj