Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

Nyíregyháza, 1930 november 1. Szombat T»T. évfolyam. 249. szám Előfizetési árak helyben és vidéken : Alapította: JÖBA ELEK Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Egy hóra 2 50 P. Negyedévre 7'50 P. — Köz- j Felelős szerkesztő VERTSE K. ANDOR Széchenyi-űt 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 tisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény j Felelős szerkesztő VERTSE K. ANDOR A kiadóhivatal telefonja: 1—39. PosUcbcquc 8BH Takarékossági jelsző Irta: sasi Szabó László dr. Ez is nagy magyar betegség. A sok jelszó. Hangzatos jelszavakat kapkodunk fel és hetekig, hónapokig, néha évekig lázban égünk tőlük, amig végre ellaposodik az ügy, — jön ujabb jelszó a azután igazodunk... Sokszor egymással ellenkező jelszavak jönnek divatba s a jámbor polgár azt se tudja, hogy melyikhez igazodjék. így voltunk körülbelül az utóbbi napokbafi is, amikor egyrészről a takarékosság jelszavát harsogták fülünkbe, — másrészről pedig a Magyar Hét jelszavaival buzdítottak Vásárlásra, minél bökezőbb vásárlásra a magyar ipar érdekében. Vásároljak ? Takarékoskodjak ? E közt a két kérdés közt hánytorgott a magyar. Az egyik azután takarékoskodott s megtagadta magától azt a keveset is, amihez esetleg kedve és módja lett volna, — a másik mégis csak vásárolt valamit, de a vásárlásnál is ott zsongott fülében a takarékoskodás gondolata és kiegyezett ötven százalékra. Lecsökkentette a vásárlási kedvét. Amit itt elmondani fogok, az egy kicsit uj lesz ebben a zűrzavarban és .talán merész különcködésnek fogják találni, de a legfontosabb probléma érdekében, — t. i. a munkanélkü iség problémájának érdekében, ami a mai helyzetnek szinte domináns kérdése, — mégis csak el fogom mondani. Bethlen István múltkori két nagy beszédében a legnagyobb takarékosságra szólította fel a nemzetet. A nagy gazdasági válság s annak egyik legszomorúbb szimptomája : a munkanélküliség rettenetes következményeinek legyőzése érdekében. A nagy államférfiú által kiadott jelszót azonban — szerény nézetem szerint — félremagyarázták és túlmagyarázták. Amikor ugyanis a kortmájnyélínök a legnagyobb takarékosságra szólitotta fel a nemzetet, — ezt a felhívást bizonyosan nem annyira az egyesekhez, mint inkább és főként magához a nemzethez, a nemzet öszszességéhez kivánta intézni. Az egész nemzetnek, az országnak a takarékoskodását, az államháztartás egyensúlyának a megtartását és biztosítását kivánta bizonyára előtérbe állítani, ami az egyes,tárcák túlméretezett költségvetése keretében szükséges redukciókat, a szükségtelen és fényűző költekezések mérséklését jelentené. Ezt a költség vetési egyensúly biztosítására, válságos időkben, tényleg a legbiztosabb remédium is I ! ! Alig hiszem azonban, hogy a kormányelnök ezt a nagy felhivást akképen kivánta volna értelmezni, mint ahogy azt most a felkapott és túlmagyarázott jelszó harsogó kürtjei és harsonái zúgják, hogy t. i. a magánosak is ezt az elvet irják és tartsák legszigorúbb zsinórmértéküknek a saját egyéni háztartásuk keretében. Hiszen igaz, az egészséges takarékoskodás minden időknek egyik legegészségesebb gazdasági elve volt és az is marad — ám ezt az elvet különösebben hangsúlyozni és reklamálni akkor, amikor a nagy gazdasági válságnak egyik legégetőbb sebe épen a munkanélküliség, — teljesen célttévesztett és beteg gondolat. i Az én szerény megítélésem szerint, olyan időben, amikor százezrek állanak immár hónapok óta munkaalkalom híjján kereset nélkül és kenyértelenül néznek a zimankós tél elé, — akkor egyenesen meggondolatlanság a polgárság tehetősebb elemeit tulzoi' akarékoskodásra és fösvénykedésre kapacitálni. Ilyen időkben magának az államnak kötelessége jó példával előljárni munkaalkalmak teremtésében és szükséges és hasznos beruházásokkal foglalkoztatni a szerencsétlen munkásosztályt, — mintahogy a kormány a megyék és városok ezt fel is vették legközelebbi munkaprogrammjába és keresztül-liajtanak olyan közmunkákat is, amikkel esetleg még várni lehetett volna, — és az államhatalmat és a vármegyéket, városokat ebben a példaadásban kötelességük követni azoknak a tehetősöknek is, akiknek egyéni gazdaságában és háztartásában bármiféle beruházásnak a szükséglete mutatkozik. Azzal, hogy én a túlhajtott takarékoskodás jelszavának hatása alatt arra határozom magam, hogy viseltes cipőmet még nem fogom ujjal kicserélni és kopott felöltőm helyett nem csináltatok még ezen az őszön ujat, bár épen megtehetném, — azzal én nem adok kenyeret se a munkanélküli suszternek, se a szabósegédnek, — nem fokozom a bőrkereskedő, — se pedig a textilgyáros forgalmát és keresetét, szóval nem mozditom elő a gazdasági válság elleni küzdelmet. Ép igy követnek el mulasztást mindazok, akik gazdasági vagy lakóépületeik tatarozását, vagy szükséges- • nek mutatkozó ujaknak az épitését halogatják a takarékoskodás ürügye alatt jobb időkre ! Azok is, akik ilyen elv alapján lecsökkentik alkalmazottaik létszámát, — szűkebbre fogják életstandardjukat, — noha a státuszkvó fenntartására meg volna az anyagi erejük ! Az én szerény nézetem szerint — s alig hiszem, hogy tévednék, — ilyen válságos időben épen megfordítva, az a helyes jelszó, — hogy forogjon a pénz, keressen a kereskedő, keressen az iparos, — keressen a munkás és keressen a gazda és ennek érdekében mindenki fejtse ki a saját háztartásában és gazdaságában a maga vásárló és beruházó képességét a legszélső határokig, egészen addig, amig ez a teljesítő képesség — a háztartási egyensúly határait nem érinti ! I I Most van szükség a guruló garasra ! Most van szükség kereskedelmi forgalomra, mert abból táplálkozik a sok kétségbeesett polgár és abból jut az éhező munkásnak is !! I Jámbor gondolat, hogy az Ínséget és kenyértelenséget meg lehet szüntetni holmi inségakciókkal, könyöradományokkal és ingyenlevesekkel!! Ezek csak enyhíthetik ittott a bajokat ! Sokan nem is veszik és nem is vehetik igénybe ! Itt a tehetősöknek a legvégső teljesítőképességig fokozott beavatkozására van szükség ! A vásárló és beruházó képesség teljes kifejtésére, hogy munkaalkalom adódjék, a fogyasztás fokozódjék és a forgalom minden irányban és a. lehető legnagyobb méretekben kifejlődjék.' Jelszavakból még soha egy éhes száj jól nem lakott, — soha egy fűtetlen szoba fel nem melegedett! Fösvénykedésből még soha senki meg nem elégü't, még maga az se, aki fösvénykedett! A takarékoskodás jelszava is ilyen! Fejtsék ki azt ott ,ahol az indokolt, — de ne hajtsák túlságba és ne magyarázzák félre azok, akiknek most épen ellenkezőleg más a kötelességük. Ipari és mezőgazdasági árkülönbség Irta: Pisszer János Általános a panasz, hogy az ipari és mezőgazdasági termékek árai között ma már oly nagy a különbség, hogy a mezőgazdasági termelés éppen az ipari árak magas és felfelé eltolódott volta miatt, maholnap lehetetlenné és veszteségessé válik .Legutóbb a Nyirvidéknek egyik: Hurmánc pengők búzaára cimü vezető cikke is foglalkozott a kérdéssel, követelvén azt, amit egyik képviselői beszámolón később, Gaál Gaszton országgyűlési képviselő is követelt, hogy t. i. a két termelési ágnak eltolódott árai ,közelebb hozassanak. Igaza van a Nyirvidék cikkírójának, amikor élénken ecseteli, hogy a háború ideje alatt, amikor az árak emelkedése bekövetkezett, az áremelkedések párhuzamosan ha ladtak és ezekkel együtt emelkedtek, a közalkalmazottak és tisztviselők illetményeit kivéve, a magánalkalmazottak és magántisztviselők fizetése is. Igaz, hogy csak a köztisztviselők és alkalmazottak járandóságai nem követték az általános áremelkedést, hanem ezektől mindjobban és jobban elmaradva kullogtak hátul, mígnem némi javulás következett be e téren is, de még mindig, a békeidei javadalmak tört részéig. Most azonban, amikor a világverseny a mezőgazdasági terményárakat leszorította, még a békeidei szint alá is, az ipari termékek árai fennakadtak valahol jó magasan, bár az ipari alkalmazottak fizetései és bérei, szintén lecsökkentek. Kétségtelenül igaz a cikknek ez a felkiáltása is : »Ki kell küszöbölni a terményárak, nyersanyag és iparcikk árak közötti óriási aránytalanságot !« Nehéz azonban elismerni azt, amit a cikk mond : »Ez tisztán az iparosokon és kereskedőkön múlik !« Lépjenek ők is kartellbe a kartellekkel szemben ! Az iparosok és a kereskedők kartelljét szinte lehetetlen létrehozni. E két osztály annyira különböző felfogású és vagyoni helyzetű egységekből álló, hogy ezekben az osztályokban kartellszerü megállapodást létesíteni nem sikerülne senkinek. Ha pedig a kartel létre is jöhetne, akkor is a felbomlás csiráját hordozná magában. Még szűk keretekben sem lehet ez osztályokban megegyezést létesíteni, az árrombolásokkal szemben vagy olyan kérdésekben, amelyek ez osztályok létalapjait alkotják. Számtalan ok szól e javaslat megvalósításának akadályaként, a cél elérhetésébe. Az árkülönbségek megszüntetése ez uton szinte lehetetlen. De ki garantálná, hogy ha talán mégis sikerülne e két osztálynak is kartelljét Csak 16 éven felülieknek a«a VÁROSI MOZGO. Péntek szombat-vasárnap a világ legnagyobb hangos háborús filmalkotásának a NYUGATI FRONT 1918. (WEST FRONT)-NAK. Beszél, énekel, zenél. A világháború borzalmai és érdekességei Egyes szám ára 16 fillér Csak 16 éven felülieknek naa^ VÁROSI MOZGÓ.