Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

J^fÍRYIDÉK. wmmmmmmtm

mmmmm Krizantémumok MESSZE INDULÓ PIROSKA. I j Nagy szemével ma rám nézett Piroska. Szegény kislány. Hová indul, hová ? | I ... Éjente készítik a paripákat, j ' , egyszer majd nesztelenül ide szállnak ! a nagy, homályos ablakok alá. • j • ; ; 'i i < i ir.i im ; '"' *'in í

r

| Nagy szemével ma rám nézett Piroska. Sosem nézett az életben így senki. ... Milyen fehér, milyen fehér már minden. " Vájjon messziről látja-e az Isten ? Jaj, tudnak ott fenn különbséget tenni ? ' ' \ " , i * c ! 1' • Szép és titokzatos, indulni messzi. | i Most mégis szörnyű, hogy jövő tavaszra a föld felett egy domb, más semmi, semmi... S fogok-e rá jövőre emlékezni, hogy nagy szeme volt s rám nézett Piroska. Erzsébet-kórház. M. Juhász Margit. II. HOLT ASSZONYTÁRSAM ELÉGIÁJA Egy lehellet a haja illatából, ' , talán egy nesztelenné halkult sóhaj, ott reszket még a fehér függönyök közt, ha meglebbennek este hullott szárnnyal. Valaki néha, mikor a virágok . I ' meghajtott fejjel álmodnak a fényről, a kerti úton átsuhan sietve. S emlékhalkan míg szárnyat bont az éjjel, húr rezdüL meg az alvó zongorában, a kanapén a vánkos selyme surran, kéz simít át a szekrény barna mélyén, s a megvakult tükörben árnyak ásznak. ... Kint titokzatos csillagok merengnek _ • t és néha egy-egy, fényes, piros sávval ámuló szemünk elől toa ível. Méreyné Juhász Margit. 2 megteremteni, nem-é csatlakoznék ez is a nagyipari kartellhez és akkor nem-é még inkább rontaná a gazdasági helyzetet ? Erre sincs biztosíték 1 / Az árak aránytalanságának kii küszöbölésére Gaál Gaszton orszgy. képviselő a vámok energikus leszállítását javasolta egyik képviselői beszámolón, azt mondván, hogy ha alacsony vám mellett bocsátanók be a külföldi árucikkeket, biztos, hogy a hazai' nagyipar is rögtön alászáUitani az ipari cikkek árait. • i Erre is azt kell mondani, hogy nem egészen biztos ez. A mai kartellszervezetek tág területén, a hazai kartellek, a külföldiekkel együtt működnek. Legalább is feltehető ez. De, ha most nem is lenne ez az összeköttetésük meg, akkor is, nagyobb vámleszállitásra, találkoznának érdekeik és ők maguk is egymásra találnának, egymással megállapodnának. A vámcsökkentés értékkülönbözetét a maguk részére biztosítanák és megosztanák egymás közt, de az árak aligha szállanáiiak le, vagy csak igen kis (mértékben. Sokkal ügyesebb üzletemberek a kartellek tagjai és vezetői, hogysem a vámcsökkenésből keletkező nyereséget a maguk számára ne biztositanák. A háború elején a mezőgazdasági főbb termények árai maximáltattak. Gróf Tisza István kormányának első ármaximáló rendelete, a. 20.— koronás búzaárat 40.— koronában maximálta. Ekkor ugrott fel a többi mezőgazdasági termék ára is és ezeket lassan követték a munkabérek. A mezőgazdaság tehát az ármaximálás súlyát már egyszer elviselte. Az iparban, t. i. a nagyiparban ilyen maximálás még nem nyert alkalmazást, talán csak a lisztőrlés terén. Egyéb nagyiparoknál nem volt ármegállapítás. A kis- és középipar azokat az anyagokat dolgozza fel, amelyek hozzá a kereskedelem és ennek közvetítésével, a nagyipar és az egyéb termelőterületekről jutnak. Ha tehát a kisipari árak magasabbak a megengedhetőknél, akkor ez a kisiparnak nem biine, legfeljebb Eta nem veszélyes Iria: Ádámné Kolozsy Sarolta. — A Nyirvidék eredeti tárcája. — Hirtelen támadt dühvei vágta hajkeféjét a sarokba Telky Gáspár. Fekete szemei égtek a haragtól. ahogy a tükörbe nézett. — őrület... boíondulás már az egész, hogy én már soh'se szabadulok meg ettől a szörnyű Málitól? Összébb húzta az ablakon a függönyt. Még látta Málcsi sárga virágos szoknyáját, meglibbenni, eihaladtában. A tükör a két utcaablak között volt és onnan látta Telky. Homok falu tanítója a jegyi ző lányának mindennapi andalgását a háza előtt. —Két éve lakott homokon és ezalatt a két év alatt végigélvezte a falusi férjfogászat művészettel foly tátott csatájának minden fázisát.' Végigkóstolta az összes édes, sa-, vanyu, keserű izét az életnek ezalatt a két év alatt. Edes volt a jfigyzőné mama mosolya, savanyu Máli tiszteskoru hajadon modora s keserű az egész élet

v ha mindezekre nem reagált. — Hát ez borzasztó, állapította meg lecsillapodva, busán lógatva kezében nyakkendőjét. Mit csináljak. hogy szabaduljak meg tőlük. vegyem el feleségül...? Rettenetes. mindent, csak azt ne...l — Hopp. megvan, meg fogok nősülni. rövidesen... jaj, de akkor vége csak abban a kis részében, amely a haszonkulcs magasabb megállapításában jelentkezhetik. Ezt láttuk a budapesti pékek harcánál. A kereskedelem közvetít. Itt is, legfeljebb a haszonkulcsszám mértékéig terjedhet a drágitás ténye. Ugy az emez iparoknál, mint a kereskedelemnél, a forgalomcsökkenés miatt

v a magasabb haszon- I mindennek, vége a szabadságnak, olyan leszek mint Tubák kolléga, olyan lenyűgözött szegény ember. Elmegyek innen. Van még falu Homokon kivüT az Isten szép ege, alatt... Jó

v j'ó, mofforidizált tovább, de ez elég j óhely, hoi találok ilyent... és mennyi "baj után. — Itt maradok! kiáltott fei határozottan. Itt maradok s meglájuk. ki bírja tovább. Most már egész jókedvvel ké szülődött a tanyára. Amikor sárga kétkerekűjére felült és meglegyintette ördögöt, a lovát, fütyörészni is volt kedve.* Egy régi kupiét fütyült s vidáman nézte a lova' elől futó apró jószágokat. A templom előtt, hogy befordult. pillanatra megakadt torkában a fütty. Máli jött szendén veleszembe. napernyőjével játszva. — Telky folytatta a füttyöt és meszsze nézve legyintette meg ördögöt. Az belekapott a taligába, neki akart rugaszkodni a poros útnak, amikor gazdáját megállította Máli hangja. Egy rántás a gyeplőn és ördögnek meg kellett állni. — Hová megy Gábor, csicseregte bájosan a lány, az intézőékhez, meddig marad ott? — Vacsoráig

v de lehet, hogy később is... szólt kelletlen hangon Telky. De sietnem is kell, mert sok beszélni valóm van Janival. — Ezek a férfiak, legyintett kacéran Máli, hogy mindég van valami megbeszélni valójuk. De siessenek ám vele. mert nem sokára kulcsszám még megokolhatónak mondható, mert a létminimumot meg kell keresnie ez osztályoknak. Ha a forgalomcsökkenés még tovább folytatódik, akkor ezeknek az osztályoknak a helyzete is, végképpen veszélyessé válhatik. Az iparcikkek magas árainak leszállítása olyan fontos érdeke az ország gazdasági életének, hogy 1930. november 1. szinte elvárható lenne a nagyipar önkéntes ármérséklése. Több ok teszi ezt megokolttá. Ezek különben is ismertek lévén, elég, ha a forgalomnövekedés utján elérhető gazdasága szemszögéből vizsgálva, re azonban ma már okvetlenül szükség van. Szükséges a forgalomban elvárható növekedés, az ország általános gazdasága szemszögéből vizsgálva, amely mellett alárendeltnek kell minősíteni a nagyipari érdékeket. A vámmérséklés bizonytalan eredményű, de az államháztartás szemszögéből biztos veszteséget jelent. A dolgot ezúton megfogni nem lenne helyes. A mérsékelt vám mellett beözönleni remélt idegen áru, feltétlenül növelné nálunk a munkanélküliséget. Passiv kereskedelmi és növekvő passivitásu fizetési mérleg lennének a következmények. Ez ellen védekezni keli és nem mint Gaál Gaszton képviselő helyesnek gondolja, vámleszállitással, amely ezeknek éppen előidézője volna, hanem a hatalom beavatkozásával azért, mert az árleszállítás országos érdekként jelentkezik. A vékonypénzü fogyasztó, a pusztuló iparossal és kereskedővel együtt, nem tudja felvenni a harcot a kartellek és trösztökkel szemben Ehhez a harchoz ezek gazdaságilag túlságosan gyengék. Már pedig a kérdés gazdasági természetű és ehhez gazdasági fegyverekre van szükség a harcba bocsátkozásnál. Egyik termelő ágnak a másikat elnyomni nem szabad ott, ahol helyes nemzetgazdasági életnek kell folynia. A magyarságnak pedig egészséges gazdasági életre van szüksége ! Ennek ugyan nem eszköze a hatalmi beavatkozással meg határozandó áralakítás, de, ha a másikat elnyomni igyekvő egyik termelő ág gyakorlói nem ismerik fel az országos érdeket, vagy ha feí ismerték, azt minden erejükkel szolgálni nem akarják, akkor nincsen más mód, mint a kormányhatalom kíméletlen alkalmazása az árképzésnél. Itt is áll az, amit Dr. Jacobi Olivér, a magas kamatra mondott. A nagyiparnak nem lehet érdeke a mi is megyünk és tudja... akkor minket kell szórakoztatni, szót fogad... igen? Fejét féloldalt hajtotta és legcsábítóbb pillantását, eresztette útnak. — Hát akkor viszontlátásig, — mondta elfojtott dühvel Telky és megrántotta a gyeplőt, ördög felágaskodott és elszáguldott hatalmas porfelhőt hagyva maga után. A hídnál majdnem összerohant egy kocsival. Egyszerre fordultak ki a fasorból és Telky dühében, hogy még ide is utána fognak jönni, egész elmerülve ült. Utolsó pillanatban tértek ki egymás elől; — Gabi, Te, mi ütött hozzád, hogy ily nekieresztetted az ördögöket. mintha ördög nem elől, hanem utánad futott volna, kiáltott át a kocsiról egy pirosképü papi ember. | j — Elhagytam az ördögöt Imre bátyám, ha ugyan utánam nem jön, válaszolta mosolyogva Telky. Hová. merre? — Megyek Lonkára a húgomért, hozom nyaralni. Gépelést nézni, azt mondta, hogy akkor jön, ha gépelünk, hát most megyek. Ugy tizenegy felé újra itt leszünk. De fel fogja verni a házat az a kiá huncut 1 Na szervusz. A kocsis közé cserdített. — Te Gabi. aztán nehogy megijedj és ezentúl nem merj jönni, mert lány lesz a háznál. Eta nem veszélyes! kiáltott vissza a görög pap. — Nem veszélyes... akkor nagyszerű. de vájjon miért nem ? studirozott lassan poroszkálva az utoa Telky. Majd meglátjuk... Vajjorn csinos-e? Az intézőék nagy örömmel fogadták. A két gyerek egyszerre intézett rohamot ellene, melyiket veszi hamarább térdére. — Mi újság Gábor, mosolygott az asszony, mi a legújabb? — Hogy ha ez a ház nem volna, akkor nem volna egyetlen hefy. ahol fáradt, űzött fejem megpihenjen. — Ez már régi Gábor, mondjon ujabbat, kacagott az intézőné, hát csak nem hagyják nyugton szegényt. — Ujabbat mondjak? Imre bácsi elhozza Lonkárói a húgát nyaralni. — Gábor! fiatal lány, jó lesz vigyázni, nevetett az asszony újra. — Fogok is! de különben azt mondja Imre bácsi, hogy nem veszélyes. — Biztosan menyasszony akkor, így Málcsitói lesz legalább nyugta, gondolja el, milyen féltékeny lett volna szegényke. — Csak nem ment volna mindennap Imre bácsi falujába, mint az én ablakom alá, képzelje, ma is arra tette szokott sétáját. — Gabi, Te mindig teli vagy panasszal^ szólt közbe nevetve az intéző. Na gyere

v csuda borom van kóstold meg, hátha megvigasztalódsz. 1 1