Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-18 / 262. szám

1930. november 18." JSíyíryidjék. Mezőgazdaság A Nyírségi Szeszgyári Gazda ságok üzemrendszere Mezőgazdaság tudományi doktori értekezés mezőgazdasági üzemtanés becsléstanból. Irta Dr. Keztyüs Lajos, a debreceni m. kir. gazdasági akadémia rendes tanára. A magyar mezőgazdasági szakirodalom dacára annak, hogy az utóbbi években igen örvendetes fellendülést mutatott mindezideig nélkülözött olyan szakkönyvet, amely a szeszgyári gazdaságok üzemrendszerét szám tartási adatok alapján szemléltetően bemutatná, s egyuttal megvilágítaná azt, hogy mennyire előbbre tudja vinni magán- és közgazdasági tekintetben a mezőgazdasági ipar egy vidék mezőgazdaságát. Különösen érdekelheti a szabolcsi gazdát az a munka, amely a nyirségi mezőgazdasági szeszgyárakkal speciálisan foglalkozik s bemutatja, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás alakította át a nyíri bucka külterjes gazdaságán belterjes, a gazdasági viszonyoknak megfelelő okszerű gazdaságokká s a nyírség egyúttal iskolapéldája annak, hogy a szeszgyártás elsősorban is kifejezetten mezőgazdasági ipar. Dr Keztyüs Lajos munkája minden tekintetben hézagpótló mü. A szerző nem kitaposott utakon halad, hanem alapos, mélyreható forrás tanulmányok s helyszíni személyes adatgyűjtések alapján igaz lelkiismeretességgel kitűnő munkát alkotott. Munkájában a szerző megismerteti az olvasót a mezőgazdasági ipar jelentőségével és különböző fajtáival. fogyasztásával s exportjával. Részletesen kiterjeszkedik azután a nyirségi szeszgyári gazdaságok elő(nyeire s behatóan ismerteti a nyirségi burgonyatermelés arányait, a szeszgyári gazdaságok helyi viszonyait, a birtokok üzemrendszerét, terméseredményeit, állatállományát, trágyázási rendszerét, a szeszgyári alkalmazottak járandóságait s a szeszgyárba befektetett tőkék kamatozásait. Nagyban emelik a mü értékét azok az értékes kimutatások, amelyek üzemstatisztikai adatokat tartalmazván, kiválóan világítanak be a szeszgyári gazdaságok gazdálkodási rendszerébe. A mai mostoha gazdasági viszonyok közepette, amidőn az értékesítési nehézségek mindjobban elő térbe kerülnek, a "helyes iparfejlesztő politikának egyedüli helyes utja csak a hazai nyersanyagok feldolgozása lehet. A szeszgyári gazdaságok szaporítása által az intenzív burgonya és cukorrépa termesztés következtében a gabonaterületek csökkenése s így a gabonafélékben mutatkozó terményfeleslegek apadása következik be s azonkívül a kapás növények értékesítésére is biztos eszköz áll rendelkezésre. A mezőgazdasági szeszgyártás rentabilitása azonban csak ugy biztositható, ha pontos számtartási adatok alapján helyes üzemi elvekkel rendezzük be gazdaságainkat. Jelen tanulságos üzemi szak könyvet minden szabolcsi gazdának el kell olvasnia, mert általa számos olyan ismeret birtokába juthat, ami könnyen segítségére lehet e válságos gazdasági helyzetben. A könyv ára 8 P. Megrendelhető a szerzőnél. Klár Dezső. A ponyvairodalom támadása a szabolcsvármegyei falvak ellen Néhány hete könyvügynökök járják be a szabolcsvármegyei községeket Czinka Panna, Sobri Jóska, Bogár Imre s a múlt század többi hírhedtjének életét tárgyaló történeteket árulják számító üzleti szellemmel, ellenállást nem tűrő erőszakossággal. Először ingyen adják, ráerőszakolják az emberekre, másodszor már 12 fillért kérnek és kapnak is füzetenként. A néplélek mélyén mindig ott él a nagy alföldi betyárokat csodáló tisztelete, érthető tehát, hogy az első ingyen füzetnek szemet kápráztató, fantáziát csiklandozó, léha hazugságai után már 12 fillért is kapva-kap a második és a többi 40— 50 füzet után. S veszik e füzeteket éppen azok, kiknek alig van betevő falatjuk, kiknek gyermekeik még most is mezítláb járnak, mert szüleiket hatalmába kerítette a rablóvilágról dicshimnuszokat zengő ponyvairodalom. Ezzel kapcsolatban hadd kérdjük* meg : miért engedik meg az illetékes körök, hogy lelketlen kufárok ferde és szükségtelen irányban fokozzák a nyomorgó napszámos és kisiparos igényét ? Miért engedik meg az illetékesek, hogy üzleti érdekből a tekintélyt úgyis nehezebben viselő s kommunista levegőben élő népünket urüldöző, népkedvelő, felsőbbségen kifogó betyárok hazug, idealizált meséjével táplálják ? E füzetek árusításának betiltását erkölcsi és szociális szempontok követelik. Halálra forrázta magát egy vasmegyeri asszony Albók Imréné vasmegyeri aszszonyt súlyos égési sebekkel szállították be a nyíregyházi Erzsébet kórházba, ahol meghalt. Albókné vizet melegített és amikor a forró vizzel telt fazekat íé akarta a tűzhelyről emelni, a forró víz a lábára ömlött és összeégette. Az égési sebből orbánc lett és Albókné menthetetlen volt. A kir. ügyészség. minthogy bűncselekmény nenp történt, megadta a temetési engedélyt. Akáckaróval ütötte le haragosát egy érpataki legény Beregszászi Mihály érpataki napszámos az esti órákban a Hangya vendéglőből lakására ment. Régi haragosa, Revók Pál megleste és egy hatalmas ákáckaróval leütötte. Beregszászi különösen az egyik kanján szenvedett komplikált sérüléseket. Rehók ellen súlyos testi sértés címén indült meg az eljárás. ELE OÁNS LEVÉLPAPÍR AZ ü JSÁGBOLTBAN (Regény.) Irta Péchy-Hc/rváth Rezső. 50 — Előérzet? — mondotta máskor. — Ostobaság! Az ember valamit nagyon óhajt, vagy valamitől nagyon fél, aztán természetszerűleg sokat gondol ajra és minden egyébre, ami azzal összefügg. És a sok gondolkodásból képzelődés lesz, az autószuggeszció egy gyakori neme: az ember már sejti, sőt tisztán látja annak ilyen vagy olyan alakúlását, kimenetelét, vagy bekövetkezését, amin olyan sokat gondolkodott és ekkor valami babonához hasonlatos határozatlan félelmek és belső látomások kavarognak elméjében, amelyeknek hatása alatt inkább elhiszi a dolog bekövetkezését, mint nem. És hogy valamivel megnyugtassa magát és valamivel hízelegjen a saját szellemi képességeinek, azt mondja és hiteti el magával, hogy — előérzete támadt valamiről. Pedig az egész nem egyéb egyszerű képzelődésnél, amely azonban annyira élénk, hogy néha tisztán látjuk mindazt, amivel később majd dolgunk lesz. Mindez azonban bizonytalan föltevés. De jaj akkor, ha a sejtelmek teljesedésbe értek! Milyen gőgös és öntelt diadalmassággal veregeti vállon magát az előérzetes ember! Ugy-e, megmondtam — harsogja, — megéreztem én ezt előre! Az én előérzetem volt ez és az nem csalhat és nem tévedhet stb... 1 Most azonban nagyon is hitt az előérzetben ő maga is! Hiszen önmagán kellett tapasztalnia azt a különös érzést, amely teljesen elhatalmasodott rajta, anélkül, hogy elemezhette volna, vagy megmagyarázhatta volna magának, miféle. Nyugtalanító érzés volt ez, amely folyton dolgozott benne, fólyrton foglalkoztatta és nem engedte meg, hogy, másra összpontosítsa gondolatait. És emellett^ a leküzdhetetlen nyugtalanság mellett sötét sejtések kacérkodtak vele és mint lidércnyomás, agybomlasztó súllyal nehezedtek a mellére. Mi volt ez, ha nem — előérzet? Most már hitt benne ő is... Fölindulásában leszállt a villamosról, pedig még nem ért eüa célhoz. De úgy érezte megpattanásig feszült agyával, hogy mozgás, testi fáradság kell neki a gyötrő gondolatok valamelyes ellensúlyozására. A Minervastrasse 12. számú ház előtt megállt. Egyszerű, sárgásszürke külsejü egyemeletes ház volt. Kovácsolt vasból készült lándzsák sorakoztak falaitól a szomszédos ház faláig, befogva egy igen barátságos kis kertet, amely — két részre osztottan — feküdt a házak között. Utána újra ilyen kertecske következett, amelynek szöglete az uccasarokra rúgott ki. Qyőrffy Zsolt tehát az első szempillantásra megállapította, hogy a ház, egyetlen fala kivételével, amely az ucca vonalában húzódott végig, kertben áll. Tehát itt lakik az a bizonyos Bercsényi, akinek a thrák miniszterelnök távirata szólott. Habozás nélkül megfogta a kapú kilincsét. Az ajtó nem engedett,, zárva volt. — Győrffy azonban tudta, hogy itt mi a szokás. A kapú közepén, a kilinccsel egy vonalban, jókora rézgömb volt, amelyet az idegen legföljebb kapudíszitésnek gondolt volna. Ámde ha jobbra vagy Jbalra megcsavarintják, a kapú önmagától kinyilik. Qyőrffy megfogta a rézgolyót és megcsavarta. Jobbfelé nem mozdúlt, megcsavarta balra. Az ajtó megmozdúlt, a kilincs závárja egyet csattant és a kapuszárny fölnyilf. Mindjárt a földszinten meglátta a névjegyet, akinek a gazdáját kereste: NICOLAS BERCSÉNYI journaliste hongrojs (Qyőrffy Zsolt csak rámeredt a finom pa- ! pirosú névkártyára... és egyszerre úgy érezte, hogy egy láthatatlan nyíláson minden vére elillan a testéből... Bercsényi Miklós »hirlapíró«! Ő, jól ismerte ő ezt a züllött egzisztenciát, aki úgy volt hírlapíró és magyar, mint ő admirális Argentinában! Ez a mindenre kapható gyanús ember, aki több esztendőt űlt már börtönben az összes külföldi államokban, mint amennyi újságcikket valaha megirt, közismert analfabéta volt, aki legott elemében volt, ha valamilyen politikai komplottot kellett öszszehozni. A bérgyilkosságtól a nyilt sajtórágalmazásig nem riadt vissza semmitől és nem válogatott az eszközeiben sem. Minden kormányt és minden pártot támogatott, sőt egyszerre több pártot is, ami politikai kalandorságát legjobban jellemzi. És ez volna »magyar ujságíró«?! Ez, akinek újságírói mivoltát a magyar lapok csak a törvényszéki rovatban szokták tárgyalni, »ák-jelzőtbigygyesztve a »foglalkozása« elé, és akitől az összes külföldi hatóságok jobban írtóztak, mint egy veszedelmes járványtól; akit Magyarország ellenségei valószínűleg államköltségen utaztatnak szerte a világban, megkedveltetni a magyar fajt, és aki a külföldön megtelepedett magyarságot lassanként olyan értékűre szállította le, mint amilyen a bukott kereskedő váltója... Ez legyen hírlapíró és — magyar?! Hiszen jól ismerte Győrffy és tudta róla, hogy a rahói anyakönyvi hivatalban nem ezen a hangzatos, vitézies mellékízei magyar néven könyvelték el, hanem — Uram bocsá'! — igy: Bernstein Chájem Nóchem...! És mit akar ettől a magyar miniszterelnök?! Megnyomta a csengő gombját. Kis vártatva csoszogás hallatszott ki a tejüveges ajtó mögül. Kulcs csörrent a zárban és egy alacsony, barátságos nénike bújt kí a nyíláson* (Folyt köv.) .1 . ,